A PSD eldöntötte: támogatja azt a kormányt, amelyet vagy így, vagy úgy, de ő vezet

A G4Media értesülése szerint a PSD vezetése két kormányalakítási képlettel készül visszamenni Cotroceni-be: az első opció egy kisebbségi kormány lenne, a második pedig egy szélesebb politikai kormány, de ugyanúgy a PSD köré szervezve. Vagyis a szociáldemokraták nagyvonalúan felkínálták Romániának a választás szabadságát: lehet PSD-kormány, vagy lehet olyan kormány, amelyben a PSD a gravitációs középpont, a többiek pedig kisbolygók vagy politikai űrszemét.

A döntés azért fontos, mert szeptember elsejével új parlamenti ülésszak kezdődik, jelenleg a Bolojan-kormány ügyvivőként működik, és a teljes jogú kormány hiánya egyre kevésbé magyarázható a megszokott mioritikus dramaturgiával, így a PSD most azt üzeni: van megoldása, van jelöltje, és ha kell, van B-terve is. A kérdés csak az, hogy ehhez ki adja a szavazatokat - na, vajon ki?

A Ziare.com az Adevărul értesüléseire hivatkozva azt írta, hogy a PSD első számú terve továbbra is Sorin Grindeanu miniszterelnöki jelölése. A pártvezetés állítólag úgy számol, hogy egy Grindeanu vezette kisebbségi kabinet átmehet a parlamenten, ha sikerül összeszedni hozzá az RMDSZ, a nemzeti kisebbségek, a PNL-ből kiszakadó vagy átszavazó parlamenti csoportok, valamint a Victor Ponta köré szerveződő szuverenisták támogatását. Ez már önmagában szépen mutatja, milyen új román politikai képlet születik: európai stabilitásnak hívják, de ha közelebb hajolunk, hallani, ahogy a háttérben a ROXIT dúdolja a sziréndallamokat.

A második variáns ennél valamivel elegánsabb csomagolást kapott: „szélesebb politikai kormány a PSD körül”. Ez a fordulat nagyjából annyit jelent, hogy ha Nicușor Dan államfő nem akarja közvetlenül Grindeanut megbízni kormányalakítással, akkor a PSD elfogadhatna egy technokrata vagy függetlennek nevezett miniszterelnököt is, de csak olyan kormány élén, amely politikailag a PSD és szövetségesei köré épül. Tehát nem az a lényeg, hogy ki ül a miniszterelnöki székben, hanem hogy ki tartja a széket. A független miniszterelnök ebben a konstrukcióban könnyen úgy járhat, mint a díszhal az akváriumban: jól mutat kívülről, de az oxigént más szabályozza. Grindeanu már augusztus közepén azt mondta, hogy a PSD „áll a legközelebb” egy új parlamenti többség összerakásához, bár akkor még elismerte, hogy nincs meg a biztos szavazatszám egy kisebbségi kormány beiktatásához. Az Agerpres beszámolója szerint a PSD elnöke akkor arról beszélt, hogy tárgyalásokat folytatnak más pártok parlamenti képviselőivel, és külön kiemelte, hogy szerinte a PSD-nek és az RMDSZ-nek van egy közös pontja: gyorsan kormányt akarnak. Ez a „gyorsan kormányt akarunk” Bukarestben persze azt jelenti, hogy a reformokat majd később, lehetőleg a lovak húsvétján, a pozíciókat viszont most azonnal, lehetőleg még ebéd előtt.

A politikai képletben az RMDSZ szerepe ismét döntőnek tűnik. A Ziare.com szerint a PNL és az USR jelezte, hogy nem szavaz meg olyan kormányt, amelyben PSD-miniszterek ülnek, így a PSD-központú többséghez más irányból kell összeszedni a voksokat. Itt jön képbe az RMDSZ, a nemzeti kisebbségek csoportja, a PNL-ből esetlegesen átszavazók és a Ponta-féle szuverenista kör. A képlet elég beszédes: miközben mindenki európai stabilitásról beszél, a többségépítéshez olyan szereplők kellenek, akiknél az „európai” jelző inkább dekoráció, mint tartalom - mint amikor az RMDSZ jogállamot mond, aztán valahogy mindig pont a kisebbségi jogok és az autonómia csavarjai maradnak ki a kormánygépezetből. Ez a mostani PSD-döntés abba a hosszabb válságba illeszkedik, amelyben Nicușor Dan korábban maga is egy politikai kisebbségi kormány lehetőségéről beszélt, előzetesen elfogadott parlamenti támogatási megállapodással. Ez akkor elvileg a válság feloldásának technikai útja lett volna, most azonban a PSD ugyanezt a logikát saját politikai súlyának megerősítésére próbálja használni: ha már kisebbségi kormány lesz, akkor legyen olyan kisebbségi kormány, amelyben a PSD diktálja a ritmust.

A helyzet különösen kényes azért, mert Románia közben költségvetési, uniós pénzügyi és reformkényszer alatt áll. A bértörvény, a PNRR-vállalások, az állami kiadások kordában tartása és a közigazgatási reform mind olyan ügy, amelyhez működőképes kormány kellene, nem pedig háromhavonta újrakevert koalíciós puzzle, amelyből mindig pont a felelősség darabja hiányzik. A PSD viszont láthatóan abból indul ki, hogy a válság nemcsak kényszer, hanem lehetőség is: ha a többiek félnek az instabilitástól, akkor előbb-utóbb elfogadják azt a megoldást, amelyet a PSD stabilitásként ad el, még ha az valójában a régi hatalmi gépezet újraindítása is. A történet lényege tehát nem az, hogy a PSD hirtelen megtalálta a román demokrácia mentőösvényét. Inkább az, hogy a párt felismerte: a kormányválságban az nyer, aki a leghidegebb arccal tudja azt mondani, hogy nélküle nincs ország. Grindeanu most azt próbálja bizonyítani, hogy a PSD nem probléma, hanem megoldás; nem válsággenerátor, hanem stabilitási horgony. Csakhogy ezt a horgonyt már sokszor láttuk: amikor bedobják, rendszerint nem a hajót tartja meg, hanem lehúzza az egész fedélzetet a régi klientúrák, alkuk és minisztériumi zsákmánylogikák iszapos mélyére. Az RMDSZ pedig ebben partner, hiszen megkapja cserébe azt az egy-két miniszteri széket, az erdélyi magyarok pedig oldják meg bajaikat saját maguk, elvégre nincs választási kampány, hogy bár egy közlemény erejéig foglalkozzanak velünk.

Ugar