Trumpnak nem fontos az amerikai katonák halála, ha Hszi Csin-pinget kellene ezzel zavarni

Donald Trump ismét bemutatta, hogyan néz ki a Make America Great Again, amikor nem kampánygyűlésen kell ordítani, hanem egy valódi nagyhatalmi konfliktusban kellene legalább úgy tenni, mintha az amerikai katonák élete számítana.

A Wall Street Journal amerikai tisztviselőkre hivatkozva azt írta: Irán a júliusi, Jordániában végrehajtott támadás előtt kínai szereplőktől szerzett nagy felbontású műholdképeket a Muwaffaq Salti légibázisról, ahol három amerikai katona meghalt. A jelentés szerint ez az eddigi legegyértelműbb bizonyíték arra, hogy a Kínából érkező támogatásnak közvetlen, halálos következményei is lehettek az amerikai erőkre nézve.

Trump reakciója ehhez képest nem az volt, hogy magyarázatot követel Pekingtől, nem az, hogy világossá teszi: amerikai katonák célba vételének elősegítése nem fér bele semmiféle „jó kapcsolatba”, hanem az, hogy nagyjából vállat vont. Az Air Force One fedélzetén újságírók kérdezték arról, szóba hozza-e az ügyet Hszi Csin-pinggel a tervezett szeptember 24-i találkozón. Trump nem adott egyenes választ, inkább arról beszélt, hogy Kína kémkedik Amerika után, Amerika pedig Kína után, „ők alapvetően azt csinálják, amit mi”. Majd hozzátette: szerinte Hszi „elég ésszerűen viselkedett”, és az Egyesült Államok is „elég ésszerűen” viselkedik.

Ez azért nehezen nevezhető kemény amerikai válasznak. Három amerikai katona meghalt, Washington saját tisztviselői szerint Irán kínai entitásoktól kapott műholdképeket a támadás előtt, a kínai külügy pedig természetesen tagadja a vádat, és „bizonyíték nélküli gyanúsítgatásról” beszél. Trump pedig mindezt beletolja abba a lapos mondatba, hogy hát kérem, mindenki kémkedik mindenki után. Igen, mindenki kémkedik, csak nem mindegy, hogy egy ellenséges rezsim katonai célpontok pontosítására használja-e a megszerzett információt, majd amerikai katonák halnak meg. Itt kezdődne az a rész, amit normális országokban nemzetbiztonságnak hívnak.

A Guardian már júliusban arról írt, hogy Irán amerikai bázisok elleni támadásai egyre pontosabbak lettek, részben kínai műholdas képek és az ukrajnai háborúból átvett orosz taktikai minták segítségével. A cikk szerint az amerikai védelmi miniszter, Pete Hegseth a Kongresszus előtt is beszélt arról, hogy Kína és Oroszország bizonyos mértékig segíti Iránt, Trump viszont már akkor is inkább Hszi és Putyin személyes ígéreteire hivatkozott, mintha a világpolitikában a diktátorok becsszava volna a stratégiai hírszerzés csúcsa.

A történet politikai lényege egyszerű: Trumpnak most fontosabb a Hszi Csin-pinggel tervezett találkozó, a kínai biznisz, az alkudozás és a saját nagyember-szerepe, mint az, hogy nyíltan kimondja, Kína szerepe az iráni háborús gépezet támogatásában amerikai katonák életébe kerülhetett. Ez ugyanaz a Trump, aki Írországból hazafelé már arról beszélt, hogy az Egyesült Államok akár Iránban is maradhatna és „megtarthatná az olajat”, ahogy Venezuelában, miközben azt ígérgeti, hogy az iráni háború majd talán a novemberi félidős választások után véget ér, az üzemanyagár pedig „úgy zuhan majd le, mint a kő”.

Istenem, hogy engedhettük meg, hogy ez az áruló elmeroggyant vezesse a szabad világot?