Anatol Șalaru: Oroszország káoszt akar teremteni Európában, és ehhez a szabotázstól sem riad vissza

Vitalie Cojocari vendége volt Anatol Șalaru, Moldova korábbi védelmi minisztere, akivel az orosz hibrid hadviseléstől és az Európában végrehajtott vagy előkészített szabotázsakcióktól kezdve a cobasnai lőszerraktáron és egy esetleges újabb orosz mozgósításon keresztül egészen az ukrajnai háború katonai és belpolitikai helyzetéig jut el a beszélgetés. Șalaru több ponton keményen fogalmaz, és az interjú egyik visszatérő állítása az, hogy Európának nem elszigetelt incidensekként kellene kezelnie az elmúlt időszak különös fegyver-, drón- és szabotázsügyeit, hanem egy szélesebb orosz destabilizációs stratégia részeként.

A beszélgetés a Berlin közelében felfedezett titkos fegyverraktárral és annak romániai kapcsolatával indul. Șalaru itt felidéz egy Romániában korábban feltartóztatott illegális fegyverszállítmányt, amelyről ukrajnai kapcsolataival is beszélt. Elmondása szerint az általa megkérdezett kijevi források kevéssé tartották valószínűnek, hogy egyszerű fegyvercsempészetről vagy valamely iszlamista terrorszervezet szállítmányáról lett volna szó, és inkább azt feltételezték, hogy az eszközök egy Európában működő orosz diverzáns csoporthoz kerülhettek volna. Șalaru érvelésében fontos részlet a szállítmányban található több rakétavető, illetve egy drón felszerelésére emlékeztető doboz: szerinte az orosz szabotázscsoportok működésébe beleillene, hogy drónnal előbb felderítsék a katonai vagy gazdasági célpontot, majd ezt követően hajtsák végre a támadást. Hangsúlyozni kell, hogy ezt az interjúban feltételezésként és saját értékeléseként mondja el, nem lezárt nyomozati tényként. Șalaru szerint ugyanakkor a Berlin környéki fegyverraktár sem légüres térben jelent meg. Felidézi Vadim Kraszikov esetét, aki 2019-ben Berlinben meggyilkolta Zelimhan Hangosvilit, valamint azokat az európai csomagküldeményeket, amelyeknél gyújtószerkezetek léptek működésbe. Szóba kerül a lipcsei repülőtéri drónincidens is. Ezekből Șalaru azt a következtetést vonja le, hogy Oroszország célja az európai bizonytalanság növelése, az Ukrajnát támogató logisztika akadályozása és annak demonstrálása, hogy Moszkva képes műveleteket végrehajtani NATO- és EU-országok területén is. Szerinte Európának további hasonló kísérletekre kell felkészülnie.

Cobasna: ürügy az orosz katonák moldovai jelenlétére

Innen fordul a beszélgetés a frissen nyilvánosságra hozott moldáv hírszerzési jelentésre, amely szerint a transznisztriai Cobasnán már nem a korábban emlegetett húszezer tonna körüli készlet található, hanem nagyjából tizennégyezer tonna lőszer és kapcsolódó anyag. Șalaru azt mondja, régóta azt az álláspontot képviseli, hogy Moszkva a cobasnai raktárt ürügyként használja az orosz katonai jelenlét fenntartására Moldova Dnyeszteren túli területén. Arra a kérdésre, hogy hová tűnhetett több ezer tonna lőszer, Șalaru felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt húsz évben rendszeresen tartottak katonai gyakorlatokat a térségben, amelyeken az orosz és transznisztriai alakulatok felhasználtak a készletekből. Szerinte kívülről soha nem lehetett pontosan tudni, mennyi és milyen típusú fegyverzet található Cobasnán, hiszen a moldáv hatóságoknak nincs hozzáférésük a létesítményhez.

A volt védelmi miniszter az interjúban lényegében ugyanarra jut, mint a most kiadott SIS–AIM-jelentés: szerinte hamis az a hosszú időn keresztül terjesztett állítás, amely szerint Cobasna felrobbanása több hirosimai vagy nagaszaki atombomba pusztításával volna összevethető. Egy katonai lőszerraktárat nem úgy építenek, mint egy gabonaraktárt, magyarázza: a különböző típusú lőszereket elkülönítik, ládákban, megerősített, részben föld alatti tárolókban helyezik el, így egy detonáció nem jelenti automatikusan az egész készlet egyidejű felrobbanását. Șalaru más nagy lőszerraktárak ukrán támadások következtében történt megsemmisülésére is hivatkozik, ahol a robbanások hosszú időn keresztül követték egymást, de nem történt a propagandában Cobasnához kapcsolt, nukleáris fegyverhez hasonló egyszeri detonáció.

Șalaru elmondása szerint személyesen nem járt a cobasnai raktárban, mivel oda nincs szabad hozzáférés. Felidézi ugyanakkor az 1990-es évek végének amerikai részvétellel indított leszerelési tervét: olyan berendezéseket is vittek Moldovába, amelyekkel a lőszerek megsemmisítését, illetve a fémanyag feldolgozását lehetett volna megoldani, a folyamat azonban az orosz fél együttműködésének megszűnése miatt megakadt.

Orosz mozgósítás: a Kreml azt mondja, hogy nem lesz, az oroszok éppen ezért tartanak tőle

A beszélgetés következő nagy témája egy esetleges újabb orosz mozgósítás. A műsorvezető az Oroszországban megugró internetes kereséseket és a külföldre távozási lehetőségek iránti érdeklődést hozza szóba, miközben Moszkva hivatalosan tagadja, hogy tömeges mozgósításra készülne. Șalaru erre az orosz társadalom és a hatalom közötti bizalom sajátos logikájával válaszol: szerinte az oroszok olyan jól ismerik saját kormányukat, hogy a hivatalos cáfolat sokuk számára éppen ellenkező hatást vált ki. Ha azt mondják, nem lesz mozgósítás, az emberek mozgósításra készülnek; ha azt ígérik, nem nyúlnak a bankbetétekhez, kiveszik a pénzüket; ha azt mondják, nem lesz áremelkedés vagy hiány, megindul a felvásárlás. Șalaru úgy véli, hogy az orosz hadsereg emberveszteségei miatt Moszkvának újabb katonákra lesz szüksége, bár azt nem lehet megmondani, hogy ezt nyílt mozgósítással vagy kevésbé látványos módszerekkel oldják-e meg. A szeptemberi oroszországi választások miatt szerinte a Kreml addig politikai okok miatt igyekszik elkerülni a nyílt mozgósítást, de később nagyon is elképzelhetőnek tartja.

„Oroszországban a múlt kiszámíthatatlan, a jövő kiszámítható”

Az orosz választások kapcsán Șalaru egy találó mondattal foglalja össze véleményét: Oroszországban a múlt kiszámíthatatlan, a jövő viszont kiszámítható, vagyis a választások eredményét szerinte nem érdemes a demokratikus rendszerek logikája alapján találgatni. Úgy véli, az Egységes Oroszország olyan eredményt fog elérni, amely politikailag megfelel Putyinnak, és amelyből azt az üzenetet lehet felépíteni, hogy az orosz társadalom egységesen támogatja a háborút. A többi induló párt ugyancsak háborúpárti és nacionalista, ezért a választás összképe akkor is a háború társadalmi támogatottságának demonstrálására használható, ha nem minden szavazat Putyin pártjára kerül. Innen jut el a beszélgetés Putyin nyilvános szerepléseihez és az orosz elnök katonai imázsához. Șalaru meglehetősen gúnyosan beszél Putyin korábbi macsó szerepeiről – a lovaglástól a horgászaton és jégkorongon keresztül a különféle katonai pózokig –, és úgy értelmezi ezeket, mint egy olyan vezető önreprezentációját, aki továbbra is az erő és a személyes férfiasság képét próbálja fenntartani. Egy friss haditengerészeti megjelenéséről azt mondja, számára sokkal inkább a bizonytalanság és a komorság volt feltűnő, mint valamiféle győzelmi hangulat.

Ukrajna a háború alatt technológiailag önállóbbá vált

Az interjú egyik érdekesebb katonai része arról szól, hogyan változtatja meg a drónháború, az elektronikai hadviselés és a gyors technológiai alkalmazkodás a modern hadseregekről kialakult képet. Șalaru szerint Ukrajna bebizonyította, hogy a korábban szinte megkérdőjelezhetetlennek tekintett nagy fegyverrendszerek sem döntik el önmagukban a háborút. A technológiai verseny rendkívül gyors: egy új nyugati fegyver megjelenése után az ellenfél hónapok alatt elkezdheti kidolgozni az ellene alkalmazható elektronikai, taktikai vagy technikai megoldásokat. Șalaru ebből meglehetősen kemény következtetést von le az amerikai hadseregre nézve is, amelyet szerinte részben még mindig a korábbi háborúk tapasztalatai határoznak meg. A modern konfliktusban ezzel szemben drónok, olcsóbb autonóm rendszerek, elektronikai hadviselés, gyors fejlesztési ciklusok és folyamatos alkalmazkodás zajlik, amelyben Ukrajna saját kényszerhelyzete miatt komoly technológiai önállóságot épített ki. Ebből vezeti le azt az állítását is, hogy Donald Trumpnak ma már kisebb a közvetlen befolyása Volodimir Zelenszkijre, mint korábban lehetett volna, mivel Ukrajna egyre több saját technológiával rendelkezik, támogatásának jelentős részét pedig Európából kapja. Șalaru szerint ezzel szemben Kínának jóval komolyabb eszközei vannak Putyin befolyásolására az orosz gazdaság és hadigazdaság Pekinghez fűződő kapcsolatai miatt.

Patriot nélkül Ukrajna továbbra is súlyosan sebezhető

A beszélgetés ezután az orosz ballisztikus rakéták jelentette problémára tér át. Șalaru szerint Ukrajna a drónok egy részével már viszonylag hatékonyan képes megbirkózni, a ballisztikus rakéták elleni védekezéshez azonban továbbra is kritikus fontosságúak a Patriot vagy hasonló képességű légvédelmi rendszerek. Ha az Egyesült Államok és Európa nem képes elegendő ilyen eszközt biztosítani, Ukrajnának saját nagy hatótávolságú és ballisztikus képességeit kell továbbfejlesztenie, hogy legalább az orosz rakétagyártó és katonai infrastruktúrát támadhassa. Ez természetesen nem helyettesítené a légvédelmet, de növelné azt az árat, amelyet Oroszországnak a folyamatos rakétatámadásokért fizetnie kellene. Șalaru ezen a ponton különösen keményen fogalmaz: úgy véli, amíg a nyugati államok nem biztosítják a szükséges légvédelmi eszközöket, az orosz rakéták által megölt ukrán civilek tragédiája az amerikai és európai döntéshozók lelkiismeretét is terheli.

Ukrajna belpolitikai problémáiról sem hallgat

Az interjú ugyanakkor nem válik Ukrajnát kritikátlanul védő beszélgetéssé. Șalaru részletesen beszél az ukrán védelmi vezetés körüli vitákról, a katonai beszerzések korrupciós kockázatairól, a mozgósítás társadalmi feszültségeiről és a háború közbeni választások problémájáról is. A választásokkal kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy pusztán azt mondani, „tartsunk választást”, nem oldja meg azokat a szinte példátlan gyakorlati problémákat, amelyekkel Ukrajnának szembe kellene néznie. Milliók élnek külföldön, katonák százezrei szolgálnak a fronton, jelentős területek orosz megszállás alatt állnak, miközben egy országos választás lebonyolítása hatalmas pénzügyi és biztonsági erőforrást vonna el a háborútól. Egy rosszul előkészített választási folyamat ráadásul szerinte Oroszországnak is új lehetőséget teremtene az ukrán társadalom megosztására. Șalaru a mozgósítás problémáját sem bagatellizálja. Elismeri, hogy az ukrán társadalomban komoly feszültséget okoz, amikor olyan embereket próbálnak katonai szolgálatra vinni, akik nem akarnak harcolni, miközben maga az ország nem engedheti meg magának, hogy elfogyjanak a katonái. A hosszabb távú megoldást ezért részben a technológiai fejlődésben, a robotizációban és az emberi élőerőt kiváltó rendszerek egyre szélesebb alkalmazásában látja.

Az egész interjúból végül egy meglehetősen egységes kép áll össze. Șalaru szerint az ukrajnai háborút nem lehet kizárólag a frontvonal térképén értelmezni, mert ugyanennek a konfliktusnak más eszközökkel zajló része már Európában is jelen van: szabotázsgyanús ügyekben, fegyverraktárakban, drónokban, logisztikai útvonalak elleni műveletekben és információs hadviselésben. Közben Oroszország saját emberveszteségeivel és egy esetleges újabb mozgósítás politikai kockázatával küzd, Ukrajna pedig egyszerre próbálja túlélni az orosz rakétatámadásokat, technológiailag alkalmazkodni a háborúhoz és kezelni azokat a belső politikai, korrupciós és társadalmi problémákat, amelyeket négy év háború szükségszerűen felerősített.

Șalaru legfontosabb figyelmeztetése talán mégis az, hogy Európa ne tekintse különálló furcsaságoknak mindazt, ami a kontinensen történik. Az ő értelmezésében Moszkva nem csupán Ukrajnában harcol, hanem minden olyan eszközt használ, amellyel növelheti Európa bizonytalanságát, akadályozhatja Ukrajna támogatását és megmutathatja, hogy az orosz állam a NATO határain belül is képes problémákat okozni. Éppen ezért szerinte nem arra kell készülni, hogy ezek az esetek megszűnnek, hanem arra, hogy folytatódni fognak.

Ugar