Gabonapánik, hőség és az erkölcsüket vesztett hasznos idióták ára

Hétfőn a párizsi Euronext-en a szeptemberi búza határidős ára 2,4 százalékkal emelkedett, tonnánként 206 euróra – ez háromhetes csúcs –, a novemberi kukorica pedig 2,7 százalékkal erősödött 217,25 euróra, közel kéthónapos magasságba. A számok mögött nem valamiféle rejtélyes piaci erő áll, hanem egy egyszerű és brutális tény: Európát hőhullám sújtja, Bordeaux-ban a hőmérséklet elérte a 41,9 fokot, Párizsban szerdára 41 fokot várnak, Franciaországban már legalább 18 ember halt meg a kánikulában, és a Météo-France több régiót is a legmagasabb fokozatú piros riasztás alá helyezett – ahogyan Spanyolország, Olaszország, sőt Anglia és Wales is megkapta a maga ritkán alkalmazott vészjelzéseit, miközben Franciaországban több mint 63 millió embert érintenek a hőséggel kapcsolatos figyelmeztetések.

A piaci aggodalmak középpontjában elsősorban a franciaországi és spanyolországi kukoricatermés áll, de mivel az előrejelzések szerint a hőség Közép-Európa felé is terjed, a búzával kapcsolatos félelmek is fokozódnak – az AmeriCus AgResource amerikai tanácsadó cég már több mint 2 millió tonnával csökkentette az EU búzatermelésére vonatkozó előrejelzését, és a vállalat vezető közgazdásza, Bill Tierney szerint a francia búza őrlési minőségének romlásával is számolni kell. Egy európai kereskedő a Reutersnek azt mondta, hogy Németországra és Lengyelországra a hatás "meglehetősen kedvezőtlen lehet", ha a hőség tovább tart – és az összes rendelkezésre álló meteorológiai előrejelzés alapján egyelőre semmi nem utal arra, hogy gyorsan véget ér.

Mindezzel szemben a chicagói árutőzsdén – ahol a búza 0,5 százalékot esett, a kukorica pedig 0,1 százalékkal gyengült – az erős dollár és a csökkenő olajárak tartják vissza az árakat, de szerepet játszik benne valami más is: az ukrajnai kedvező terméskilátások. Ez utóbbinál érdemes egy pillanatra megállni és az agyhalottak kedvéért lassan, érthetően kimondani: Ukrajna, ahol jelenleg háború folyik, ahol Oroszország népirtást követ el egy szuverén állam területén a kereszténység védelme és a liberalizmus felszámolása nevében, ahol városokat bombáznak és civileket ölnek – nos, ez az Ukrajna még ilyen körülmények között is annyit termel, hogy az európai hőhullám miatt beálló gabonapánikot mérsékeli a világpiacon. Ez nem aprócska adat a Reuters hírfolyamából: ez egy csattanós és megkerülhetetlen válasz mindazoknak, akik foggal-körömmel ellenzik Ukrajna EU-csatlakozását, és ezt az ellenzést sokszor, talán legtöbbször éppen a mezőgazdaságra hivatkozva teszik.

A tiltakozó-ellenzők érvelése ismert: a saját gazdáik érdekeit védik, az európai piacot az olcsó ukrán gabonától óvják, és az egész konstrukciót úgy tálalják, mintha egy józan és hazafias gazdaságpolitikai álláspont lenne. Csakhogy az a furcsa és rendkívül következetes mintázat, hogy az ilyen érvelők – Viktor Orbán bukott magyar miniszterelnök személyétől kezdve egészen a különböző európai hasznos idiótákig – rendre felbukkannak a Kreml valamelyik fizetési listáján, és ez nem valamiféle fondorlatos összeesküvés-elmélet, hanem az elmúlt évek dokumentált valósága. A mintázat nem új és nem is bonyolult: végtelenül primitív, az emberi ösztönökre és a rövidlátásra építő, az erkölcsöt és a rációt száműző propaganda eredménye ez, amelyből egyenesen következik, hogy az így lebutított és megrontott választópolgár csak a mát nézi, és képtelen legalább tíz-húsz éves - vagy legalább öt éves - periódusban gondolkodni.

Márpedig a hőhullámok velünk maradnak, az aszály ugyancsak, és könnyen lehet – sőt, a klimatológusok szerint egyre valószínűbb –, hogy néhány évtizeden belül fordul a kocka: nem azért fogunk tüntetni, hogy az ukrán gabona be ne tehesse a lábát Európába, hanem ellenkezőleg, könyörögni fogunk Kijevnek, hogy nekünk adja el, és ne másnak. Ez különösen szomorú perspektíva azon az Oroszország által leigázott és kihasznált Magyarországon, amely földrajzi helyzeténél, vízháztartásánál és éghajlati adottságainál fogva fokozottan kitett az aszálynak, az elsivatagosodásnak és minden egyéb olyan folyamatnak, amelyet együttesen klímaváltozásnak nevezünk – és amelyet a Fidesz propaganda-gépezetének sikerült zöld libsi hóbortként értelmeztetnie a saját szavazóival, mint ami majdnem vörös, tehát majdnem kommunista, és ezért elutasítandó. Erről az újabban Orbán-kritikával sajtót végigrodeózó L. Simon László fideszes képviselő esete is sokat elmond: ő az, aki alternatív energiákat népszerűsítő politikusi hangokat azzal a "méltó" érvvel nyomott el, hogy "Magyarországon éjjel nem süt a nap" – majd nem sokkal később kiutaltatta felesége számára az állami támogatást barackmag-feldolgozásra. A kígyó tehát megharapta a saját farkát, és ezt a harapást a magyar nép fogja megérezni: azok a gazdák, akiket ma arra biztatnak, hogy utálják az ukránokat és féljenek az ukrán gabonától, holnap azon a kiszáradt és repedezett talajon fognak állni, amelyet a klímaváltozás és a tizenhatszemű orbánsárkány regnálása együttesen hagyott örökül nekik.

Az európai gabonatőzsde hétfői mozgása apró jel, de elég egyértelmű: a természet nem olvassa a fideszesek propagandaanyagait, a hőség nem áll meg a párthatározatnál, és a terméskilátások romlása nem vár arra, amíg valaki Budapesten eldönti, hogy ezt most el lehet-e ismerni vagy sem.

Felhasznált források: Zawya, Tranding View