PNL és USR bojkott: le a PSD-AUR-SOS - és RMDSZ - többséggel

A PNL és az USR bojkottálja a képviselőház szerdai üléseit, miután a PSD, az AUR és az SOS körül kialakult új parlamenti többség kedden két vezetői helyet vett el tőlük, majd ezeket a szélsőjobbnak adta. A két párt képviselői nem vesznek részt a plénumon, a végszavazáson, a bizottsági üléseken, az állandó büró és a frakcióvezetők bizottságának munkájában sem. A tiltakozás közvetlen oka a képviselőház vezetésének átrendezése, de a tét már nem két tisztség, hanem az, hogy a PSD az őszi ülésszak első napjaiban látványosan megmutatta, milyen többséggel tud és akar dolgozni, amikor hatalmat kell osztani vagy reformokat kell elkaszálni.

Bár a a PNL és az USR sajtótájékoztatói csakis PSD-AUR-SOS hármasról beszélnek, ne felejtsük el, hogy a kifogásoilt javaslatokat az RMDSZ is megszavazta, azaz nyugodtan beszélhetünk PSD-AUR-SOS-RMDSZ koalícióról, amely egyelőre még nem kapott hivatalos formát, de tartalmit annál inkább: közösen bontják le a jogállamot.

Gabriel Andronache, a PNL képviselőházi frakcióvezetője szerint a bojkott a PSD–AUR–SOS-szövetség visszaélései elleni tiltakozás. A liberálisok és az USR azt állítják, hogy a képviselőház vezetői helyeinek újraosztásával megsértették a törvényhozási ciklus elején kialkudott megállapodást, és egy pillanatnyi többség önkényesen írta át azt, amit a frakciók között kellett volna rendezni. Az USR és a PNL ezért az Alkotmánybírósághoz fordul, arra hivatkozva, hogy a képviselőházi állandó büró helyeinek újratárgyalása nem egy alkalmi politikai blokk játékszere, hanem a frakcióvezetők hatásköre, és a módosításnak nem így, nem azonnal, nem erőből kellett volna megtörténnie. A PSD természetesen most is szabályos eljárásról beszél, mert a román politika egyik legősibb mutatványa, hogy a hatalmi erőszakot házszabályi aromával permetezik be, hátha attól kevésbé bűzlik. Csakhogy az arányok makacsabbak a sajtóközleményeknél. Az USR és a PNL együtt 94 képviselővel rendelkezik a 330 fős képviselőházban, vagyis 28,4 százalékos súlyuk van, az új vezetőségi felállásban mégis csak két szavazati jogú hely jutott nekik a tizenháromból, ami 15,4 százalék. Ezzel szemben az AUR és az SOS két új pozíciót kapott, miközben a szélsőjobboldali blokk parlamenti súlya kisebb. Ez tehát nem egy bonyolult alkotmányjogi rejtély, hanem sima politikai zsebmetszés!

A botrány második rétege az igazságügyi reformcsomag körül körvonalazódik. Az USR szerint a visszaélés nem állt meg a vezetői helyek újraosztásánál: a napirendet úgy módosították, hogy bekerüljön az USR tíz igazságügyi törvényjavaslata is, amelyeket az új többség le akar söpörni az asztalról. Ezek a javaslatok az igazságszolgáltatás függetlenségének erősítését, az eljárások átláthatóbbá tételét és a politikailag kényes ügyek elhúzásának megakadályozását célozták volna. Vagyis miközben a PSD stabilitásról és felelős kormányzásról beszél, a parlamentben szélsőjobbos segítséggel vezetői helyeket oszt újra, majd ugyanazzal a lendülettel nekimegy azoknak a reformoknak, amelyek kevesebb sötét sarkot hagynának az igazságszolgáltatásban.

Az RMDSZ szerepe ebben a képletben megint ott világít, ahol a legkellemetlenebb: a tulipános képviselők a keddi szavazáson a PSD-vel és az AUR-ral együtt voksoltak a képviselőházi vezetői helyek újraosztására, annak ellenére, hogy Kelemen Hunor korábban kizárta az együttműködést a szélsőjobbal. Cătălin Drulă erre magyarul is rákérdezett: miért segített az RMDSZ abban, hogy az AUR és az SOS még nagyobb hatalomhoz jusson? A kérdés azért fáj, mert nem lehet rá válaszolni a szokásos „mi csak technikailag szavaztunk” típusú parlamenti altatóval. Ha az AUR veszélyes, akkor nem adunk neki vezetői helyet, ha pedig adunk, akkor legalább ne meséljük közben azt, hogy mi vagyunk a szélsőjobbal szembeni utolsó árvízvédelmi homokzsák. A bojkott tehát nem látványos sértődés, hanem annak kimondása, hogy a parlamentben létrejött egy működő hatalmi blokk, amelyet már nem lehet puszta háttéralkunak nevezni. A PSD, az AUR és az SOS együtt mozdul, az RMDSZ pedig - legalábbis a döntő pillanatokban - nem kívül áll ezen a mozgáson, hanem ott adja hozzá a szavazatot, ahol az eredményhez szükség van rá.

Diana Stoica, az USR képviselőházi frakcióvezetője úgy fogalmazott, hogy a parlamentben „toxikus többség” jött létre: PSD és a szélsőségesek. Ez a kifejezés most kivételesen nem kampányízű túlzás, hanem munkaköri leírás. A toxikus többség nem attól toxikus, hogy minden tagja ugyanazt a zászlót lengeti, hanem attól, hogy ugyanabba az irányba használja a hatalmat: intézményi pozíciókat vesz el, szélsőjobboldali pártokat emel be a vezetésbe, a jogállami reformokat kisöpri, majd mindezt stabilitásnak nevezi. A bojkott erre válasz - nem oldja meg a válságot, de legalább nem asszisztál mosolyogva ahhoz, hogy a parlament első őszi munkanapjaiból hatalmi bontógyakorlat legyen. A kérdés most már az, hogy a PSD vállalja-e nyíltan ezt az új többséget, és hogy az RMDSZ meddig próbálja eljátszani, hogy csak véletlenül áll mindig ott, ahol az illiberális államnak éppen szüksége van egy szavazatra. Mert a parlamenti matematika lehet furcsa, de nem vak: ha a PNL és az USR helyeit elveszik, az AUR és az SOS helyeit növelik, majd az igazságügyi reformokat ugyanaz a kör kezdi el ledarálni, akkor nem a demokrácia technikai karbantartását látjuk, hanem a hatalom újraosztását. A politikai évad még csak most kezdődik, de máris megmutatta a fő műsorszámot: stabilitásnak nevezett rombolás, szélsőjobbos díszlettel, RMDSZ-es szavazati kísérettel.