Vörösmarty és kora és ... -.-

Pláne a mindenkori középiskolás, az érzi, hogy valami nincs rendben A merengőhöz című verssel, a keletkezési körülményeivel.

Abból, amit egy erre szánt középiskolai irodalomórán vagy egy Wikipédia-szócikkből sejteni lehet, az az, hogy a tinédzser Csajághy Laurának saját akaratából eszébe se jutott volna semmiféle romantikus kapcsolat ezzel a hozzá képest vénemberrel, és nagyon valószínű, hogy Laurát rábeszélték a házasságra. Gondolom, ilyen érvekkel, hogy Vörösmarty az egyik leghíresebb ember az országban, milyen jó ember, és hát értse meg, hogy az az egyetlen reális alternatíva, hogy majd úgyis egy másik vén köcsög lesz a férje. S ha kicsit jobban utánaolvasok, kiderül, hogy tényleg ez történt.

Ami pedig a neki írt versekből kiderül, az az, hogy Vörösmarty tisztában volt ezzel, csak különösebben nem érdekelte.

Most hiába dobálom a köveket felé, mert hasonló helyzetben sajnos így működök én is.

Eleve kicsit ilyen gyanús korszakként tanítják a romantikát a tanárok, ilyen a tankönyv is: végig az utána következő korok internalizált kritikai nézőpontjából tekint a romantikára, és ehhez pont jól jön "A merengőhöz" is. A vers jó marketingszöveg, túl szép ahhoz, hogy a katedrán álló középkorú tanár nyíltan kimondja a diákoknak a prózai szentenciát, amit a vers és a keletkezési körülmények együttesen állítanak: a romantika édes gyümölcsei csak a vén faszinak járnak, a fiatal csajszi pedig jobban teszi, ha lemond róluk.

Bezzeg a puncs.hu köztéri reklámjain hogy fel voltunk háborodva.

Fogjatok meg, mindjárt kitörlöm az egészet

Idegesít, mert az eddigi mondatok azt sugallják, hogy én milyen biztos vagyok a dolgomban. Pedig nem. Lehet, hogy nem ártana a boldogsághoz, ha a gazdaságtudomány szerelemről szóló eredményeit idejében elsajátítanánk, ki tudja, nem ártana, ha nem csak a Kárpáthy Zoltánból vagy valami blockbusterből tanulnánk meg epekedni. Én például nem jutottam el odáig se, hogy elfogadjam: X.Y.-nak a filmvászonról én valószínűleg nem lennék pálya. Ki tudja, ennek az alapjait nulla éves koromban kellett volna letenni, és ki tudja, esetemben nem volt hova.

Lehet, hogy úgy van jól, hogy Vörösmarty megvakult a szerelemtől, és elfogadható, hogy ráerőltette magát szegény Laurára.

Tényleg méltatlan, de

a fentiek akkor jutottak eszembe (megint)

amikor ma délelőtt ezt olvastam:

Krasznahorkai ugyan nem nevezte meg, de reagált arra is, amikor Ókovács Szilveszter arról posztolt, hogy az író Nobel-díját Vörösmartynak kellene adni. Ő ezzel személy szerint egyetért, kiemelés tőlem de

„ez az ember, aki ezt mondta, ha még egyszer a szájára veszi Vörösmarty nevét, akkor összeszedem a lustaságomból összeseperhető maradék akaraterőmet, és elkezdek járni erőnléti edzésre”.

A Partizán-interjút, ahol ez elhangzik, melegen ajánlom .

Szerintem a Nobel-díj jó helyt van ott, ahol van, s én most legesebben adnék egy interjú-Nobelt is. Csodálatos, hova vezethet a kitartó kreatív munka.