Miért menekül az amerikai tech-milliárdos Argentínába?
Miért éppen most menekül el az Egyesült Államok egyik leggazdagabb és politikailag legbefolyásosabb technológiai befektetője, és miért éppenDél-Amerikába távozik? A technológiai milliárdosok a legrosszabb esetre készülnek, és ennek megfelelően cselekszenek. Ez magyarázza Peter Thiel legutóbbi lépését. Pár napja a „New York Times” (NYT) nyilvánosságra hozta, hogy a Palantir alapítója mintegy 12 millió dollárért vásárolt egy ingatlant Buenos Aires egyik exkluzív negyedében. Thiel, aki már rendelkezik új-zélandi állampolgársággal és máltai útlevéllel is, Dél-Amerikában dolgozik legújabb „B-tervén”.
Martin Varsavsky, egy spanyol–argentin technológiai vállalkozó Thiel környezetéből, az argentin Mendoza városában épített egy tanyát, amelyet egy esetleges harmadik világháború esetén potenciális menedékhelynek tekint. A „New York Times” szerint Varsavsky hisz abban a hipotézisben, hogy Argentína teljesen érintetlen maradna, ha az északi féltekét egy atomháború elpusztítaná. A NYT szerint Thiel titokban megvásárolt egy telket Uruguayban is, amely Argentína keleti határán fekszik – egy telket, amelyről a megfigyelők azt spekulálják, hogy egy bunker is lehet rajta. Az irónia aligha lehetne nagyobb. Thiel viselkedése rávilágít a meghatározó szilícium-völgyi elit egyre növekvő seregének cinizmusára. Számukra a nemzetállamok nem olyan demokratikus közösségek, amelyekbe be kell kapcsolódni, vagy amelyek összetartásáért felelősséget kell vállalni. Ha az állami ár-érték arány már nem megfelelő, egyszerűen csak szolgáltatót váltanak. Argentína – egy olyan ország, amely súlyos gazdasági válságokkal küzd, de jelenleg egy olyan elnök vezeti, aki legszívesebben teljesen eltörölné a jogállamiságot – tökéletes új játszótérnek tűnik az ilyen szereplők számára.
Ehhez illeszkedik, hogy források szerint Thiel a Buenos Aires-i vacsorapartikon legszívesebben az „Antikrisztusról” filozofál – egy állítólagosan fenyegető totalitárius világkormányról. Thiel fél az állami ellenőrzéstől – kivéve persze, ha a saját cégei eladják a megfelelő megfigyelő eszközöket éppen ezeknek az államoknak. Emlékeztetőül: Thiel az amerikai politikai jobboldal egyik legbefolyásosabb támogatója, és a nagy technológiai vállalatok és az állami megfigyelőapparátus egyre szorosabb összefonódásának egyik megalkotója. A Palantir-csoport fő részvényeseként hatalmas hasznot húz a tömeges megfigyelésből és a társadalom szempontjából releváns adatok átfogó kiértékeléséből. Kockázati tőke befektetőként olyan vállalatokba is fektet, amelyek generatív mesterséges intelligenciával akarják forradalmasítani a világot. Ezzel pedig radikálisan felforgatja több millió ember jövőjét.
Thiel a déli-féltekére való visszavonulása sokkal több, mint egy multimilliárdos excentrikus ingatlanbefektetése. Ez egy erkölcsi csődbejelentés. Éppen azok az okostojások, akik egykor azzal az ígérettel indultak, hogy a számítógépes technológiával jobb hellyé teszik a világot, most menedék-várakat építenek maguknak saját alkotásaik túlkapásai elől. És poszt-apokaliptikus álmaikat azzal a pénzzel finanszírozzák, amelyet a demokratikus struktúráktól vontak el. Mögöttük visszamarad egy társadalom, amelynek meg kell küzdenie a mesterséges intelligencia-boom egyre súlyosabb következményeivel, az algoritmusok által irányított közösségi médiaplatformok által okozott hatalmas társadalmi megosztottsággal, valamint a megfigyelő-gépezettel. Thiel és társai inkább biztonságos és adózási szempontból kedvező távolságból követik nyomon a további fejleményeket.
David Futrelle független amerikai újságíró a Washington Post-ban megjelent véleménycikkében gúnyosan így fogalmaz:
„Dél-Amerika történelmileg ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt az északi félteke egyes lakóira, akik el akartak menekülni szörnyű tetteik következményei elől.”
Hozzáteszi: ez valószínűleg jó alkalom arra, hogy emlékeztessük az összes oligarchát, hogy egy atomháború következményei elől nem lehet elmenekülni azzal, hogy Buenos Airesbe, vagy akár az Antarktiszon található Amundsen-Scott-déli-sarki állomásra költöznek. „Úgy gondolom, hogy Thiel sejti: valami nagy és szörnyű dolog közeledik – nem feltétlenül nekünk vagy valakinek, akit ismerünk, hanem neki és az ő elit politikai és társadalmi osztályának más tagjainak. A nácik a háború után Argentínába menekültek, hogy elkerüljék a nürnbergi pereket. Nem teljesen világos, mitől fél pontosan Thiel, de tudatta velünk, hogy legalább 6000 mérföldre szeretne lenni, amikor ez bekövetkezik.”
Thiel és a Trump-kormány közötti szoros kapcsolat már nem az, ami egykor volt – állítja az amerikai újságíró. És ami szerinte még ennél is fontosabb: a milliárdosokkal szembeni nyilvános kritika napról napra erősödik. Ma már az amerikaiak 80 százaléka úgy véli, hogy a gazdagok túl nagy politikai befolyással rendelkeznek. És hogy igazságosabb, vagyis magasabb adókat kell fizetniük. Egy fél éve végzett felmérés szerint az amerikaiak 70 százaléka támogatná a milliárdosokra kivetett adót, 53 százalékuk pedig azt szeretné, ha tényleges felső határt szabnának a milliárdosok vagyonának. A megkérdezettek többsége egyébként meg van győződve arról, hogy senkinek sem szabadna 10 milliárd dollárnál többet birtokolnia.
SZÉLSŐJOBBOLDALI-E THIEL?
A tech-milliárdos Thielt „szélsőjobboldalinak” minősíteni túl egyszerű lenne, mivel politikai meggyőződése ennél jóval összetettebb. A politológusok és a média többnyire szélsőjobboldali libertáriánusnak, neo-reakcionáriusnak vagy autoriter techno-libertáriánusnak sorolják be. Ő maga libertáriusnak nevezi magát. Ez annyit jelent, hogy a szabadságot szereti, és egy olyan politikai filozófiát jelöl, amely az egyéni szabadságot és autonómiát tekinti a legfőbb értéknek. Thiel tettei és pénzügyi befektetései azonban mást sugallnak. Őt az Egyesült Államokban a kulturális és politikai jobbra tolódás egyik legfontosabb finanszírozójának és háttérbeli irányítójának tartják. No meg az amerikai alelnök politikai keresztapjának. Ideológiája lényeges pontokban eltér a klasszikus, gyakran népies, vagy rasszista jellegű szélsőjobboldali ideológiától, ugyanakkor a demokratikus intézmények elutasításában központi hasonlóságokat mutat. Itt érdemes megemlíteni az amerikai bloggert, Curtis Yarvint, aki egy olyan mozgalom alapítója, amelynek Elon Musk is tagja. A mozgalom elutasítja azt a demokratikus alapelvet, miszerint minden embert egyenlőként kell kezelni, és helyette az autokratikus kormányzati formákat támogatja. Az államokat – akárcsak a technológiai vállalatokat – szerintük vezérigazgatóknak kellene irányítaniuk. Kérlek, támogasd az oldalamat. Köszönöm!
FORRÁS. Káncz Csaba Facebook-oldala