Magyar Péter Ukrajna ügyében ott folytatja, ahol Viktor Orbán abbahagyta

Rétvári Bence ma a parlamentben azzal próbálta megszorongatni Magyar Pétert, hogy a MOL az ukrán Naftohazzal közösen üzemanyagtároló létesítéséről tárgyal a magyar–ukrán határ közelében. Erre a miniszterelnök nem azt válaszolta, hogy nézzük meg, mit ajánlottak az ukránok, mennyibe kerülne, ki fizetne érte, és milyen előnye származna belőle Magyarországnak. Nem. Magyar felháborodott, előadta, hogy az éjjel beszélt Hernádi Zsolttal, SMS-ben is figyelmeztette a MOL vezetőjét, hogy vegye komolyan az állam 25 százalékos tulajdonosi részesedését, és belengette a következményeket. Aztán kijelentette: amíg Tisza-kormány van, magyar területen ilyen tároló nem épül. Rétvári bedobta az ukrán kártyát, Magyar pedig olyan erővel csapta le, hogy Viktor Orbán is elégedetten csettinthetett volna.

Csakhogy a Naftohaz és a MOL nem egy már megépítendő tárolóról kötött szerződést, hanem szándéknyilatkozatot írtak alá egy lehetséges beruházás közös vizsgálatáról. A MOL szerint még terv, engedély és biztosított finanszírozás sincs; annak feltérképezése, hogy egyáltalán megvalósítható-e a projekt, még évekig tarthat. Magyar tehát egy olyan lehetőséget tiltott meg ünnepélyesen, amelyről jelenleg még azt sem tudjuk, pontosan hogyan nézne ki. Bizonyára lehetnek vele kapcsolatban biztonsági, környezetvédelmi és tulajdonosi kérdések, ezeket fel is kell tenni Hernádinak, de a kormányzás talán ott kezdődne, hogy előbb megnézik a válaszokat, és utána döntenek.

És most tessék kapaszkodni: Magyar Péter maga mondta el, hogy Hernádi szerint a tárgyalások még az Orbán-kormány felhatalmazásával kezdődtek. Ha ez igaz, akkor Rétvári Bence olyan ügyön kérte számon az új kormányt, amelyet a sajátjai indítottak el. A hős utcai harcosok tehát a jelek szerint a háttérben tárgyaltak az ukránokkal, miközben a nyilvánosság előtt olajblokáddal és nemzetárulással hergeltek ellenük. Magyar erre akár rá is kérdezhetett volna: hol a felhatalmazás, mit tudott Orbán, miről állapodtak meg, és miért látta akkor a régi kormány értelmét annak, amit a Fidesz most veszélynek nevez? Ehelyett ő is beállt az ukrán tárolótól rettegők közé, csak még hangosabban közölte, hogy nála aztán biztosan nem lesz belőle semmi.

Pedig a Naftohaz érve nem különösebben bonyolult. Az oroszok támadják Ukrajna energetikai infrastruktúráját, ezért az ukrán vállalat olyan üzemanyagkészleteket szeretne létrehozni, amelyek biztonságosabb helyen vannak, és szükség esetén elláthatják az ukrán piacot. A MOL-nak ez üzlet lehetne, Magyarországnak pedig határ menti energetikai beruházás és bevétel. Ebből nem következik, hogy az ukránoknak tárolt üzemanyag automatikusan magyar stratégiai tartalékká válna - bár a szerződésnek akár ilyen pontja is lehet! - az viszont egészen biztos, hogy egy olyan országnak, amely évek óta a Barátság vezeték sérülékenységéről beszél, nem ártana megvizsgálnia minden értelmes energetikai együttműködést.

Ugyanez a különös magyar távolságtartás jelent meg a Kárpáti Nyolcak ügyében is. Magyar Péter közölte, hogy Magyarország meghívást kapott Zelenszkij új térségi kezdeményezésébe, de nem csatlakozott hozzá. Csakhogy a csúcsról megjelent beszámolók Magyarországot már a nyolc részt vevő ország között sorolták fel, miközben az alapító találkozón magyar politikai vezetőt nem láthattunk. Az MTI ma, szeptember 21, hétfő este 21.30 perckor, még mindig úgy tudja, hogy tagok vagyunk:

Akkor most mi történt? A szervezők úgy írták fel Magyarországot, hogy Budapest még nem mondott igent? A kormány visszautasította a meghívást, csak erről senkinek nem szólt? Ezt jó volna tisztázni, mert a C8-ban nem pusztán közös fénykép készül: energetikai, közlekedési, kereskedelmi és biztonsági együttműködésről tárgyalnak. Donald Tusk és Nicușor Dan ott van, a magyar miniszterelnök pedig a parlamentben magyarázza, hogy mi nem vagyunk ott, de nem mondja meg, hogy miért nem.

Ennek ráadásul messzebbre vezető biztonsági oldala is van. Európa most építi azokat a védelmi és logisztikai kapcsolatokat, amelyekre egy orosz fenyegetéssel szembenéző kontinensnek szüksége lesz; az uniós SAFE-programban a katonai mozgékonyság és a kritikus infrastruktúra védelme is szerepel - miért zárja ki akkor a magyar kormányfő már a vizsgálat szakaszában, hogy országa részt vegyen egy számára is hasznosnak bizonyulható térségi beruházásban?

Értjük, hogy Rétvári hergel, és azt is, hogy Hernádi megérdemel néhány kellemetlen kérdést arról, ki hatalmazta fel, mikor és mire. Azt viszont már sokkal nehezebb megérteni, hogy Magyar Péter miért érezte szükségét annak, hogy a válaszok megismerése előtt Viktor Orbán ukránpolitikájának legrosszabb részét vegye elő. Le lehet váltani Orbánt úgy is, hogy a helyén ülünk, és ugyanarra az ukrán szóra ugyanazzal a dühös nemmel válaszolunk, csak aztán ne csodálkozzunk, ha a végén nem az derül ki, mi szolgálja Magyarország érdekét, hanem az, ki cuppog hangosabban, amikor a ruszkik faszát szopja.

Forrás: Telex

Ugar