Călin Georgescu ideges, mert az elmúlt 20 év orosz befolyását vizsgálja az elnök
Van az a pillanat, amikor egy politikus reakciója érdekesebb annál, mint a hír amire reagál. Călin Georgescu esetében most nagyjából itt tartunk: a román elnöki hivatal közölte, hogy készül a régóta ígért jelentés a 2024-es elnökválasztás érvénytelenítésének hátteréről, csakhogy a dokumentum nem áll meg ennél az egyetlen választásnál. Húsz év orosz hibrid műveleteit és befolyását akarják végignézni és bemutatni -, Georgescu meghallotta ezt, majd a román politika sajátos költői hagyományait követve közölte: „gazemberség”. Mármint nem az orosz befolyás volna gazemberség, jól tessék figyelni, nem az, ha egy idegen hatalom húsz éven keresztül megpróbál belenyúlni egy NATO- és EU-tagállam politikai életébe, társadalmi konfliktusaiba, információs terébe vagy választásaiba, hanem az erről készülő jelentés.
Georgescu ennél persze jóval díszesebben fogalmazott, mert ő azon kevés politikusok egyike, akik mellett egy automata horoszkópgenerátor is száraz közigazgatási szaknyelvnek tűnik. „A biztonság alkímiájáról” beszélt, amelyben a „lopás állami doktrínává válik”, a Cotroceni-jelentést pedig olyan „adminisztratív gazemberségnek” nevezte, amely egy „alkotmányos bűncselekményt” próbál tisztára mosni, a jelenlegi hatalmat pedig „politikai hullának” nevezte, amely szerinte jogilag akar legitimálni egy „közönséges államcsínyt”.
Alkímia, hulla, biológiai félelem, államcsíny, gazemberség - Călin bácsi továbbra sem pazarolja az ember idejét holmi átmeneti fokozatokkal, a víz energia, mondotta volt a kampányban, és azóta is él a román poén, amikor vizet kér valaki: "kérek egy pohár energiát - szénsavast", de történet fontosabbik része ugyanis nem Georgescu verbális hastánca, hanem az, amit a román elnöki hivatal közölt.
A jelentés elkészítése már folyamatban van, és az elnöki hivatal HotNewsnak adott válasza szerint nem kizárólag a 2024-es választás eseményeit vizsgálja - az külön fejezetet kap. A dokumentum ennél sokkal szélesebb időszakot fog át: az elmúlt húsz év Romániát célzó orosz hibrid műveleteit akarják feldolgozni. A munkába a román hírszerzés struktúráit és más illetékes intézményeket is bevonnak, vagyis nem valamiféle elnöki esszé készül arról, hogy Vlagyimir Putyin milyen csúnya ember, hanem - legalábbis az ígéret szerint - állami és hírszerzési anyagokra épülő összegzés.
Hogy mikor lesz kész? Na, azt már nem tudják.
A Cotroceni-palota szerint olyan nagy az elemzendő anyagmennyiség, hogy jelenleg még a publikálás várható időpontját sem lehet megmondani. Ami egyfelől bosszantó, mert Nicușor Dan már a 2025-ös választási győzelme után többször megígérte a 2024-es választási válságról szóló jelentést. Másfelől viszont ha valóban húsz év orosz befolyásolási és hibrid műveleteit akarják érdemben rekonstruálni, akkor ott bizony lesz mit lapozgatni.
És itt válik az egész történet Georgescunál sokkal érdekesebbé, mert Romániában nagyon kényelmes lenne úgy tenni, mintha az orosz befolyásolás 2024 őszén egyszer csak kipattant volna a TikTokból, mint valami geopolitikai dzsinn, aztán hirtelen előállt volna Călin Georgescu, akiről fél ország addig alig hallott. Csakhogy a hibrid befolyásolás nem így működik: nem választás előtt három héttel érkezik Moszkvából a fekete Volga, benne három FSZB-tiszttel, akik kiszállnak, meghekkelik a demokráciát, aztán hazamennek. A modern orosz információs hadviselés egyik alapelve éppen az, hogy lehetőleg ne kelljen minden hazugságot Oroszországból exportálni, hiszen sokkal hatékonyabb létrehozni vagy felerősíteni egy olyan információs ökoszisztémát, amely egy idő után már önjáró.
Georgescu történetének van még egy gyönyörűen abszurd mellékszála. A volt elnökjelölt következetesen azt állította, hogy 2024-es kampánya nulla lejbe került. Nulla. Semmi. Politikai csoda, kenyérszaporítás digitális változatban: országos választási kampány pénz nélkül. Az Állandó Választási Hatóság azonban később 200 ezer lejes bírságot szabott ki rá, ami a G4Media által megszerzett ellenőrzési jegyzőkönyv szerint a 2024-es és 2025-ös kampányok legnagyobb ilyen bírsága volt. A hatóság többek között ismeretlen eredetű kampányanyagokat, nem megfelelően dokumentált pénzügyi tételeket és olyan kifizetéseket talált, amelyek meglehetősen nehezen fértek össze a nagy politikai nullával. Georgescu vitatja a szankciót. Mindeközben más büntetőeljárások is zajlanak vele szemben. Az egyik ügyben háborús bűnökért elítélt személyek kultuszának, valamint fasiszta és legionárius eszmék népszerűsítésével vádolják; egy másik eljárásban Horațiu Potrával és további vádlottakkal együtt került bíróság elé, ahol Georgescut többek között az alkotmányos rend elleni cselekmények kísérletéhez nyújtott bűnsegédlettel vádolják. Mindezt azért érdemes hozzátenni, mert Georgescu most úgy próbálja keretezni az orosz befolyásról készülő jelentést, mintha az kizárólag azért születne, hogy utólag kitaláljanak valamilyen magyarázatot az ő politikai félreállítására.
Csakhogy éppen az a Cotroceni által bejelentett vizsgálat egyik legérdekesebb eleme, hogy nem Călin Georgescuval kezdődik. Ha a jelentést rendesen megírják – és ez egyelőre egy hatalmas ha –, akkor Románia végre nem kizárólag azt kérdezi meg, hogy mi történt 2024-ben, hanem azt is, hogyan épült fel az a társadalmi, politikai és információs környezet, amelyben 2024 megtörténhetett. Mely narratívákat erősített Moszkva? Milyen helyi közvetítőkön keresztül? Hogyan kapcsolódott egymáshoz a Kreml propagandája és a román szélsőjobboldal? Mikor kezdődött az ukránellenes kommunikáció? Kik terjesztették a NATO-val, az EU-val és a Nyugattal szembeni bizalmatlanságot? Hogyan használták ki a pandémiát? Milyen szerepet kaptak a közösségi platformok? Hol végződött az organikus román politikai idiotizmus, és hol kezdődött a külföldi információs beavatkozás? És legfőképpen: kik segítettek mindebben idehaza, mert húsz év orosz befolyást nem lehet húsz éven keresztül kizárólag oroszokkal működtetni, kellenek hozzá helyiek is. Politikusok, véleményvezérek, médiatermékek, influenszerek, hasznos idióták és olyan emberek, akiknek talán egyetlen rubelt sem kellett kapniuk Moszkvából, mert teljesen ingyen elvégezték ugyanazt a munkát - egy részüket már ismerhetjük mi, magyarok is - ott voltak szervezőként, háttéremberként, akcióhősként az úzvölgyi magyar temető elrablásakor.
Na, ezért lesz érdekes a jelentés, ha egyszer tényleg elkészül.
Mondom: ha...
Ugar
Forrás: HotNews
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
Porig alázva: 100 nap Tisza Erdélyben
Tarr Zoltán tulajdonképpen saját kormányát – és saját magát – alázta porig, amikor nemcsak leejtette a szappant az erdélyiek főnöke előtt, hanem le is hajolt érte. Mert igaz ugyan, hogy eszközként IS használt minket Viktor Orbán, de ne tegyünk úgy, mintha ez az erdélyi magyarok többségének akaratával szemben történt volna – nem, az erdélyi magyarok többsége akkor is, ma is Viktor Orbán rajongója, és hosszú története van annak, hogy ez miért alakult így, de ennek a történetnek nem az fog véget vetni, hogy Tarr Zoltán bocsánatért esedezik. Az már csak külön fűszer ebben a zagyva csemegeboltban, hogy Tarr Zoltánon kívül csakis RMDSZ-es vezetők voltak jelen az eseményen. Így esett meg az, hogy Tarr Zoltán bocsánatot kért Kelemen Hunortól, vagy épp Péter Ferenctől, Maros megye tanácselnökétől, aminél lejjebb aligha lehet süllyedni, de meggyőződésem, hogy az említett tulipános korifeusok is csak néztek, mint a moziban, mert ekkora önmegalázásra ők sem számítottak, cserébe viszont gondolták, hogy lesz valamiféle üzenet, hogy többet ne lopjanak a magyar adófizetők pénzén megvásárolt médiaintézményeket vagy egyebeket, úgy mint szálloda, repülőtér, sörgyár, de Tarr Zoltán jött, látta őket, és bocsánatot kért.
Szele Tamás: A Gripen és a Facebook
Nagyjából összegyűjtöttem a várható véleményeket, melyek gang-szerte ismert hangadóktól (tehát gangadóktól), nyugalmazott útkaparóktól, ismert műköröm-szakértőktől és ébredő honfiaktól várhatóak.
Bumm a fejbe: Irán kilőtte az amerikai rakétavédelem „agyát”
Van abban valami egészen huszonegyedik századi, amikor az ember épít egy körülbelül félmilliárd dolláros radart azért, hogy észrevegye a felé repülő ballisztikus rakétákat, majd az ellenség fogja magát, odaküld valamit – rakétát vagy drónt, ezt a mai napig nem sikerült teljes bizonyossággal tisztázni – és kilövi magát a radart.
Putyin nyári hadjárata Európa ellen - a támadások nem teljes listája
Szóval, ez még csak nem is a teljes lista. Nem tudjuk, hány felderítő műveletet nem vettünk észre, hány kibertámadás maradt rejtve a nyilvánosság elől, hány szabotázst könyveltünk el balesetként, hány hamis történet eredetét nem sikerült visszafejteni, és hány olyan művelet előkészítése zajlik most, amelyről csak hónapokkal vagy évekkel később fogjuk megtudni, mi volt. Azt viszont már most tudjuk, hogy a Kreml egyik legfontosabb európai erőforrása nem valamely titkos fegyver, hanem a következmények hiánya. Miközben Ukrajna valódi rakétákat kap valódi városokra, Európa még mindig gyakran úgy viselkedik, mintha a megfelelő válasz egy újabb elemzés, egy újabb diplomáciai tiltakozás és egy újabb gondosan megfogalmazott közlemény volna.
Szele Tamás: Európa és a klímaváltozás
Ha képesek vagyunk közösen megbirkózni a klímaváltozás következményeivel, nincs ellenség, amely megállhatna Európával szemben. És aki akár rémhírek terjesztésével is akadályozza ezt: az nem csak a hazájának, de az egész Uniónak is az ellensége.