Jön az El Niño, de a következő választásokig még kibírjuk
A NOAA várhatóan június 11-én teszi közzé azt a frissített értékelést, amely hivatalosan is megerősíti az El Niño beköszöntét — egy olyan éghajlati jelenségét, amely a szakértők szerint a 140 éves mérési história egyik leghevesebb epizódja lehet. Mindezt egy olyan pillanatban, amikor a globális felmelegedés már amúgy is rekordtempóban gyorsul, a Hormuzi-szoroson pedig alig csordogál az olaj, mert az emberiség két legkreatívabb háborúindítója éppen más irányba terelte a figyelmet.
A Meteorológiai Világszervezet jelenleg 80 százalékos valószínűséggel számít az El Niño kialakulására 2026 júniusa és augusztusa között, és 90 százalék feletti esélyt lát arra, hogy az állapotok legalább novemberig fennmaradnak. A NOAA Éghajlat-előrejelzési Központja ennél is magabiztosabb: az El Niño kialakulásának esélyét 82 százalékra becsüli a május–júliusi időszakra, miközben 96 százalékos valószínűséggel számít arra, hogy a jelenség 2026 decemberétől 2027 februárjáig is fennmarad. António Guterres ENSZ-főtitkár június elején videónyilatkozatban fogalmazta meg, amit tudósok serege igyekszik évek óta elmagyarázni a döntéshozóknak:
„Az El Niño által teremettet körülmények olajat öntenek a felmelegedő világ tüzére."
YouTube video: https://www.youtube.com/watch?v=AfhwbyXNXj8
Mondjuk Guterres azért pont nem az a fickó a világ tüzéről kéne beszéljen, de a téma fontossága okán ettől most tekintsünk el, mert az igazán aggasztó nem is annak a ténye, hogy beköszönt az El-Niño, hanem annak lehetséges intenzitása: a NOAA szerint 37 százalékos esélye van egy „rendkívül erős" El Niño kialakulásának 2026 végére vagy 2027 elejére, amelynek során egyes régiókban a tengerfelszíni hőmérséklet a kritikus 1,5 Celsius-fokkal vagy annál is jobban meghaladhatja az átlagot. Az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzési Központ olyan forgatókönyveket is modellezett, amelyekben a hőmérséklet az év végére 3 fokkal emelkedik az átlag fölé — ez az 1877-es és a 2015-ös rekordokat is megdönthetné. A felszín alatt közben már most rendkívüli folyamatok zajlanak: egy hatalmas Kelvin-hullám az egyenlítői Csendes-óceán mélyén az átlagosnál akár 7 Celsius-fokkal melegebb vizet szállít, ami olyan óceáni mélységekben számít elképesztő anomáliának, ahol a hőmérséklet normális körülmények között csak lassan változik.
Mindezt nem légüres térben kell értelmezni, hanem egy olyan bolygón, amely már az El Niño nélkül is lázas. Egy hetven tudósból álló nemzetközi csapat június 11-én az Earth System Science Data folyóiratban közölte, hogy az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés 2025-ben elérte az 1,37 Celsius-fokot, és rekord ütemben gyorsul — a Föld energiaegyensúly-hiánya a valaha mért legmagasabb szinten áll. A légköri szén-dioxid-koncentráció 2025-re 425,6 ppm-re emelkedett, a metánszint 1936,3 ppb-t ért el, a globális üvegházhatású gázok kibocsátása pedig 2024-ben minden korábbinál magasabb szintet ért el: 56,8 milliárd tonna CO₂-egyenértéket. A maradék szén-dioxid-keret, amely még lehetővé tenné, hogy a felmelegedés 1,5 Celsius-fok alatt maradjon, mindössze 130 gigatonnára becsülhető — nagyjából három évnyi jelenlegi kibocsátásnak megfelelő mennyiség, amelyet az emberiség azzal tölt, hogy vitatkozik arról, vajon érdemes-e komolyan venni a klímatudományt. A Copernicus Éghajlatváltozási Szolgálat adatai szerint pedig a mérések kezdete óta a második legmelegebb májust élte át a világ: a globális átlagos felszíni léghőmérséklet 15,81 Celsius-fokot ért el, amelynél csak a 2024-es május volt melegebb, az iparosodás előtti szinthez képest pedig mintegy 1,42 fokkal volt magasabb — ezzel a Föld szinte karnyújtásnyira került a párizsi megállapodásban rögzített 1,5 fokos küszöbtől, amelyet aláírói oly lelkesen ünnepeltek, oly kevéssé tartanak be.
Az El Niño éppen akkor érkezik, amikor a Hormuzi-szoros körüli helyzet tovább bonyolítja a globális ellátási láncokat. Az iráni háború — amely már a 100. napján túl jár — a víziúton áthaladó kőolaj- és gázforgalmat a háború előtti szint mintegy 15 százalékára szorította vissza. A Világgazdasági Fórum júniusi elemzésében arra figyelmeztetett, hogy az El Niño rendszerszintű sokkot jelent, amely éppen akkor veszélyezteti a terméshozamokat, amikor a Hormuzi-szoros körüli válság emeli a mezőgazdasági termelési költségeket, szűkíti az élelmiszer-kínálatot és növeli a háztartások energiaszámláját. Az ázsiai gazdák már most csökkentették a rizs vetésterületét a háborús energia- és műtrágyaárak miatt, és az El Niño most a világ legtöbbet fogyasztott alapélelmiszere ellátásában is zavarokat okozhat. Az FAO Cukorár-index 2026 májusában 95,1 ponton állt — ez 7,5 százalékos ugrás egy hónap alatt, és 2025 októbere óta a legmagasabb szint, amelyet részben éppen az El Niño lehetséges hatásaitól való félelem tart fenn.
Az El Niño klasszikus következményei régóta ismertek: fokozott csapadék Dél-Amerika egyes részeire, az Egyesült Államok déli területeire, Afrika Szarvára és Közép-Ázsiára, aszály Ausztráliában, Indonéziában és Dél-Ázsiában. A Carbon Brief becslései szerint 2026 a valaha mért második legmelegebb év lehet, 19 százalékos eséllyel arra, hogy megdöntse a 2024-es abszolút rekordot — és ez az esély növekszik, ahogy az El Niño erősödik. A NOAA az átlag alattinak ítélte az idei atlanti hurrikánszezon kilátásait, nyolc és tizennégy közötti névvel ellátott vihart várva, mivel az El Niño fokozott szélnyíróerőn keresztül visszaszorítja az atlanti trópusi aktivitást. A tengerszint 1901 óta összesen 23 centimétert emelkedett, a tengeri hőhullámok napjainak száma pedig 1991 és 2025 között több mint megháromszorozódott. Robert Muggah, az Igarapé Intézet munkatársa a Világgazdasági Fórumnak írott elemzésében fogalmazott pontosan:
„Egy olyan világban, amelyet már most is konfliktusok, technológiai verseny és ingatag piacok jellemeznek, az El Niño hatásainak bekövetkezéséig való várakozás a felelős kormányzás csődjét jelentené."
Ez természetesen feltételezi, hogy valaki egyáltalán felelős kormányzást próbál folytatni.
Nem kell különösebben mély geopolitikai elemzés ahhoz, hogy belássuk: az oroszok által indított háború már amúgy is megzavarta a világ élelmiszer-ellátását — gondoljunk csak azokra az afrikai országokra, amelyek nagyban függtek az orosz és az ukrán gabonaexporttól. Erre rakódott rá a Trump által elindított iráni háború, és az ázsiai agrárszektor összeomlása könnyen indíthat el olyan társadalmi mozgásokat, amelyek aztán véres összecsapásokban, ingatag politikai vezetések hatalomra jutásában csúcsosodnak ki. Mindez együtt jár azzal, hogy az Európára nehezedő migrációs nyomás erősödik — amit az orosz dezinformációs hálózat, kiegészülve európai putyinisták önkéntes hadaival, nagy lelkesedéssel igyekeznek majd kiaknázni.
Karczag Anna