A svédek felszámoltak egy orosz hírszerzési műveletet

Van valami különösen árulkodó abban, ahogyan az orosz hírszerzés Svédországban próbált dolgozni. Nem egy katonai titkos dokumentum ellopása volt a cél, nem egy rakétatechnológiai terv megszerzése, és még csak nem is valamiféle klasszikus hidegháborús kémhistória, amelyben egy aktatáskával rohangáló ügynök megpróbálja lefizetni a megfelelő embert egy sötét parkolóban. A svéd biztonsági szolgálat, a Säpo szerint az orosz külföldi hírszerzés, az SVR egy olyan műveletet épített fel, amelynek végső célja a svéd döntéshozatal befolyásolása, Svédország, a NATO és az Európai Unió hiteltelenítése, illetve a társadalmi törésvonalak kihasználása volt, és ebben a műveletben volt egy különösen érdekes szereplő: egy, egy meg nem nevezett külföldi diplomáciai képviseletnél dolgozó személy, akit az SVR beszervezett. A svéd hatóságok nem mondták meg, melyik országról van szó - legalábbis eddig - pedig ez nem valamiféle mellékes részlet. Éppen ez teszim vagy teheti az ügyet igazán érdekessé.

A Säpo augusztus 10-én hozta nyilvánosságra, hogy feltérképezte az orosz hírszerzési műveletet, majd intézkedéseket tett annak megszakítására. A szolgálat szerint két SVR-tiszt állt a művelet mögött, akik egy külföldi diplomáciai képviseleten dolgozó férfit szerveztek be, és rajta keresztül próbáltak információkhoz jutni a svéd politikai döntéshozatalról. A Säpo dokumentálta a találkozókat is, amelyeken a beszervezett személy információkat adott át orosz kapcsolattartóinak. A svéd hatóságok közlése szerint az akcióban részt vevő személyek diplomáciai védelem alatt álltak, így a svéd hatóságok nem tudták egyszerűen csak letartóztatni őket és elvinni egy kihallgatóhelyiségbe. A műveletet végül úgy "számolták fel", hogy a résztvevők elhagyták Svédországot. A Säpo hangsúlyozta: a cél az volt, hogy megakadályozzák az orosz hírszerzési művelet folytatását, és a szolgálat értékelése szerint az SVR nem tudta végrehajtani a küldetését. Mindez önmagában is figyelemre méltó, de a történet igazi súlya akkor látszik, ha megnézzük, mit akartak az oroszok megszerezni: nem adatokat, hanem a döntéshozatal működésének ismeretét. Nem azt akarták megtudni, hogy mit gondolnak a svédek, hanem azt, hogyan lehet őket befolyásolni A Säpo megfogalmazása szerint az egyik cél az volt, hogy az orosz hírszerzés információkat gyűjtsön a svéd döntéshozatalról, majd ezeket az ismereteket olyan befolyásolási műveletekben használja fel, amelyek polarizáló kérdéseket céloznak.

Ez a mondat sokkal fontosabb, mint amilyennek első olvasásra tűnik. A modern orosz befolyásolási műveletekben ugyanis nem feltétlenül az a cél, hogy az adott ország teljes lakosságát meggyőzzék valamely oroszbarát álláspontról. Ez rendszerint nem is lenne különösebben hatékony, és nem kivitelezhető, mi több, ha nyíltan csinálnák, akkor inkább ellenállást váltana ki. Sokkal praktikusabb módszer tehát, ha a hírszerzés először feltérképezi, hol vannak az adott társadalomban a meglévő repedések, majd megpróbálja ezeket szélesebbre nyitni.

A NATO-tagság kérdése például Svédországban évekig komoly politikai és társadalmi vita tárgya volt, amíg Oroszország ukrajnai inváziója és az európai biztonsági helyzet megváltozása alapvetően át nem rendezte a svéd közvéleményt. A svéd és finn biztonsági szolgálatok már 2022-ben arra figyelmeztettek, hogy a NATO-csatlakozás körüli folyamat fokozott orosz kémtevékenységet, kibertámadásokat és a politikai döntéshozók befolyásolására irányuló próbálkozásokat hozhat. Azóta Svédország NATO-tag lett, Moszkva szemében pedig ezzel egy olyan ország jelent meg a szövetségi rendszerben, amelynek földrajzi helyzete a Balti-tenger biztonsága miatt különösen fontos, katonai infrastruktúrája és hírszerzési együttműködése pedig közvetlenül kapcsolódik az észak-európai NATO-védelemhez. A Säpo szerint a ruszkik olyan információs és befolyásolási lehetőséget próbáltak kialakítani, amelynek segítségével később több, politikailag érzékeny ügyben is beavatkozhattak volna.

Ez pedig már a kognitív hadviselés világa: nem kell mindenkit meggyőzni, elég elérni, hogy egy társadalom egyre kevésbé higgyen a saját intézményeiben, a politikusaiban, a szövetségeseiben és végül saját magában.

Az ügynek azonban van egy olyan részlete, amelyet a nemzetközi sajtó is külön kiemel: az SVR nem közvetlenül egy svéd állampolgárt használt fel, hanem egy másik ország diplomáciai képviseletén dolgozó személyt szervezett be, a Reuters ezt ugyancsak központi elemként kezeli, és azt írja, hogy a Säpo nem nevezte meg az érintett országot. Ez azért érdekes, mert a diplomáciai képviseletek eleve különleges helyet foglalnak el a hírszerzési műveletek világában. Egy diplomata vagy diplomáciai alkalmazott sokkal természetesebben mozoghat politikusok, minisztériumi tisztviselők, külföldi diplomaták, kutatók és újságírók között, mint egy klasszikus illegális hírszerző, akinek minden egyes kapcsolata potenciális lebukási veszélyt jelent. Az oroszoknak ráadásul nem kellett volna arra utasítaniuk, hogy „menj és szerezz meg egy titkos NATO-dokumentumot”. A Säpo által ismertetett cél ennél finomabb és sokkal modernebb: információt szerezni arról, hogyan születnek döntések, kik vesznek részt bennük, mely ügyek érzékenyek, a kormányzaton belül ki kire hallgat, kinek hol van befolyása, és hol lehet társadalmi vagy politikai konfliktusokat gerjeszteni. Az ilyen információ önmagában nem feltétlenül titkos, a hírszerzési értékét az adja, ha összeáll belőle a rendszer térképe:

• Ki beszél kivel?

• Ki kire hallgat?

• Melyik minisztériumban ki készíti elő az anyagokat?

• Melyik politikusnak milyen ügyei vannak?

• Melyik társadalmi kérdés osztja meg az embereket?

• Milyen döntésnél lehet nyomást gyakorolni?

• És milyen történettel lehet elérni, hogy egy adott politikai döntés után a társadalom egyik része a másik ellen forduljon?

Egy ilyen térkép pedig már kibaszottul értékes, ráadásul hosszú távú tervezést is lehetővé teszi, miközben pont ez a történet azon része, ahol ahol az orosz befolyásolási műveleteket gyakran félreértik. A cél nem feltétlenül az, hogy holnap minden svéd zászló helyére orosz zászló kerüljön, és a stockholmi kormány bejelentse, hogy ezentúl Putyin telefonos engedélye nélkül nem hoz döntést - bár vélhetően Putyin ettől sem kapna hasmenést - a Kreml számára sokkal hasznosabb lehet egy olyan Svédország, amelyben minden külpolitikai döntésből belpolitikai háború lesz, úgy mint:

• Ha Svédország fegyvert küld Ukrajnának, akkor legyen, aki azt állítja, hogy Stockholm háborúba sodorja az országot.

• Ha NATO-gyakorlatot tartanak, legyen, aki szerint a NATO provokálja Oroszországot.

• Ha új védelmi beruházás indul, legyen, aki azt mondja, hogy a kormány feleslegesen költi az adófizetők pénzét.

• Ha az EU közös Oroszország-politikát fogad el, legyen, aki azt állítja, hogy Brüsszel tönkreteszi Svédország gazdaságát.

Ezek önmagukban teljesen legitim politikai viták is lehetnek, a probléma akkor kezdődik, amikor egy külföldi hírszerző szolgálat tudatosan megpróbálja feltérképezni és manipulálni ezeket a törésvonalakat, majd saját geopolitikai céljaira használja fel őket, és Moszkva ebben jelenleg a világ legjobbjai közé tartozik, nem kis részben az európai hasznos idiótáknak köszönhetően. Hogy jobban érzékeltessük a problémát, helyezzük azt egy jelenleg csak elképzelt, de attól még nagyon is reális szimulációba: Moszkva befolyást tud gyakorolni a svéd kormányzat valamely szereplőjére abban, hogy az Ukrajnának leszállítandó Gripenek késsenek. Nem is kell arra törekednie, hogy felfüggessze azokat, elég, ha pár hónapnyi kését tud elérni - ez pedig nem lehetetlen. Egy kisebb joginak álcázott kérdés, amit Moszkva barátai felpörgetnek a helyi közösségi médiában, amitől a svéd politika beszar, így megígéri a kivizsgálást, ami eltart egy ideig, és a végén persze nem találnak semmit, de a tél beállta előtt már nem érkeznek meg Ukrajnába azok a Gripenek, amelyeknek nagy szerepe lehet a siklóbombák elleni védekezésben, vagy az orosz ballisztikusakat indító állomások kilövésében. Ennyi idő alatt, pár hónapról beszélünk, de pár hét is elég, olyan károkat lehet okozni Ukrajnának, ami emberi ésszel fel sem fogható. Stockholm az idei esztendő végére ígérte az első Gripenek leszállítását - ha ezt az oroszok egy ilyen manőverrel csak pár hónapig el tudják húzni, akkor a telet Ukrajna nemcsak Patritot, hanem Gripenek nélkül lesz kénytelen túlélni.

A svéd biztonsági szolgálat éves értékelése szerint Oroszország továbbra is Svédország legjelentősebb állami biztonsági fenyegetése, miközben Moszkva hírszerzési tevékenysége egyre inkább az úgynevezett „hibrid” eszközökkel egészül ki. A Säpo 2024–2025-ös éves jelentése szerint Oroszország továbbra is meghatározó fenyegetést jelent Svédország számára, ez a „hibrid” jelző pedig nem valami divatos biztonságpolitikai szó, amit azért tesznek egy jelentésbe, hogy komolyabban hangozzon. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a klasszikus kémkedés mellett megjelenik a kibertámadás, a szabotázs, a befolyásolás, a dezinformáció, a politikai döntéshozatal körüli információgyűjtés és a társadalmi konfliktusok tudatos kihasználása.

A legnagyobb kérdés továbbra is az: ki volt a harmadik ország?

A Säpo ezt egyelőre nem árulta el, és a Reuters, illetve a többi nagyobb, az ügyet feldolgozó nemzetközi forrás sem nevezte meg, ezért jelenleg minden olyan állítás, amely konkrét országot nevez meg, találgatásnak számít, de a történetből már most látszik valami fontos: Moszkva nem feltétlenül csak a saját diplomatáit használja arra, hogy egy NATO-tagország belső döntéshozataláról információt gyűjtsön, és egy harmadik ország diplomáciai jelenléte is felhasználható arra, hogy az orosz hírszerzés új csatornához jusson.

És ez sokkal kellemetlenebb probléma, mint egy egyszerű orosz kém lebukása, mert ha egy orosz diplomata követ el kémkedést, Stockholm kiutasítja, Moszkva tiltakozik, mindenki tudja, hogy nagyjából mi történt, aztán néhány hónap múlva jön egy újabb diplomata, és kezdődik minden elölről. Ha viszont egy harmadik ország diplomáciai alkalmazottját szervezik be, és ez a harmadik ország tagja a NATO-nak és/vagy az EU-nak, akkor az már bizalmi probléma a szövetségi rendszeren belül. Abból, hogy a svédek nem egyértelműsítették, hogy mely országról van szó, én inkább arra következetek, hogy ez egy papíron szövetséges állam lehetett, és Stockholm a nagyobb balhé elkerülésének érdekében hallgat, amivel, véleményem szerint, csak tovább súlyosbítja a helyzetet, mert sokan még mindig sokan úgy képzelik el az orosz hibrid hadviselést, mint néhány hamis Facebook-profilt, néhány propagandavideót és egy rakás összeesküvés-elméletet, márpedig ez a svéd ügy nagyon is jól kirajzolhatná, hogy ez nem így van, és ami a legfotonosabb: a harmadik ország megnevezésével végre rá lehetne mutatni a kognitív háború legfontosabb jellemzőjére is - arra, hogy ebben hadviselésben nincsenek határok.

Karczag Anna