Hiába becézgetjük más néven, valójában háborúban állunk!

Információs háború, kiberháború, hibrid háború, árnyékháború, küszöb alatti művelet: Európa egyre több nyelvi leleménnyel írja körül azt, amit Oroszország egyszerűen háborúként folytat ellene. Sylvie Kauffmann, a Le Monde külpolitikai rovatvezetője szerint ennek a szómágiának véget kell vetni, mert amíg a támadásokat „incidenseknek”, „provokációknak” és „hibrid fenyegetéseknek” nevezzük, addig a valódi kérdésig sem jutunk el: miként védjük meg magunkat?

Kauffmann Donald Tusk lengyel miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök szeptember közepi figyelmeztetéseiből indul ki. Tusk szeptember 17-én, Lengyelország 1939-es szovjet megszállásának évfordulóján beszélt a Szejm előtt arról, hogy a következő hónapokban súlyos események következhetnek. Nem egy hagyományos orosz inváziót jósolt, hanem olyan drón- és rakétacsapásokat, amelyeket Moszkva balesetként vagy navigációs hibaként próbálhatna eladni, így téve bizonytalanná, hogy a megtámadott NATO-tagállam milyen választ adhat. Az orosz stratégia célja Tusk szerint annak bizonyítása, hogy a NATO kollektív védelméről szóló ötödik cikkely inkább politikai szöveg, mint működő katonai garancia. Ehhez nem feltétlenül kell orosz harckocsiknak átlépniük a lengyel vagy a balti határt. Elég lehet egy „véletlenül” becsapódó drón, egy felrobbantott vasútvonal, egy megbénított energiahálózat vagy egy reptér ellen végrehajtott támadás, amely után a szövetségesek hosszú napokon keresztül azon vitatkoznak, hogy ki követte el, támadásnak tekinthető-e, és melyik NATO-cikkelyt kellene elővenni. Macron egy nappal később valamennyi jelentős francia párt vezetőjét és a 2027-es elnökválasztás lehetséges jelöltjeit összehívta az Élysée-palotába. A találkozón a francia hírszerzés értékeléseit ismertették az orosz fenyegetés megváltozásáról. A résztvevők többsége meggyőzőnek találta a bemutatott információkat, a nyilvános vitában azonban szinte azonnal megjelent a kételkedés, a relativizálás és az egyszerű tagadás.

A Le Monde elemzése szerint Vlagyimir Putyin az Ukrajna gyors meghódítására épülő stratégiájának kudarca után nem visszavonult, hanem eszkalált. Az orosz hadiipart és hadsereget átszervezték, a Kreml pedig egyszerre próbálja lakhatatlanná tenni Ukrajnát, és megbontani az európai államok támogatási hajlandóságát. Ennek része az ukrán közlekedési és energetikai infrastruktúra módszeres rombolása, valamint az európai vasútvonalak, repülőterek, fegyvergyárak, kommunikációs rendszerek és más kritikus létesítmények elleni szabotázshullám. Kauffmann fordulópontnak nevezi a lipcsei repülőtér elleni augusztusi műveletet, ahol katonai robbanóanyaggal felszerelt drónokat fedeztek fel. Nemcsak maga az akció jelentett új szintet, hanem az is, hogy a német kormány ezúttal nyíltan Oroszországot nevezte meg felelősként. Moszkva addig tudja következmények nélkül folytatni ezeket a műveleteket, amíg Európa minden robbanás után külön vizsgálja, hogy vajon tűzeset, meghibásodás, bűncselekmény, terrorakció vagy valamiféle „hibrid incidens” történt-e.

Kelet- és Észak-Európa közben már gyakorlati választ keres. Litvánia támadás esetére az idősek kimenekítésével is számoló terveket készít, Finnországban pedig a lakosságot túlélőkészletek összeállítására ösztönzik. Nyugat-Európa jelentős része ezzel szemben még mindig a megfelelő terminológián vitatkozik, miközben az oroszok gyújtogatnak, robbantanak, kibertámadásokat indítanak, drónokat küldenek a NATO légterébe és politikai mozgalmakat támogatnak. A Le Monde következtetése ezért egyszerű: a háborút háborúnak kell nevezni, akár információs, kibernetikai, hibrid vagy árnyékháborús eszközökkel vívják. A fogalom nem retorikai részletkérdés.

• Ha egy támadást balesetnek vagy elszigetelt incidensnek nevezünk, rendőrségi nyomozással és diplomáciai tiltakozással válaszolunk rá.

• Ha felismerjük, hogy ugyanannak a szervezett orosz hadjáratnak a része, akkor már elrettentésről, védelemről és válaszcsapásról kell beszélnünk.

Európa 2021–2022 telén egyszer már nem akarta elhinni az amerikai figyelmeztetéseket, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát, a válaszként előkészített szankciók fájdalmasan elégtelennek bizonyultak. Putyin most sem különösebben titkolja, mit akar; a veszély tagadása pedig nem a békét védi, hanem pontosan a Kreml céljait szolgálja.

Ugar