Menekülnek Szerbiából az újságírók

Aleksandar Vučić Szerbiájában lassan nem az a kérdés, hogy szabad-e kellemetlen dolgokat írni a hatalomról, hanem az, hogy mennyibe kerül annak, aki megteszi. Nyolc nemzetközi sajtó- és jogvédő szervezet augusztus 21-én közös figyelmeztetésben számolt be arról, hogy az országban az elmúlt hónapokban tovább romlott az újságírók helyzete: megszaporodtak a halálos és szexuális erőszakkal fenyegető üzenetek, a megfélemlítés már a családtagokra is kiterjed, miközben az elkövetők szinte teljes büntetlenséget élveznek. A helyzet odáig jutott, hogy független újságírók inkább elhagyták az országot, mert már nem érezték magukat biztonságban.

A történetben éppen ez a „büntetlenség” szó a legfontosabb, mert őrült kommentelő minden országban akad, a politikai rendszer minőségét azonban az mutatja meg, mi történik utána. Kinyomozzák-e ki fenyegetett meg egy újságírót halállal, vagy legyintenek rá? Megvédi-e az állam azt, akit azért fenyegetnek, mert a munkáját végzi, vagy maga is beszáll a lejáratásába? Szerbiában a nemzetközi szervezetek szerint egyre inkább az utóbbi történik.

A Mapping Media Freedom adatai szerint 2026 eleje óta 31 online halálos fenyegetést dokumentáltak, amelyek összesen 44 médiaszereplőt érintettek. A közös közlemény szerint a márciusi belgrádi nemzetközi tényfeltáró misszió óta különösen megszaporodtak a független média munkatársai és családtagjaik ellen irányuló halálos, illetve szexuális erőszakkal fenyegető üzenetek, miközben az ügyek jelentős része következmények nélkül maradt. Mindez ráadásul nem 2026-ban kezdődött. Az Európai Újságírók Szövetsége júliusban közzétett jelentése szerint 2025-ben 209 sajtószabadságot sértő esetet regisztráltak Szerbiában, több mint kétszer annyit, mint a 2024-ben dokumentált 84 eset, és ezek 359 újságírót, médiamunkást vagy médiaszervezetet érintettek. A jelentés nem egyszerűen néhány elszigetelt atrocitásról beszélt, hanem rekordmértékű fizikai erőszakról, halálos fenyegetésekről, online lejárató kampányokról, politikai ellenőrzésről és tartós büntetlenségről. Ez már önmagában is elég volna ahhoz, hogy egy európai uniós tagjelölt ország esetében megszólaljon néhány riasztócsengő Brüsszelben, de a szerb történet ennél is súlyosabb, mert a nemzetközi szervezetek szerint a hatalom nem pusztán képtelen megfékezni az újságírók elleni gyűlöletet, hanem maga is hozzájárul annak kialakulásához. A mostani közös állásfoglalás aláírói azzal vádolják a szerb hatóságokat, hogy veszélyes retorikájukkal gerjesztik az újságírókkal szembeni ellenségességet, miközben a támadások kivizsgálása és az elkövetők felelősségre vonása elmarad.

Ez a módszer egyébként ismerős az autoriter rendszerek történetéből, mert a sajtó elhallgattatásához nem feltétlenül kell minden reggel rendőrt küldeni a szerkesztőségbe. Sokkal elegánsabb előbb ellenséget csinálni az újságíróból, külföldi ügynöknek, árulónak vagy politikai aktivistának nevezni, majd hagyni, hogy a politikai tábor lelkesebb része elvégezze a piszkos munkát. Ha pedig megérkeznek a fenyegetések, lehet széttárni a kezeket, hogy hát kérem, ilyen az internet, az emberek néha csúnyákat írnak - csakhogy Szerbiában már régen nem néhány csúnya kommentnél tartanak.

Már az országból is menekülnek az újságírók

A Riporterek Határok Nélkül augusztus 20-án külön figyelmeztetést adott ki arról, hogy Szerbia az EU és a nyugat-balkáni térség egyetlen olyan országa, ahonnan újságírók a munkájukkal összefüggő fenyegetések miatt kényszerültek külföldre távozni. Az RSF ismeri az érintettek személyazonosságát és azt is, mely európai országokban tartózkodnak, ezeket az adatokat azonban biztonsági okokból nem hozta nyilvánosságra.

Az egyik ismert eset Marko Vidojković íróé és újságíróé, a Danas publicistájáé, aki a Nova.rs-en futó Dobar, loš, zao podcast egyik műsorvezetője. Vidojković már 2023-ban elhagyta Szerbiát, miután halálos fenyegetéseket kapott, és az RSF szerint ezt egy olyan nyilvános lejárató kampány előzte meg, amelyben maga Vučić is szerepet játszott. A történetnek azonban az emigrációval sem lett vége: 2026. augusztus 16-án ismét a meggyilkolására buzdító üzenetek jelentek meg, miközben a korábbi fenyegetések ügyében folytatott rendőrségi nyomozás nem hozott eredményt. Aleksandar Radić katonai elemző és újságíró története még különösebb. Az RSF beszámolója szerint a hatóságok „informatív beszélgetésre” vitték be, majd kormánypárti médiumokban megjelentek róla és kiskorú lányáról készült megfigyelési felvételek, valamint más újságírókkal folytatott magánbeszélgetéseinek részletei. Radić június végén hagyta el Szerbiát, július 17-én pedig a belügyminisztérium büntetőfeljelentést tett ellene az alkotmányos rend és az ország biztonsága elleni cselekmények előkészítésének, illetve minősített információk nyilvánosságra hozatalának gyanújával.

Az RSF szerint azok az újságírók, akik korrupciót és hatalmi visszaéléseket tártak fel vagy rendszeresen kritikusan tudósítottak a kormányról, lejárató kampányokkal, rendőrségi és hatósági intézkedésekkel, visszaélésszerű perekkel, halálos fenyegetésekkel, sőt fizikai erőszakkal is találkoztak. A szervezet 2025-ben Vučićot a sajtószabadság „ragadozói” közé sorolta, Szerbia pedig a 2026-os sajtószabadság-indexen 180 országból a 104. helyen áll, az EU–Balkán régió negyven vizsgált országa közül az utolsó helyen.

Különösen kínos lehet mindez az Európai Uniónak, amely hosszú évek óta próbálja egyszerre kezelni Vučićot stabilitást garantáló regionális partnerként és egy olyan tagjelölt ország vezetőjeként, amelynek egyszer majd elvileg ugyanahhoz a demokratikus közösséghez kellene csatlakoznia. Az Európai Bizottság júliusi jogállamisági jelentése maga is arra jutott, hogy az újságírók biztonsági helyzete tovább romlott Szerbiában, miközben ugyanabban a hónapban a Bizottság újabb tárgyalási fejezetcsoport megnyitását javasolta Belgráddal. Nyolc tagállam ezt végül éppen a jogállamisági problémákra hivatkozva megakadályozta.

Nyolc - a 27-ből!

Ugar