Kevesebb recesszió, több infláció: a közgazdászok átírták a 2026-os forgatókönyvet
Van egy jó és egy rossz hír. A jó: a közgazdászok szerint egyre kisebb a recesszió kockázata. A rossz: cserébe magasabb inflációra kell készülnünk. A kínálati sokkok, a geopolitikai konfliktusok és a mesterséges intelligencia által hajtott kereslet együtt olyan magasan tartja világszerte az áremelkedést, hogy szertefoszlottak a remények, miszerint 2026 második felében enyhül a nyomás. Az IMF friss előrejelzése egyenesen azt üzeni: a 2024 eleje óta tartó lassú árstabilizálódás „megtorpant".
Ha valaki fogadást kötött arra, hogy 2026 második felére végre lecseng az infláció, most jó eséllyel bukja a tétjét. A közgazdászok ugyanis furcsa, kétarcú képet festenek a világgazdaságról: miközben a recessziótól egyre kevésbé félnek, az inflációtól annál inkább. A Wall Street Journal által megkérdezett szakértők az amerikai fogyasztóiár-index inflációjára vonatkozó 2026-os előrejelzésüket 3,4 százalékra emelték, ugyanakkor a recesszió valószínűségét 45-ről 33 százalékra csökkentették. Röviden: a puha földet érés esélye nőtt, de az árak makacsabbnak bizonyulnak, mint reméltük.
Ez az irány egybecseng a Nemzetközi Valutaalap júliusi Globális Gazdasági Kilátások jelentésével, amely az idei globális átlagos inflációt 4,7 százalékra emelte – ez 0,3 százalékponttal magasabb az áprilisi előrejelzésnél. Az IMF nyíltan kimondta, amit sokan sejtettek: a 2024 eleje óta tartó dezinfláció megtorpant. Petya Koeva Brooks, az intézmény kutatási igazgatóhelyettese egy „V-alakú" kilábalásról beszélt – vagyis idén a háború miatt gyengébb, jövőre viszont erősebb növekedésről. A globális GDP-bővülést az IMF 2026-ra 3, 2027-re 3,4 százalékra teszi. A hír pozitív oldala, hogy a világgazdaság a vártnál jobban átvészelte a háborús sokkot: az olajárak nagy megugrását sikerült elkerülni a készletek felélésével, az öbölön kívüli termelés bővítésével és a megújuló energia térnyerésével.
Egy július 11-én megjelent Fortune-elemzés „tökéletes viharként" jellemezte a helyzetet, és szokatlanul hosszú listát állított össze az árakra nehezedő nyomás okairól: a rekordot döntő, „Godzilla" becenevű El Niño-jelenség, a mesterséges intelligencia infrastruktúrájának robbanásszerű fejlődése, a vámok, az üzemanyaghiány és az ukrajnai háború. Vagyis nem egyetlen tényező tolja fölfelé az árakat, hanem több, egymást erősítő sokk egyszerre – ami épp ezért nehezen is kezelhető. Maga a Federal Reserve is hasonló aggályokat fogalmazott meg a Kongresszusnak július 10-én benyújtott jelentésében. A Reuters szerint a jegybank megállapította: az infláció „tovább emelkedett az idén tavasszal" a vámok folyamatosan változó hatása, a közel-keleti konfliktus által magasabbra hajtott energiaköltségek és a mesterséges intelligencia felfutó infrastrukturális kiépítése miatt.
A jegybankárok új mumusa: a mesterséges intelligencia
Itt jön a legérdekesebb fordulat. John Williams, a New York-i Federal Reserve Bank elnöke szerint a mesterséges intelligencia által hajtott kereslet mára az ő „fő inflációs aggodalmává" vált – és ha ez tartósan fennmarad, a jegybank akár kamatemelésre is kényszerülhet, írja a Fortune. Az adatközpontok építése, az energiaéhség és a csúcstechnológiai beruházások hulláma ugyanis nemcsak a gazdaságot pörgeti, hanem az árakat is nyomja fölfelé. A piacok pedig már be is árazták a fordulatot. A Kalshi előrejelzési piacon a kereskedők 54 százalékos valószínűséggel számítanak arra, hogy a Fed még idén kamatot emel – közölte a CNBC –, míg a Forbes szerint 2026 decemberéig a piacok csupán 20 százalék esélyt látnak arra, hogy a kamatok változatlanok maradnak.
Ez figyelemre méltó hangulatváltás: nem is olyan rég a kérdés még az volt, mikor kezd a Fed vágni. A Fed irányadó kamata 2025 decembere óta 3,5–3,75 százalékon áll. Az új jegybankelnök, Kevin Warsh egyértelműen az infláció megfékezését helyezte előtérbe, az Európai Központi Bank és a Bank of Japan pedig már júniusban egyaránt emelt a saját kamatain. A jelek tehát összeérnek: a nagy jegybankok inkább a szigor felé mozdulnak, mint a lazítás felé. Ahogy az IMF is figyelmeztet, a magrészinfláció több nagy gazdaságban csak fokozatosan tér vissza a célértékhez – az Egyesült Államokban és Japánban 2027 végére, az euróövezetben pedig egyenesen csak 2028-ra. A tanulság talán annyi, hogy a „drágulás átmeneti" korszaka lassan a múlté. A recesszió réme oszladozik ugyan, de helyette egy szívósabb, sokgyökerű infláció költözik be – amelyben már nemcsak a háború és az energia, hanem egy vadonatúj szereplő, a mesterséges intelligencia mérhetetlen energia- és tőkeéhsége is ott van. A jegybankároknak új fejezetet kell nyitniuk a tankönyvben.
Felhasznált forrás: Mediacenter IMF
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:
A Hunor-művek bemutatja: a Zen és a demokrácia elleni fegyverszünet
Hunor maga mondja ki, hogy nincs olyan variáció, amellyel egy kormány a jelenlegi mandátum végéig, 2028-ig kihúzná, vagyis az ő fejében az ország úgy nézne ki, hogy két-három havonta, legfeljebb félévente váltanák egymást a kabinetek, miközben megállapodnak abban, hogy senki nem hoz mélyebb, érdeksértő döntéseket, és senki nem támadja a másikat. Fordítsuk le emberi nyelvre: kormányoznánk, de úgy, hogy közben nem kormányzunk. Kérdezném azokat, akik esetleg emlékeznek rá, hogy egyáltalán miért választunk parlamentet és kormányt – mi is volt ennek a célja? Mert ha jól sejtem, nem az, hogy negyedévente lecseréljünk egy csapatot, amelynek az egyetlen feladatköre, hogy semmihez ne nyúljon hozzá.
Képmutató hétfő: a világ hangosan elmondta, mit gondol, és halkan az ellenkezőjét tette
Van, hogy egy napi hírfolyam önmagát írja meg. A mai nap is ilyen volt: bármelyik cikkbe kapaszkodtunk bele, ugyanaz a mondat köszönt vissza – „tudjuk, hogy ezt nem kéne, de azért csináljuk". Brüsszel szankcionálja Moszkvát, közben rekordáron vásárolja tőle a gázt. Tokió Ukrajnát támogatja, közben évtizedek óta hagyja, hogy orosz kémek vásárolják fel a haditechnikáját. A franciák elítélik a…
Szele Tamás: Az ukrán robotármádia
A légi és a vízi drónok után tehát szolgálatba állnak a földiek is – ez csak idő kérdése volt. Hogy ez jó vagy rossz dolog-e arra annyit lehet mondani: míg nincs rájuk szükség, mindegy is, mikor már szükség van rájuk, örüljünk, ha vannak. És ha nekünk vannak, nem az ellenségnek.
Zuhanó tinifogyasztás, robbanó stimulánsok, 60 százalékkal több halott – a román drogjelentés három arca
A román kormány csütörtöki ülésén tárgyalta az addikciókkal foglalkozó ügynökség friss jelentését az ország drogfogyasztásáról – a G4Media szemlézte, a teljes, 111 oldalas dokumentum pedig elérhető a kormány honlapján. A „nő a drogfogyasztás" típusú címek mögött azonban egy jóval árnyaltabb – és a szakpolitika szempontjából sokkal fontosabb – kép rajzolódik ki: nem a mennyiség változott érdemben,…
Reggel „szörnyű partnerek", estére „szeretet a levegőben" – az El País bennfentes riportja Trump ankarai színeváltozásáról
Alapos, rengeteg bennfentes forrásra támaszkodó riportot közölt a spanyol El País arról, hogyan sikerült a szövetségeseknek – ha még nevezhetjük így őket – megfordítaniuk Donald Trump hangulatát az ankarai NATO-csúcson. A csúcs előtt az amerikai elnök megint nekiment Európának: csapatkivonással fenyegetett, Grönlandot követelt, árulónak nevezte a szövetségeseket, amiért nem segítettek az Irán…