Vészhelyzet Partiumban: kilakoltatják az apátot, az RMDSZ hallgat

Nyolc nap múlva, 2026. február 23-án a partiumi magyarság fordulóponthoz érkezik: marad-e még jövője ezen a tájon, vagy a lassú, de határozott és biztos felszámolódás útjára lép. Ha az utóbbi, akkor onnan visszaút már nincs – ezt most szögezzük le!

2026 február 23-án kilakoltatják otthonából Fejes Rudolf Anzelm apátot.

Nagyjából úgy, ahogy annak idején Tőkés Lászlót.

Nagyjából ugyanazok az emberek.

A még fájóbb pont:

A nagyváradi magyarság többsége az eddigi jelek szerint ölbe tett kézzel nézi végig az őt érő sérelmet, fel sem fogva, hogy ez visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el a ma is erősen fogyatkozó bihari magyarság jövőjét illetően.

Dr. Fleisz János történész, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége elnöke így foglalta össze a helyzetet:

Értetlenül és elkeseredéssel figyelem a nagyváradi premontrei apát kilakoltatásának ügyét, amely úgy tűnik a nagyváradi, bihari magyarság egyfajta szembesülését is hozza, a keserű valósággal. A 900 éves nagyváradi premontrei rend története során végig kiemelkedő egyházi, szellemi és kulturális értéket képviselt, kötődött a magyarsághoz, kiállva a közösségi érdekekért. Annak ellenére, hogy jelentősen hozzájárult Nagyvárad és Bihar megye fejlesztéséhez, ma olyan nehéz helyzetbe hozzák, amely a legsötétebb időket idézi. Ebben a súlyos helyzetben, ráadásul egyedül marad, pedig egyértelmű, amennyiben a bátor kiállásnak ez az egyik utolsó bástyája is elesik, akkor az egész közösség jövője megkérdőjeleződik.

Nem tisztem, hogy bárkit hibáztassak a történtekért, vagy azért, mert nem tartja fontosnak, hogy e helyi ügyet messze meghaladó kérdésben, állást foglaljon és kiálljon, de néhány gondolatot, azért hozzáfűznék. Köztudott, hogy magyar közösségünk általános érdekeinek védelmében szükségünk van gondoskodó egyházakra, erős politikai képviseletre, hatékony önkormányzatra és életképes civil társadalomra. Helyi szinten szétnézve, egyházaink szépen fejlődtek, sok kiemelkedő eredményt mutattak fel, azonban úgy tűnik, a közös, emberi célok szolgálatában nem történt hasonló szintű előrelépés. A politikai képviselet tekintetében, magam idestova bő egy évtizede kifejtettem, hogy az az út, amelyre a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ rátért vállalhatatlan és ma már egyértelmű, hogy ez magyar közösségünk szétveréséhez vezetett. Mi bizonyíthatná jobban ezt, mint a mostani eset, a választási kampány időszakában szinte rátörték az ajtót az emberekre, az általában soha be nem tartott ígéreteikkel, hogy aztán négy évig rendszerint magára hagyják a közösséget. Érvényes ez az önkormányzati képviseletre is, amely sok kirakat tevékenység mellett, kevésbé oldotta meg a közösség valós érdekeit. És eljutottunk a civil szervezetekig, amelyek néhány lelkes ember vezetésével, sok szépet megvalósítottak. Ma is vannak lelkes emberek és jól működő civil szervezetek, azonban a civil érdekvédelem és ellenőrzés teljesen háttérbe szorult. Nem is lehet ez másképp, abban a helyzetben, amikor az anyagi erőforrások a pártok jóindulatától függenek. Mindezek miatt nem igazán lep meg, hogy a magyar közösségi célokért ma nem történik megfelelő összehangolt fellépés.

E nyomasztó helyzet ellenére is, bízom abban, hogy őszintén feltárva a problémákat, közösségünk visszatér arra az útra, hogy összefogással felelősen, közösen kiáll és lép fel a mostani és a hasonló fontos ügyekben.

Nagyvárad, 2026. február 14.

Itt tartunk most, nyolc nappal a kilakoltatás előtt.

Aki úgy gondolja, hogy tenne is valami e gyalázat ellen, annak:

2026. február 23.

10:00 óra

Roman Ciorogariu (Úri) utca 16.

A borítókép (ma még) illusztráció