Ruff Bálint kiteregetné a múltat: ügynökakták, NER-milliárdok, Lázár titkos útja és az új alkotmány

Ruff Bálint kancelláriaminiszter és miniszterelnök-helyettes hosszú, vágatlan interjút adott a Telexnek, amelyben a kormány első hónapjainak szinte valamennyi politikailag kényes ügyét érintették: a titkosszolgálatok átalakítását és az 1990 előtti ügynökakták nyilvánosságát, a NER idején titkosított kormányhatározatokat és több tízmilliárdos tanácsadói szerződéseket, Lázár János egykori külföldi útjait, a közvagyon eltűnésének jogi következményeit, az új vagyonvisszaszerzési hivatal körüli vitát, a kormányzati közvélemény-kutatásokat, az energetikai rendszer állapotát, a vagyonadót, a KATA átalakítását, az új alkotmány előkészítését, valamint az azonos nemű párok házasságának és örökbefogadásának kérdését is. Ruff az interjú során többször hangsúlyozta, hogy saját szerepét nem egyszerű kormányváltás, hanem egy általa rendszerváltásnak nevezett folyamat részeként értelmezi.

Az interjú elején azt tisztázta, mit jelent, hogy a Nemzeti Információs Központ és a Védelmi Igazgatási Hivatal szervezetileg a Miniszterelnökséghez került. Ruff szerint ebből nem következik, hogy ő maga irányítaná a polgári titkosszolgálatokat. Az Alkotmányvédelmi Hivatal a belügyminiszter, az Információs Hivatal a külügyminiszter felügyelete alatt működik, a két koordinációs intézményt pedig Tóth Péter nemzetbiztonsági főtanácsadó koordinálja. Ruff azt mondta, korábban kifejezetten azt ígérte, hogy a titkosszolgálatok nem kerülnek hozzá, és ezt továbbra is tartja. A titkosszolgálati rendszer átalakításánál azonban szerinte ennél sokkal fontosabb az 1990 előtti iratok megnyitása. Ruff azt állította, augusztus 23-i határidővel – a gyakorlatban szerinte inkább már 22-én – megkezdődik azoknak az 1944 és 1990 között keletkezett állambiztonsági iratoknak az átadása és feldolgozása, amelyeket az utódszolgálatok több mint három évtizeden keresztül maguknál tartottak. A kancelláriaminiszter szerint 1990 után ötévente felül kellett volna vizsgálni, valóban indokolt-e ezen dokumentumok további titkosítása, ám a szolgálatok újra és újra fenntartották azt. A most elfogadott szabályok értelmében az iratokat át kell adni az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának, és ha valamelyik szolgálat továbbra is vissza akar tartani egy dokumentumot, külön meg kell indokolnia, hogy miért.

Ruff azt mondta, az ügyben történészekkel, köztük Rainer M. Jánossal és Ungváry Krisztiánnal is egyeztettek, és a cél a lehető legteljesebb nyilvánosság. Az egyik legfontosabb eredmény szerinte annak feltárása lesz, kik működtek együtt a kommunista állambiztonsággal. Ennek részeként nyilvánosságra kerülhet az a mágnesszalagos adatállomány is, amely az 1985 körüli ügynökhálózat állapotát rögzítette, és amely körül évtizedeken keresztül különböző technikai és jogi kifogások merültek fel. A várható nagyságrend Ruff szerint döbbenetes: az érintettek száma akár 60–80 ezer között is lehet. Innen származott az interjú egyik legtöbbet idézhető mondata is: „sok család lesz szomorú”, amikor az iratok nyilvánossá válnak. Ruff ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ügynöki együttműködések mögött nagyon különböző történetek lehettek. Volt, akit szexuális életével, munkahelyével vagy más személyes ügyével zsaroltak, más meggyőződésből működött együtt a rendszerrel. A történelmi nyilvántartásokban ezek a sorsok egymás mellett jelennek majd meg, de Ruff szerint éppen az a lényeg, hogy 1990 és 2010 elmulasztott szembenézése után végre megismerhetővé váljon a közös múlt. Szerinte ennek különös aktualitást ad, hogy a Fidesz politikusai az új Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt „újkori ÁVH-nak” nevezik. Ruff ezt történelmileg gyalázatos párhuzamnak tartja, amely szerinte sérti az ÁVH áldozatainak emlékét is. Különösen Bóka János ilyen irányú megszólalásait bírálta, és azt mondta: éppen a valódi ÁVH történetének dokumentált feltárása mutathatja meg, mennyire abszurd az új hivatal Péter Gábor szervezetéhez hasonlítása.

A titkosított milliárdok

Az interjú egyik legfontosabb része a NER alatt titkosított kormányzati kiadásokról szólt. Ruff azt mondta, aláírta mintegy száz úgynevezett 3000-es kormányhatározat nyilvánosságra hozatalát. Ezek szerinte nem nemzetbiztonsági titkokat tartalmaznak, hanem többek között olyan megrendeléseket, amelyekkel a kormány különböző kutatásokat, tanulmányokat és tanácsadói munkákat rendelt meg.Különösen sok szó esett a Századvégről. Ruff szerint olyan szerződéseket találtak, amelyek kezdetben egymilliárd forint körüli összegekről szóltak, később azonban egy-egy csomag értéke már 17 milliárd forintra nőtt. A kancelláriaminiszter becslése szerint csak egyetlen ilyen cégnél az elmúlt évtizedben 20–30 milliárd forintos nagyságrendről lehet szó. A tanulmányok között szerinte olyan politikai közvélemény-kutatások és háttérelemzések szerepeltek, amelyek piaci áron ennek töredékébe kerültek volna.

Ruff azt állítja, több olyan anyagot is látott, amelynek szakmai színvonala egyszerű internetes háttérkutatással előállítható lett volna, miközben tíz-, húsz-, esetenként harminc-negyven évre titkosították őket. Egy átlagos, ezerfős telefonos kutatás piaci ára szerinte néhány millió forint, a kormány viszont ennek három-négyszeresét fizette egy-egy mérésért, miközben a megrendelt kutatások mennyisége is irreálisan magas volt. A Századvég mellett a Nézőpont Intézettel és más kormányközeli szereplőkkel kapcsolatban is találtak hasonló adatokat, amelyeket Ruff szerint fokozatosan nyilvánosságra hoznak. A Kommentár Alapítvánnyal kapcsolatban már feljelentést tett, mert állítása szerint körülbelül húszmilliárd forintnyi közpénz került a szervezethez ingatlanokra és egyéb támogatásokra. Feljelentést tett az Observer médiamonitoring-szerződései miatt is, és további eljárások várhatók.Ruff szerint az egyik legfontosabb felismerése kormányra kerülése után az volt, hogy elemzőként jelentősen alábecsülte a NER működtetésére fordított közpénz nagyságát. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egyes kormányközeli vállalkozók meggazdagodtak, hanem arról, hogy szerinte komplett politikai infrastruktúrát finanszírozott az állam: médiát, kutatóintézeteket, kommunikációs hálózatokat, influenszereket és különböző háttérszervezeteket.

Ruff azt mondja, tudja, hol volt Lázár János

Az interjúban előkerült Lázár János egyik régi, még minisztersége idején elhíresült külföldi útja is, amelynek részleteiért éveken át küzdött a sajtó. Ruff ebben meglepően konkrétan fogalmazott: „Tudom, hogy hol volt Lázár János. Tudom, hogy mit csinált Lázár János. Sejtem, hogy miért titkolta.” Azt ígérte, ezeket az információkat is nyilvánosságra hozzák. Arra a kérdésre, volt-e magánéleti szála az ügynek, azt válaszolta: szerinte elsősorban üzleti szálról van szó. A részleteket egyelőre nem mondta el, de azt állította, Lázár olyan nemzetközi üzleti szereplőkkel tárgyalt és üzletelt, akiket a korábbi kormány saját propagandájában könnyen „globalistának” vagy idegen érdekeket képviselő szereplőnek bélyegzett volna, ha ugyanezt valamelyik ellenzéki politikus teszi. Ruff Navracsics Tibort is név szerint említette. Azt mondta, olyan, még Navracsics által korábban vezetett minisztériumokhoz kapcsolódó tanácsadói szerződéseket talált, amelyek összege láttán „leszédült az asztalról”. Ezek között szerinte tíz- és húszmilliárdos megrendelések szerepeltek külföldi tanácsadó cégeknek magyar állami rendszerek átvilágítására, miközben egyes mellékletek tartalma olyan egyszerű volt, hogy ma egy generatív mesterséges intelligencia másodpercek alatt képes lenne hasonlót előállítani.

Hogyan lett a közpénzből magánvagyon?

Ruff szerint a mostani átvilágítás egyik legfontosabb felismerése az a közös mintázat, amelyen keresztül az állam közpénzből politikailag kiválasztott magánszereplőket épített fel. Példaként egy leegyszerűsített modellt ír le: az állam kedvezményes, piaci kamat alatti hitelt ad egy olyan vállalkozónak, akit stratégiai ágazatba akar beemelni, majd maga az állam értékesít számára egy stratégiai céget éppen olyan összegért, amennyit előzőleg hitelként biztosított. Ruff szerint ennek különböző változatai az egész rendszerben felfedezhetők. Az összegek a néhány százmillió forintos helyi ügyektől a több tízmilliárdos kutatási és tanácsadói megrendeléseken keresztül egészen az ezermilliárdos nagyságrendű távközlési, energetikai vagy űripari üzletekig terjednek. Az alapelv szerinte ugyanaz: egy központi politikai akarat kiválasztott szereplők magánvagyonává alakítja a közpénzt. Ruff közölte, hogy a kormány az első 111 napban már mintegy kétezer milliárd forintnyi ügyben tett feljelentést. Azt azonban többször hangsúlyozta, hogy politikusként nem mondhatja meg, Orbán Viktor, valamelyik korábbi miniszter vagy egy oligarcha büntetőjogilag felelős-e. Ez a nyomozóhatóság és végső soron a bíróság feladata. Szerinte éppen az lenne a jogállam tagadása, ha miniszterként előre kijelentené, kit kell börtönbe zárni. Politikai felelősségről viszont sokkal egyértelműbben beszélt. Szerinte az Orbán-rendszer nem egyszerű kormányzás volt, hanem 5824 napig működő politikai rendszer, amelyben számos ma is aktív fideszes politikus töltött be vezető tisztséget. Ruff ezért nevetségesnek tartja, amikor az egykori miniszterek és államtitkárok úgy tesznek, mintha semmi közük nem lett volna ahhoz, ami az országban történt.

Miért kell külön vagyonvisszaszerzési hivatal?

Ruff szerint egy normálisan működő jogállamban valóban nem volna szükség a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalhoz hasonló külön intézményre. Magyarország azonban szerinte nem normális állapotból érkezett 2026-ba, ezért a hivatal elsődleges feladata az elmúlt tizenhat év rendszerének feltárása és annak megakadályozása, hogy hasonló közpénz-kisajátítás még egyszer megtörténhessen. Unger Anna vezetővé választásával kapcsolatban Ruff tagadta, hogy szerepe lett volna a döntésben. Ligeti Miklóst régi ismerősének és kiváló jogásznak, Ungert pedig ugyanilyen kiváló, hazájáért dolgozó szakembernek nevezte. Szerinte a parlamenti bizottság nyilvános pályázatot írt ki, meghallgatta a jelölteket, majd a képviselők döntöttek. A kiválasztás után kialakult éles vitát Ruff részben egészségesnek, részben kifejezetten károsnak tartja. Egészségesnek azért, mert végre valódi politikai vita van, károsnak pedig azért, mert szerinte gyorsan átcsúszott a Fidesz éveiből ismert törzsi, személyeskedő nyelvezetbe. Úgy fogalmazott: nem lehet egy még fel sem állt hivatal vezetőjének munkáját azon az alapon elítélni, hogy valakinek eleve nem szimpatikus. Ha egy év múlva a hivatal semmit nem csinál, akkor szerinte teljesen jogos lesz a kritika. Ruff azt is elismerte, hogy a társadalomban hatalmas az igény a gyors elszámoltatásra, de figyelmeztetett: egy feljelentést viszonylag gyorsan össze lehet állítani, egy büntetőeljárás azonban már jóval hosszabb és összetettebb folyamat. A kormány ezért olyan szabályokon dolgozik, amelyek bizonyos közpénzügyi ügyekben gyorsított eljárást tennének lehetővé, ám ennek továbbra is a büntetőeljárás jogállami keretei között kell történnie.

A kormány többé nem titkos közvélemény-kutatásokat akar

Ruff azt mondta, jelenleg a Miniszterelnökség nem rendel közpénzből politikai közvélemény-kutatásokat, részben azért, mert a korábbi Századvég-szerződéseket felmondták. Néhány héten belül nyílt közbeszerzést írnak ki ilyen szolgáltatásokra, amelyen bárki indulhat, beleértve a korábbi kormányok megrendeléseiből élő cégeket is, amennyiben megfelelnek a szakmai feltételeknek. A lényegi változás szerinte az lesz, hogy minden közpénzből készülő kutatás nyilvános lesz: nemcsak a szerződés és az ár, hanem az eredmény is. Ruff ezt egyszerű tulajdonjogi kérdésként kezeli: ami közpénzből készült, az a közé. A Tisza Párt természetesen saját pártpénzből továbbra is végeztet politikai kutatásokat, ezek azonban nem kormányzati felmérések.

Az interjú végének jelentős része az energia- és klímapolitikáról szólt. Ruff szerint az Orbán-kormány úgy adta át az országot, hogy Magyarország energetikailag rendkívül kiszolgáltatott, miközben számos régóta ismert problémát egyszerűen nem oldott meg. Paks I esetében például szerinte hosszú ideje ismert volt, hogy a Duna vízhozama csökken, és emiatt előbb-utóbb problémát okozhat az erőmű hűtése. Ruff állítása szerint létezett egy hozzávetőleg tízmilliárd forintos műszaki megoldás, amely jelentősen mérsékelhette volna ezt a kockázatot, mégsem valósították meg. Ezzel kapcsolatban feljelentést is tervez. Paks II-re közben szerinte már ezermilliárdos nagyságrendű összeget költöttek úgy, hogy az erőműnek az eredeti tervek szerint már működnie kellene. A naperőművek fejlesztése szintén torz módon történt: hatalmas kapacitásokat építettek ki, de megfelelő energiatároló rendszert alig, ezért napsütéses időszakokban előfordul, hogy az ország gyakorlatilag ingyen kénytelen értékesíteni az áramot. Mindehhez jönnek a nagy energiaigényű akkumulátorgyárak és autóipari beruházások, miközben Ruff szerint papíron is látható volt, hogy a várható fogyasztási igény akár 2000 megawattal meghaladhatja a hazai termelési kapacitást. A kormány ezért szélerőmű-pályázatot indított, helyi energiaközösségeket, önkormányzati megújulóenergia-rendszereket és energiatárolást akar fejleszteni.

Ruff ugyanilyen súlyos problémának tartja a vízgazdálkodást. Azt mondja, Magyarország vízmegtartó képessége szinte nulla, miközben a Velencei-tó kiszáradásközeli állapotba került, a Tisza és a Duna rekordközeli alacsony vízállásokat produkál, más folyók pedig szintén rendkívül alacsonyak. Felidézte, hogy már 2008-ban részt vett egy parlamenti konszenzussal elfogadott nemzeti klímastratégia kidolgozásában, amely szerinte meglepő pontossággal jelezte előre a ma tapasztalható problémákat, az Orbán-kormány azonban később gyakorlatilag leépítette az önálló környezetpolitikai intézményrendszert. Ruff szerint egyszerre kell hozzányúlni az energetikához, a folyókhoz, a vízmegtartáshoz, Paks működéséhez, az energiatároláshoz és a klímapolitikához. Ennek teljes beruházási igényét mintegy tízezer milliárd forintos nagyságrendű problémaként írta le.

Jön a vagyonadó és a KATA új változata

Ruff megerősítette, hogy a kormány vagyonadót készít elő. A konkrét szabályokat társadalmi egyeztetésre bocsátják, de az interjú szerint a tervek az egymilliárd forint fölötti jövedelmek és vagyonok adóztatásáról szólnak. Ruff saját bevallása szerint ennek egyik legradikálisabb támogatója a kormányban. Az adórendszer egyéb elemeihez is hozzányúlnak. Szeptemberben érkezhet a KATA új szabályozása. Ruff szerint a korábbi KATA egyik nagy problémája nem pusztán adótechnikai volt, hanem az, hogy az állam nem mondta el világosan a rendszerbe belépőknek: az alacsony befizetésből később rendkívül alacsony nyugdíjjogosultság következik. A nyugdíjrendszeren szintén változtatni akarnak, különösen azokon az ellátásokon, amelyek ma mindössze hatvanezer forint körül vannak. Mindezt Ruff szerint úgy kell végrehajtani, hogy a kormány állítása szerint 7,5 százalékos költségvetési hiányt örökölt az előző kabinettől.

Szeptemberben kezdődik az új alkotmány kidolgozásának intézményes folyamata is. Első lépésként olyan törvény készül, amely meghatározza, milyen szereplők, milyen ütemezéssel és milyen kérdésekben vesznek részt az alkotmányozásban. A cél szerinte a lehető legszélesebb társadalmi és ellenzéki részvétel. Az Orbán-rendszer alaptörvényét olyan alkotmánnyal akarják felváltani, amely mögött széles politikai konszenzus áll, és amelyet a folyamat végén népszavazással is megerősítenének. Ruff itt hangsúlyozta, hogy az alkotmányozás során olyan társadalmi kérdéseket is nyíltan meg kell vitatni, amelyekben jelenleg nincs teljes konszenzus.

Ruff támogatja a melegházasságot és a meleg párok örökbefogadását

A Telex ezért rákérdezett az azonos nemű párok házasságára is. Ruff válasza egyértelmű volt: személyesen a jogegyenlőségben hisz, és ha erről társadalmi vita indul, ő a jogegyenlőség mellett fog érvelni. Az örökbefogadás kérdésében még világosabban fogalmazott. Szerinte egy árvaházban nevelkedő gyermek sokkal jobb helyen lehet egy szerető azonos nemű pár családjában, mint bármilyen jól működő gyermekotthonban. Ruff szerint egy gyermek életében az a legfontosabb, hogy szeretetben nőhessen fel, ennek pedig önmagában nem az a meghatározója, hogy a családot egy férfi és egy nő vagy két azonos nemű szülő alkotja. A kancelláriaminiszter ezzel egyértelműen szakított az Orbán-rendszer egyik legfontosabb kulturális-politikai irányvonalával. A korábbi Pride-tiltási kísérletet az Orbán-kormány „utolsó vergődésének” nevezte, és úgy látja, az új alkotmányozási folyamatnak éppen arra kell lehetőséget teremtenie, hogy az ilyen kérdésekről ne propaganda-hadjáratok, hanem valódi társadalmi vita döntsön.

Az interjú egészén végigvonul Ruff egyik alapállítása: szerinte 2026 áprilisában nem egyszerű kormányváltás történt, hanem egy politikai rendszer bukott meg, ezért nem elegendő néhány vezetőt lecserélni és ugyanazokat az intézményeket tovább működtetni. Az ügynökakták megnyitásától a közpénzes szerződések nyilvánosságán, a vagyonvisszaszerzésen és az ügyészségi rendszer átalakításán keresztül az új alkotmányig mindent ennek a lezárásnak rendel alá. Ruff szerint azonban éppen ezért kell ragaszkodni a jogállami keretekhez is. A társadalom érthetően gyors igazságtételt akar, ő viszont azt mondja: ha a rendszerváltás nevében politikusok kezdik eldönteni, kit kell börtönbe zárni, akkor pontosan azt a rendszert építik újra, amelyet le akartak bontani. A célja ezért saját megfogalmazása szerint kettős: feltárni, mi történt az elmúlt tizenhat évben, és közben olyan intézményeket létrehozni, amelyek mellett hasonló rendszer többé nem tud kialakulni.