Trump visszakötné Európát az orosz gázra

2018-ban még azért korholta Németországot, mert amerikai katonai védelemre támaszkodik Oroszországgal szemben, miközben az energiavásárlásaival milliárdokat juttat Moszkvának, most pedig tárgyalói vetették fel az orosz gáz európai értékesítésének újjáélesztését, sőt az Északi Áramlat helyreállítását is egy háborús rendezés gazdasági ösztönzőjeként.

A The Economistnak tulajdonított értesülések szerint Washington olyan megállapodással próbálná érdekeltté tenni Oroszországot a háború lezárásában, amely amerikai vállalatokkal köthető üzleteket, a szankciók enyhítését és a politikai kapcsolatok normalizálását kínálná Moszkvának. Ebben a csomagban merült fel az európai gázszállítások újraindítása és az Északi Áramlat vezetékrendszerének újbóli használata, vagyis az a lehetőség, hogy Oroszország visszakapja az egyik legfontosabb bevételi forrását és európai befolyásának egyik leghatékonyabb eszközét. Az ukrán félnek a beszámolók szerint beruházási csomagot és európai uniós tagságot helyeznének kilátásba a NATO-csatlakozási törekvések feladásáért cserébe, miközben a Donyec-medencében demilitarizált övezetet alakítanának ki. Az Economist beszámolóját összefoglaló Ukrainszka Pravda arra is kitér, hogy Washington az európai gázpiac megnyitásáról nem dönthet egyoldalúan, ami különösen figyelemre méltó körülmény abban a diplomáciában, amely Ukrajnának uniós tagságot, Oroszországnak pedig európai vásárlókat ajánlgat. Mindkét ígéret teljesítéséhez szükség volna az európaiak döntésére is, akiknek a szerepe ebben az üzleti elképzelésben egyelőre feltűnően hasonlít a pénztárnál várakozó vevőére. A megállapodást mások megtervezik, a számlát majd Európa rendezi, és közben reménykedhet abban, hogy ezúttal nem lesz belőle újabb energetikai zsarolás.

A Le Monde október 27-i oknyomozása egy konkrét floridai találkozóról is beszámolt, amelyen Steve Witkoff és Jared Kushner állítólag az Ukrajnán keresztüli orosz olaj- és gáztranzit helyreállítását ajánlotta az ukrán küldöttségnek. A lap szerint az október 9-i, Shell Bay golfklubban tartott megbeszélésen a háború utáni gazdasági együttműködés részeként mutatták be az elképzelést, Ukrajnának tranzitbevételeket, Európának kedvezőbb energiaárakat ígérve. A találkozó állítólagos szóváltásáról szóló részleteket azonban Kirilo Budanov október 28-án cáfolta. Az ukrán elnöki hivatal vezetője az RBC-Ukraine-nak azt mondta, hogy a beszélgetésekről megjelent bennfentes értesülések hamisak, és a tárgyalási folyamatot célzó információs támadásokra figyelmeztetett.

Trump korábbi álláspontját viszont szerencsére nem névtelen tárgyalópartnerek emlékezetéből kell rekonstruálni, hiszen ott van a Fehér Ház hivatalos archívumában. A 2018. július 11-i NATO-találkozón azt kifogásolta, hogy Németország jelentős olaj- és gázüzleteket köt Oroszországgal, miközben a szövetségesektől vár védelmet vele szemben. Úgy érvelt, hogy az európaiak az energiavásárlással gazdagítják Moszkvát, és Németországot az orosz energia foglyának nevezte. Az akkori gondolatmenet lényegét nehéz volna félreérteni: ha az európaiak biztonsági fenyegetésnek tartják Oroszországot, akkor miért finanszírozzák közben az orosz államot? A kérdés az Ukrajna elleni teljes körű invázió után még súlyosabb lett, a most ismertetett amerikai tervek azonban éppen azt a függést hozhatnák vissza, amelyet Trump egykor a szövetségesei fejére olvasott.

Az Északi Áramlat körül ráadásul műszaki és politikai akadályok is vannak, amelyeket egy floridai golfklubban tett üzleti ajánlat nem tüntet el. Oroszország 2022-ben előbb csökkentette, majd teljesen leállította az Északi Áramlat 1 gázszállításait, a vezetékrendszert pedig később súlyos robbanásból kifolyó baleset érte. Az Északi Áramlat 2 az invázió miatt kereskedelmi üzemben el sem indult, így az „újraindítás” kifejezés esetében eleve mást jelent, mint a korábban működő vezetékeknél. A visszatérés Moszkvának mindenesetre jelentős gazdasági nyereséget hozhatna, Európának pedig ismét mérlegelnie kellene, milyen biztonsági árat fizet a kedvezőnek ígért energiáért.

Ugar