Putyin nyári hadjárata Európa ellen - a támadások nem teljes listája

Van egy rossz hírünk: ami alább következik, az nem Oroszország Európa ellen 2026 nyarán végrehajtott műveleteinek teljes listája.Még csak nem is állítjuk, hogy ismerjük a teljes listát. Ez azoknak az eseteknek egy része, amelyek nyilvánosságra kerültek, amelyeket hatóságok, hírszerző szolgálatok, kiberbiztonsági szervezetek, kutatóintézetek vagy újságírók feltártak, és amelyekből május végétől augusztusig megpróbáltuk összerakni, mit művelt velünk ezen a nyáron Oroszország. Drónok repültek NATO-légtérbe, katonai és energetikai infrastruktúrát térképeztek fel, kábelek sérültek meg, állami rendszereket törtek fel, hadiipari létesítmények körül történtek nehezen magyarázható incidensek, logisztikai útvonalakat derítettek fel, választásokat próbáltak manipulálni, európai társadalmak meglévő konfliktusait pedig ipari méretekben alakították át Moszkva számára használható politikai fegyverré.

Mindez azon a kontinensen történt, amely hivatalosan nincs háborúban Oroszországgal - mondat második fele egyre inkább jogi és politikai formulának tűnik, mint a valóság pontos leírásának. Oroszország ugyanis gondosan ügyel arra, hogy az egyes műveletek jelentős része önmagában ne legyen elég egyértelmű, elég nagy vagy elég bizonyítható ahhoz, hogy kiváltsa azt a választ, amelyet egy hagyományos katonai támadás kiváltana. Egy drón itt, egy kibertámadás ott, egy feltételezett szabotőr amott, néhány feltört kamera, egy felderített vasútvonal, egy újabb propagandakampány, egy újabb hamis BBC-videó, egy újabb „véletlen” egy Ukrajnát ellátó hadiipari objektum körül. Mindegyikhez külön vizsgálat, külön attribúció, külön közlemény, külön óvatos mondat tartozik. Csakhogy ha az ember nem külön-külön nézi ezeket, hanem egymás mellé rakja őket, valami egészen más rajzolódik ki:

egy permanens, többdimenziós támadási rendszer, amelynek éppen az a lényege, hogy minden egyes eleme valamivel az alatt a küszöb alatt maradjon, ahol Európa végre kénytelen volna nevén nevezni azt, ami történik vele.

És miközben Moszkva ezt a küszöböt centiméterről centiméterre tolja előrébb, Európa továbbra is főként elemez, vizsgál, dokumentál, attribúciókat készít, nagyköveteket kéret be, szankciós listákat bővít és közleményeket ad ki. Ezek szükségesek, csak éppen önmagukban már régen nem elegendők. Egy olyan rezsimmel szemben, amely Ukrajnában civileket öl, európai infrastruktúrát derít fel, választásokba avatkozik és a társadalmaink belső törésvonalait fegyverként használja, a következmények nélküli felismerés egy ponton túl nem pusztán stratégiai hiba, hanem erkölcsi probléma is. Különösen groteszk ez akkor, amikor Ukrajna Patriot-rakéták és más megfelelő légvédelmi elfogóeszközök hiányában továbbra is ki van téve az orosz ballisztikus támadásoknak, mi pedig közben hónapról hónapra újabb jelentésekben állapítjuk meg, hogy Oroszország bizony valóban veszélyes. A kapu eközben nyitva marad, Moszkva pedig teljesen racionálisan azt tanulja meg belőle, hogy érdemes továbbmenni.

FIMI: a nemzetközi szaksajtóban bevetett terminológia, a Foreign Information Manipulation and Interference rövidítése. magyarul:külföldi információmanipuláció és beavatkozás

I. Rész - a hibrid front

2026. május 25. – Északi és balti országok

Ország: Dánia, Észtország, Finnország, Izland, Lettország, Litvánia, Norvégia és Svédország

Helyszín: északi-balti információs tér Esemény: orosz–belarusz kampány a NATO légterébe került drónokról.

A nyolc ország külügyminiszterei közösen tiltakoztak egy olyan kommunikációs kampány ellen, amely a térségben történt drónincidensekért Ukrajnát és a balti NATO-tagállamokat próbálta felelőssé tenni. A kampány üzenete jóval túlment azon az egyszerű kérdésen, hogy egy adott drón honnan érkezett: azt igyekezett elültetni a közvéleményben, hogy maga Ukrajna jelent veszélyt azokra az országokra, amelyek támogatják, vagyis nem Oroszország háborúja sodorja veszélybe Európát, hanem az Ukrajnával vállalt szolidaritás. Ugyanez a gondolat később a lett és román drónincidenseknél, valamint az esetleges hamis zászlós műveletekről szóló hírszerzési figyelmeztetésekben is visszatért.

FORRÁS

2026. május 26. – Litvánia

Helyszín: országos állami nyilvántartási rendszerek

Esemény: több mint 600 ezer ingatlan- és vállalati rekord megszerzése.

Kompromittált intézményi hozzáférések felhasználásával több mint hatszázezer, ingatlanokhoz és vállalatokhoz kapcsolódó rekord került illetéktelen kezekbe a litván állami nyilvántartásokból. A litván hatóságok már a vizsgálat korai szakaszában azt valószínűsítették, hogy állami szereplő állhat a támadás mögött. Egy ekkora adatbázis megszerzésének hírszerzési értéke messze túlmutat egy egyszerű adatvédelmi incidensen, hiszen tulajdonosi viszonyok, céghálózatok, ingatlanok és személyes kapcsolatok tömege rekonstruálható belőle, amelyek később felderítési, befolyásolási vagy akár szabotázsműveletek előkészítéséhez is felhasználhatók.

FORRÁS

2026. május végétől folyamatosan – Litvánia, Finnország és a Baltikum

Helyszín: Kalinyingrád, Finn-öböl, balti légi és tengeri útvonalak

Esemény: GNSS/GPS-zavarás és spoofing.

A kalinyingrádi orosz elektronikai hadviselési infrastruktúra nemcsak elnyomni képes a műholdas navigációs jeleket, hanem hamis helyzetadatokat is elő tud állítani, ami lényegesen veszélyesebb a puszta jelkimaradásnál. Egy repülőgép, hajó vagy drón ilyenkor nem azt érzékeli, hogy elveszítette a navigációt, hanem téves koordinátákat kap, és ezek alapján folytatja útját. Mindez a polgári repüléstől a kereskedelmi hajózáson át a katonai rendszerekig rendkívül széles kört érinthet, és később több olyan esetnél is felmerült az orosz elektronikai hadviselés szerepe, amikor ukrán drónok NATO-tagállamok légterébe sodródtak.

FORRÁS

2026. május 29. – Románia

Helyszín: Galați

Esemény: orosz támadódrón jut NATO-területre és lakóépületbe csapódik.

Az Ukrajna elleni orosz támadás során egy robbanóanyaggal felszerelt drón román területre jutott, majd Galațiban egy lakóépület tetejébe csapódott. A robbanás tüzet okozott, két ember pedig könnyebben megsérült. A román hatóságok az eszközt orosz Geran–2 drónként azonosították. Az eset azért különösen fontos, mert 2026-ra a román–ukrán határ térségében történt drónincidensek már nem elszigetelt eseményekből álltak, hanem egyre inkább sorozattá váltak, a román légvédelem pedig később több alkalommal már fegyverrel is fellépett a légteret megsértő eszközök ellen.

FORRÁS

2026. június 1–5. – Franciaország

Helyszín: Toulouse, Delair dróngyár

Esemény: gyújtogatási kísérlet és hírszerzési felderítés ugyanazon hadiipari célpont ellen.

Molotov-koktélokkal próbálták felgyújtani a Delair egyik üzemét, majd alig néhány nappal később egy belarusz férfit fogtak el, miközben a vállalat egyik új drónját filmezte. A Delair olyan katonai eszközöket is gyárt, amelyek Ukrajna számára fontosak, ezért a vállalat kifejezetten értékes célpont lehet mind hírszerzési, mind szabotázsszempontból. A két eset közötti közvetlen operatív kapcsolatot a nyomozók nem állapították meg, a célpont azonossága és az orosz érdekeltség miatt azonban a két eseményt érdemes egymással összefüggésben is vizsgálni.

FORRÁS

2026. június – Franciaország

Helyszín: vasúti infrastruktúra

Esemény: regionális vasúti rendszer elleni szabotázs előkészítésének vizsgálata.

A francia elhárítás olyan tervet vizsgált, amely egy vasúti transzformátor megrongálásával jelentős zavarokat okozhatott volna a regionális vasúti közlekedésben. A nyomozás során a Telegramon keresztül folytatott kapcsolattartás is előkerült, és külön vizsgálták annak lehetőségét, hogy a tervezett akció mögött orosz megrendelő állhatott. A vasúti infrastruktúra azért különösen érzékeny célpont, mert ugyanaz a hálózat szolgálja a civil közlekedést és az Ukrajna felé irányuló katonai, illetve logisztikai szállításokat.

FORRÁS

2026. június 5. – Románia

Helyszín: Konstanca kikötője

Esemény: ukrán tengeri drón önmegsemmisülése orosz elektronikai zavarás után.

Több ukrán tengeri drón elvesztette kapcsolatát az irányító rendszerrel, egyikük pedig Konstanca kikötőjébe sodródott, ahol önmegsemmisítő mechanizmusa működésbe lépett. Ukrajna szerint a kapcsolat megszakadását orosz elektronikai hadviselés okozta. Az eset jól mutatja, miért félrevezető egy incidensnél kizárólag azt vizsgálni, melyik ország fegyveréről van szó: egy ukrán drón is válhat NATO-területen közvetlen kinetikus veszéllyé, ha az orosz elektronikai zavarás miatt elveszíti az irányíthatóságát.

FORRÁS

2026. június 5. – Finnország

Helyszín: Finnország–Észtország tenger alatti kommunikációs kábelei

Esemény: négy gyanúsított a kábelrongálási ügyben.

A finn nyomozók négy személyt azonosítottak gyanúsítottként két, korábban megrongált tenger alatti kommunikációs kábel ügyében. A vizsgálat középpontjában szereplő Fitburg Oroszországból indult útnak. A tengeralatti kábelek megrongálása különösen alkalmas a szürkezónás hadviselésre, mert ugyanaz az esemény könnyen magyarázható egy kereskedelmi hajó balesetével, miközben tudatos szabotázs is állhat mögötte, a kettő közötti különbséget pedig gyakran csak hosszú nyomozással lehet megállapítani.

FORRÁS

2026. június 8. – Franciaország

Helyszín: Tchap állami üzenetküldő rendszer

Esemény: kormányzati kommunikáció kompromittálása.

Ismeretlen támadó jutott be a francia állami intézmények által használt Tchap kommunikációs rendszerbe. Arra nincs bizonyíték, hogy a legérzékenyebb, titkosított üzenetekhez is hozzáfért volna, egy kormányzati kommunikációs rendszer felhasználói, kapcsolati és szervezeti adatai azonban önmagukban is komoly hírszerzési értéket képviselnek.

FORRÁS

2026. június 12. – Lengyelország

Helyszín: politikusok, újságírók, kutatók és közigazgatási dolgozók Gmail-fiókjai

Esemény: Ghostwriter spear-phishing kampány.

A Belaruszhoz kötött Ghostwriter hamis biztonsági értesítésekkel próbált belépési adatokat és kétfaktoros hitelesítési kódokat megszerezni lengyel politikusoktól, újságíróktól, kutatóktól és közigazgatási dolgozóktól. Az ilyen művelet jelentősége nem merül ki abban, hogy valaki elolvashatja a célpont levelezését: a megszerzett valódi e-maileket később manipulált vagy hamis dokumentumokkal összekeverve olyan politikai botrányokhoz lehet felhasználni, amelyek hitelesebbnek tűnnek, mert valódi adatok is kerülnek a hamis anyagok közé. A CERT-EU júniusi jelentése külön is foglalkozott a kampánnyal.

FORRÁS

2026. június 13. – Svédország

Helyszín: Stockholm szigetvilága és Karlskrona

Esemény: orosz katonai repülőgépek közelítik meg a svéd légteret.

Két orosz katonai repülőgép nagy sebességgel indult Svédország irányába, majd mindössze néhány száz méterrel a svéd légtér határa előtt fordult vissza. Az egyik gép Stockholm szigetvilága, a másik Karlskrona, Svédország egyik legfontosabb haditengerészeti központja felé tartott. Egy ilyen manőverhez nem szükséges ténylegesen megsérteni a légteret ahhoz, hogy katonai értéke legyen, hiszen az orosz fél így is megfigyelheti, mikor észlelik a közeledő gépet, mennyi idő alatt születik döntés, mikor riasztják a Gripeneket, és hogyan reagál a svéd légvédelem.

FORRÁS

2026. június 14. – Egyesült Királyság

Helyszín: La Manche

Esemény: brit erők elfoglalják a Smyrtos szankcionált árnyékflotta-tankert.

Ez az esemény önmagában természetesen nem orosz támadás, hanem brit ellenintézkedés, mégis fontos előzménye annak, ami a következő hetekben a térségben történt. A brit fellépést rövid időn belül látványosan megnövekedett orosz haditengerészeti aktivitás követte, és egyre világosabbá vált, hogy Moszkva adott esetben katonai kísérettel is kész védeni a szankciók kijátszására használt hajózási infrastruktúrát.

FORRÁS

2026. június 16. – Egyesült Királyság

Helyszín: La Manche, Isle of Wight térsége

Esemény: orosz fregatt figyelmeztető lövéseket ad le egy brit jacht közelében.

Az Admiral Grigorovich orosz fregatt figyelmeztető lövéseket adott le a brit zászló alatt hajózó Bright Future közelében. Az orosz fél szerint a jacht veszélyes irányban közeledett, és nem reagált megfelelően a rádióhívásokra, míg a brit hajó utasai vitatták ezt a magyarázatot. A brit kormány felelőtlennek nevezte az incidenst, amely a két nappal korábbi tankerlefoglalás után különösen érzékeny helyzetben történt.

FORRÁS

2026. június – Egyesült Királyság és Írország

Helyszín: brit–ír tengeri térség

Esemény: Yury Ivanov orosz hírszerző hajó megfigyelése.

Brit és ír erők követték az orosz haditengerészet Yury Ivanov hírszerző hajóját a brit–ír tengeri térségben. Az ilyen platformok elsődleges feladata a rádió- és elektronikai jelek felderítése, valamint a katonai, energetikai és kommunikációs infrastruktúra feltérképezése. Ennek különös jelentőséget ad, hogy a térség tengerfenekén számos, Európa és Észak-Amerika közötti adatforgalom szempontjából létfontosságú transzatlanti kábel fut.

FORRÁS

2026. június 18. – Hollandia, Németország és más európai országok

Helyszín: internetes infrastruktúra

Esemény: SocGholish/Evil Corp malware-hálózat felszámolása.

Egy nemzetközi rendvédelmi művelet során csaknem 15 ezer fertőzött weboldalt tisztítottak meg, és 106 szervert vagy domaint kapcsoltak le. A fertőzési infrastruktúra az orosz nyelvű Evil Corp kiberbűnözői környezetéhez kapcsolódott. Az esetet nem lehet egyszerűen orosz állami támadásként kezelni, viszont jól mutatja azt a hatalmas hozzáférési infrastruktúrát, amelyet bűnözői szereplők építenek fel, és amely adott esetben állami hírszerző szolgálatok számára is felhasználható vagy megvásárolható.

FORRÁS

2026. június 19. – Belgium

Helyszín: VSSE polgári hírszerző szolgálat

Esemény: a hírszerzés mobilrendszerének kompromittálása.

Az Ivanti EPMM sérülékenységeit kihasználó támadó hónapokon át hozzáférhetett a belga polgári hírszerzés mobilinfrastruktúrájához. Telefonszámok, e-mail-címek, eszközazonosítók, helyadatok és kapcsolati információk is veszélybe kerülhettek, márpedig ezek segítségével akkor is részletes képet lehet alkotni egy hírszerző szolgálat személyi és kapcsolati hálójáról, ha magukhoz az üzenetekhez nem sikerül hozzáférni.

FORRÁS

2026. június 24. – Finnország

Helyszín: mintegy húsz finn szervezet

Esemény: a FortiBleed támadási kampány finn érintettjei.

A finn NCSC több tényleges támadást, valamint mintegy húsz olyan szervezetet azonosított, amelyek adatai a FortiBleed kampány során veszélybe kerülhettek. Mivel globális támadássorozatról van szó, nincs alap arra, hogy önmagában orosz műveletként kezeljük, a kompromittált VPN- és hálózati hozzáférések azonban később hozzáférés-közvetítőkhöz, kiberbűnözőkhöz vagy akár állami hírszerző szolgálatokhoz is kerülhetnek.

FORRÁS

2026. június 26. – Európa

Helyszín: Signal-felhasználók

Esemény: Oroszországhoz kötődő csoportok Signal-helyreállítási kulcsokat próbálnak megszerezni.

Az UNC5792 és UNC4221 csoportok a Signal ügyféltámogatásának álcázva magukat próbálták megszerezni a felhasználók helyreállítási kulcsait, amelyek birtokában akár teljes üzenetarchívumokhoz is hozzáférhettek volna. Az amerikai hatóságok később jelentős jutalmat ajánlottak azoknak, akik érdemi információval tudják segíteni a csoportok orosz hírszerzési kapcsolatainak feltárását.

FORRÁS

2026. június 30. – Észtország, Balti-tenger

Helyszín: Marshal Vasilevskiy LNG-szállító

Esemény: géppuskákkal megerősített orosz kereskedelmi hajó.

Észt megfigyelési felvételeken homokzsákok mögött elhelyezett géppuskák jelentek meg az orosz Marshal Vasilevskiy LNG-szállító fedélzetén. A fegyveres őrség a világ egyes, kalózok által veszélyeztetett tengeri útvonalain önmagában nem példátlan, a Balti-tengeren azonban egészen más politikai üzenetet hordoz, különösen akkor, amikor európai országok egyre határozottabban próbálják ellenőrizni az orosz szankciókerülő hajózást. Egy ilyen hajó feltartóztatása innentől már nem pusztán rendészeti, hanem potenciálisan fegyveres incidens kockázatát is magában hordozza.

FORRÁS

2026. július 2. – Európa

Helyszín: katonai, nukleáris, repülőtéri, kikötői és energetikai létesítmények

Esemény: nyilvánosságra kerül a 144 gyanús drónincidensből kirajzolódó felderítési minta.

Az IISS 144 gyanús drónincidenst vizsgált meg Európa több országában, köztük olyan eseteket, amelyek a brit RAF Lakenheath, a francia Île Longue, a belga Kleine-Brogel és a holland Volkel környezetében történtek, vagyis olyan objektumoknál, amelyek az európai nukleáris elrettentési rendszer szempontjából kiemelt jelentőségűek. Az elemzés szerint az orosz árnyékflotta egyes hajói akár drónindító, kommunikációs vagy visszafogó platformként is szolgálhattak. Egyetlen ismeretlen drónról valóban nehéz messzemenő következtetést levonni, száznegyvennégy, hasonló célpontoknál és hasonló körülmények között történt incidens esetében azonban már maga az ismétlődő minta, az időzítés és a hajómozgások összefüggése is hírszerzési jelentőségű.

FORRÁS

2026. július 6. – Spanyolország

Helyszín: Palencia

Esemény: a CyberArmy of Russia Reborn és a Z-Pentest hálózataihoz kapcsolódó személy elfogása.

A spanyol rendőrség olyan személyt vett őrizetbe, akit két oroszpárti hacktivista hálózattal hoztak összefüggésbe. A CyberArmy of Russia Reborn és a Z-Pentest kormányzati és kritikus infrastruktúrát, köztük ipari és vízügyi vezérlőrendszereket is célzott, július 13-án pedig az Európai Unió már hivatalosan is szankciókat vezetett be a Z-Pentest és az orosz kiberökoszisztéma több más szereplője ellen.

FORRÁS

2026. július 9. – Olaszország

Helyszín: orosz diplomáciai képviselet, olasz katonai környezet

Esemény: két orosz katonai attasé kiutasítása kémkedés miatt.

Olaszország két orosz katonai diplomatát utasított ki egy olyan ügyben, amely érzékeny katonai információk megszerzéséhez kapcsolódott. Önmagában klasszikus állami hírszerzési történetről van szó, az augusztus 13-i colleferrói lőszergyári robbanás azonban később új fényt vetett az időzítésre, ezért az esetet az augusztusi hadiipari incidensek előzményei között is érdemes számon tartani.

FORRÁS

2026. július 9. – Lettország

Helyszín: Latvijas Valsts Meži

Esemény: ransomware-támadás, szolgáltatáskiesés és 44 GB adat kiszivárogtatása.

Egy pénzügyileg motivált külföldi támadó több mint egy héten át jelen volt a lett állami erdészeti vállalat hálózatában, majd szolgáltatásokat zavart meg, és mintegy 44 gigabájtnyi belső dokumentumot, levelezést és hozzáférési adatot szivárogtatott ki. Ugyanezt a szereplőt egy lett gyógyszeripari vállalat elleni támadással is összefüggésbe hozták.

FORRÁS

2026. július 10. – Hollandia

Helyszín: Ukrajna felé vezető katonai logisztikai útvonalak

Esemény: civil IP-kamerák feltörése katonai szállítmányok megfigyelésére.

Orosz állami hackerek olyan, internetre kapcsolt civil kamerákhoz fértek hozzá, amelyek segítségével figyelhették az Ukrajna felé haladó katonai szállítmányokat. Itt már nem egyszerű adatlopásról van szó, hanem olyan digitális felderítésről, amely közvetlenül katonai műveleteket készíthet elő: meg lehet állapítani belőle, hogy milyen járművek, mikor, milyen útvonalon és milyen gyakorisággal közlekednek.

FORRÁS

2026. július 13. – Európai Unió

Helyszín: Franciaország, Németország, Lengyelország, Hollandia, Ausztria, Szlovákia, Románia, Finnország és más országok

Esemény: az EU az FSB 16. Központjához köti a Turla és több más csoport működését.

Az Európai Unió ezen a napon fogalmazta meg az orosz kiberműveletek egyik legfontosabb stratégiai sajátosságát: Moszkva nem kizárólag állami hackeregységeket használ, hanem olyan kiterjedt kiberökoszisztémát működtet, amelyben hírszerző szolgálatok, hacktivisták, kiberbűnözők és technikai infrastruktúrát biztosító magáncégek egyaránt szerepet kaphatnak. A célpontok között kormányzati rendszerek mellett kritikus infrastruktúra is szerepelt, vagyis a műveletek egy része már nem egyszerű kémkedésre, hanem működési zavarok előidézésére irányult.

FORRÁS

2026. július 13. – Lengyelország és más EU-tagállamok

Helyszín: energetikai, vízügyi és egyéb OT/ICS-rendszerek

Esemény: kritikus infrastruktúra elleni orosz és oroszpárti kiberszabotázs.

Az uniós attribúció jóval túlmutatott a kormányzati levelezések megszerzésén. Olyan orosz és oroszpárti szereplők tevékenységét is azonosították, amelyek vízügyi, energetikai és ipari vezérlőrendszereket támadtak, Lengyelországban pedig hő- és villamosenergia-termelő infrastruktúra működésének megzavarása is szerepelt az ismert műveletek között. Ez már minőségi ugrás a hagyományos kiberkémkedéshez képest, mert nem az információ megszerzése az elsődleges cél, hanem fizikai folyamatok és közszolgáltatások működésének befolyásolása.

FORRÁS

2026. július 14. – Ausztria

Helyszín: külügyminisztérium

Esemény: a Turla korábbi behatolásának hivatalos orosz attribúciója.

Ausztria bekérette az orosz nagykövetet, miután az uniós attribúció az FSB-hez kötötte az osztrák külügyi rendszer ellen korábban végrehajtott kiberkémkedést. Az eset jó példája annak, miért félrevezető a „nincs bizonyíték” kifejezést végleges ítéletként kezelni: egy kifinomult állami kiberművelet technikai és hírszerzési attribúciója gyakran csak évekkel magának a behatolásnak a felfedezése után áll össze.

FORRÁS

2026. július 14–20. – Románia

Helyszín: ANCPI, az országos kataszteri és ingatlan-nyilvántartási infrastruktúra

Esemény: a ByteToBreach destruktív kibertámadása.

A támadó érvényes hozzáférési adatok birtokában jutott be a román földhivatal rendszerébe, majd a sikertelen zsarolási kísérlet után rendszereket és biztonsági mentéseket titkosított vagy törölt. Az országos ingatlanügyintézés súlyosan megakadt, miközben belső dokumentumokat és hozzáférési adatokat is értékesítésre kínáltak. A CERT-EU kifejezetten romboló és szolgáltatásokat bénító támadásként írta le az esetet. A ByteToBreach jelenleg elsősorban pénzügyi motivációjú bűnözői szereplőként ismert, ebből azonban nem következik, hogy az általa megszerzett hozzáférések és adatok később ne kerülhetnének állami szereplők birtokába, akár közvetlen vásárlás, akár közvetítőn keresztül.

FORRÁS

2026. július 20. – Egyesült Királyság

Helyszín: Plymouth térsége

Esemény: orosz fregatt éleslövészeti gyakorlatot hajt végre a brit partok közelében.

A Neustrashimy orosz fregatt éles fegyverekkel hajtott végre gyakorlatot, miközben brit hadihajó figyelte a mozgását. A gyakorlat nem brit felségvizeken zajlott, ezért jogi értelemben nem tekinthető támadásnak, a júniusi jachtincidenssel, a hírszerző hajók jelenlétével és az árnyékflotta hadihajós kíséretével együtt azonban egyre egyértelműbb katonai nyomásgyakorlási mintába illeszkedik.

FORRÁS

2026. július 23. – Európa

Helyszín: Zimbra levelezést használó kormányzati, hadiipari, energetikai és médiaszervezetek

Esemény: Laundry Bear zero-click kampány.

Az Oroszországhoz kapcsolható Laundry Bear hackercsoport olyan támadási módszert alkalmazott, amelynél bizonyos esetekben már egy rosszindulatú e-mail megtekintése elegendő lehetett ahhoz, hogy a támadók akár kilencven napnyi levelezést és címtáradatot szerezzenek meg. A célpontok között kormányzati szervezetek, hadiipari és energetikai vállalatok, valamint médiaszereplők egyaránt szerepeltek.

FORRÁS

2026. július 23–26. – Balti-tenger, Északi-tenger és La Manche

Helyszín: a Vulkan tanker útvonala

Esemény: orosz hadihajó kíséri az árnyékflotta tankerét.

A Neustrashimy orosz fregatt katonai kíséretet biztosított a Vulkan tankernek. Ez már jóval több annál, hogy egy orosz hadihajó és egy orosz érdekeltségű tanker véletlenül ugyanazon az útvonalon halad: a szankciókerülő kereskedelmi infrastruktúra mögött közvetlenül megjelent az orosz haditengerészet, amivel egy későbbi ellenőrzés vagy feltartóztatás politikai és katonai kockázata lényegesen nagyobbá válik.

FORRÁS

2026. július 24–26. – Románia

Helyszín: Duna-delta, Sulina és a Fekete-tenger

Esemény: három drónt semmisít meg a román légvédelem három nap alatt.

A román légvédelem három egymást követő napon hajtott végre fegyveres elfogást a román légtérbe jogosulatlanul behatoló drónok ellen. Az egyik eszközt Shahed-típusként azonosították. Ezzel Románia már nem csupán figyelte és követte az orosz–ukrán háborúból átterjedő drónfenyegetést, hanem tényleges harci műveleteket hajtott végre saját, vagyis NATO-területen.

FORRÁS

2026. július 24.–augusztus 4. – Franciaország

Helyszín: a 2027-es elnökválasztás információs tere

Esemény: Philippe, Glucksmann és Attal elleni karaktergyilkossági kampány.

A Storm-1516 és a Matryoshka hálózat hamis médiariportokat, manipulált videókat, deepfake-eket, valamint kitalált korrupciós és személyes botrányokat gyártott Édouard Philippe, Raphaël Glucksmann és Gabriel Attal köré. A kampány már nem valamiféle általános Nyugat-ellenes propagandára épült, hanem konkrét választási szereplőket célzott meg, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy rombolja hitelességüket és a választók beléjük vetett bizalmát.

FORRÁS

2026. július vége – Románia

Helyszín: Konstanca kikötői létesítményei

Esemény: bombafenyegetések és kiürítések.

Konstanca több kikötői és tengerészeti intézményét bombafenyegetések miatt kellett kiüríteni. Egy-egy ilyen fenyegetés természetesen lehet közönséges bűncselekmény vagy egyszerű ostobaság is, az Ukrajna számára létfontosságú konstancai logisztikai csomópont, a néhány héttel korábbi tengeri drónincidens és a Fekete-tenger térségében zajló folyamatos orosz elektronikai tevékenység miatt azonban nem volna indokolt automatikusan kizárni a pszichológiai zavarás lehetőségét.

FORRÁS

2026. július 30. – Lengyelország

Helyszín: Tarnawa-Kolonia

Esemény: orosz Kh–101 cirkálórakéta mélyen behatol NATO-területre és becsapódik.

Az Ukrajna elleni nagyszabású orosz rakétatámadás közben egy Kh–101 cirkálórakéta mintegy száz kilométerre jutott be Lengyelország területére, mielőtt egy mezőn becsapódott. A lengyel hatóságok megerősítették, hogy orosz fegyverről volt szó. Varsó értékelése szerint Lengyelország valószínűleg nem volt a rakéta kijelölt célpontja, ez azonban aligha teszi jelentéktelenné azt a tényt, hogy egy működő orosz cirkálórakéta száz kilométert repült egy NATO-tagállam légterében.

FORRÁS

2026. augusztus eleje – Spanyolország

Helyszín: Ceuta és az európai közösségi média

Esemény: a migrációs válságra ráépülő orosz/oroszpárti információs kampány.

A valós ceutai migrációs helyzetet gyorsan elárasztották régi, félrevezető, hamis vagy mesterségesen előállított tartalmak, miközben Oroszországhoz kötődő fiókok következetesen az „invázió” narratíváját erősítették. A Guardian által idézett elemzés szerint orosz katonai kapcsolatokkal rendelkező közösségimédia-fiókok több százezer felhasználót értek el, és a Pravda-hálózat is részt vett a történet felerősítésében. A módszer lényege itt különösen jól látszik: Moszkvának nem kell létrehoznia egy spanyol migrációs válságot ahhoz, hogy politikai hasznot húzzon belőle. Elég egy már létező problémát úgy átkeretezni és felnagyítani, hogy az az Európai Unió összeomlásának, egy közelgő migráns „inváziónak” és a demokratikus kormányok teljes tehetetlenségének bizonyítékaként jelenjen meg.

FORRÁS

2026. augusztus eleje – Magyarország

Helyszín: Magyar Államkincstár, Nemzeti Kifizető Ügynökség

Esemény: a ByteToBreach mélyen behatol az állami rendszerbe.

Ugyanaz a támadó, amely korábban a román ANCPI rendszerébe jutott be, rövid idővel később egy érzékeny magyar állami hálózatot is kompromittált. A magyar kommunikáció első szakaszában orosz szerverek is szóba kerültek, a későbbi vizsgálat azonban nem igazolta, hogy maga a támadó Oroszországhoz köthető lenne. Az eset ettől még figyelmet érdemel, hiszen ugyanaz a kiberbűnöző rövid időn belül két szomszédos EU- és NATO-tagállam érzékeny közigazgatási infrastruktúrájában szerzett jelentős hozzáférést. Az ilyen hozzáférés önmagában is értékes árucikk, amelyet később más bűnözői vagy állami szereplők számára tovább lehet értékesíteni.

FORRÁS

2026. augusztus 4. – Norvégia

Helyszín: több norvég szervezet webes és beléptetési rendszerei

Esemény: DDoS-hullám.

A norvég NSM több szervezet weboldala és beléptetési szolgáltatása ellen végrehajtott szolgáltatásmegtagadásos támadásokról számolt be. Az ilyen akciók többnyire nem okoznak tartós műszaki károkat, viszont alkalmasak arra, hogy zavart, bizonytalanságot és médiavisszhangot keltsenek. Norvégia ráadásul Európa egyik legfontosabb gázszállítója és Ukrajna jelentős támogatója, ezért a hasonló támadásokat érdemes a tágabb geopolitikai környezetben is vizsgálni.

FORRÁS

2026. augusztus 4–6. – Németország

Helyszín: Leipzig/Halle repülőtér

Esemény: robbanóanyaggal felszerelt drón katonai-logisztikai csomópontnál.

A Leipzig/Halle repülőtéren robbanóanyaggal és detonátorral felszerelt drónt találtak olyan területen, ahol Ukrajnához kapcsolódó katonai és teherszállítási logisztika is jelen van. Ez már minőségi ugrást jelent a korábban észlelt felderítő drónokhoz képest, mert itt nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy mit tud az eszköz megfigyelni vagy lefényképezni, hanem az, hogy mit lehet vele felrobbantani. Német biztonságpolitikai szakértők az esetet az Oroszországnak tulajdonított, alacsony intenzitású és lehetőség szerint letagadható európai hibrid műveletek szélesebb környezetében értékelték.

FORRÁS

2026. augusztus 5. – Németország

Helyszín: tartományi választások információs tere

Esemény: a Matryoshka választási kampány felerősödése.

Hamis BBC-, ARD- és más médiatartalmak jelentek meg az AfD politikai ellenfeleiről, amelyek kitalált korrupciós ügyekkel, magánéleti botrányokkal és más kompromittáló történetekkel próbálták hitelteleníteni a CDU, az SPD, a Zöldek és más pártok jelöltjeit. A cél nem feltétlenül az AfD nyílt népszerűsítése volt, hanem annak elérése, hogy a versenytársak hitelessége csökkenjen, a választók politikába vetett bizalma pedig tovább romoljon.

FORRÁS

2026. augusztus 6–10. – Lengyelország és a Baltikum

Helyszín: gátak, erőművek, gáztárolók és más kritikus infrastruktúrák

Esemény: figyelmeztetés lehetséges, ukránnak álcázott orosz támadásra.

A térség hírszerző és biztonsági szolgálatai olyan forgatókönyvre készültek, amelyben egy ukránnak látszó, vagy akár valóban ukrán eredetű drónt használhatnának NATO-infrastruktúra megtámadására, majd az esetet politikailag Kijev számlájára írhatnák. Egy ilyen műveletben a fizikai támadás és az információs hadviselés már a tervezés pillanatában összetartozik, hiszen a robbanás nem önmagában a cél, hanem az utána következő politikai történet is, amely Ukrajnát veszélyforrásként mutatná be.

FORRÁS

2026. augusztus 7. – Németország

Helyszín: Mechernich

Esemény: ismételt drónrepülések Patriot-rendszereket kiszolgáló katonai létesítmény fölött.

Több drónt és több átrepülést észleltek egy olyan Bundeswehr-létesítménynél, ahol Patriot légvédelmi rendszerek karbantartásával és logisztikai kiszolgálásával is foglalkoznak. Mivel a Patriotok Ukrajna légvédelme számára létfontosságú rendszerek, a helyszín kifejezetten értékes hírszerzési célpont lehet, az ismételt drónmozgás pedig nehezebben magyarázható egyetlen véletlen civil berepüléssel.

FORRÁS

2026. augusztus 7. – Svédország / Európa

Helyszín: szállodák és konferenciahelyszínek Wi-Fi-rendszerei

Esemény: utazó diplomaták és más magas értékű célpontok kiberfelderítése.

A CERT-SE feltételezett orosz államilag támogatott szereplők olyan kampányáról számolt be, amelyben szállodák és konferenciahelyszínek Wi-Fi-hálózatait kompromittálták, hogy azokon keresztül hitelesítő adatokat szerezzenek meg, illetve további támadásokat hajtsanak végre. Az utazó diplomata, katona, politikus vagy üzleti vezető különösen értékes célpont, mert ilyenkor kikerül saját intézményének megszokott és szigorúbban ellenőrzött informatikai környezetéből.

FORRÁS és ITT

2026. augusztus 8. – Bulgária

Helyszín: Kardam, a Transzbalkáni gázvezeték kompresszorállomásának térsége

Esemény: katonai drón robban fel stratégiai energetikai infrastruktúra közelében.

Egy Románia felől érkező drón berepült Bulgária légterébe, majd a Transzbalkáni gázvezeték egyik fontos kompresszorállomásának közelében felrobbant. A bolgár hatóságok szerint valószínűleg Ukrajna által használt csali-drónról volt szó. Ettől az eset még nem válik jelentéktelenné, hiszen ismét azt mutatja meg, hogy az orosz–ukrán elektronikai és drónháború következményei közvetlenül NATO-tagállamok kritikus energia-infrastruktúrájának közvetlen közelében jelenhetnek meg.

FORRÁS

2026. augusztus 10. – Bulgária

Helyszín: Belitsa, EMCO lőszerraktár

Esemény: tűz és robbanássorozat.

Az Ukrajna számára is fontos lőszerekkel foglalkozó EMCO egyik raktára kigyulladt, majd robbanások következtében megsemmisült. A vizsgálat kezdeti szakaszában nem találtak külföldi beavatkozásra utaló bizonyítékot, az EMCO és tulajdonosa, Emilian Gebrev azonban korántsem ismeretlen az orosz hírszerzés számára: korábbi bolgár lőszerraktár-robbanásoknál is vizsgáltak GRU-kapcsolatot, Gebrevet pedig korábban olyan mérgezéses támadás érte, amelyet a nyomozások orosz katonai hírszerzési szereplőkhöz kötöttek.

FORRÁS

2026. augusztus 12. – Szlovákia

Helyszín: közúti radar- és kamerarendszer

Esemény: orosz komponensek és súlyos biztonsági problémák az új közlekedési kamerákban.

A szlovák NBÚ megerősítette, hogy az új közlekedési kamerák orosz komponenseket tartalmaznak, és a rendszer számottevő biztonsági kockázatot jelenthet. A későbbi technikai vizsgálatok ennél is kellemetlenebb részleteket hoztak felszínre: távoli hozzáférési lehetőség, orosz telefonszámokhoz köthető SMS-vezérlés és olyan videostream is előkerült, amely jelszó nélkül hozzáférhető volt az interneten. A belügy leállította az eszközök használatát, az NBÚ pedig más európai országokat is tájékoztatott. Egy ország országos közúti kamerarendszere jóval többet lát a gyorshajtóknál: katonai konvojok, rendőri mozgások, logisztikai útvonalak és konkrét személyek közlekedése is rekonstruálható belőle, ezért egy illetéktelen távoli hozzáférés komoly hírszerzési értékkel bírhat.

FORRÁS és ITT

2026. augusztus 12. – NATO

Helyszín: szövetségi szint

Esemény: a román és lengyel légtérsértések közös stratégiai értékelése.

A NATO ekkorra már nem különálló balesetek soraként kezelte a román és lengyel légtérsértéseket, hanem egy szélesebb biztonsági mintázat részeként, amely közvetlenül Oroszország ukrajnai háborújából és az orosz katonai vezetés növekvő kockázatvállalásából következik. Ez fontos változás, mert az egyes incidensek technikai körülményei helyett a szövetség egyre inkább a teljes eseménysort kezdte egységes biztonsági problémaként értékelni.

FORRÁS

2026. augusztus 13. – Olaszország

Helyszín: Colleferro, KNDS Ammo Italy

Esemény: nagy robbanás egy stratégiai európai lőszergyárban.

A KNDS Ammo Italy üzemében tűz ütött ki, amelyet nagy erejű robbanás követett. A gyár közepes és nagy kaliberű lőszert, valamint rakétahajtó-anyagokat állít elő, és részt vesz az európai 155 milliméteres lőszerellátási rendszerben. Az időzítés önmagában természetesen nem bizonyít semmit, hírszerzési szempontból azonban nehéz nem észrevenni a sorrendet: július 9-én Olaszország két orosz katonai hírszerzőt utasított ki, augusztus 10-én felrobbant a bolgár EMCO lőszerraktára, három nappal később pedig a KNDS olasz üzeme. Az olasz kormány első értékelése ugyanakkor nem talált orosz beavatkozásra utaló jelet, és műszaki eredetű balesetet valószínűsített.

FORRÁS

2026. augusztus 13. – Hollandia

Helyszín: Rotterdam, Gunvor üzemanyagtároló

Esemény: halálos robbanás stratégiai energetikai létesítményben.

Európa egyik legfontosabb kikötőjének kőolajtermék-tárolójában robbanás történt, amely halálos áldozattal és több sérülttel járt. A holland hatóságok karbantartás közben bekövetkezett ipari balesetet vizsgáltak, és az első vizsgálatok nem találtak szabotázsra utaló jelet. Az esetet ezért nem indokolt orosz támadásként kezelni, ugyanakkor az általunk használt módszertan alapján nem érdemes egyszerűen kihagyni sem: stratégiai energia-infrastruktúráról van szó egy olyan időszakban, amikor Európa több energetikai létesítménye körül is szokatlan események történtek - GUNVOR pedig a Lukoil legjobb barátja a kőolajpiacon.

FORRÁS

2026. augusztus 14. – Lettország

Helyszín: lett légtér, Belarusz iránya

Esemény: ukrán katonai drón jut NATO-területre.

Egy ukrán katonai drón Belarusz irányából Lettország légterébe került, ahol NATO-gép semmisítette meg. A lett katonai értékelés szerint az egyik lehetséges magyarázat az orosz elektronikai hadviselés volt. Az eset ugyanazt a problémát mutatja, mint a konstancai tengeri drón története: maga a fegyver lehet ukrán, miközben az incidens kiváltó oka orosz elektronikai művelet, a politikai és propagandahatás pedig azt a látszatot keltheti, hogy Ukrajna veszélyezteti saját NATO-szövetségeseit.

FORRÁS

2026. augusztus 15–18. – Észtország

Helyszín: Tallinn, Milrem Robotics

Esemény: gyújtogatás egy Ukrajnát ellátó hadiipari vállalatnál.

Tűz keletkezett a Milrem Robotics által használt létesítményben. A vállalat pilóta nélküli szárazföldi katonai rendszereket gyárt és szállít Ukrajnának, vagyis közvetlenül kapcsolódik az ukrán hadsereg ellátásához. Az észt miniszterelnök nyilvánosan is közölte, hogy az orosz szabotázs az egyik fő vizsgálati irány.

FORRÁS

2026. augusztus 16. – Románia

Helyszín: román légtér

Esemény: NATO-feladatot teljesítő spanyol F/A–18-as lelő egy újabb drónt.

Moldova irányából újabb drón hatolt be Románia légterébe, amelyet egy NATO-feladatot teljesítő spanyol F/A–18-as vadászgép semmisített meg. A májusi, júliusi és augusztusi esetekből ekkorra már jól láthatóan tartós légvédelmi probléma alakult ki Románia keleti határán, ahol a háborúban használt drónok és az elektronikai hadviselés következményei rendszeresen átterjedtek NATO-területre.

FORRÁS

2026. augusztus 17. – Spanyolország

Helyszín: rendőri, csendőrségi és katonai személyi adatok

Esemény: NoName057(16) adatlopási és doxingművelete.

Az oroszpárti NoName057(16) hacktivista hálózat spanyol rendőrök, csendőrök és katonák személyes adatainak megszerzésével és nyilvánosságra hozatalával került kapcsolatba. A doxxing ebben az esetben nem egyszerű adatlopás, hanem pszichológiai nyomásgyakorlás is: azt üzeni a célpontnak, hogy a másik oldal ismeri a nevét, elérhetőségét és akár lakhelyét is, vagyis a kibertérben megszerzett információ a személyes biztonságérzet megtörésére használható.

FORRÁS

2026. augusztus 18. – Németország

Helyszín: Németország–Ukrajna logisztikai útvonal

Esemény: GPS-es csomagokkal végzett orosz felderítés.

Egy német bíróság olyan ügyben ítélt el egy férfit, amelyben GPS-nyomkövetőkkel felszerelt csomagokat küldtek Németországból Ukrajna irányába. A cél az útvonalak, az ellenőrzési pontok és a logisztikai rendszer sebezhető csomópontjainak feltérképezése volt, hogy később már megfelelően időzített szabotázsakciókat lehessen végrehajtani. Ez az egész dosszié egyik legfontosabb esete, mert szinte tankönyvi pontossággal mutatja meg, hogyan néz ki egy támadást megelőző művelet: az első csomag nem robban, csupán adatot gyűjt arról, merre és hogyan kell elküldeni a következőt.

FORRÁS

2026. augusztus 20. – Románia

Helyszín: Fekete-tenger, Neptun Deep

Esemény: robbanóanyaggal felszerelt tengeri drón az európai gáz-infrastruktúra közvetlen közelében.

A robbanóanyaggal felszerelt tengeri drónt néhány száz méterre észlelték a Neptun Deep gázprojekt egyik létesítményétől, ahol több száz ember dolgozott. Románia megsemmisítette az eszközt. Nicușor Dan államfő Oroszországot tette felelőssé, Ursula von der Leyen pedig az esetet egy eszkalálódó fenyegetési kampány részének nevezte. A helyszín gazdasági és stratégiai jelentőségét nehéz túlbecsülni. A Neptun Deep a következő években az Európai Unió egyik fontos saját gázforrásává válhat, vagyis minden egyes kitermelt köbméter közvetlenül csökkenti az orosz energiahordozók stratégiai súlyát Európában.

FORRÁS

2026. augusztus 20–22. – Németország

Helyszín: Brandenburg, Berlin közelében

Esemény: előre elhelyezett titkos fegyverraktár.

Két pisztolyt és lőszert találtak egy előre kialakított rejtekhelyen Berlin közelében. A német hatóságok hatástalanították a fegyvereket, majd megfigyelés alatt tartották a helyszínt abban a reményben, hogy valaki visszatér értük. Az ügy egyik szála egy Romániában korábban elfogott személyhez vezet, a német nyomozás pedig azt is vizsgálja, hogy a fegyverraktár egy szélesebb, Oroszországhoz köthető műveleti rendszer része lehetett-e, amely hadiipari vezetőket vagy Ukrajna támogatásához kapcsolódó célpontokat érinthetett. A két pisztoly első pillantásra jelentéktelen mennyiségnek tűnhet, de éppen ez teszi az ilyen rejtekhelyeket operatív szempontból praktikussá. Egy merénylet vagy kisebb szabotázsakció végrehajtásához nincs szükség hadseregnyi fegyverre; sokkal fontosabb, hogy a később aktivált végrehajtónak ne kelljen fegyverrel átlépnie egy ellenőrzött határt.

FORRÁS

II. rész: A kognitív front

A 2026 tavaszán és nyarán feltárt orosz információs műveletekből egy olyan rendszer rajzolódik ki, amely már régen túlhaladta a klasszikus értelemben vett dezinformációt. Nem egyszerűen hamis hírek tömeges előállításáról és terjesztéséről van szó, hanem egymásra épülő műveletekről, amelyek valós társadalmi konfliktusokat, történelmi traumákat, háborús félelmeket, választási bizonytalanságot és katonai incidenseket használnak fel, majd ezekből országonként és célközönségenként eltérő történeteket állítanak elő, ehhez pedig a fent ismertetett incidensek kiváló alapot biztosítanak - egy eltérített drón, amely a balti légtérbe jut az információs hadviselésben már Oroszország elleni támadás válik, amely persze Moszkva választást hozza magával - így terjesztve a háborútól való félelmet, lásd még: belerángatják a háborúba X országot stb. A cél sokszor nem is az, hogy az európai közönség elhiggye Moszkva valamely konkrét állítását, és még kevésbé az, hogy megszeresse Oroszországot. Sokkal fontosabb a bizonytalanság előállítása: ne lehessen tudni, mi igaz és mi hamis, ki támadott kit, melyik intézményben lehet megbízni, valóban tiszták-e a választások, érdemes-e támogatni Ukrajnát, és végül egyáltalán van-e értelme ellenállni Oroszországnak.

2026. május–június – Örményország

Esemény: nagyszabású Matryoshka- és Storm-1516-művelet a parlamenti választás körül

A 2026-os örmény parlamenti választás az orosz információs műveletek egyik legfontosabb célpontjává vált, és már május elejére több száz manipulált vagy teljes egészében hamis videót azonosítottak. A Matryoshka-hálózat valódi nyugati médiumok, köztük az Euronews arculatát lemásoló anyagokat gyártott, amelyek Nikol Pashinyan miniszterelnököt támadták, miközben azt a félelmet igyekeztek elültetni, hogy újabb győzelme elkerülhetetlenül konfliktusba sodorná Örményországot Oroszországgal. A kampány egyik visszatérő története szerint Pashinyan és Emmanuel Macron titkos megállapodást kötött, amelynek értelmében Franciaország támogatja az örmény miniszterelnök választási győzelmét, Pashinyan pedig cserébe konfrontációt provokál Moszkvával. A későbbi vizsgálatok több tucat különálló Storm-1516-kampányt és egymással összekapcsolódó hamis médiainfrastruktúrát tártak fel, jegyezzük meg, hogy Macron befolyásolási szándékát korábban Pavel Durov Telegram-alapító is hangoztatta, érdekes módon mindig az úgynevezett szuverenisták oldalán avatkozva be úgy a romániai, mint a moldáv választások idején.

Pavel Durov több mint kétarcúságáról írtunk korábban, amikor Moszkva körözési listára tette és az elbutult nyugati citoyenek hirtelen hőst akartak látni benne. A Durov FSZB-s kapcsolatairól és különböző hazugságairól ITT, a nyugati debilitásról pedig ITT olvashatsz.

A művelet azonban nem állt meg Pashinyan lejáratásánál. Már a választás előtt elkezdődött magának a választási folyamatnak a delegitimálása, hamis médiatartalmak pedig előre választási csalással és Pashinyan javára végrehajtott külföldi beavatkozással vádolták a hatalmat. Fenyegető telefonhívások és e-mailek is megjelentek, miközben kétségeket próbáltak kelteni a szavazás titkosságával kapcsolatban. Ha pedig az eredmény Moszkva számára kedvezőtlenül alakult, a kampány következő fázisa már azt magyarázta, hogy a választást külföldről manipulálták. Az örmény eset azért különösen tanulságos, mert szinte laboratóriumi tisztasággal mutatja meg a választási FIMI teljes ciklusát: előbb lejáratják a kedvezőtlen jelöltet, közben megkérdőjelezik a választási rendszer tisztaságát, végül, ha az eredmény sem megfelelő, külföldi beavatkozással magyarázzák azt.

FORRÁS

2026. május–június – Baltikum, Finnország és a nemzetközi információs tér

Esemény: a drónincidensekből felépül az „Ukrajna veszélyezteti saját szövetségeseit” narratíva

A balti térségben ennél összetettebb műveleti rendszer bontakozott ki, mert az információs kampány itt valós katonai incidensekre telepedett rá. Miután ukrán drónok több alkalommal kerültek balti NATO-tagállamok légterébe, az orosz állami és Kreml-barát információs tér azt kezdte terjeszteni, hogy Észtország, Lettország és Litvánia tudatosan megnyitotta légterét az Oroszország ellen támadó ukrán drónok előtt. A történet tehát egy valós eseményből indult ki, majd egy nem bizonyított politikai szándékot épített köré: az eltévedt vagy eltérített drónból bizonyíték lett arra, hogy a balti NATO-tagállamok aktívan részt vesznek az Oroszország elleni ukrán hadműveletekben. Májusban Észtország, Lettország és Litvánia vezetői már közösen utasították vissza ezeket az állításokat, Moszkva azonban tovább emelte a tétet, és olyan fenyegetések is megjelentek, amelyek szerint a területét ukrán támadásokhoz rendelkezésre bocsátó NATO-tagállam legitim orosz katonai célponttá válhat. Ezzel párhuzamosan megjelentek a teljesen fiktív történetek is. Ukrán drón által felrobbantott lett személyvonatról, megtámadott lakóházakról és megölt civilekről szóló tartalmak kezdtek terjedni, amelyekhez olykor valódi, de teljesen más eseményeken készült fényképeket használtak. Egy korábbi vasúti baleset vagy épülettűz képe így néhány órán belül „ukrán dróntámadás” bizonyítékává változhatott.

Az észt stratégiai kommunikációs elemzések eközben azt is megmutatták, milyen aránytalanság alakulhat ki egy fizikai incidens és annak információs következménye között: egyetlen Észtországba került drón több mint tizenkétezer, az országhoz kapcsolódó médiamegjelenést generált. Maga a repülőeszköz tehát csak néhány órán át volt katonai probléma, miközben az általa létrehozott történet napokig vagy hetekig működhetett tovább. A DFRLab vizsgálata ráadásul arra jutott, hogy a kampány európai áttörése korlátozott maradt, a történetek azonban helyi közvetítőkön keresztül Finnországban, Olaszországban és más országokban is terjedtek, Latin-Amerikában és Afrikában pedig még nagyobb közönséget értek el. Egy balti drónincidensből így akár a globális Délnek szánt NATO-ellenes propaganda is készülhetett.

FORRÁS

2026. június – Baltikum

Esemény: a balti államok és Nyugat-Európa szembeállítása

A drónnarratívára egy másik, régebbi propagandaelem is ráépült: Észtországot, Lettországot és Litvániát egyre gyakrabban ábrázolták olyan szélsőségesen „ruszofób” államokként, amelyek irracionális félelmeikkel és agresszív politikájukkal egész Európát konfliktusba sodorhatják. A Matryoshka ehhez ismét ismert nyugati médiumok arculatát használta fel, hamis videókat, címlapokat és cikkeket gyártva. A történetek szerint Nyugat-Európának már elege van a balti államok oroszellenes megszállottságából, a szankciós politika gazdasági károkat okoz, miközben Tallinn, Riga és Vilnius felelőtlen politikája egyre közelebb viszi a kontinenst a közvetlen orosz–NATO-konfliktushoz. Ennek a kampánynak nem elsősorban a balti közvélemény volt a célpontja, hiszen ott az oroszbarát üzenetek áttörési esélye korlátozott. Sokkal fontosabb lehetett Berlin, Párizs, Róma vagy Madrid közvéleménye: a balti biztonsági figyelmeztetéseket kellett túlzónak, provokatívnak és veszélyesnek feltüntetni, hogy idővel kialakuljon a kérdés, vajon Nyugat-Európának tényleg érdemes-e három „oroszellenesen megszállott” kisállam miatt konfliktust vállalnia Moszkvával.

FORRÁS

2026. június – Európai Unió és Ukrajna

Esemény: stratégiai kampány Ukrajna uniós csatlakozásának akadályozására

Az Ukrajna európai uniós csatlakozásának akadályozására irányuló információs tevékenység 2026 nyarára már olyan méreteket öltött, hogy az Európai Külügyi Szolgálat és az ukrán dezinformációellenes intézmények külön is foglalkoztak vele. A kampány különösen ügyesen dolgozott, mert ugyanahhoz a stratégiai célhoz két egymással látszólag ellentétes történetet használt. Az ukrán közönségnek azt üzente, hogy az Európai Unió valójában sohasem fogja befogadni Ukrajnát, a tagság ígérete pusztán politikai hitegetés, Kijev pedig feleslegesen hoz óriási áldozatokat egy olyan európai jövőért, amelyet Brüsszel sohasem kíván megadni neki. Az európai közönség számára ennek éppen az ellenkezője készült: Ukrajna túl szegény, túl korrupt, újjáépítése túl sokba kerül, mezőgazdasága tönkreteszi az európai gazdákat, tagsága pedig beláthatatlan gazdasági és biztonsági terheket ró az uniós államokra. A két narratíva valójában tökéletesen kiegészíti egymást. Az ukránokkal azt kell elhitetni, hogy Európa nem akarja őket, az európaiakkal pedig azt, hogy nincs szükségük Ukrajnára. Ha mindkét oldalon sikerül elég csalódottságot és bizalmatlanságot létrehozni, a politikai távolodáshoz már nincs szükség további orosz beavatkozásra.

FORRÁS

2026. június – Lengyelország és Ukrajna

Esemény: a történelmi traumákból jelen idejű politikai konfliktus készül

A lengyel–ukrán viszonyban meglévő történelmi sérelmek különösen alkalmas terepet biztosítottak az orosz információs műveleteknek, mert itt nem kellett konfliktust kitalálni: elegendő volt a valódi vitákat felerősíteni, radikalizálni és összekapcsolni a jelenlegi háborúval. A Matryoshka hamis Euronews-, Der Spiegel- és más nyugati médiatartalmakkal próbálta azt a képet kialakítani, hogy Lengyelország és Ukrajna között egyre mélyebb és lényegében feloldhatatlan szembenállás bontakozik ki. Valós személyeknek tulajdonítottak soha el nem hangzott kijelentéseket, és még az Auschwitz-Birkenau Múzeum vezetőjének nevével is visszaéltek. Különösen fontos elem volt az ukrán nacionalizmus és a nácizmus összemosása, amely egyszerre illeszkedett a 2022 óta használt orosz háborús propagandába és a lengyel társadalom valós történelmi traumáiba. Augusztusra ugyanez a mechanizmus a volhíniai vita körül is látványosan működött: a valódi lengyel–ukrán történelmi konfliktust botokkal és koordinált online aktivitással erősítették fel, hogy abból ne történelmi emlékezetvita, hanem a jelenlegi ukrán támogatást is mérgező politikai konfliktus legyen. Ez a FIMI egyik leghatékonyabb módszere: nem kell hazugságból megteremteni egy sérelmet, ha már létezik valódi. Elég addig nagyítani, amíg két, jelenleg stratégiai szövetséges társadalom ismét egymást kezdi ellenségnek látni.

FORRÁS

2026. június–július – Európa

Esemény: „A NATO már háborúban áll Oroszországgal”

Az ankarai NATO-csúcs közeledtével ismét felerősödött az egyik legfontosabb orosz stratégiai narratíva: Ukrajna valójában nem önállóan harcol Oroszországgal, hanem a NATO proxyjaként, ezért minden nyugati fegyverrel és hírszerzési támogatással végrehajtott ukrán támadás lényegében NATO-agressziónak tekinthető. Innen már csak egyetlen lépés következik: ha a NATO valójában már háborúban áll Oroszországgal, akkor Moszkva egy NATO-tagállam elleni támadása sem agresszió, hanem válaszcsapás. A kampány egyik legerősebb fegyvere az eszkalációtól való félelem. Nem kell meggyőzni az európaiakat arról, hogy Oroszországnak igaza van; elegendő elérni, hogy minden újabb fegyverszállítás, minden katonai támogatási csomag és minden Ukrajna mellett hozott döntés után egyre többen tegyék fel a kérdést: megéri-e Ukrajna támogatása miatt kockáztatni a saját országunk biztonságát? Ebben az értelemben a nukleáris fenyegetés, a NATO elleni retorika és az információs művelet ugyanannak a pszichológiai nyomásgyakorlásnak különböző elemei.

FORRÁS

2026. július – Franciaország

Esemény: hamis Hezbollah-videóval keltenek terrorfélelmet a nemzeti ünnep előtt

A július 14-i francia nemzeti ünnepet megelőző napokban olyan videó kezdett terjedni, amelyen három maszkos, magát Hezbollah-harcosnak mutató férfi Franciaország elleni terrortámadással fenyegetőzött. A felvételen egy francia idegenlégióst jelképező bábut is „kivégeztek”, a fenyegetést pedig Franciaország Izraelnek nyújtott támogatásával indokolták. A videó nem hiteles Hezbollah-közlemény volt, elkészítésének és terjesztésének sajátosságai azonban ismert befolyásolási módszerekre emlékeztettek. Az időzítés ennél is fontosabb: a tartalom közvetlenül a nemzeti ünnep előtt került az információs térbe, amikor Franciaországban eleve magasabb biztonsági készültség és fokozott terrorfenyegetettség-érzet uralkodott. Itt már nem egyszerűen politikai véleményeket próbáltak befolyásolni. Egy létező terrorszervezet identitását használták fel arra, hogy közvetlen fizikai fenyegetettség érzetét keltsék, vagyis maga a társadalmi biztonságérzet vált célponttá.

FORRÁS

2026. július–augusztus – Franciaország

Esemény: megkezdődik a 2027-es elnökválasztás manipulációinak előkészítése

A 2027-es francia elnökválasztás hivatalos kampánya még messze volt, amikor az orosz befolyásolási hálózatok már 2026 nyarán elkezdték tesztelni a lehetséges jelöltek elleni támadási felületeket. Édouard Philippe-ről olyan hamis állításokat terjesztettek, amelyek szerint súlyos degeneratív betegségben szenved; később Raphaël Glucksmann, Gabriel Attal és más politikai szereplők ellen is manipulált videók, hamis riportok és ismert sajtótermékek arculatát lemásoló tartalmak jelentek meg. A történetek egészségi problémákról, korrupcióról, személyes botrányokról és média-manipulációról szóltak, vagyis nem egyetlen koherens hazugságot próbáltak ráerőltetni a közönségre. Sokkal inkább a lehetséges támadási irányokat tesztelték, miközben lassan kompromittáló asszociációkat építettek a politikusok neve köré. Ez mutatja, miért félrevezető a választási beavatkozást kizárólag a hivatalos kampányidőszakban keresni. Mire a kampány valóban elkezdődik, egy jelölthöz már hónapok óta betegségekről, korrupcióról vagy más kompromittáló történetekről szóló információk kapcsolódhatnak. A közönségnek pedig nem kell emlékeznie arra, honnan hallotta ezeket; elég, ha megmarad benne a homályos érzés, hogy az adott politikussal „valami nincs rendben”. A külön adatbázisban ugyanez a francia kampány július 24. és augusztus 4. között Édouard Philippe, Raphaël Glucksmann és Gabriel Attal elleni Storm-1516/Matryoshka-műveletként szerepel.

FORRÁS

2026. áprilisi esemény, 2026. júniusban publikált elemzés – Bulgária

Esemény: utólagos elemzés az áprilisi választást célzó orosz információs műveletről

Ezt azért érdemes megtartani, noha maga a bolgár választás áprilisban történt, mert a művelet részletes feltárása már a vizsgált időszakban, júniusban jelent meg. Amikor Bulgária a választás előtt koordinációs mechanizmust hozott létre a dezinformáció és a hibrid fenyegetések kezelésére, az Európai Bizottság pedig aktiválta a Digital Services Act választási gyorsreagálási rendszerét, a Kremlhez kötődő hálózatok éppen ezeket az óvintézkedéseket fordították vissza bizonyítékká. A történet szerint ugyanis nem Oroszország próbált beavatkozni a bolgár választásba, hanem Brüsszel készült annak manipulálására. Ehhez a korábbi romániai választási válságot használták precedensként: a narratíva szerint ha a választók olyan eredményt produkálnak, amely nem tetszik Brüsszelnek, az EU külföldi beavatkozásra hivatkozva egyszerűen felülírhatja vagy megsemmisítheti azt. A kampányban a Pravda Network, a Node of Time, RT-tartalmakat újracsomagoló oldalak és más Kreml-barát hálózatok vettek részt. A DFRLab elemzése több mint ezer releváns üzenetet vizsgált, az RT „Battle for Bulgaria” sorozatának egyes anyagai pedig több száz különböző weboldalon jelentek meg újra. Ez az eset különösen jól mutatja azt a kommunikációs trükköt, amelyben a demokratikus rendszer önvédelmi intézkedése válik a demokratikus rendszer állítólagos összeesküvésének „bizonyítékává”.

FORRÁS

2026. június–augusztus – Svédország és az északi térség

Esemény: választási felkészülés és az Ukrajna támogatását célzó stratégiai információs nyomás

Svédország szeptemberi parlamenti választása előtt a Psychological Defence Agency Oroszországot továbbra is az országot fenyegető legfontosabb külföldi információs szereplőként kezelte, miközben azt is hangsúlyozta, hogy Svédország ekkor még nem tartozott Moszkva elsődleges célpontjai közé. Ez első pillantásra ellentmondásnak tűnhet, valójában azonban jól mutatja az orosz befolyásolás egyik korlátját. A svéd politikai rendszerben széles konszenzus alakult ki Ukrajna támogatásáról, ezért nehezebb olyan belpolitikai törésvonalat találni, amelyet gyorsan és hatékonyan lehetne kihasználni. A hatóság ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a helyzet gyorsan változhat, különösen az AI-generált videók és hangfelvételek, botokkal mesterségesen felerősített konfliktusok és egymással akár szándékosan ellentétes narratívákat terjesztő hálózatok miatt.

A hosszabb távú stratégiai cél itt sem feltétlenül valamely svéd párt hatalomra segítése. Sokkal fontosabb az Ukrajna támogatása mögötti társadalmi konszenzus lassú erodálása: a költségek, az eszkaláció veszélye, a NATO-tagság következményei és az a kérdés kerül előtérbe, hogy Svédország vajon nem veszélyezteti-e saját biztonságát azzal, hogy ennyire határozottan támogatja Kijevet. Ehhez kapcsolódik az Arktisz és a Balti-tenger tágabb narratívája is, amely szerint a NATO militarizálja a korábban békés északi térséget, Finnországot és Svédországot belerángatta az Oroszországgal való konfliktusba, a balti államok pedig amerikai stratégiai érdekeket szolgálnak. A propaganda ebben az esetben is valódi folyamatra épül – az északi térség katonai jelentősége valóban növekszik –, csak éppen következetesen eltünteti annak legfontosabb kiváltó okát: Oroszország ukrajnai háborúját és az európai biztonsági környezet ebből következő romlását.

FORRÁS

2026. augusztus 5. – Németország

Esemény: a Matryoshka ráfordul a tartományi választásokra

Augusztus elején a német biztonsági források szerint felerősödött az Oroszországból szervezett Matryoshka-kampány a közelgő tartományi választások előtt. Hamis BBC-, ARD- és más médiatartalmak jelentek meg német politikusokról, különösen az AfD riválisairól, miközben a CDU, az SPD, a Zöldek és más pártok politikusait kitalált korrupciós, személyes és szexuális botrányokkal próbálták hitelteleníteni. A német eset azért fontos, mert itt már nagyon kevés szó esik általános „Nyugat-ellenes propagandáról”. A tartalmak konkrét választásokhoz, konkrét politikusokhoz és konkrét helyi konfliktusokhoz igazodtak. A művelet tehát ugyanazt az evolúciót mutatja, mint Franciaországban: az orosz hálózatok egyre kevésbé általános geopolitikai üzeneteket sugároznak, és egyre inkább úgy viselkednek, mint egy professzionális, csak éppen ellenséges politikai kampánygépezet.

FORRÁS

2026. július–augusztus – Baltikum és Lengyelország

Esemény: az „Ukrajna támadja saját szövetségeseit” narratívából lehetséges hamis zászlós művelet lesz

A balti drónnarratíva itt jut el a legveszélyesebb pontjára. Júliusban, majd augusztus elején regionális hírszerzési figyelmeztetések már azzal a lehetőséggel számoltak, hogy Oroszország egy ukránnak látszó – akár zsákmányolt ukrán eszközből vagy ukrán alkatrészekből összeállított – drónt használhatna NATO-tagállam kritikus infrastruktúrája elleni támadásra, majd az incidenst Kijev számlájára írhatná. Ez már nem végrehajtott FIMI-akció, ezért fontos külön kezelni: 2026 augusztusáig hírszerzési szinten értékelt lehetséges műveleti forgatókönyvről beszélünk. FIMI-szempontból azonban rendkívül fontos, mert megmutatja, hogyan kapcsolódhat össze egy több hónapos információs előkészítés egy későbbi fizikai művelettel. A propaganda előbb hónapokon keresztül azt ismétli, hogy ukrán drónok veszélyeztetik a NATO-tagállamokat. Ha ezt követően egy ukránnak látszó drón valóban felrobbantana egy gáztárolót, erőművet vagy más kritikus objektumot, a támadás nem üres információs térbe érkezne: a magyarázat már készen állna hozzá. Ebben az értelemben a FIMI nem feltétlenül a támadás utáni propaganda. Lehet a támadás előtti kognitív tereprendezés is.

FORRÁS

Balkán - a puskaporos hordó

Esemény: Vucic választásra készül, a  Boszniai Szerb Köztársaság pedig folytatná a szerb népirtási hagyományokat

A szerbiai és bosznia-hercegovinai eseteket érdemes egyetlen összefüggő folyamatként kezelni, mert ezen a terepen különösen jól látható, hogyan kapcsolódik össze az orosz információs befolyásolás a már eleve létező helyi politikai propagandával, a nacionalizmussal, a történelmi traumákkal és a társadalmak intézményekkel szembeni bizalmatlanságával. Moszkvának itt sokszor nincs szüksége arra, hogy kívülről hozzon létre egy teljes propagandagépezetet: rendelkezésére áll egy olyan helyi médiakörnyezet, amely saját politikai érdekei miatt is kész átvenni, továbbfejleszteni és helyi nyelvre, helyi sérelmekre szabni ugyanazokat a narratívákat.

Szerbiában ez különösen látványosan jelent meg a 2026 tavaszán és nyarán folytatódó kormányellenes tüntetések körül. A tiltakozások közvetlen előzménye az újvidéki vasútállomás 2024-es tragédiája volt, amely idővel jóval többet jelentett önmagánál: a korrupció, az állami felelőtlenség és a politikai hatalom által ellenőrzött intézményrendszer jelképévé vált. A május 23-i belgrádi demonstráción ismét tízezrek követeltek előrehozott választást és politikai változást, a Kreml-barát és a szerb kormánypárti kommunikáció azonban következetesen más történetet épített a tiltakozások köré. Ebben a történetben nem egy belső társadalmi válság, hanem egy kívülről finanszírozott és irányított „színes forradalom” zajlott, amelynek célja Aleksandar Vučić megbuktatása, Szerbia Oroszországtól való elszakítása és az ország nyugati geopolitikai ellenőrzés alá helyezése volt. 

Ez a konstrukció azért különösen hatékony, mert a szerb belpolitikai propaganda és az orosz stratégiai kommunikáció érdekei szinte tökéletesen fedik egymást. A hatalom számára előnyös, ha a korrupció vagy az intézmények működése miatt tiltakozó állampolgárból nem politikai ellenfél, hanem külföldi érdekeket szolgáló ügynök lesz; Moszkvának pedig ugyanez azért hasznos, mert bizonyítékként használható arra a tágabb állításra, hogy a Nyugat valójában nem demokratikus értékeket terjeszt, hanem kormányokat dönt meg és országokat von saját ellenőrzése alá. Az orosz FIMI így elveszíti külföldi jellegét: nem feltétlenül az RT vagy a Sputnik beszél közvetlenül a szerb állampolgárhoz, hanem helyi politikusok, televíziók, portálok és influenszerek mondják el ugyanazt a történetet, immár belpolitikai nyelven.

Bosznia-Hercegovinában ugyanez a rendszer még veszélyesebb terepen működik, mert itt nemcsak aktuális politikai konfliktusokra, hanem a kilencvenes évek háborújának máig élő traumáira lehet ráépíteni. A 2026-os nyári információs tér egyik állandó témája a boszniai állam és a daytoni rendszerhez kapcsolódó nemzetközi intézmények legitimitásának megkérdőjelezése volt. A Boszniai Szerb Köztársaság környezetében terjedő narratíva Christian Schmidt főképviselőt és általában a nyugati jelenlétet egyfajta gyarmati hatalomként mutatta be, amely nem a boszniai alkotmányos rend fenntartásán dolgozik, hanem a szerb entitás politikai autonómiájának felszámolására törekszik, miközben a szarajevói központi intézményeket saját eszközeként használja. A valóban rendkívül bonyolult boszniai alkotmányos rendszerből így egy könnyen érthető összeesküvés-történet készül: az egyik oldalon áll a „külföldről irányított Bosznia”, a másikon a „szuverenitását védő Republika Srpska”.

Ehhez szervesen kapcsolódik az Európai Unióval szembeni kommunikáció is. A jogállamisági, médiaszabadsági és korrupcióellenes követelményeket ebben a narratívában már nem egy leendő uniós tagállammal szemben támasztott demokratikus feltételekként, hanem politikai engedelmességet kikényszerítő brüsszeli zsarolásként lehet bemutatni. Bosznia-Hercegovinában ez az OHR-ellenes történettel, Szerbiában pedig a kormányellenes tüntetésekről szóló „színes forradalom” narratívájával kapcsolódik össze. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: a Nyugat nem partner, hanem olyan külső hatalom, amely demokratikus jelszavakat használva próbálja elvenni a balkáni népek szuverenitását.

Ennek az információs környezetnek az egyik legfontosabb pillére a történelmi emlékezet manipulálása. Srebrenica 2026 júliusában ismét a régió egyik legfontosabb információs csataterévé vált. A boszniai tényellenőrzők egész sor olyan tartalmat dokumentáltak, amely közvetlenül tagadta vagy relativizálta a népirtást, megpróbálta csökkenteni az áldozatok számát, illetve magát a genocídium minősítést olyan nyugati politikai konstrukcióként mutatta be, amelynek célja Szerbia és általában a szerbek megbélyegzése. Július 10-én az orosz állami RT balkáni kiadása olyan anyagot közölt a Srebrenicába tartó békemenetről, amely egy korábban létrehozott „független bizottság” megállapításaira támaszkodva jóval alacsonyabb áldozatszámot sugallt a több mint nyolcezer meggyilkolt bosnyáknál; az anyagot aztán regionális portálok is átvették. Másnap a szerb Informer TV már „Srebrenica – az évszázad hazugsága” címmel sugárzott műsort, amelyben azt állították, hogy nemzetközi szakértők bizonyították: Srebrenicában nem történt népirtás, az áldozatok számát pedig tudatosan felnagyították.

A művelet kifinomultabb változata azonban már nem feltétlenül tagadja magát a történelmi eseményt. Ehelyett megváltoztatja a vita tárgyát. A kérdés többé nem az, mi történt Srebrenicában, hanem az, hogy a népirtás elismerésével vajon az egész szerb népet „genocidális nemzetté” akarják-e nyilvánítani. Sofija Todorović emberi jogi aktivistáról például olyan kijelentést terjesztettek, amely szerint Szerbiát „genocidális államnak” nevezte, noha ezt nem mondta. A manipuláció célja itt világosan felismerhető: a történelmi tény elfogadását identitáskérdéssé kell változtatni. Ha sikerül elérni, hogy valaki úgy érezze, Srebrenica népirtásként való elismerésével saját nemzetét árulja el, akkor a tényekkel szembeni ellenállás már nem egyszerű politikai vélemény lesz, hanem személyes és közösségi önvédelemként élhető meg.

Ez pontosan kapcsolódik ahhoz a kognitív mechanizmushoz, amelyről korábban szó volt: a manipuláció először az érzelmi és erkölcsi viszonyt változtatja meg, a „racionális” magyarázatokat csak ezután kell leszállítani. Srebrenica esetében előbb az áldozatokkal való együttérzés helyére kell betenni a saját közösség állítólagos megaláztatásának érzését. Ha ez sikerül, már sokkal könnyebb elhitetni, hogy talán túl sok áldozatról beszélnek, talán politikailag motiváltak a nemzetközi bíróságok, talán nem is népirtás történt, végül pedig azt, hogy az egész történetet azért találták ki, hogy a szerbeket kollektíven bűnösnek nyilvánítsák. A propaganda ezen a ponton már nem pusztán információt hamisít, hanem azt próbálja meghatározni, hogy a célközönség kivel érezzen együtt, kitől féljen, kire haragudjon, és végül kit tekintsen áldozatnak.

Ugyanez a technika működik a jelen idejű biztonsági félelmeknél. Június végén a boszniai szerb közösségi médiában olyan bejegyzések terjedtek, amelyek egy mudzsahedint ábrázoló fényképpel azt sugallták, hogy a Bosznia-Hercegovinai Föderáció fegyveres támadásra készül a Boszniai Szerb Köztársaság ellen, és ehhez „15 brigádot” szervez. A történet valójában Semir Efendić egyik politikai kijelentésének durva kiforgatásából született: arról beszélt, hogy amennyiben a Boszniai Szerb Köztársaság esetleges függetlenségét tizenöt ország elismerné, Bosznia-Hercegovina politikailag reagálna erre. A „tizenöt ország” azonban a manipulált kommunikációban „tizenöt brigáddá” változott, a mudzsahedint ábrázoló kép pedig elvégezte azt a munkát, amelyhez már szinte szöveg sem kellett. A kilencvenes évek háborújának emléke, az iszlamista terrorizmustól való félelem és a szerb közösség bekerítettségének érzése egyetlen vizuális történetté állt össze.

Hasonló bizalomromboló logika jelent meg a választási technológiák körüli vitában is. Július második felében olyan hamis vagy félrevezető állítások terjedtek, amelyek szerint az új boszniai választási eszközök könnyen feltörhetők és manipulálhatók, ezért a technológiai modernizáció valójában nem biztonságosabbá, hanem könnyebben meghamisíthatóvá teszi a választásokat. Ennek stratégiai jelentősége jóval nagyobb annál, mint amit egy technikai vita alapján gondolnánk. A választási FIMI egyik leghatékonyabb módszere ugyanis az, hogy nem az eredmény megszületése után kezdi bizonygatni a csalást, hanem hónapokkal korábban elülteti a választóban a gondolatot, hogy a rendszer eleve manipulálható. Ha ezt sikerül megfelelően széles körben elfogadtatni, egy későbbi kedvezőtlen választási eredmény delegitimálásához már nem szükséges bizonyíték: elegendő aktiválni a korábban létrehozott gyanút.

Mindezek mögött ráadásul nem pusztán alkalmi propaganda áll, hanem jól kiépített információs infrastruktúra. A 2026. június 29-én publikált SEE Check-jelentés – amely elsősorban 2025-ös adatokat összesített, tehát ebben az összefüggésben utólagos, 2026-ban megjelent értékelés – azt mutatta, hogy a politikai dezinformáció regionális ökoszisztémájának egyik központja éppen Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság médiakörnyezete. A rendszerben olyan szereplők jelentek meg, mint az RTRS, az Alo, az Informer, a Srna, a Novosti, az Alternativna televizija, a Glas Srpske, valamint a Sputnik és más orosz vagy Kreml-barát információs források. Ez a hálózati szerkezet magyarázza, hogyan képes egy orosz narratíva rövid idő alatt elveszíteni orosz eredetét: bekerül egy szerbiai médiumba, onnan átveszi egy boszniai szerb oldal, majd továbbterjed Facebookon, Telegramon vagy más közösségi felületeken, ahol a fogyasztó már nem Moszkvából érkező propagandaként, hanem helyi hírről vagy helyi politikai véleményről szóló tartalomként találkozik vele.

Tegyük hozzá: az Orbán Viktorhoz köthető, korábban az Euronews gyanús vásárlásban is részt vevő Vargas-érdekeltség nemrég vásárolta fel a maradék független sajtót Szerbiában, és már meg is kezdte a tisztogatásokat:

Az infrastruktúra technikai szinten is tetten érhető. Az EEAS FIMI-jelentése szerint a Portal Kombat, más néven Pravda Network 2024 végétől olyan aldomain-hálózatot épített ki, amely már nem egyszerűen országokat, hanem régiókat és kulturális közösségeket céloz. A rendszerben külön a Boszniai Szerb Köztársaság szánt oldal is létrejött, miközben a Balkán egészére külön csatorna működik. A Pravda-hálózat naponta hatalmas mennyiségű tartalmat képes szétszórni, miközben nem feltétlenül orosz állami médiumként jelenik meg, hanem híraggregátornak vagy helyi információs oldalnak álcázott hálózatként. A Boszniai Szerb Köztársaságra külön szabott infrastruktúra ezért fontos bizonyítéka annak, hogy a boszniai szerb közönség nem valamiféle járulékos célpont: önálló információs térként kezelik, saját politikai és történelmi sebezhetőségekkel.

Ehhez társul egy különösen kedvező társadalmi környezet. A SEE Check június végén publikált regionális közvélemény-kutatása szerint a boszniai válaszadók közel nyolcvan százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy egy szűk, titkos elit irányítja a világ legfontosabb eseményeit, miközben más összeesküvés-elméletek is jelentős fogadókészségre találtak. Ez önmagában természetesen nem FIMI-művelet, hanem annak a terepnek a leírása, amelyre a műveletek megérkeznek. Ha azonban egy társadalomban eleve széles körben elfogadható magyarázatnak számít, hogy a látható politikai folyamatok mögött titkos külső erők állnak, akkor sokkal könnyebb az EU-t, az OHR-t, a NATO-t, „globalistákat” vagy bármely más külső szereplőt egy helyi konfliktus rejtett irányítójaként bemutatni.

A nyugat-balkáni térségben mindehhez hozzájárul a történelmi évfordulók szinte menetrendszerű kihasználása.

Srebrenica júliusban, majd az Oluja, vagyis a „Vihar” hadművelet augusztusi évfordulója olyan előre kiszámítható információs gyújtópontokat teremt, amelyek köré hamisított adatok, etnikai félelmek, összeesküvés-elméletek és egymással versengő áldozati narratívák építhetők. A múlt manipulációja itt soha nem pusztán történészvita. Ha egy közösséggel sikerül elhitetni, hogy a másik ma is lényegében ugyanazt akarja vele tenni, amit harminc évvel korábban, akkor a történelmi revizionizmus közvetlenül a jelen politikai radikalizációjának eszközévé válik.

Ez teszi a Balkánt különösen érzékeny tereppé a kognitív és információs hadviselés számára. Nem kell új törésvonalakat létrehozni, mert a régiek már léteznek. Nem kell kitalálni Srebrenicát, Daytont, a szerb–bosnyák konfliktust, a Boszniai Szerb Köztársaság státusának problémáját vagy a Nyugattal szembeni történelmi bizalmatlanságot. Elég kiválasztani a megfelelő sebet, megakadályozni, hogy begyógyuljon, időről időre újra felszakítani, majd minden aktuális politikai konfliktust hozzákapcsolni. A modern FIMI ebben az értelemben nem feltétlenül új valóságot épít. Sokszor ennél egyszerűbb és veszélyesebb dolgot tesz: gondoskodik arról, hogy a régi háború soha ne érjen teljesen véget az emberek fejében.

FORRÁSOK: 4th EEAS Report, SEE Check, Raskrinkavanje

Amint azt láthatjuk, Moszkva ugyanis nem egyszerűen országokat támad, hanem társadalmi törésvonalakat térképez fel, és mindig azt választja, amelyik helyben a legolcsóbban mozgósítható. Örményországban az Oroszországgal való szakítás és a Nyugat kérdése, Lengyelországban Volhínia, Franciaországban jelöltek személyes hitelessége, a Baltikumban a háborús eszkaláció, Boszniában pedig az etnikai emlékezet, Srebrenica, Dayton és a Boszniai Szerb Köztársaság státusa. A technológia ugyanaz, de a történet mindig helyi, és ez teszi a FIMI-t jóval veszélyesebbé annál, mint amit a „dezinformáció” szó önmagában sugall.

A kognitív hadviselés ugyanis nem egyszerűen azt célozza, hogy az ember téves információkat higgyen el, hanem ennél mélyebbre nyúl: elsőként az erkölcsi integritást próbálja megbontani, mégpedig az érzelmeken, a félelmen, a dühön, a sértettségen és az indulatokon keresztül. Amíg ugyanis az emberben működik az együttérzés, az áldozattal való azonosulás és az a belső erkölcsi reflex, amely bizonyos dolgokat egyszerűen elfogadhatatlannak minősít, addig sokkal nehezebb rávenni arra, hogy egy nyilvánvaló igazságtalanságot relativizáljon.

Ha azonban ezt a morális küszöböt sikerül lejjebb vinni, a további manipuláció már jóval könnyebb, mert az elme innentől sokszor maga kezdi el elvégezni a munka egy részét: nem azért keres érveket, hogy kiderítse, mi igaz, hanem azért, hogy igazolja azt az érzelmi és erkölcsi pozíciót, amelybe már belehelyezkedett.

A propaganda feladata ilyenkor nem az, hogy minden lépést maga tegyen meg, hanem csupán az, hogy folyamatosan szállítsa a látszólag racionális magyarázatokat, amelyekkel a célpont önmaga előtt is fenntarthatja azt az érzést, hogy következetesen és józanul gondolkodik.

Srebrenica különösen pontos példája ennek a mechanizmusnak. Ha egy információs művelet el tud jutni odáig, hogy egy átlagos európai polgár ne a több ezer meggyilkolt ember tragédiáját lássa elsőként, hanem azonnal hozzátegye, hogy „de a másik oldalon is történtek bűnök”, „a számokat talán eltúlozták”, „ezt politikai fegyverként használják”, vagy „biztosan nem ilyen egyszerű a történet”, akkor valami már megváltozott a morális érzékelésében. Nem az történt csupán, hogy rossz adatot kapott, hanem az, hogy az áldozattal való együttérzés helyét lassan elfoglalta a gyanakvás és a relativizálás. Ha ez a fordulat megtörténik, a következő lépésekhez már bőségesen rendelkezésre áll az információs hadviselés teljes eszköztára: propagandisták, áltudományos magyarázatok, hamis statisztikák, kiragadott történelmi részletek, hamis szakértők, manipulált videók és olyan „alternatív történelmi értelmezések”, amelyek mind ugyanazt az érzést erősítik, hogy talán mégsem az áldozat volt az áldozat, talán a tettes sem igazán tettes, és talán maga a morális ítélet volt eleve túl egyszerű.

Éppen ezért a kognitív hadviselésről félrevezető volna úgy beszélni, mintha pusztán tévedésbe ejtené az embereket. Nemcsak azt próbálja megváltoztatni, hogy mit gondolunk a világról, hanem azt is, milyen erkölcsi mércével nézzük. Ha sikerül leépítenie az empátiát, normalizálnia a kegyetlenséget, nevetségessé tennie az együttérzést és elfogadhatóvá tenni az áldozatok hibáztatását, akkor már nem egyszerűen rosszul informált embereket állít elő.

Olyan embereket formál, akik egyre könnyebben fogadják el az embertelenséget, feltéve, hogy kapnak hozzá elég kényelmes politikai, történelmi vagy „racionális” magyarázatot. Ebben az értelemben a kognitív hadviselés egyik legsúlyosabb következménye az, hogy a jellemet kezdi átnevelni.

A célpont végül már nem azért relativizál egy népirtást, mert nem jutott hozzá a megfelelő információhoz, hanem azért, mert a saját identitása, indulatai és politikai lojalitásai fontosabbá váltak számára az áldozatok emberi méltóságánál. És onnantól a propaganda dolga valóban sokkal egyszerűbb: nem kell új embert létrehoznia minden egyes hazugsághoz, elég új hazugságokat gyártania ahhoz az emberhez, akit egyszer már sikerült erkölcsileg átállítania.

Összegzés:

Szóval, ez még csak nem is a teljes lista. Nem tudjuk, hány felderítő műveletet nem vettünk észre, hány kibertámadás maradt rejtve a nyilvánosság elől, hány szabotázst könyveltünk el balesetként, hány hamis történet eredetét nem sikerült visszafejteni, és hány olyan művelet előkészítése zajlik most, amelyről csak hónapokkal vagy évekkel később fogjuk megtudni, mi volt. Azt viszont már most tudjuk, hogy a Kreml egyik legfontosabb európai erőforrása nem valamely titkos fegyver, hanem a következmények hiánya. Miközben Ukrajna valódi rakétákat kap valódi városokra, Európa még mindig gyakran úgy viselkedik, mintha a megfelelő válasz egy újabb elemzés, egy újabb diplomáciai tiltakozás és egy újabb gondosan megfogalmazott közlemény volna.

És közben itt vannak az európai putyinisták, a rezsim hasznos idiótái is, akik továbbra is szabadon csomagolhatják „véleménybe” ugyanazokat a rágalmakat, féligazságokat és Moszkvából elindított narratívákat, amelyek rendre ugyanoda vezetnek: Ukrajna támogatása túl drága, a fegyverszállítás veszélyes, a szankciók nekünk fájnak, az orosz fenyegetést eltúlozzák, a békéhez pedig valójában Kijevnek kellene engednie. Ezek a mondatok nem feltétlenül tesznek minden kimondójukból orosz ügynököt, de ettől még pontosan azt a politikai környezetet építik, amelyre Moszkvának szüksége van. Mert Oroszországnak Európa legyőzéséhez talán nem is kell legyőznie Európát. Elég, ha eléri, hogy miközben ő támad, mi egymást győzködjük arról, hogy talán mégsem történt támadás – vagy ha történt is, veszélyesebb volna visszaütni, mint hagyni, hogy folytassa.

Írta és összeállította:

Karczag Anna