Így nem jött el az iráni háború vége

2026. február 28-án az Egyesült Államok és Izrael koordinált légicsapásokat indított Irán ellen: közel 900 becsapódás 12 óra alatt, célpontként az iráni rakétarendszerek, légvédelem, katonai infrastruktúra és a politikai vezetés. A háborút „Ramadan-háborúnak" is nevezik; az amerikai hadműveleti neve Operation Epic Fury, az izraelié Operation Roaring Lion volt.

A csapások első hulláma megölte Ali Khamenei főajatollahot és tucatnyi más vezető tisztségviselőt. Március 9-én Mojtaba Khameneit, az elhunyt fiát nevezték ki az új legfőbb vezető posztjára. A háborúhoz vezető út nem volt előzmény nélküli: a 2023-as gázai háborút, az izraeli–iráni csapásváltásokat, majd a 2025-ös tizenkét napos háborút követően az iráni gazdasági válság és a rezsim elleni tüntetések — amelyekben becslések szerint három-tízezer embert ölt meg az iráni rezsim — tovább destabilizálták a helyzetet, és sok iráni állampolgárban az amerikaiaktól várt segítség reményét keltette.

Irán azzal válaszolt, ami a leginkább fájhat a világnak: lezárta a Hormuz-szorost, amelyen béke idején a világ kőolaj-kereskedelmének körülbelül 20 százaléka halad át — a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a történelem legnagyobb kínálati zavarát okozva a globális olajpiacon. Az olajárak február 28-án 10-13 százalékkal ugrottak meg, a Brent-kőolaj hordónként 80-82 dollár köré emelkedve, majd a 100 dolláros határt is átlépte. A szoros lezárása a Perzsa-öböl teljes kikötői forgalmát megbénította — tartályhajók százai horgonyoztak az ománi partoknál napokig.

A tűzszünetek jöttek és mentek: áprilisban egy első tűzszünet leállította a leghevesebb harcokat, de az június elején összeomlott. Június 10-11-én Irán csapásokat mért az öbölbeli amerikai bázisokra és teljesen lezártnak nyilvánította a Hormuz-szorost. Április 8-án, Trump határidejének lejárta előtt két órával Irán ideiglenesen beleegyezett a szoros megnyitásába — cserébe az iszlámábádi tárgyalások megkezdéséért. Június 14-17-én aláírták az iszlámábádi 14 pontos megállapodást (MoU), amelynek keretében az USA feloldotta a tengeri blokádot, és 60 napos tárgyalási ablakot nyitottak a végleges rendezésre. Irán beleegyezett, hogy a 60 nap alatt vámmentesen engedi át a hajókat a szoroson, de kikötötte: a Hormuz feletti szuverenitás Iráné és Ománé marad, és ez nem változtatható meg.

A tűzszünet papíron sem igazán élt, a valóságban végképp nem. Július elején Irán két kereskedelmi hajóra lőtt a Hormuz-szorosban, az USA válaszcsapásokat mért, az olajárak ismét emelkedni kezdtek. Július 17-én két amerikai katona életét vesztette - az összes halálos áldozat száma az amerikai oldalon így 16-ra emelkedett. Az USA ma, július 19-én nyolcadszorra csapott le Iránra — ezúttal a Hormuz-szorost fenyegető iráni képességek további lerombolására és a jordániai katonák haláláért való „gyors megtorlásra" hivatkozva. Irán szerint júliusban eddig legalább 50 ember halt meg és több mint 500 sebesült meg az amerikai csapásokban, egy sótalanító üzemet is eltaláltak, tízezer embert hagyva víz nélkül. Irán legfőbb vezetője, Mojtaba Khamenei szerint az USA aláírása az MoU-n „teljesen értéktelen és hiteltelen", és „felejthetetlen leckét" ígért, ha az amerikaiak folytatják a csapásokat. Trump a tűzszüneti megállapodás felbomlásáról annyit mondott: „I couldn't care less."

Ugar