Az anyját megerőszakolták és megölték, őt háromévesen felakasztották az oroszok – mégis túlélte

Meztelenül, megerőszakolva, eltört nyakkal feküdt a kanapén, nyakában a hurokkal, mellette lógott a hároméves kisfia. Amikor levették a kötélről, a gyermek teste már elkékült, és nem lélegzett, mégis sikerült visszahozni az életbe, egy évvel később pedig mondott három szót, amelytől összeszorul az ember szíve.

2022. június 20-án, hajnali két óra körül egy katona feleségének még sikerült üzenetet küldenie a férjének a megszállt Herszon megye egyik falujából: "valakik éppen betörik az ajtót". A férfi testvére egy órával később érkezett a házhoz, a kaput zárva találta, ezért átmászott a kerítésen. A bejárati ajtót szinte kiszakították a helyéről, az egyik ablakot betörték, de semmit sem vittek el.

Nem rabolni jöttek.
Ölni jöttek.

A szobában a sógornője feküdt a kanapén. A huszonnyolc éves nőt levetkőztették, megerőszakolták és brutálisan összeverték,a feje természetellenesen kifordult, a nyakát eltörték, és ott volt rajta a hurok - mellette felakasztva találta a nő hároméves kisfiát is. A gyermeket szintén megverték, arcán legalább tíz cigarettacsikket nyomtak el. A kötelet olyan szorosan húzták meg a nyakán, hogy a nagynénje a saját körmeivel próbálta letépni róla, amíg az ujjai vérezni nem kezdtek. A kisfiú elkékült, a feje az ödémától megdagadt, és már nem lélegzett. A nagynénje kétségbeesetten kiabált neki:

– Lélegezz! Élj! Mert én ezt nem fogom tudni elviselni. Melléd fekszem, és én is meghalok.

Szívmasszázst kezdett rajta - attól félt, hogy eltöri a bordáit, de folytatta, mert nem maradt más lehetősége. A gyermek végül újra levegőt vett.

A kisfiú végignézte édesanyja meggyilkolását, az édesanyja pedig még láthatta, hogyan kínozzák a gyermekét. Az ablak be volt törve, a környéken többen is hallották, mi történik a házban, később azonban senki nem mert beszélni róla. A nagynéni ezután három héten keresztül próbálta életben tartani és felkészíteni a menekülésre a kisfiút a megszállt Herszonban. Megvárta, amíg valamennyire begyógyulnak a gyermek arcán lévő égési sérülések és a nyakán maradt kötél nyoma. Amit nem lehetett eltakarni ruhával, arra sminket tett, mert attól tartott, hogy az ellenőrzőpontokon felismerik a kínzás nyomait, és azonnal megölik őket.

A kórházban figyelmeztették:

– Ha elkezdik magukat őrizetbe venni, meneküljenek. A kórház felét az FSZB emberei foglalják el.

A nő a telefonján, Photoshop segítségével hamisított iratokat, hogy a kisfiút a saját gyermekeként vihesse magával. Harminc orosz ellenőrzőponton kellett átjutniuk. Az egyiknél egy katona fegyvert szorított a halántékához. Az oroszok azon tanakodtak, hogy helyben megöljék-e őket.

– Ezeket intézzük el – mondta az egyik.

– Á, nekem mára ennyi elég – válaszolta a másik.

– Nekem belefér – felelte az első.

A férfi ujján jegygyűrű volt. Talán otthon őt is feleség és gyerekek várták, mégis kész lett volna agyonlőni egy nőt és egy hároméves gyermeket az autóban.

A menekülés három napig tartott. A nő az egyik lábával nyomta a pedálokat, mert a másik lebénult, az ukrán szűrési ponton egy fiatal tiszt megkérdezte tőle, van-e az autóban olyan ember, aki kínzást élt át.

– Igen.

– Van sebesült?

– Igen.

– Van olyan, akit megkínoztak?

– Igen.

Amikor megmutatta neki a hároméves kisfiút, a fiatal tiszt elsírta magát, és képtelen volt folytatni a beszélgetést.

Odesszában az orvosok megállapították, hogy a gyermek klinikai halálon és fulladáson esett át, agyödémája alakult ki, megsérült a csuklóízülete és az állkapcsa, nyolc fogát pedig letörték. Egy időre teljesen elvesztette a beszédképességét, izmai elsorvadtak, beszédfejlődése pedig körülbelül egy évet esett vissza. Ma a nagynénjével Odesszában él, már beszél, óvodába és logopédushoz jár, valamint úszni tanul. Tudja, hogy az édesanyja nincs többé. Egy évvel a történtek után este kiment az udvarra, felmutatott az égre, és mindössze ennyit mondott:

– Hold, ég, anya.

A kisfiú édesapja katona. Amikor a nő és a gyermek megérkezett Odesszába, nagyon megtört állapotban találta őket. A parancsnokság két hetet engedélyezett számára, hogy velük maradjon.

– Leszerelhetett volna, és a fia gyámja lehetett volna. De nem tette meg. Mert hazafi. Mert tovább harcol – mondta a kisfiút megmentő nő.

A nyomozás még mindig tart, ezért a nagynéni sem a saját, sem a gyermek nevét nem árulhatja el. Azt azonban szeretné, hogy a világ megismerje a történetüket, mert nem ez az egyetlen ilyen eset. Ha egyszer Herszon megye bal partja is felszabadul, még sok hasonló történet kerülhet napvilágra.