Kevesebb recesszió, több infláció: a közgazdászok átírták a 2026-os forgatókönyvet

Van egy jó és egy rossz hír. A jó: a közgazdászok szerint egyre kisebb a recesszió kockázata. A rossz: cserébe magasabb inflációra kell készülnünk. A kínálati sokkok, a geopolitikai konfliktusok és a mesterséges intelligencia által hajtott kereslet együtt olyan magasan tartja világszerte az áremelkedést, hogy szertefoszlottak a remények, miszerint 2026 második felében enyhül a nyomás. Az IMF friss előrejelzése egyenesen azt üzeni: a 2024 eleje óta tartó lassú árstabilizálódás „megtorpant".

Ha valaki fogadást kötött arra, hogy 2026 második felére végre lecseng az infláció, most jó eséllyel bukja a tétjét. A közgazdászok ugyanis furcsa, kétarcú képet festenek a világgazdaságról: miközben a recessziótól egyre kevésbé félnek, az inflációtól annál inkább. A Wall Street Journal által megkérdezett szakértők az amerikai fogyasztóiár-index inflációjára vonatkozó 2026-os előrejelzésüket 3,4 százalékra emelték, ugyanakkor a recesszió valószínűségét 45-ről 33 százalékra csökkentették. Röviden: a puha földet érés esélye nőtt, de az árak makacsabbnak bizonyulnak, mint reméltük.

Ez az irány egybecseng a Nemzetközi Valutaalap júliusi Globális Gazdasági Kilátások jelentésével, amely az idei globális átlagos inflációt 4,7 százalékra emelte – ez 0,3 százalékponttal magasabb az áprilisi előrejelzésnél. Az IMF nyíltan kimondta, amit sokan sejtettek: a 2024 eleje óta tartó dezinfláció megtorpant. Petya Koeva Brooks, az intézmény kutatási igazgatóhelyettese egy „V-alakú" kilábalásról beszélt – vagyis idén a háború miatt gyengébb, jövőre viszont erősebb növekedésről. A globális GDP-bővülést az IMF 2026-ra 3, 2027-re 3,4 százalékra teszi. A hír pozitív oldala, hogy a világgazdaság a vártnál jobban átvészelte a háborús sokkot: az olajárak nagy megugrását sikerült elkerülni a készletek felélésével, az öbölön kívüli termelés bővítésével és a megújuló energia térnyerésével.

Egy július 11-én megjelent Fortune-elemzés „tökéletes viharként" jellemezte a helyzetet, és szokatlanul hosszú listát állított össze az árakra nehezedő nyomás okairól: a rekordot döntő, „Godzilla" becenevű El Niño-jelenség, a mesterséges intelligencia infrastruktúrájának robbanásszerű fejlődése, a vámok, az üzemanyaghiány és az ukrajnai háború. Vagyis nem egyetlen tényező tolja fölfelé az árakat, hanem több, egymást erősítő sokk egyszerre – ami épp ezért nehezen is kezelhető. Maga a Federal Reserve is hasonló aggályokat fogalmazott meg a Kongresszusnak július 10-én benyújtott jelentésében. A Reuters szerint a jegybank megállapította: az infláció „tovább emelkedett az idén tavasszal" a vámok folyamatosan változó hatása, a közel-keleti konfliktus által magasabbra hajtott energiaköltségek és a mesterséges intelligencia felfutó infrastrukturális kiépítése miatt.

A jegybankárok új mumusa: a mesterséges intelligencia

Itt jön a legérdekesebb fordulat. John Williams, a New York-i Federal Reserve Bank elnöke szerint a mesterséges intelligencia által hajtott kereslet mára az ő „fő inflációs aggodalmává" vált – és ha ez tartósan fennmarad, a jegybank akár kamatemelésre is kényszerülhet, írja a Fortune. Az adatközpontok építése, az energiaéhség és a csúcstechnológiai beruházások hulláma ugyanis nemcsak a gazdaságot pörgeti, hanem az árakat is nyomja fölfelé. A piacok pedig már be is árazták a fordulatot. A Kalshi előrejelzési piacon a kereskedők 54 százalékos valószínűséggel számítanak arra, hogy a Fed még idén kamatot emel – közölte a CNBC –, míg a Forbes szerint 2026 decemberéig a piacok csupán 20 százalék esélyt látnak arra, hogy a kamatok változatlanok maradnak.

Ez figyelemre méltó hangulatváltás: nem is olyan rég a kérdés még az volt, mikor kezd a Fed vágni. A Fed irányadó kamata 2025 decembere óta 3,5–3,75 százalékon áll. Az új jegybankelnök, Kevin Warsh egyértelműen az infláció megfékezését helyezte előtérbe, az Európai Központi Bank és a Bank of Japan pedig már júniusban egyaránt emelt a saját kamatain. A jelek tehát összeérnek: a nagy jegybankok inkább a szigor felé mozdulnak, mint a lazítás felé. Ahogy az IMF is figyelmeztet, a magrészinfláció több nagy gazdaságban csak fokozatosan tér vissza a célértékhez – az Egyesült Államokban és Japánban 2027 végére, az euróövezetben pedig egyenesen csak 2028-ra. A tanulság talán annyi, hogy a „drágulás átmeneti" korszaka lassan a múlté. A recesszió réme oszladozik ugyan, de helyette egy szívósabb, sokgyökerű infláció költözik be – amelyben már nemcsak a háború és az energia, hanem egy vadonatúj szereplő, a mesterséges intelligencia mérhetetlen energia- és tőkeéhsége is ott van. A jegybankároknak új fejezetet kell nyitniuk a tankönyvben.

Felhasznált forrás: Mediacenter IMF