Khameini halott és élvezi

Az USA és Izrael egyik reggel megtámadta Iránt. Másrészről, ha úgy vesszük, Irán támadta meg a világ normálisabb felét, mert bármennyire is ne legyen politikailag korrekt kijelentésem, az igazság akkor is az, hogy a vallást államformává tevő iszlám köztársaság évtizedek óta folytatja háborúját a Nyugat ellen, azaz ellenünk, és csak azért nem lángol még a pécsi dóm, mert Teherán rakétái nem érnek el idáig. Ha elérnének, már lángolna, és ezt bizonyosságként szögezhetjük le.

Szóval az oktondi és tudálékos balosok kedvéért most azt a formulát használom a cikkemben, miszerint Izrael és az USA megtámadta Iránt, de ne feledjük, hogy az a vallási rezsim, amely januárban pár nap alatt ölt meg több mint harmincezret saját polgárai közül, csak úgy, hatalmát megtartandó, szóval ezt a rezsimet a derék európai, és jelesül baloldali elitek ültették a szegény perzsák nyakára. Mert az iszlám forradalom atyja és a rezsim alapjait kiépítő Khomeini ajatollah éveket élt teljes nyugalomban a már akkor is hanyatlásban lévő Nyugaton. Még a muszlim államok sem látták szívesen, de akadt egy ország Európában, mindig akad, ugye, de mindig, amely befogadta őt: ez lett Franciaország, Khomeini második otthona, ahol aztán ült mogorván, szakálla mögött Mohamed tanításairól elmélkedett, és hallgatta az őt rendszeresen felkereső, őbenne valamiféle gurut látó, antikapitalizmusában és hedonista jólétében permanens forradalomról álmodozó baloldali csőcseléket, köztük a haladók olyan nagyságaival, mint Jean-Paul Sartre vagy a később eurokratává váló Daniel Cohn-Bendit. Mert éljen ’68, Párizs és a diáklázadások, de az iszlám az maga a kommunizmus, gondolták ezt a Szovjetunió ötödik hadoszlopát eljátszó nyugati értelmiségiek, és ebben a hitükben maga Khomeini is megerősítette őket, hogy aztán hazatérve és iszlám államot építve elsőként a vörösökkel számoljon le. De hát így jár, aki a kutyát akarja megharapni a postás helyett, bővebb információkért tessék a kereszténységvédelmét heves Irán-látogatásokkal erősítő Semjén Zsóti bácsihoz vagy a Szovjetunió újjáépítésében a sztálini módszereket leporoló imperialista Putyint támogató Viktor Orbánhoz fordulni. Minden másra ott van Schiffer András vörös terrorról álmodó neokommunista, akit, de inkább amit, manapság antiglobalista címkével adnak el a szellemileg mesterségesen alultáplált tömegeknek, ami a több mint fele magyar értelmiségi elitet is magában foglalja, úgyhogy exportképes piac vagyunk, a lefejezett iráni vezetést bármikor pótolni tudjuk derék magyarokkal. Akarom mondani: "magyarokkal".

Apropó: ha már itt tartunk

A holodomornak nevezett balosok által évtizedekig eltitkolt és letagadt jelenség arról szólt, hogy Sztálin mesterségesen és szándékosan idézett elő éhínséget, ebbe halt bele pár millió ukrán. Ennek eléggé blaszfémiaközeli, de általam mindenképp szükségesnek érzett párhuzamaként kérdezném meg, hogy a mesterségesen előidézett tömeges szellemi éheztetés miért nem kerül fel a háborús bűnök kategóriájába. Rövidebb nevén propagandának hívják, hosszabban Moszkvában beszélnek róla és különböző leírásokkal élnek a szakértők, de a kognitív háború, amely szerintem a legtalálóbb, fejezi ki a legtökéletesebben, hogy miről is van szó. Nem a kenyeret veszik el, és nem is a cirkuszt, hanem a kenyér és a cirkusz mögötti fogalmi képet. Ahogy Nietzsche is elmagyarázta Isten-levezetésében: a ceruza fogalom nem azonos a ceruza nevű tárggyal - hiába na, nem véletlenül volt, lett és mai napig a nácik kedvence, akiről annyit legalább feljegyezhetünk, hogy saját maga számára ő maga állította fel a tökéletes diagnózist: belenézett a mélységbe, az meg visszanézett rá.

A volt, jelenlegi és jövendőbeli balosokból ezt az önkritikát hiányoltam sokáig, ma már természetes részüknek tekintem, elvégre arra a szellemi mélyugrásra is képesek voltak, hogy a szocializmus-kommunizmus ideológiáját összeházasítsák az iszlámmal - egy több mint ezer éves vallás és egy viszonylag fiatal ideológia, maga a tökéletes eszmetörténeti pedofília, amely nem ért véget a Szovjetunió összeomlásával, mert Khomeini ekkoriban írt levelet Gorbacsovnak, amelyben felajánlotta, hogy az iszlám forradalom majd követi a szocialista forradalmak útját. Nos, amennyiben a terrort vesszük alapul, akkor kijelenthető, hogy az ajatollah tartotta a szavát, mert hiába is ugrott el szodómiázni a 72 szűzzel nem sokkal e levél megírása után, utódja és annak utódja, és az utódok utódjai sem tértek le a kiszabott útról. Most Khameini (az egybecsengő magánhangzók révén ismételten figyelmeztetem olvasóimai, hogy KhAmeini és nem KhOmeni, bár nemcsak nevük egybecsengése miatt téveszthetőek össze könnyen!) elindult a nagy útra, amelynek a végén 72 szűz hárfázik majd péniszén a Paradicsomban, röhögni tilos, ezt a mesét ma is milliók veszik véresen komolyan a Közel-Keleten. Mondom: véresen - ez egyébként elvezethetne oda, hogy a balos mámorban úszó álpacifisták számára felvessük a kérdést a kulturális különbözőségekben rejlő összeegyeztethetetlenségekről, de hagyjuk.

A kockának sem lehet elmagyarázni, mi az a gömb, ahogy a Hamász gyilkolásait éltető propalesztin tömegek is otthon maradtak, amikor a Forradalmi Gárda eszeveszett gyilkolásba kezdett az iráni nagyvárosok utcáin. Hiába, na, ami mögött nincs ott a Hamász, az IRA, a RAF, az ETA stb. ott már tüntetni sem érdemes, közös halmaza ezen dicsősége szervezeteknek, hogy mindannyian Marx haladó eszmeiségét képviselték - igen, a "katolikus" IRA is! - ezért minden bűnük bocsánatot nyert a nyugati félteke szellemi udvarát Holdként bevilágító balos értelmiség körében, most mindenki húzzon magára egy Che Guevara pólót, majd keresse meg a hozzá legközelebb eső kommunista székházat, mert ezek valamilyen csoda folytán továbbra is legálisan működnek.

A fentiek alapján remélem - remélem? Hm. A lepényhal meg utoljára... - az orbánista narancsárgák is magukra ismernek, mert bizony most Orbán itt a vak Sartre, a pedofil Cohn-Bendit, Orbán és az ő országa az ötödik hadoszlop. A szereplők váltakoznak, a díszlet kicsit fejlettebb, a módszer, a mintázat maradt.

Azért írok erről hosszabban és cinikusan, mert a mai háborús korszak egyik kiváltó okának tartom, sőt, az ősbűnnek azt, hogy 1990-ben nem számoltunk el és le ezekkel a komcsikkal, akik a világtörténelem leghosszabb ideig tartó tömegmészárlásait bármiféle felelősségre vonás nélkül úszták meg, ma pedig arcunkba rögöve közlik, hogy felszabadítani indulnak Bucsába, Irpinybe, Harkivba és Mariupolba. A cizellált citoyen pedig úgy tesz, mintha nem értné, emiatt a jelenkor háborús bűnösei is demokrata politikussá vedlenek majd, és íme, forog a Tan kereke, mindig visszalépünk ugyanabba a folyóba, de hagyjuk most ezt a témát és vissza Iránhoz.

Tényleg mi, a Nyugat bombázzuk Iránt?

Vagy csak védekezünk jó messzi földön? Ahogy tettük Irakban is, hozzák fel gúnyosan a példát, miszerint Bush anno hazudott, és Husszeinnek nem voltak tömegpusztító fegyverei, amelyekkel veszélyt jelenthetett volna ránk, nyugatiakra. Ami lehet, hogy így van, mindenesetre illene erről megkérdezni az 1988–1992 közötti időszakot túlélt kurdokat is, mi a véleményük Szaddám mustárgázos rakétáiról. Tényleg nem léteztek?

Nem másért, de Szaddám barátunk ezt már akkor is bőszen tagadta, miközben egy márciusi napon, amolyan idusi jelleggel, mindössze egy nap alatt, érted-e, nagyjából ötezer kurdot ölt meg, főként mustárgázzal, de előszeretettel nyúlt az egyéb idegmérgekhez is. Szerencse, hogy Himmler nem jött rá az ebben rejlő potenciálra; még a náciknak sem sikerült egy nap alatt ennyi embert megölni. De a történelem mindig bizonyítja, hogy az ember fejlődőképes.

Ilyenkor lenne érdemes a ruhájukat szaggató neokomcsiknak feltenni a kérdést: biztos, hogy olyan rossz ötlet volt Husszein barátunk likvidálása? Mindez nem von le semmit Bush és Blair hazugságaiból, de azért érdemes elmerengeni azon egy sort, sört, sírt - kizárólag ebben a sorrendben - erejéig, hogy mi lett volna, ha marad Szadám és Irak, a maga hadseregével és gyártásai kapacitásával, és hogyan nézne ki az orosz-ukrán háború ma, ha Husszein barátunk IS exportálna Moszkvának némi mustárgázt, testvéri szocialista alapon - szigorúan, mert ez tárgyeset - esetleg az iráni Shaded drónokba csomagolva. Mondom még egyszer: mindez semmit sem von le Bush és Blair hazugságaiból, és nem menti fel őket semmi alól, de szükséges megjegyezni, hogy a geopolitika és a háború nem épp azon logika szerint halad, ahogy azt nagyszerű egyszerűségében az ember maga képzeli.

Szóval nem Iránt, hanem EZT az Iránt bombázzák az amcsik és a zsidók, rögtön első reggel kilőtték Khameinit, második reggelre igazolták is halálát, a Főni pedig továbbra is békét akar, úgyhogy most mi a puncimat fognak kitalálni narratívailag, mert az Iszlám Forradalmi Gárda lezárta a Hormuzi-szorost, ami csak a legritkább esetben tesz jót az olajáraknak, márpedig annyira ritka ez az eset, hogy eddig nem volt rá példa, és erősen gyanítható, hogy most sem az olcsó perzsa olajár korszaka fog beköszönni. Viktorunk egyébiránt szombat délelőtt, amikor Teheránban már lángolt az ajatollah palotája, és Irán már javában rakétázta a komplett Közel-Keletet, amikor már tudni lehetett, hogy ebből nagyon komoly csóresz lehet, szóval ez a mi Viktorunk gőgösen kiállt a battai finomító elé, hogy elmondja: megvédi azt is, meg a többi kritikus infrastruktúrát is, meg minden egyebet…

… az ukránoktól és Zelenszkijtől.

Hát, fijam Mihály, ecsím, facsiga, nem biztos, hogy jó irányba veted vigyázó tekinteted. Trump és Netanyahu, ez a két legjobb cimbid épp most kúrja fel a számjegyeket a MOL ártábláján. Lesz ez még jobb is választásokig, de kérdezném, hogy abban a béketanácsban, ahol te Elvis Presley-t játszottál az argentin elnökkel, nem lett volna mégiscsak jobb figyelni arra, hogy mit mond az a narancssárga hajú fickó két szundi között? Eh, mindegy is, Tóni majd úgyis kitalálja, hogy a közel-keleti háború Zelenszkij miatt van, erre mi is készüljünk fel, már amennyire a súlyos idiotizmussal való ipari mennyiségű találkozásra fel lehet készülni. Spoiler: nem lehet.

Mindent összevetve eddig jól alakul Trump újabb kalandja, de vegyük csak szépen sorjában a MAGA vezérének nagyobb lépéseit, de előtte szögezzük le, azt nem tudjuk, hogy Trump teszi vagy a mögötte álló és őt maguk előtt toló héják, erősen gyanítható, hogy az utóbbiról van szó, de az eredményeket tekintve mégiscsak az látszik, hogy:

• Amerika nem hagyta magára Európát, de nem is siet a segítségére. Alaposan ránk ijesztett Washington, ezért a NATO-hoz való hozzájárulásunkat felemeltük öt százalékra, sokat elmond kontinensünkről, hogy ehhez is Trump fenyegetése kellett, miközben mégiscsak a mi területünket támadja egy agresszor.

• Amerika viszont magára hagyta Ukrajnát, ezt illene kellő bátorsággal és határozottsággal kijelenteni, különösen úgy, hogy az Ugaron már tavaly nyáron írtunk erről a fölöttébb valószínű lehetőségről. Pontosabban fogalmazva: nem hagyta magára, hanem lepasszolta Európának, tehát végül is magára hagyta, mert Európa így, Trump elnöksége után egy évvel - és ez fölöttébb nagy magabiztossággal megállapítható -, teljes mértékben és enciklopédiákba illően impotens, már ami saját és Ukrajna védelmét illeti.

• aztán az usákok kicsit beszagoltak Szíriába, Asszadnak le kellett lépnie,

• bebombázták az iráni nukleáris létesítményeket,

• lekapták Madurót a színről és térdre kényszerítették a latin-amerikai háborút vizionáló Venezuelát, majd

• visszatértek Iránba és lekapták a színről Khameinit, miközben arra is maradt idő, hogy Kubának is beüzenjék, te leszel a következő.

A vak is láthatja: az USA most kihasználja az oroszok egyéb elfoglaltságaiból adódó lehetőséget, és leszedi a tábláról korábbi és jelenlegi ellenségeit, nagy kár, hogy Viktorral ekkora haverok....

Úgyhogy, feleim örvendjünk, mert Khaminei halott, és ez nem embertelenség, hanem igazi jókívánság, hát kinek lenne szíve megtiltani egy öregembernek, hogy 72 szűzzel hancúrozzon. Az összes többire ott van a töketlen Európa és a győzelem ízét már a szájában érző Putyin. Felelősségrevonás helyett nekünk ez maradt, ennyi jutott.

Tetszettek volna forradalmat csinálni hadsereget építeni...

Karczag Anna