Háború vagy béke? Trump CIA-főnöke Moszkvában

Kedden délelőtt egy amerikai C–17A Globemaster III katonai szállítógép ereszkedett le a moszkvai Vnukovo repülőtérre. Nem egy diszkrét kis üzleti jet, amelyet el lehet veszíteni a nemzetközi légiforgalom pöttyözött térképén, hanem az amerikai légierő több mint ötven méter hosszú, négy hajtóműves teherszállító monstruma, amely a Washington melletti Joint Base Andrewsról indult, Rigán keresztül érkezett Oroszországba, és amelynek felbukkanását természetesen pillanatok alatt kiszúrták a repüléskövető szolgáltatások. Nem sokkal később amerikai diplomáciai rendszámú autókból álló konvojt is láttak Moszkvában, mire az orosz újságírók feltették azt a kérdést, amely ilyenkor azért adja magát: tessék mondani, mit keres itt egy amerikai katonai gép?

Dmitrij Peszkov erre közölte, hogy a Kremlnek nincs információja a Vnukovón landolt amerikai katonai repülőgépről, és a héten nincs betervezve találkozó a Trump-adminisztráció képviselőivel. Aztán kiderült, hogy a gépen John Ratcliffe, a CIA igazgatója ült.

Ezzel tulajdonképpen két lehetőség maradt. Az első szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség minden idők egyik leglátványosabb titkos behatolását hajtotta végre: egy ötvenméteres katonai szállítógéppel bevitte Moszkvába a CIA első emberét, az amerikai diplomáciai konvoj végigment az orosz fővároson, Ratcliffe orosz tisztviselőkkel tárgyalt, majd távozott, miközben a Kreml szóvivőjének fogalma sem volt arról, hogy mi történik. Ha ez így volt, akkor James Bond nyugodtan felmondhat, mert Ratcliffe megoldotta azt, amihez neki hat film, három Aston Martin és legalább két lerombolt kaszinó kellett volna. A másik, valamivel prózaibb lehetőség szerint Peszkov pontosan tudta, mi történik, csak kedden még nem akart beszélni róla.

Szerdára mindenesetre visszatért az emlékezete. Peszkov augusztus 26-án már elismerte, hogy Ratcliffe valóban Moszkvában járt, és közölte, hogy látogatása az amerikai és az orosz titkosszolgálatok közötti „kapcsolattartást” szolgálta. A Kreml szerint Vlagyimir Putyin nem találkozott személyesen a CIA igazgatójával, viszont tájékoztatták a megbeszélésekről, Peszkov pedig immár pozitív dolognak nevezte, hogy a két ország hírszerző szolgálatai a rendkívül rossz amerikai–orosz viszony ellenére fenntartják egymással a kapcsolatot. Mindez persze még mindig nem mondja meg, hogy mi a fenét keresett John Ratcliffe Moszkvában.

A látogatás már önmagában rendkívüli. Ratcliffe hivatalba lépése óta most járt először Moszkvában, és 2021 óta ez az első ismert oroszországi út amerikai CIA-igazgatótól. Akkor William Burns érkezett az orosz fővárosba, miután az amerikai hírszerzés észlelte az Ukrajna körül zajló orosz katonai felvonulást. Burns üzenete lényegében az volt, hogy Washington tudja, mire készül Moszkva, és figyelmeztette Putyint egy Ukrajna elleni invázió következményeire. Putyin három hónappal később megindította a teljes körű háborút. Ratcliffe ugyanakkor nem most vette fel először a telefont Moszkvának. 2025 márciusában Szergej Nariskinnal, az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat, az SZVR vezetőjével beszélt, és a két hírszerzési főnök akkor megállapodott abban, hogy rendszeresen kapcsolatban maradnak egymással, hivatalosan a válsághelyzetek kezelése, a nemzetközi stabilitás fenntartása és az amerikai–orosz konfrontáció mérséklése érdekében. A titkosszolgálati csatornának volt már nagyon konkrét eredménye is. Ratcliffe személyesen vett részt Ksenia Karelina amerikai–orosz kettős állampolgár 2025-ös kiszabadításának megszervezésében; az Egyesült Államok akkor Arthur Petrovot adta át Oroszországnak. Ezért a mostani moszkvai látogatással kapcsolatban azonnal felmerült egy újabb fogolycsere lehetősége is.

Csakhogy önmagában ezért meglehetősen furcsa lett volna a CIA igazgatóját személyesen Moszkvába reptetni. A fogolycsere részleteit a szolgálatok egymással telefonon, közvetítőkön vagy alacsonyabb szinten is egyeztethetik, az amerikai foglyot pedig igazán nem szükséges a CIA első emberének hazakísérnie, mert az amerikai hírszerzés azért mégsem tömegközlekedési vállalat. Ratcliffe ráadásul nem öt percre ugrott be: a Washington Post által idézett Flightradar24-adatok szerint a C–17 körülbelül nyolc és fél órával a moszkvai érkezése után indult tovább. Más beszámolók Ratcliffe tényleges moszkvai programját mintegy négyórásra teszik, vagyis a sajtóban szereplő két adat valószínűleg egyszerűen nem ugyanazt méri: az egyik a repülőgép teljes földön töltött idejét, a másik magát a látogatást. A CIA hivatalosan nem kommentálta a tárgyalások tartalmát - ez persze a CIA esetében nem különösebben meglepő - ami viszont közben kiszivárgott, az már sokkal érdekesebb.

Lehet, hogy Ratcliffe figyelmeztetést vitt Putyinnak?

A Wall Street Journal értesülése szerint az amerikai hírszerzés olyan orosz katonai előkészületeket figyel, amelyek újabb mozgósítással függhetnek össze. Kalinyingrádban és más orosz régiókban mobilizációs gyakorlatokat tartottak, amelyek során azt tesztelték, hogyan működik a katonai infrastruktúra újonnan behívott emberek fogadásakor, ellátásakor és felfegyverzésekor. Az amerikai szolgálatokhoz emellett olyan információk is eljutottak, amelyek szerint Putyin valamilyen módon tesztelheti a NATO ellenálló képességét. Bette Sanner, az amerikai nemzeti hírszerzés korábbi helyettes vezetője ennek alapján nagyon egyszerűen fogalmazta meg, milyen üzenetet vihetett Ratcliffe Moszkvába:

tudjuk, mire készültök, jobb lenne, ha nem tennétek meg.

Ez nagyon hasonlít William Burns 2021-es küldetésére, és ha valóban ez történt, akkor Ratcliffe személyes megjelenése már önmagában az üzenet része. Egy CIA-igazgatót nem azért küldenek át az Atlanti-óceánon, mert Washington szeretné jelezni, hogy kissé aggódik. Egy ilyen látogatással azt lehet közölni az ellenféllel, hogy

az amerikai hírszerzés valami kellően súlyos dolgot lát ahhoz, hogy azt a szolgálatok legmagasabb szintjén közvetlenül akarja megbeszélni.

És itt már felmerül a kérdés: ha valóban egy NATO-tagállammal kapcsolatos orosz műveletről van szó, melyikről? A Baltikum az elmúlt hónapokban egymás után produkálta a gyanús drónincidenseket, Lengyelország az orosz és belarusz hibrid műveletek egyik elsődleges célpontja, Kalinyingrád pedig éppen Lengyelország és Litvánia közé ékelődik. Közben Európa-szerte szaporodnak az orosz hírszerzéshez kötött vagy azzal összefüggésbe hozott szabotázsakciók, felderítő drónok, gyújtogatások és logisztikai műveletek. Ha az amerikai hírszerzés valóban azt látja, hogy Moszkva a NATO reakcióját készül próbára tenni, Ratcliffe útja egészen más súlyt kap. A lehetséges témák között ráadásul ott van Irán is. Washington és Moszkva ezen a fronton éppen ellenkező oldalon áll, Oroszország pedig hírszerzési információkat is szolgáltatott Teheránnak az amerikai katonai eszközök közel-keleti elhelyezkedéséről. Az Egyesült Államok közben újabb gazdasági és diplomáciai nyomást helyez Iránra, így Ratcliffe moszkvai útja akár egyszerre több válság kezeléséről is szólhatott.

Az Axios amerikai forrásai szerint Washington még Ratcliffe érkezése előtt értesítette Ukrajnát arról, hogy magas rangú amerikai delegáció utazik Moszkvába, és arra kérte Kijevet, hogy a delegáció távozásáig függessze fel az Oroszország elleni csapásokat. A Financial Times értesülése szerint a kérés Moszkvára és Szentpétervárra is vonatkozott, hétfőtől szerdáig. Az ukránok pedig tartották magukat hozzá - vagyis Ukrajna gyakorlatilag engedélyezte Moszkvának, hogy biztonságban fogadhassa az amerikai vendéget.

Ennek természetesen van egy teljesen racionális katonai magyarázata: senki Kijevben nem akarja lelőni a CIA igazgatóját, és az Egyesült Államok sem fogja saját hírszerzésének vezetőjét olyan városba küldeni, amelyet abban a pillanatban ukrán drónok támadnak. Ettől azonban a helyzet politikai abszurditása még nem tűnik el. Ukrajna, amelynek városaira rendszeresen orosz ballisztikus rakéták zuhannak, és amely továbbra is kétségbeesetten kér további Patriot-rendszereket és elfogórakétákat, amerikai kérésre ideiglenesen biztonságossá tette Moszkvát az amerikai delegáció számára. Éppen augusztus 25-én érkezett újabb ukrán kérés Washington felé a Patriot-kapacitások növelésére. Az ukránok azonban nem állították le a háborút. Miközben Moszkvát és a kijelölt területeket békén hagyták, más orosz régiók ellen folytatódtak a támadások; az orosz hatóságok is beszámoltak többek között a tambovi térség elleni ukrán dróncsapásokról.

A helyzet ettől kap valami egészen groteszk ízt: az orosz hadsereg tovább támadhatja Ukrajnát, Ukrajna pedig közben néhány órára félreteszi a Moszkva elleni drónokat, mert a városban éppen Donald Trump CIA-igazgatója tárgyal azokkal az emberekkel, akiknek a hadserege az ukrán városokat lövi.

Moratórium, Harkiv, Szumi – vagy valami jóval nagyobb alku?

Az ukrán sajtóban megjelent információk szerint a tárgyalások egyik lehetséges témája egy kölcsönös orosz–ukrán moratórium lehetett az energetikai infrastruktúra és a kikötők elleni támadásokra. Felmerült valamiféle részleges tűzszünet lehetősége Szumi és Harkiv térségében is, amely egy szélesebb deeszkaláció első lépése lehetne. A HotNews által összegzett értesülések szerint a tárgyalási csomagban egyszerre jelenhetett meg Ukrajna, az orosz mozgósítás, a NATO elleni esetleges orosz eszkaláció, Irán és egy fogolycsere is. Valószínűleg itt érdemes elengedni azt a gondolatot, hogy Ratcliffe egyetlen ügy miatt utazott Moszkvába. A CIA igazgatója nyolc és fél órán át parkoltatja az amerikai légierő C–17-esét Vnukovón, miközben Washington külön egyeztet Kijevvel arról, hogy az ukránok ne támadják az útvonalát és tartózkodási helyét; aligha azért teszik mindezt, mert egyetlen amerikai fogoly papírjának utolsó két rubrikáját még ki kellett tölteni. A valódi kérdés inkább az, milyen nagy alku körvonalazódhat a háttérben, és itt már Donald Trump belpolitikai helyzetét sem lehet kihagyni a képletből.

Novemberben félidős választások lesznek az Egyesült Államokban. Trump számára egyre fontosabb, hogy addigra legalább valamelyik külpolitikai válságát sikerként tudja eladni. Az iráni konfliktus továbbra is komoly terhet jelent, a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság az energiaárakon keresztül közvetlenül belemászhat az amerikai választók pénztárcájába, és kevés dolog tesz olyan rosszat egy kormányzó pártnak félidős választások előtt, mint a benzinkutak oszlopain felfelé mászó számok. Ehhez jön Ukrajna. Trumpnak politikailag semmi szüksége arra, hogy októberben és novemberben az amerikai televíziók újra és újra ballisztikus rakétáktól szétvert ukrán lakóházakat, halott civileket és olyan városokat mutassanak, amelyeknek nincs elegendő Patriot-rakétájuk a védekezéshez. Egy valódi béke létrehozása pokolian nehéz volna, mert ahhoz rendezni kellene a megszállt területek, a biztonsági garanciák, az ukrán szuverenitás, a szankciók és Oroszország jövőbeni katonai fenyegetésének kérdését. Egy választások előtt bemutatható „béke” viszont lehet sokkal egyszerűbb: néhány hónapnyi tűzszünet, kevesebb látványos rakétatámadás, egy energetikai moratórium, néhány fogoly hazatérése, majd Trump kiáll a kamerák elé, és közli, hogy megint megmentette a világot.

Putyin viszont nem jótékonysági intézményt vezet, hanem egy imperialista diktatúrát, és ha ad valamit Trumpnak, kérni is fog érte.

kérdés ezért nemcsak az, hogy Washington mit szeretne Moszkvától, hanem az is, hogy mit hajlandó cserébe odaadni, és különösen azt kell figyelni, hogy olyasmit kínál-e, ami valójában nem az Egyesült Államoké, hanem Ukrajnáé. Területet, katonai korlátozást, a nagy hatótávolságú ukrán csapások visszafogását, fegyverszállításokat, szankcióenyhítést vagy valamilyen olyan biztonsági konstrukciót, amelyben Ukrajna érdekei megint az amerikai–orosz alku tárgyává válnak. Ez a gyanakvás nem a semmiből jön. Trump hivatalba lépése óta az amerikai–orosz tárgyalásokon Kijev többször azt tapasztalta, hogy Washington számára a gyors megállapodás önmagában is érték, miközben az ukránok számára az a döntő kérdés, hogy az úgynevezett béke nem egyszerűen néhány év szünetet ad-e Putyinnak a következő háború előkészítésére. Ratcliffe ráadásul Donald Trump egyik legbizalmasabb embere. Ha valóban csak a szolgálatok technikai kapcsolattartásáról lett volna szó, Nariskinnal már létezett közvetlen csatornája. A személyes moszkvai út ezért azt jelzi, hogy valamit ezen a csatornánál magasabb politikai súllyal kellett átadni vagy megtárgyalni.

Putyin közben eltűnt egy programról, és megjelent három titkos rendelet

Az orosz történethez közben hozzájött még egy kellően filmszerű részlet. Alekszandr Junasev Kreml-tudósító Telegramon arról írt, hogy Putyin váratlanul lemondott egy olyan rendezvényt, amelyre már több száz ember készült. Ebből természetesen azonnal megszületett a feltételezés, hogy az orosz elnök mégis Ratcliffe-fel találkozhatott. Peszkov ezt tagadja, és szerdán azt mondta, Putyin nem találkozott a CIA igazgatójával, ami a legendás orosz igazmondást ismerve arra enged következtetni, hogy de igen, találkoztak. Azt viszont immár elismeri, hogy az elnököt tájékoztatták Ratcliffe tárgyalásairól, ami hatalmas előrelépés ahhoz képest, hogy egy nappal korábban még azt sem tudta, hogy Moszkvában van a CIA első embere.

Ugyanezen a napon három olyan putyini rendelet is született, amelynek tartalmát nem tették közzé. Az orosz jogi adatbázisban augusztus 25-én megjelent a 608-as, 609-es és 610-es rendelet: kettő az iraki orosz nagykövet cseréjével kapcsolatos, egy pedig veteránokkal és fogyatékkal élőkkel foglalkozó bizottságok összetételét módosítja. Az előző nyilvánosan hozzáférhető putyini rendelet azonban még a 604-es számot viselte. A sorból tehát hiányzik a 605-ös, 606-os és 607-es dokumentum, amelyek tartalma titkosított. Ráadásul a 604-es rendelet maga is érdekes: lehetővé teszi, hogy az orosz állam ideiglenes irányítás alá vegyen olyan létesítményeket és vállalkozásokat, amelyek tulajdonosai nem gondoskodtak megfelelően a dróntámadások elleni védelemről. Vagyis közvetlenül Ratcliffe érkezése előtt Putyin tovább szigorította az orosz hátország drónháborúhoz való alkalmazkodását, másnap pedig megszületett három titkos rendelet.

A legérdekesebb talán az, hogy Moszkva egyelőre mennyire kevés saját információt engedett ki a találkozóról. Vitalie Cojocari találóan jegyezte meg: az orosz újságírók lényegében amerikai lapokat idéznek arról, hogy mi történt a saját fővárosukban. Kedden még azt sem sikerült hivatalosan észrevenni, hogy megérkezett a CIA igazgatója, szerdán már elismerték, hogy tárgyalt az orosz szolgálatokkal, de arról továbbra sincs szó, hogy kivel ült egy asztalnál és mit mondtak egymásnak. A fogolycsere lehetett része a csomagnak, de önmagában kevésnek tűnik a látogatás megmagyarázására. Az amerikai hírszerzési figyelmeztetés sokkal komolyabb magyarázat, különösen akkor, ha Washington valóban egy NATO-tagállam elleni orosz provokációtól tart. Az ukrajnai részleges tűzszünet vagy az energetikai és kikötői célpontokra vonatkozó moratórium pedig már egy olyan politikai alku körvonalait mutatná, amely közvetlenül érinti Kijevet.

És itt kell nagyon figyelni, mert azt már tudjuk, hogy Trump el akarja árulni Ukrajnát, és ehhez jelenleg minden feltétel adott: Washington számára egy gyors megállapodás politikailag értékesebb, mint egy Ukrajna számára igazságos megállapodás. November közeledik, Trumpnak eredmény kell, Putyinnak pedig idő, terület, a nyugati támogatás gyengülése és az ukrán katonai képességek korlátozása. Ez a két érdek valahol találkozhat. Ezért lesz érdemes a következő napokban nemcsak azt figyelni, hogy Washington és Moszkva mit jelent be, hanem azt is, mi változik meg csendben: lesz-e újabb korlátozás az ukrán nagy hatótávolságú csapásokon, előkerül-e az energetikai moratórium, történik-e valami Harkiv vagy Szumi körül, változik-e az amerikai fegyverpolitika, történik-e fogolycsere, enyhül-e valamelyik szankció, és mindenekelőtt milyen új „kompromisszumot” kezdenek egyszer csak természetes és elkerülhetetlen megoldásként magyarázni Kijevnek.

Ratcliffe már hazament. Az amerikai C–17 felszállt Vnukovóról, Ukrajna ismét folytathatja azt a háborút, amelyet néhány órára az amerikai vendég biztonsága érdekében korlátoznia kellett, Peszkov pedig közben azt is megtudta, mi történt előző nap a saját fővárosában. Ha pedig néhány hét múlva Donald Trump kiáll a kamerák elé, szétteszi a kezét, és bejelenti, hogy ismét ő hozta el a békét az emberiségnek, akkor mi is megtudjuk, hogy mi volt a tegnapi alku tárgya.

Felhasznált források: Meduza, Meduza, Reuters, Washington Post,  CBS News, Axios, Ukrainska Pravda, HotNews,  The Moscow Times, Interfax