Antikrisztus a Szilícium-völgyből: Peter Thiel és a demokrácia felszámolása

Giorge Roman román közíró legutóbbi posztja abból az alapvetésből indul ki, hogy az online nacionalizmus és a "globalista elit" közötti, filmszerűen elképzelt küzdelem teljesen téves keretezés, mert a valódi hatalmi játék egészen máshogy zajlik. Ennek középpontjába Peter Thielt állítja, akit a Szilícium-völgy egyik legtudatosabb stratégájaként, "korunk Antikrisztusaként" ábrázol: olyan szereplőként, aki nem maga hozta létre az emberek frusztrációit, hanem adatokon keresztül összegyűjtötte, algoritmikusan felerősítette, és saját céljaira fordította azokat – a megfigyelési technológiáktól (PayPal, Facebook, Palantir) kezdve a populista politikusok finanszírozásáig (például JD Vance vagy Sebastian Kurz esete), valamint a Meloni és Orbán körüli konzervatív hálózatokig.

Roman szerint a cél nem a hagyományok vagy a nemzeti identitás védelme, hanem a nemzetállamok és a nemzetek feletti intézmények – főként az Európai Unió – meggyengítése, hogy helyükbe egy "digitális feudalizmus" léphessen, ahol a techvállalatok korlátlan hatalommal bíró új földbirtokosokként funkcionálnának. Roman idézi Thiel egy esszéjét is, amelyben a szabadság és a demokrácia összeegyeztethetetlenségéről ír, és ezt az "új jobboldali tech" mozgalom alapszövegének tekinti. A cikk zárása szerint a legnagyobb irónia, hogy ezek a milliárdosok naiv apokaliptikus terveket dédelgetnek (bunkerek Új-Zélandon vagy Hawaiin), miközben nem veszik észre, hogy egy valós összeomlás esetén saját fegyveres őreik fordulnának ellenük – és hogy az online "rendszerellenes" mozgalmak résztvevői is ugyanazoknak a szereplőknek a platformjait és politikusait támogatják, akik ellen állítólag harcolnak.

Alább közöljük Roman posztjának magyar nyelvű fordítását, majd a szerző egyik kommentárját, amelyet saját cikkéhez fűzött, ez szintén érdekes megvilágításba helyezi Calin Georgescu elnökjelölt meglepő szereplését a 2024-es elnökválasztásokon.

Ha még mindig azt hiszitek, hogy ezen a világon valódi harc zajlik – mint a filmekben – a jófiúk és a rosszfiúk között, vagy hogy az internetes nacionalizmus tényleg őszinte csatát vív a vállalati globalizmussal, akkor valójában semmit sem értettetek abból, hogyan is zajlik ez a játszma. Hadd mutassam be nektek a digitális korszak egyik építészét: egy figurát, aki nem a háttérben bujkál, hanem nap mint nap közvetlenül a képernyőtökre szállítja a dühötöket, miközben milliókat győzött meg arról, hogy eszeveszetten üldözzék Soros szellemét a gardróbszekrények mélyén.

Peter Thiel a Szilícium-völgy egyik legfőbb stratégája, az az ember, aki mindenkinél korábban felismerte, hogy az igazi hatalom nem a politikai tisztségekben, hanem a láthatatlan infrastruktúra ellenőrzésében rejlik. Nem csupán egy unatkozó milliárdos, akinek részvényei vannak a tőzsdén. Radikális libertárius, aki pénzt öntött mindenbe, ami megfigyeléssel és társadalmi kontrollal kapcsolatos – a PayPaltól és a Facebooktól egészen a Palantirig, a CIA által is használt katonai adatelemző szoftverig, amely állítólag még azt is tudja, mikor vakarózol meg, még azelőtt, hogy az idegimpulzus eljutna az ujjadig.

Korunk „Antikrisztusának” is nevezik – nem pusztán irodalmi metaforaként, hanem azért, mert a társadalommérnökséget saját monopolista teológiájává emelte. Stratégiája egyszerre perverz és rendkívül hatékony: nem ő találta fel az emberek sérelmeit és frusztrációit, csupán adatokká alakította őket, algoritmusokkal felerősítette, majd munkára fogta őket. A modern világ hanyatlása, a pénztárcánkat kiürítő infláció, a digitális elidegenedés, a közösségek felbomlása és az az érzés, hogy csupán számok vagyunk egy táblázatban – mindezek közvetlenül az olyan szereplők művei, mint ő. Ők rontották el a világot, majd amikor az átlagember rájött a trükkre és dühös lett, ugyanők jelentkeztek a megoldással. Thiel pontosan megértette, hogy a legjövedelmezőbb üzleti modell felgyújtani valakinek a házát, majd jó pénzért eladni neki a poroltót. Így született meg a laboratóriumi szuverenizmus és populizmus új hulláma, amelyet ezekben a pénzügyi kémcsövekben neveltek fel.

Az Egyesült Államokban dollár tízmilliókkal támogatta JD Vance-t, akit így a hatalom legbelső köréig segített, de csápjai már régen átnyúltak Európába is. Elég a volt osztrák kancellárra, Sebastian Kurzra gondolni, akit Thiel befektetési alapjának stratégájaként alkalmazott, vagy azokra a konzervatív hálózatokra, amelyek intenzíven udvarolnak olyan vezetőknek, mint Giorgia Meloni vagy Orbán Viktor. Ez egy mocskos, transznacionális kapcsolatrendszer, amely az orosz oligarchákig és a szervezett bűnözés különféle köreiig nyúlik, ugyanazokig a körökhöz, amelyekben olyan mérgező influenszerek mozognak, mint a Tate testvérek. Ennek az egész logisztikai hálózatnak nem az a célja, hogy megmentse a templomaitokat, hagyományaitokat vagy ősi földjeiteket, hanem hogy a nacionalizmust ideológiai bunkósbotként használja.

A cél a nemzetállamok feldarabolása apró, atomizált, rettegő és teljesen tehetetlen egységekre, miközben a társadalmakat törzsi alapon egymás ellen fordítják, amíg az emberek klánokként nem kezdik gyűlölni egymást. A végső tét az, hogy a világ kikerüljön az olyan nehézkes és problémás nemzetek feletti intézmények fennhatósága alól, mint az Európai Unió – azok alól az intézmények alól, amelyeknek még mindig megvan az a rossz szokásuk, hogy ellenőrzik a monopóliumokat, milliárdos bírságokat szabnak ki, vagy – ne adj’ isten – adót követelnek. A „hagyományos értékek” és a „kirakatkereszténység” így csupán édes csaliként szolgálnak, amelyekkel magukhoz csábítják a tömegeket. A billentyűzet mögötti hazafiak pedig hasznos idiótákká válnak, akik áhítattal és lelkesedéssel éppen arra a kalapácsra szavaznak, amely végül összezúzza a rendszert.

A cél az általános törvények, a polgári jogok és a hagyományos igazságszolgáltatás lebontása, hogy helyükbe egy laboratóriumban tervezett digitális feudalizmus léphessen. Egy széttagolt világ jönne létre, amelyet nem választott kormányok, hanem technológiai óriásvállalatok irányítanak, új földesurakként élet és halál uraként, miközben mi egyszerű jobbágyok maradnánk a pixelek ültetvényén. Thiel zsigerből gyűlöli a demokráciát. Ezt nyíltan leírta egy híres esszéjében, amely a technológiai újjobboldal, az akceleracionizmus és a „Sötét Felvilágosodás” híveinek kiáltványává vált. Ebben világosan azt állítja, hogy a szabadság és a demokrácia többé nem összeegyeztethető. A helyzet különös iróniája, hogy a nyugati társadalmakban egyre többen jutnak el – titokban vagy nyíltan – ugyanezekre a kétségbeesett következtetésekre. A különbség csupán az, hogy mindenki a saját filmjét vetíti a demokrácia lebontásáról és egy elsöprő diktatúra bevezetéséről.

Vannak, akik steril technokráciát akarnak, amely még a szén-dioxid-kibocsátású fingokat is méri, nehogy túlmelegedjen a bolygó. Mások militarizált totalitarizmust követelnek, egy csizmás vezért, aki „rendet tesz a túl szabados fiatalok között”. Minden oldal a saját ideológiai bunkerét akarja ráerőltetni a másikra, miközben a társadalommérnökök nyugodtan figyelik, hogyan vágyunk annyira ellenfeleink megsemmisítésére, hogy végül mi magunk könyörögjünk egy vállalati döntőbíróért, aki rendet tesz a káoszban. A különböző ürügyek mögött ugyanaz a beteges kontrollvágy húzódik meg. Ez annak a jele, hogy az algoritmusokkal másodpercenként bombázott világban egyre többen veszítik el önmaguk feletti uralmukat, és saját belső tehetetlenségüket globális diktatúra követelésével próbálják orvosolni.

A társadalommérnökök zsenialitása éppen abban áll, hogy nem kell meggyőzniük benneteket saját digitális feudalizmusukról. Elég hagyniuk, hogy annyira akarjátok ellenfeleitek pusztulását, hogy végül térden állva kérjétek egy technológiai atyuska hatalomra jutását. Ebben rejlik a gondosan finanszírozott káosz végső célja: a jelenlegi világrend teljes felforgatása és egy új rendszer felépítése, amelyet közvetlenül a technológiai oligarchák felügyelnek, zavaró intézmények – például az Európai Unió – nélkül.

Csakhogy itt következik az egész történet legnagyobb komédiája. Az ember azt hinné, hogy ezek a mesés vagyonokat felhalmozó emberek abszolút zsenik. Valójában apokaliptikus vízióik kozmikus ostobaságok, amelyeket saját gazdagságuk mérgezett meg. Őszintén azt képzelik, hogy feloszlathatják a demokráciákat elszigetelt totalitárius rendszerekké, miközben ők örökké élnek majd megerősített új-zélandi bunkerekben vagy hawaii föld alatti komplexumokban, robbanásbiztos ajtók mögött, prémium konzerveket fogyasztva ezüsttányérokból, miközben odafent lángokban áll a bolygó. Annyira hihetetlenül arrogánsak, hogy még arra sem vették a fáradságot, hogy felvegyenek egy józan gondolkodású vízvezeték-szerelőt vagy egyszerű embert, aki a szemükbe mondaná: „Uraim, ez teljes ostobaság. Amikor a rendszer összeomlik, a digitális pénzetek nullát ér, a hálózat leáll, és azok a felfegyverzett zsoldosok, akiket a bunker őrzésére fizettek, az első napon elvágják a torkotokat.” Egyszerűen kivégeznek benneteket, hogy megszerezzék az élelmiszerkészleteiteket és birtokba vegyék a menedéket, mert a fizikai valóságban nem lehet fegyveres embereket pusztán programkóddal és képernyőn megjelenő ígéretekkel irányítani.

A legkeserűbb irónia azonban mégis rólunk, a pixelek ültetvényének lakóiról szól. Az internet naívjai teli torokból kiabálják, hogy a „Mátrix” és a globális elit ellen harcolnak, miközben észre sem veszik a nyilvánvaló ellentmondást. Az alternatív platformok, ahol a rendszert szidjátok, az ő tulajdonukban vannak. A populista politikusokat, akikre szavaztok, ők finanszírozzák. A tömeges megfigyelés technológiáját, amely egyszer majd a lépéseiteket is számolja, ugyanazoknak a Szilícium-völgyi laboratóriumoknak a mérnökei fejlesztik. Legközelebb, amikor reménykedve megosztotok egy videót egy tengeren túli logisztikával megtámogatott nemzeti messiásról, jusson eszetekbe a hawaii bunkerek képe. Miközben ti a TikTokon a határok miatt aggódtok, a háttérben álló „Antikrisztus” elégedetten dörzsöli a kezét, finomhangolja algoritmusait, és arra vár, hogy ti romboljátok le helyette a világot. Kifejezetten örül annak, hogy a balekok saját maguk ássák meg történelmi sírjukat, miközben lelkesen tapsolnak egy olyan játszmának, amelyből a tömegek csak összetört illúziókkal kerülnek ki, ő pedig egy még nagyobb illúzióval: hogy egy föld alatti képernyő mögül képes lesz uralni egy globális temetőt.

Roman kommentárja:

Lenyűgöző figyelni, hogyan működik Európában a legmagasabb szintű agymosás a Szilícium-völgyből érkező pénzek segítségével. Az egykori osztrák kancellár, Sebastian Kurz esete valóságos tankönyvi példája a vállalati geopolitikának. Miután Ausztria éléről hatalmas korrupciós botrányok nyomán eltávolították, Peter Thiel azonnal a szárnyai alá vette, és globális stratégának nevezte ki saját befektetési alapjánál, a Thiel Capitalnál. Ezzel a lépéssel egy rendkívül befolyásos volt európai vezető, aki a kontinens jobboldali hálózatain belül Budapesttől Rómáig kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett, gyakorlatilag egy amerikai technológiai oligarcha alkalmazottjává vált.

Így nyílnak meg a háttérben azok a diszkrét csatornák, amelyek elvezetnek a helyi populista vezetőkhöz: elegáns öltönyös, jól képzett emberek magyarázzák el nekik, hogyan finanszírozzák kampányaikat úgy, hogy közben megbontsák az európai egységet. Ez a részlet azt is megmutatja, miként bukkan fel a semmiből egy, a titkosszolgálatokhoz régóta kötődő nomenklaturista, aki éveken át Bécsben élt, majd hirtelen felkapaszkodik a hazai szuverenista hullámra, egészen az elnökválasztás második fordulójáig. Pontosan ugyanezt a receptet alkalmazzák Európa-szerte: a módszer ugyanaz, csak ügyesen újracsomagolják, mindig az adott ország ízléséhez, sajátosságaihoz és gyenge pontjaihoz igazítva.

FORRÁS: Giorge Roman