Érthető érzelmek: Kanada Dump-Trump helyett Európa felé fordulna
Kanada történelmi külpolitikai irányváltást készít elő: Mark Carney miniszterelnök arra utasította európai különmegbízottját, hogy mérje fel, milyen lehetőségei vannak Ottawának az Európai Unióhoz való lehető legszorosabb közeledésre, teljes EU-tagság vagy egységes piaci tagság nélkül. A Wall Street Journal szerint Carney európai vezetőknek már azt is felvetette, hogy Kanada akár az Európai Unió „társult tagja” lehetne, ami nyilván egyelőre nem létező jogi kategória, de politikai üzenetnek elég világos: ha Trump Amerikája kiszámíthatatlan, ellenséges és vámháborús logikában gondolkodik, akkor Kanada máshol keres stratégiai kapaszkodót.
Kanada az elmúlt hónapokban gyorsan mélyítette kapcsolatait Európával: csatlakozott az EU védelmi beszerzési és finanszírozási kezdeményezéséhez, a SAFE-hez, erősítette a biztonsági, energetikai, technológiai és kereskedelmi együttműködést, Carney pedig hamarosan Strasbourgban is felszólal az Európai Parlamentben, Ottawa pedig mindeközben tartományokkal, területekkel és érdekképviseletekkel egyeztet arról, milyen formát ölthetne egy új, mélyebb EU–Kanada kapcsolat. A háttérben természetesen ott áll Trump, aki nem egyszerűen vámokkal verte szét a kanadai–amerikai viszony megszokott nyugalmát, hanem rendszeresen azzal is szórakozott, hogy Kanadát az Egyesült Államok 51. államaként emlegette. Ez a fajta nagyhatalmi kocsmai imperializmus Ottawában érthetően nem stratégiai bizalmat, hanem menekülési ösztönt váltott ki. A kanadaiak egy része már korábban is nyitott volt az EU-közeledés gondolatára: egy tavaszi felmérés szerint 58 százalék legalább megfontolandónak tartotta Kanada EU-tagságát vagy ahhoz hasonló szorosabb kötődését.
A gond csak az, hogy Kanada most éppen ahhoz az Európához próbál közelebb kerülni, amely saját területén élő putyinistái, szélsőjobbosai és habzsidőzsiző geopolitikai önsorsrontói jóvoltából rendszeresen rituális szeppukut végez, de ha a választás Trump és Putyin világa, illetve a még mindig javítható európai romhalmaz között van, akkor érthető, hogy Ottawa inkább az utóbbi felé néz, ez Dump-Trump legdurvább kritikája is lehetne. A romok között legalább még lehet találni alapot, követ, magot, valamit, amiből stratégiai kapcsolat épülhet, Washingtonban jelenleg legfeljebb egy politikai balfaszsági szakkönyv újabb, bővített kiadását írják, az ár pedig természetesen nem euróban, hanem ukrán életekben van feltüntetve.
Forrás: WSJ
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
István, a király Amerikában – két haza között az Inkubátor nemzedéke
Még soha nem láttam, hogy valaki ennyire szépen szeresse a hazáját. Pigniczky Réka 2009-es dokumentumfilmje, az Inkubátor az 1956 után Amerikába menekült magyarok gyerekeinek életébe enged bepillantást: hogyan teremtettek nekik a szüleik egy magyar világot az óceán túlpartján, és milyen volt egyszerre két kultúrában, két hazához kötődve felnőni. A történet középpontjában egy amerikai magyar…
Orbán Párizsban pihen, Toroczkai saját magának állít emlékművet
Mihez kezd a politikai szatíra Orbán bukása után? A videó szerint fölösleges volt aggódni: az egykori kormányfő párizsi üldögélése, az ’56-os megemlékezésre elővett 1848 méteres zászló és a Matolcsy család elszámoltatása körüli történetek bőségesen szállítják az alapanyagot. Közben Schmidt Mária bosszúról beszél, a szerző pedig azt feszegeti, miért keverik össze olyan szívesen a közpénzekkel való…
Megélhetési düh és utcai erőszak Franciaországban – helyszíni beszámoló Lyonból
Diákok indították, mára a megélhetési nehézségek miatti tiltakozássá szélesedett a franciaországi tüntetéssorozat, amelyről a videó leírása gyújtogatásokkal, fosztogatásokkal és tömeges őrizetbe vételekkel kísért eseményként számol be.
„Orbán bukása adott reményt” – a Vajdaságtól Belgrádig
Szabadkai sorok, feltételezett szavazatvásárlást figyelő csantavéri önkéntesek, rendőrhívásig fajuló konfliktusok és a belgrádi szavazóhelyek körül keringő fekete ruhás csoportok: ebben a riportban közelről látszik, milyen légkörben zajlott a szerbiai választás. A megszólalók között van, aki a diákmozgalomtól vár változást, más a külpolitikai válaszokat hiányolja, és a rendszer hívei is…
Hosszú zászló, rövid türelem: balhéval zárult a fideszes rendezvény
Békemenet nem volt, Orbán Viktor sem mondott beszédet, jutott viszont egy nagyon hosszú zászló a Duna mellé, majd Schmidt Mária, Áder János és Bóka János az érdeklődőknek.