Kátai István búcsúposztja a politikától

Kátai István hosszú Facebook-bejegyzésben jelentette be, hogy nem folytatja a Romániai Magyar Egységpárt létrehozását, és saját aktív pártpolitikai szerepvállalását is lezárja. A döntését nem politikai érdektelenséggel vagy korábbi álláspontjának feladásával indokolja, hanem éppen azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket az elmúlt hónapokban szerzett az erdélyi magyar közéletről. Azt írja, személyesen is megtapasztalta, milyen következményei lehetnek annak, ha valaki nyíltan nekimegy a kialakult politikai függőségeknek és érdekviszonyoknak: fenyegetésekről, megfélemlítésről és személyeskedő támadásokról beszél, és végül családja biztonságánál húzza meg azt a határt, amelyet politikai ambíció kedvéért már nem hajlandó átlépni.

A bejegyzés azonban jóval több egy visszalépés bejelentésénél. Kátai kemény kritikát fogalmaz meg az erdélyi magyar közélet évtizedek alatt kialakult egypólusú szerkezetéről, a klientelizmusról, az intézményi és egzisztenciális függőségekről, valamint arról a közegről, amelyben szerinte egy kritikus mondatnak akár személyes ára is lehet. Külön kitér azokra a politikai szereplőkre is, akik hosszú időn át ennek a rendszernek az alakítói vagy haszonélvezői voltak, most viszont a változás képviselőiként próbálnak megjelenni. Szerinte „harminc évet nem lehet egyetlen kézfogással eltörölni”, ezért a párbeszéd szükségessége nem jelenthet politikai amnéziát, és azokkal, akiket a klientelista rendszer felépítéséért és fenntartásáért felelősnek tart, a jövőben sem vállal politikai együttműködést.

Kátai ugyanakkor nem vonul ki a közéletből: a pártpolitika helyett civil szerepben kíván tovább beszélni korrupcióról, klientelizmusról, megfélemlítésről, politikai kiszolgáltatottságról és az erdélyi magyar nyilvánosság szabadságáról, miközben továbbvinné a Közösségi Párbeszéd gondolatát is. A poszt talán legfontosabb állítása éppen ez a különbségtétel: szerinte az erdélyi magyar közélet túlságosan sokáig keverte össze az egységet a hallgatással, a kritikát az árulással, az érdekképviseletet pedig egyetlen politikai szervezet kizárólagosságával. Most pártot már nem akar építeni, új vezért sem keres, de ragaszkodik ahhoz, hogy legyen független nyilvánosság, autonóm civil közösség és olyan tér, ahol az embernek nem kell előbb körülnéznie, mielőtt kimondja, amit gondol. A teljes bejegyzés alább olvasható.

Kapcsolódó: