Így ver át az RMDSZ: magunkra hagynak az adóemelésekkel

Most, hogy a romániai elnökválasztások véget értek, és a bölcs választók egy matematikusra bízták a demokrácia megmentését, valamint most, hogy az RMDSZ-t soraiban tudó román kormány a mi zsebünkből veszi ki azt a pénzt, amit a korábbi lopások miatt kell visszapótolni az államkasszába, illendő lenne, ha mi, magyarok, kicsit magunkba néznénk. Fel kellene tennünk a kérdést: hogyan tudott minket így átverni az RMDSZ?

Ez nem az a cikk lesz, amelyben az összes ehhez kapcsolódó bűnt felsoroljuk – azt talán még az internet sem bírná el. De néhány szempontot adok, most kizárólag a közelmúlt eseményeire koncentrálva, bízva abban, hogy nem annyira régen történtek, így a kollektív emlékezet még átalakulhat kollektív bölcsességgé.

Az idei elnökválasztások

Mindannyian emlékszünk: az RMDSZ nemcsak Crin Antonescut támogatta az elnökválasztások első fordulójában, hanem ő maga ajánlotta a marosvásárhelyi magyar orvosi kar gyilkosának személyét a kormánykoalíciós partnerek figyelmébe. Az első kör előtt aztán az összes – szó szerint az összes – erdélyi magyar sajtóorbánum, mert ide is jutott belőlük bőven, azon dolgozott, hogy lenyomja a torkunkon ezt a hirtelen magyarellenesből demokráciamegmentővé sminkelt alakot. „Csak Crin tud minket megvédeni Simiontól!” – harsogták Hunorék kismilliószor, ellehetetlenítve minden értelmes vitát, amely akár csak óvatosan is jelezte volna: jó, jó, hogy Simion százszor rosszabb, de azért ez az Antonescu sem a mi emberünk. Végül persze kiderült: mégsem Crin fog megvédeni minket Simiontól.

A második forduló előtt az RMDSZ két hét alatt váltott át Nicușor Dan támogatására, mindenféle magyarázat nélkül. Holott az illem annyit minimum megkívánt volna, hogy legalább bocsánatot kérjenek a korábbi magatartásukért. Ehhez társult Orbán Viktor vérlázító kijelentése, amikor is – önmagához hű módon – Simion támogatására buzdította erdélyi híveit.

Mi ebben az átverés? Az, hogy mindez világosan mutat legalább két dolgot:

Az RMDSZ-nek egyáltalán nem fontos a magyar érdekképviselet, a kormányzati szerepvállalás sokkal többet nyom a latban számukra.
Az erdélyi magyarság egypártjának szuverenitása gyakorlatilag nulla, mert Orbán úgy piszkált a szájukba, ahogy kedve tartotta – ők még egy sovány bocsánatkérésig sem jutottak el.

És ami még súlyosabb: az RMDSZ politikai képességei is erősen megkérdőjelezhetők. Nem volt teljesen valóságtól elrugaszkodott forgatókönyv, hogy nem Crin jut be a második fordulóba (ahogy az meg is történt). Az RMDSZ mégis úgy kapaszkodott fel a Nicușor-vonatra, hogy már semmit sem kérhetett érte cserébe.

Az adóemelések

Hunor januárban még az adóemelések elkerülését sürgette, majd a kormányprogram kialakításakor már az áfaemelést szorgalmazta. Románia, és benne az erdélyi magyarok, már nyár közepén megérezték az inflációt. A Szövetség politikusai eközben legfeljebb Tusványoson és a Kolozsvári Magyar Napokon hallatták a hangjukat – ott is mellékes, súlytalan ügyekben, ahol szavaiknak semmilyen valódi tétjük nem volt. Magyarán: ők is adóemelést akartak, majd magára hagyták a közösségüket.

Közigazgatási reform

Napjainkban a közigazgatási reform került napirendre. Az RMDSZ erről mélyen hallgat, miközben a román sajtóban óriási viták zajlanak arról, hogyan kellene végrehajtani, milyen gondok jellemzik ma az önkormányzatokat, és milyen opciók léteznek. Az RMDSZ eközben törvénymódosítást nyújtott be, amely szerint a polgárok panaszkodásait, hangos számonkéréseit a törvény minősítse garázdaságnak, rendbontásnak. Magyarán: ha káromkodsz a polgármesteri hivatal előtt, az RMDSZ-nek köszönhetően büntetést kaphatsz.

Akárcsak a teljes román politikai elit, az RMDSZ is nyakig sáros abban, hogy Románia pénzügyi helyzete a szakadék szélére jutott. A román oknyomozó média kiderítette: az ANAF (adóhatóság) és a SRI (titkosszolgálat) vezetője tavaly nyáron írásos figyelmeztetést küldött a miniszterelnöknek, az államfőnek és másoknak arról, hogy Románia pénzügyi helyzete instabil, nem kéne tovább növelni az állami kiadásokat. Ciolacu persze ezt elszarta, mert kampányév volt. De Tánczos, aki akkor pénzügyminiszterként ült a román kormányban, nagy valószínűséggel tudott erről a figyelmeztetésről. Erről illene beszámolnia a választóknak. Ha pedig nem tudott róla, az még súlyosabb: pénzügyminiszterként hivatalból tagja a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak, tehát mindenképp kellett volna információval rendelkeznie.

Másképp fogalmazva: összefüggés van az RMDSZ tavalyi kormányzati politikája és az idei adóemelések között. Erről viszont nem beszélnek, a csatlós sajtó pedig gondosan kerüli a kényes kérdéseket.

A védelem illúziója

Ígérik, hogy megvédenek minket Simiontól és a szélsőségektől – miközben ma, amikor már a sokadik magyarellenes incidensnek vagyunk tanúi Erdély különböző pontjain, az RMDSZ egy-egy korholó hangú közleményen kívül semmit nem tesz. Ennyit a védelemről.

Hogyan ver át minket az RMDSZ?

Mondom: a lista hosszú lenne. Most csak a fentiek jutottak eszembe ezen a forró szeptemberi napon, de a téma iránt érdeklődők elmerülhetnek az alábbi írásainkban:

A magyarok és Crin Antonescu

Táncba hívja Hunorékat az USR

Az RMDSZ 2014-es partnere árasztotta el vízzel a román falvakat

A félelemgyártás mechanikája

Szavazatszimfónia – avagy hogyan lett az RMDSZ-ből szavazóbróker

A mi vérünkkel itatják a kétfejű sárkányt

Tele van a város Antonescuval

Crin nagybácsi Székelyföldön: politikai zombijárás

Három érv, hogy NE szavazz Antonescura

Predoiu: a SRI nem figyeli meg külön a magyarokat - INTERJÚ az elnökjelölttel magyar nyelven

Az RMDSZ megtette a magáét, megköszönhetjük neki Simiont

Nem tragédia, lehetőség. Az első forduló országos szinten