Ahol nem hirdettek hat év szünetet: öt évet kapott Ecuador volt elnöke

Öt év szabadságvesztésre ítélte Ecuador legfelsőbb szintű büntetőbírósága Lenín Moreno volt államfőt a Sinohydro-ügyben, abban a korrupciós botrányban, amelynek középpontjában az ország legnagyobb vízerőműve, a több mint kétmilliárd dolláros Coca Codo Sinclair áll. A most 73 éves Moreno ráadásul nem egyedül került a vádlottak padjára: családtagjai, üzletemberek és a kínai Sinohydro környezetéhez tartozó szereplők egész hálózatát vonták felelősségre, a bíróság pedig összesen húsz vádlottat talált bűnösnek vesztegetés miatt. Moreno öt évet kapott, végleg eltiltották a közhivatal viselésétől, egészségi állapotára tekintettel azonban büntetését házi őrizetben töltheti. Íme egy történet arról a dél-amerikai orzságról, ahol nem vártak hat évet egy nemzetközi, igazán bonyolult és komplex korrupciós ügy első ítéletéig.

Lenín (nomen est omen) Moreno nem valamiféle bukott helyi politikus volt, hanem Ecuador egyik legfontosabb közéleti szereplője: 2007 és 2013 között Rafael Correa alelnökeként szolgált, majd 2017-ben Correa politikai örököseként megnyerte az elnökválasztást, és 2021-ig vezette Ecuadort. Később látványosan szakított Correával és annak politikai táborával, de a Sinohydro-ügy éppen ahhoz az időszakhoz nyúlik vissza, amikor még alelnökként a Correa-rendszer egyik meghatározó embere volt. A bíróság szerint Moreno közvetlen elkövetőként vett részt a vesztegetési rendszerben, vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy egy elnöksége előtt kötött, problémás állami szerződés miatt politikai felelősséget varrtak volna a nyakába.

A történet középpontjában a Coca Codo Sinclair vízerőmű áll, amelyet Ecuador egyik legnagyobb energetikai beruházásaként építettek meg - magyar analógia: Paks2 vagy a Budapest-Belgrád vasútvonal és nem biztos, hogy csak ennyiben merül ki a hasonlat. A kivitelezést a kínai állami Sinohydro kapta meg, az eredetileg mintegy 1,98 milliárd dollárra becsült projekt építése 2010-ben kezdődött, az erőművet pedig 2016-ban adták át. A korrupciós ügyben feltárt dokumentumok szerint azonban a beruházás körül már nagyon korán létrejött egy olyan pénzügyi konstrukció, amelyben a projekt értékének körülbelül négy százalékát különböző közvetítőkön, tanácsadói szerződéseken, vállalatokon és offshore számlákon keresztül mozgatták meg. Ez az összeg nagyjából 76 millió dollár volt. Az ügyészség szerint a rendszer nem alkalmi kenőpénzekből állt, hanem éveken át működő struktúrából. A pénzmozgások 2010 és 2018 között zajlottak, vagyis a hálózat nem egyetlen szerződés aláírásakor szedte be a jutalékát, hanem hosszabb időn keresztül működött. A nyomozók egyik kulcsszereplőként Conto Patiño üzletembert, Moreno közeli ismerősét azonosították, akinek Comercial Recorsa nevű vállalata Panamában nyitott számlát. Az ecuadori sajtó által ismertetett banki dokumentumok szerint erre a számlára érkezhetett a Sinohydro szerződéséhez kötődő négyszázalékos összeg jelentős része, papíron különféle tanácsadási és képviseleti szolgáltatások ellenértékeként. Innen a pénz már vállalatok, magánszemélyek és offshore konstrukciók hálózatán keresztül mozgott tovább, az ügyészség pedig több száz dokumentumból, átutalásokból, csekkekből, bankszámlakivonatokból és vállalati iratokból próbálta rekonstruálni, hogyan osztották szét a Sinohydro felől érkező összegeket. A nyomozás során négy ecuadori vállalat és hét offshore társaság került a pénz útját követő hatóságok figyelmébe, és akik szerint Moreno családjához is jutott a pénzből. A Reuters által ismertetett bírósági ügy szerint több mint egymillió dollár jutott Moreno és hozzátartozói környezetébe, miközben az ügyészség korábbi, 2023-as számítása közvetlenül Moreno és hat családtagja esetében mintegy 660 ezer dollárnyi előnyt azonosított.

Moreno ellen a büntetőeljárás hivatalos vádemelési szakasza 2023 márciusában 3-án kezdődött a vádemelési tárgyalással, két nappal később pedig a bíróság döntött a kényszerintézkedésekről. Moreno, aki akkor Paraguayban élt, rendszeres jelentkezési kötelezettséget kapott, később pedig arról is döntöttek, hogy az ecuadori diplomáciai képviseleten kell jelentkeznie Asunciónban, valamint négyhavonta személyesen meg kell jelennie az ecuadori Nemzeti Bíróság előtt. Az eljárás közben további gyanúsítottakat is bevontak, így 2023 júniusára már negyven ember szerepelt az ügyben. Az évekig tartó előkészítés után végül 21 vádlott jutott el a 2026-os tárgyalásig. Az ügyészség nem néhány bankszámlakivonattal érkezett: csak a bizonyítási szakaszban 29 tanút hallgattak meg, 19 szakértő vallomását mutatták be, és 90 dokumentumot terjesztettek a bíróság elé. Június 17-ére, a tárgyalás huszonegyedik napján fejezte be az ügyészség a bizonyítékainak ismertetését, a teljes eljárás pedig végül 31 tárgyalási napot vett igénybe. Moreno mellett ugyanilyen, ötéves szabadságvesztést kapott többek között Conto Patiño és Cai Runguo, Kína korábbi quitói nagykövete is. Más vádlottakat három évre, a bűnsegédként elítélteket pedig két és fél évre ítélték. Utóbbiak között ott van Moreno felesége, Rocío González, lánya, Irina Moreno, valamint további családtagok és az ügy más szereplői. A bíróság pénzügyi jóvátételt is elrendelt, az elítélteknek az általuk jogellenesen megszerzett összeg többszörösét kell visszafizetniük. Moreno elítélése azért is látványos, mert Ecuadorban ezzel már a harmadik korábbi államfőt marasztalták el korrupciós bűncselekmény miatt. Elődje és egykori politikai mentora, Rafael Correa szintén korrupciós ügyben kapott büntetést, Jamil Mahuad volt elnököt pedig korábban közpénzek kezelésével kapcsolatos bűncselekmény miatt ítélték el. Moreno politikai pályája pedig különösen ironikus ívet ír le: Correa embereként emelkedett fel, elnökként szakított Correával, most pedig maga is korrupció miatt elítélt volt államfőként került be Ecuador politikai történetébe.

Az egész ügynek van még egy meglehetősen pikáns részlete is: maga a Coca Codo Sinclair sem vált a kínai–ecuadori gazdasági együttműködés sikertörténetévé. Az ország legnagyobb vízerőművének szánt gigantikus beruházást az átadás után műszaki problémák, szerkezeti hibák és az építés minőségével kapcsolatos viták kísérték, így Ecuador végül nem egyszerűen egy több mint kétmilliárd dolláros beruházást kapott, hanem egy olyan projektet, amely körül évekkel később is műszaki és jogi viták zajlanak, miközben most már bírósági ítélet mondja ki azt is, hogy az építkezés megszerzését és végrehajtását korrupciós pénzek rendszere kísérte.

Magyarországról nézve: más időszámítás?

Az Országgyűlés augusztus 28-án választotta meg Unger Annát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére. Nem akármilyen intézményről beszélünk: a hivatal azért jött létre, hogy feltárja a közvagyonnal kapcsolatos visszaéléseket, felkutassa és biztosítsa a bűncselekményekkel összefüggésben eltűnt vagyont, és olyan ügyekben járjon el, amelyek az állami közbeszerzésekhez, koncessziókhoz, alapítványokba kiszervezett közvagyonhoz, uniós pénzekhez, magántőke-alapokhoz vagy más, az Orbán-korszakban felépült konstrukciókhoz kapcsolódhatnak. Unger Anna a parlamenti bizottsági meghallgatásán azonban már a rajt előtt lehűtötte azokat, akik azt gondolták, hogy akkor most viszonylag gyorsan következnek a nyomozások, vádemelések és ítéletek.

„Hat év alatt, ami a hivatal első elnöki ciklusa, szerintem botorság azt gondolni, hogy itt jogerős ítéletek lesznek”

– mondta, és a Quaestor-ügyet hozta példának, ahol nyolc év kellett az elsőfokú ítélethez. Persze jogilag igaza van abban, hogy a jogerős ítélet nem a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökének íróasztalán születik meg, és abban is, hogy egy több száz vagy több ezer milliárd forintos korrupciós rendszer feltárása nem háromhetes nyári projekt. A nyomozást, a vádemelést, az elsőfokú eljárást, a fellebbezést és a jogerős döntést különböző szervek végzik, a bíróságok munkájára pedig az NVVH elnökének nincs ráhatása - ebben nincs is vita, de!

DE! A magyar történetben van egy aprócska, de fontos részlet: nem 2026. szeptember 1-jén kezdünk el először hallani ezekről az ügyekről!

Az Orbán-rendszer korrupciógyanús ügyeinek jelentős része nem valami feltáratlan dzsungel mélyén hever, ahová most indul el az első expedíció machetével. Magyar oknyomozó újságírók több mint egy évtizede gyűjtik a közbeszerzési adatokat, cégkapcsolatokat, tulajdonosi hálózatokat, földügyleteket, állami támogatásokat, uniós pályázatokat, magántőkealapokat, koncessziókat és azokat a különös üzleti karriereket, amelyek során megfelelő politikai kapcsolatokkal rendelkező emberek elképesztő sebességgel lettek elképesztően gazdagok. Vagyis az új hivatalnak nem a nulláról kell elkezdenie gondolkodni azon, hogy vajon merre lehetne keresgélni - legalábbis nem miden esetben. Ott vannak az Átlátszó, a Direkt36, a K-Monitor, a Transparency International Magyarország és más szerkesztőségek, illetve civil szervezetek hosszú évek alatt felhalmozott anyagai. Ott vannak az OLAF-vizsgálatok, az Európai Bizottság jogállamisági és korrupciós megállapításai, a közbeszerzési adatbázisok, cégiratok, földhivatali dokumentumok, nyilvános szerződések és az a hatalmas dokumentáció, amelyet az elmúlt másfél évtizedben újságírók és civilek raktak össze, miközben a magyar állam illetékes szervei feltűnően gyakran nem jutottak el ugyanazokból az információkból ugyanazokhoz a következtetésekhez.

Ecuadorban az ország legnagyobb vízerőművét akarták felépíteni, mire a történet végére értek, lett belőle egy hibákkal küszködő kínai gigaberuházás, egy 76 millió dolláros korrupciós ügy, egy volt kínai nagykövet a vádlottak között és egy korrupcióért elítélt volt ecuadori elnök, és műszaki hibákkal küszködő erőmű - viszont egyik hatóság sem kezdte azzal a munkáját, hogy akkor találkozzunk hat év múlva.

Forrás: Ecuadori Főügyészség, Reuters , AP, El Universo , Primicias