A Kreml tagad, Medvegyev fenyeget, te pedig kételkedsz – minden Putyin terve szerint halad

Hiába foglalkozom évek óta az oroszok által ellenünk indított kognitív háborúval, mindig akad valami, ami meglep. Az kevésbé lep meg, hogy a Galacon becsapódott orosz drónról azonnal elkezdték terjeszteni az erre illetékes hasznos idióták, hogy az ukrán volt, és minket most Zelenszkij akar berángatni a háborúba, de az már igen, hogy még egy jó barátnőm is – aki egyáltalán nem putyinista, legalábbis eddig nem úgy ismertem – azzal jön, hogy ő bizony nem tudná megmondani, biztos nem ukrán drón volt-e.

Ez a kognitív háború működésének tankönyvi példája: nem kell elhinni, hogy ukrán volt, elég csak kételkedni abban, hogy orosz volt. És ez, sajnos, még a nem feltétlenül putyinistáknál is működik. Nézzük meg tehát, miért lehetünk mégis biztosak abban, hogy orosz drón volt – és miért csak a szándékosan vakok nem látják ezt.

A tagadás és a visszatámadás örök mintázata

A külpolitikai újságírás aranyszabálya orosz ügyekben így hangzik: semmit ne higgy el, amíg a Kreml nem cáfolja. Putyin maga sietett cáfolni a galaci eseményt - nos, ennyi. De a Kreml nem elégedett meg egyszerű tagadással, ahogy sosem szokott, hiszen a cél úgy támadni minket, hogy mi ne higgyük el, hogy ők minket támadnak. Be is indult a kétszólamú kognitív csapás – mert ez a műfaj sajátossága: az egyik tagad, a másik fenyeget. Jött tehát Medvegyev – Putyin jóváhagyásával, mert a Kremlben Putyin tudta és beleegyezése nélkül senki nem köhög nagyot –, és ez a vodkanyelő közölte, hogy persze, ki kell deríteni, kié volt a drón, de különben is: Románia megérdemelte. Egész Európa megérdemli. Ja, és ez csak a kezdet. Idézem:

„Ezért hadd készüljenek fel: ez a továbbiakban is meg fog történni. Háború van! És az EU-tagállamok polgárai, akárcsak a háborúzó országok lakossága, nem fognak tudni nyugodtan aludni. Különösen azokon a helyeken, ahová a banderista alakulatok szükségleteit szolgáló drónok gyártását telepítették. Szóval fogjátok be a kenyérlesőtöket! Ez még csak a kezdet!"

Fordítsuk le ezt citoyen-nyelvre, mert a szépirodalmi eufemizmusok mögött egy nagyon egyszerű üzenet bújik meg: nem orosz drónok voltak, de ha Európa nem viselkedik úgy, ahogy Moszkva elvárja, akkor még küldenek ilyeneket. Azok is be fognak csapódni, lesznek halottak is – de azok sem orosz drónok lesznek majd, hanem ukránok. Természetesen.

Klasszikus moszkvai kétlépéses: tagadok és fenyegetek – de úgy, hogy a fenyegetés is tagadásba van csomagolva. Végül is, ha az ember szociopata, akkor ezt zseniálisnak is láthatja. A fenyegetés az önbevallás különleges formája: nem szokás olyan cselekményért megtorlást kilátásba helyezni, amelyet nem te követtél el.

A mintázat – ami soha nem hazudik, de mindig ismétlődik

Ugyanez játszódott le a lengyeleknél. Ugyanez a balti államokban. Ugyanez a nyugat-európai repülőterek felett. Minden egyes esetben bebizonyosodott, hogy orosz drónok voltak – de minden egyes esetben, még a bizonyítás előtt, perceken belül elárasztották az internetet a putyinista trollok azzal, hogy ezek lehetnek bármik, csak oroszok nem. Amikor a Geranok berepültek Lengyelországba és leszedték egy lakóház tetejét – ugyanúgy, ahogy most Galacon –, a lengyel légtér megsértése után néhány perccel már ott voltak a kommentek: ezek ukrán drónok, véletlenül tévedtek oda, gyakorlat volt, különben sem repülnek ilyen messzire.

Ez egy ipari méretű dezinformációs gépezet, nem spontán népi szkepticizmus.

A gépezet működése egyébként elegánsan egyszerű: az átlagos európai hírfogyasztó – nevezzük elkényelmesedett és gyávaságában becsicskult, kognitív képességeiben ellustult citoyennek – a háború ötödik évében sem képes megjegyezni a különböző drónok jellegzetességeit és hatótávolságát. A technikai zsargonba csomagolt „ellenérvek" hitelesnek tűnnek annak, aki nem tudja, mi az a Geran-2, és nem is akarja megtudni, az emberek fejében pedig Oroszország egyenlő Moszkva, Moszkva meg messze van – valahol Szibéria szomszédságában, a medvék és a vodkásüvegek között. Csakhogy ezeket a drónokat nem Moszkvából indítják, hanem Ukrajnából, a front orosz ellenőrzés alatt lévő szakaszairól. Ismailt már többször is drónozták innen. Galac Ismailhoz képest - a Geran-2 számára - már csak egy séta.

A fizika – amit nem lehet politikai meggyőződéssel felülírni

Sokan sietnek elmagyarázni, hogy ha ruszki drón lett volna, az egész tömbház felrobbant volna, nem csak két szoba - ez olyan magabiztosan hangzik, mintha valaki egy YouTube-videóból szerzett félismereteket vésne kőtáblára. A Galacon becsapódott drón körülbelül 30 kilogramm robbanótöltettel repült. Ez komoly mennyiség – de a végeredmény függ a becsapódási szögtől, a robbanáshullám irányától, az épület szerkezetétől és a drón becsapódás előtti sebességétől. Aki ezt nem hiszi el, annak ott van néhány millió felvétel az ukrajnai Geran-becsapódásokról, ahol szintén nem mindig robban fel az egész épület. Érdekes, hogy ezeknáél azt ukrán esetekénél a putyinisták előszeretettel váltanak narratívát: lám, milyen gyenge eszközökkel támad Putyin, nem is akar igazán ölni, csak védekezik, a lelke mélyén egy szelíd galamb. Persze. És ha akarná, akkor Kijevben reggelizne és Berlinben ebédelne, hogy ezt mégsem teszi, az nyilván nem katonai képesség kérdése, hanem gasztronómiai: Pokrovszkban jobban főznek, így ott ragadt. Minden ettől eltérő magyarázat nyugati ármány, akárcsak a mariupoli szülészet megrakétázása, amit a hollywoodiak forgattak le.

A román hadsereg bizonyítékai

A román katonai technikusok elvégezték a vizsgálatot. Az eredményekről tájékoztatták az államfőt, aki azokat közzé is tette, ez pedig nem valaki Facebook-kommentje, nem egy Telegram-csatorna „exkluzív anyaga" és nem egy ismeretlen forrású videó. Katonai szakértők, hivatalos vizsgálat, nyilvánosan közzétett eredmények, akinek pedig ez sem elég, az nem bizonyítékot keres, hanem felmentést. Szóval: nincs bizonytalanság, csak szándékos vakság van – és az azzal járó kognitív kényelem. Íme, a fényképek:

És akkor, ha már megszületett ez a cikk, akkor írjunk ide pár olyan narratívát, ami a józan ész kritikáján és a valós ismereteken alapul.

Ukrajna Oroszországgal áll háborúban, nem Romániával. Az orosz hadsereg – az ukrán civileket gyilkoló, hadifoglyokat lefejező, gyerekeket elrabló orosz hadsereg – Ukrajnától keletre helyezkedik el. Ahhoz tehát, hogy a galaci drón ukrán legyen, az kellene, hogy a világ jelenleg egyik legjobban teljesítő haderejének drónkezelői saját hátuk mögé kezdjék lőni a fegyvereiket, nem pedig az ellenség irányába. Ráadásul nem először, hiszen a putyinista logika szerint Románia területén eddig lepottyant összes drón szintén ukrán volt. Azok, akik megállították a világ „második legerősebb hadseregét" és egymilliónál több katonáját tették harcképtelenné, hirtelen olyan szintű tájékozatlanságot tanúsítanak, hogy saját hátuk mögé lövik a drónokat. Ez valóban hihető, főleg azokban a körökben, ahol azt is elhitték, hogy az ukránok akarták felrobbantani a magyarok gázvezetékét az oroszbarát Szerbiában.

A másik kedvenc narratíva a szándékos ukrán provokáció: Zelenszkij bele akarja rángatni a NATO-t a háborúba. Ez a narratíva terjed, mint ebola az afrikai falvakban, vagy mint az agyevő bogarak Trump fejében, pedig ennél önellentmondóbb érvet nehéz konstruálni. Ukrajna alapvető érdeke, hogy a nyugati támogatók ne kerüljenek közvetlen háborús helyzetbe – mert ha igen, ráülnek a saját készleteikre, és Kijevbe nem érkezik több légvédelmi rakéta - by the way: Zelenszkij tegnap is könyörgött ilyenekért. Gyakorlatilag elfogytak a Patriotjaik, és védtelenül várják a ruszki ballisztikusokat. Valaki, aki ebbe a helyzetbe szorult, most provokálná a NATO-tagállamokat? Komolyan? Ha kétségeid vannak, olvasd el, mi történt Trump iráni háborújának következményeként a szövetségesek rakétakészleteivel, aztán gondold végig még egyszer, kinek érdeke ez az egész.

Mellesleg: az a narratíva is rendkívül érdekes, amelyet azok terjesztenek, akik oly előszeretettel emlegetik a „hamis zászlós műveletek" fogalmát. Mert amikor a 2014-es Donbász kerül szóba – ahol az oroszok először tagadták jelenlétüket, majd „szabadságharcos" eufemizmusokba burkolták azt –, ezek a hamis zászlók valahogy mindig átalakulnak jogos önvédelemmé vagy egyszerű tagadássá. A fogalom tehát kizárólag akkor érvényes, ha az ukránokat kell vele vádolni. Praktikus.

A kognitív háború lényege nem az, hogy elhidd a hazugságot, mert bőven elég nekik, ha nem vagy biztos az igazságodban. Jelen esetben az igazság az: orosz drón volt, a bizonyítékok pedig a nyilvánosság rendelkezésére állnak. Aki mégsem biztos benne, az vagy nem nézte meg őket – vagy nem akarta.

Karczag Anna