SZELE TAMÁS: Orbán Viktor utolsó beszéde

Orbán Viktor tusványosi beszédét elmondta, és nem adott mást, csak mi lényege. A hallottak műfaját nehéz volna meghatározni, valami olyasmit prezentált nekünk, ami messze több a szürrealizmusnál vagy a mágikus realizmusnál, inkább tudósításnak tűnt abból a párhuzamos világból, ahol ő már elég hosszú ideje éldegél a mi költségünkön. Mindenesetre csak a kötőszavainak és névelőinek volt valamelyes köze a realitásokhoz, azoknak sem mindig.

Mielőtt belevágnék az elemzésbe, jelezném: képtelenség lenne a teljes szónoklatot változtatás nélkül közölni, annyira terjedelmes – képzelhető, milyen lehet az, amire már én mondom, hogy hosszú. Ezért annak ellenére, hogy rendelkezésemre áll a beszéd teljes leirata, inkább csak a fontosabb gondolatokat emelem ki belőle és magyarázom el, mit is akarnak jelenteni, ez sem lesz kis munka, de még mindig az elolvasható határon belül marad. Mármint terjedelmi szempontból: az eredeti szöveg minőségéért és valóságtartalmáért semmiféle felelősséget nem vállalok.

Aki azt mondaná hetykén, hogy „minek foglalkozni Orbánnal, már megbukott, hallgasson róla mindenki”, annak azt válaszolom, hogy ezzel segítenénk neki a legtöbbet: ha nem számolunk be a hazugságairól, a terveiről, a taktikájáról, beszámolnak majd az ő orgánumai, amit a hívei szentírásként, sőt, napi igeforrásként olvasnak. Ostobaság lenne hagyni, hogy Orbán velejéig hazug kommunikációja kizárólag kritikátlan formában maradjon az utókorra. Vagy akár a jelenkorra is.

És hiba is volna szó nélkül hagyni azt, ahogyan még most is „görbíti a valóságot”.

Akkor lássuk, miket bírt mondani ez az ember. Az alábbiakban minden idézet szó szerinti lesz, ami felesleges – például az udvariaskodás Tőkés Lászlóval – kimarad, megjegyzéseimet pedig szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

„Az elmúlt években azonban a világ helyzete bonyolult volt és nehezen érthető, változó és kaotikus. Ezért a korábbi években itt a hangsúly inkább a világ megértésén volt, azt akartuk kihüvelyezni, hogy a világ helyzetéből mi következik Magyarországra nézve. Ezen a módszeren most változtatnunk kell. Ugyanis ami a kormányzásunk alatt otthon könnyen érthető helyzet volt, mára nehezen érthetővé vált, mi is történik Magyarországon.”*

*Akkor lássuk. Ha az elmúlt években a világ helyzete nehezen érthető volt, ámde az ő kormányzásuknak köszönhetően Magyarországé könnyen érthető, úgy ez azt jelenti, hogy Magyarország nem része a világnak, mely pedig elvileg magában foglalja Magyarországot is. Esetleg a világ volna Magyarország része? Mindenesetre ennek a gondolatnak neki kellett volna futnia még egyszer, talán kétszer is.

„Azt akarjuk, hogy Magyarország Magyarország maradjon. Mindig is keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője. Nem leszünk bevándorlóország, nem leszünk brüsszeli gyarmat, nemzetet akarunk egyesíteni, határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs. Ezt a sort még hosszan folytathatnám.”*

*Igazán lekötelezne, ha 1. mutatna egyetlen magyar választópolgárt is, aki azt szeretné, hogy Magyarország ne az legyen, ami, hanem mondjuk változzon Burkina Fasóvá vagy Szent Ilona szigetévé, 2. mutatna legalább egy brüsszeli gyarmatot. Belga Kongó nem játszik, az már 1960 óta független.

„Nehéz megragadni ezt. Április 13-án egy új valóságra ébredtünk, valami olyasmire, amiről azt gondoltuk, hogy csak rossz vicc, vagy ízléstelen tréfa lehet, kiderült, hogy az a valóság. (…) A tényeket ismerjük személyre szabott, visszamenőleges hatályú jogszabályokkal az ellenzék felét, a legerősebb vezetőit, most már Zsolt barátunkat is, kizárták a politikából. Megtiltották nekik, hogy a jövőben megtiltották nekünk, hogy a jövőben indulhassunk a választáson. Ezzel kedves barátaim felszámolták a demokráciát. Ugyanis, ha nem az emberek döntik el, hogy kire szavaznak, hanem a hatalom dönti el, hogy kire szavazhatnak, akkor a demokráciának befellegzett. Személyre szabott, visszamenőleges hatályú alkotmánymódosítással leváltották a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság elnökét, eltávolították a legfőbb ügyészt, és ezzel megszüntették a jogállamot is. A demokrácia és a jogállam felszámolása Magyarországon ma a kizárólagos hatalomgyakorlás érdekében történik. Ez bűncselekmény. Ennek most nincs, de akkor majd lesz jelentősége, amikor visszaállítjuk a jogállamot, és akkor komoly jelentősége lesz.”*

*Amennyire láttam, Orbán szabad ég alatt beszélt, aminek azért van jelentősége, mert nem volt födém, ami rá szakadhasson ekkora hazugság és szemtelenség hatására – bár én a beszéd előtt még ellenőriztem volna a környékbeli villámhárítókat is, biztonsági okokból, hiszen a tüzes istennyila nem tréfadolog. Ha van ember a Kárpát-medencében, aki sikerrel számolta fel a demokráciát – bár nem végzett tökéletes munkát, de nagyon igyekezett – az pont ő volt. Épp ezért a jogállam visszaállításától is kizárólag csak neki és (bűn)társainak kell tartania.

„Van, akik Rákosit mondanak, a kommunistákat, de mindannyian érezzük, hogy ez azért valami más, modernebb, de azért láttunk már ilyet. Költségvetők eltávolítása, az ellenzék ellehetetlenítése, hogy fegyveres rendőröket küldenek azokra, akik nem támogatják a rendszert, mondjuk influenszerként pártirányítás alá vont ügyészekkel lerohanják az ellenzéki pártokat. Olyan ismerős ez. Hol is? Hol is láttunk ilyet?”*

*Nahát, nem méltóztatik tudni? Magyarországon láttunk ilyent. A tavalyi adatokba még nem látok bele, de csak 2024 első félévében 658 titkos, nemzetbiztonsági célú megfigyelésről döntött a magyar igazságügyi miniszter, Tuzson Bence. És az Orbán-rezsim tizenhat éve alatt bőven volt részünk nem csak megfigyelésben, de előállításban, perben, házkutatásban, ellehetetlenítésben. A Népszava karikaturistája, Pápai Gábor ellen kifejezetten rajzolás miatt indítottak eljárást. Másokat azért vettek őrizetbe, mert részt vettek békés demonstrációkban. Megint másokat csak azért hallgattak le – tudomásom szerint magam is közöttük voltam – mert egyszerűen kellemetlenek vagy gyanúsak voltak. De mondja, édes úr, mondja, maga szerint hol volt még ilyesmi, ha nem nálunk?

„Dél-Amerikában. És valóban, Dél-Amerikában van olyan irányzat, amelyet az európai baloldal évtizedek óta csodál, és amely sajátos elegye a kommunista gondolkodásnak, a politikai önkénynek és a gazdasági elnyomásnak. Az is igaz, hogy ezt a rendszert, ezt a Dél-Amerikában ismert rendszert Európában most vezetik be először. Ilyen még nem volt, talán Lengyelországban ismerhetünk fel néhány elemét ennek a rendszernek, de a maga teljességében most látjuk először. Az amerikaiakkal való tárgyalás után magam is rájöttem, hogy Magyarország az új Venezuela, csak olajvagyon nélkül.”*

*Azért az nem ártana, ha mielőtt megszólal, utánanézne annak, amit beszél. Az igaz, hogy Venezuelában Chávez és utódja, Maduro idején rémuralom volt, politikai önkény, gazdasági elnyomás: csakhogy ezek az emberek egészen pontosan azt művelték abban az országban, amit Orbán nálunk. A korrupció és az ideológiai fanatizmus, az autokrácia és a sorozatos, legfelsőbb szintű hazugságok, sikkasztások okozták az állam végromlását, az élelmiszerhiányt, az általános nyomort, a hiperinflációt, amin nem segített a hurrápatriotizmus és a moszkovita „szuverenizmus”. Nem, Trump nem tett rendet Venezuelában, csak lecserélte a vezetőséget a saját embereire: az ottani lakosság most alig él jobban mint Chávez és Maduro idején. Orbán ebben az esetben igazi oroszos módon az ellenlábasait vádolta saját, tulajdon bűneivel.

„Tisztelt hölgyeim és uraim, amit most Magyarországon látunk, az egy radikális baloldali politikai vírus, nemzetközi hálózatok terjesztik, csak eddig Magyarországra nem tudott bejutni. És miután eddig nem tudott bejutni, ezért nincs még neki tisztességes magyar neve sem. Én is keresgélem. Nem teszem le a voksom, de látom, hogy a világban ezt a jelenséget többfajta módon is megnevezik. Hívják neokommunizmusnak, hiszen Amerikában volt neokonzervatív szellemi mozgalom, ennek mintájára van, akik azt, ami Magyarországon történik, azt neokommunizmusnak hívhatják. Aztán van, aki New Age kommunizmusnak hívja. Aztán vannak, akik liberális autoriter rendszernek, van, akik egyszer csak államcsínynek. Én maradnék egyelőre az önkény és az önkényuralmi rendszer szavaknál.”*

*Mindezt az az ember mondja, akinek még a hivatalnokai is megkövetelték a hajbókolást, megalázkodást, és aki nem mert részt venni egy óvodai ünnepségen sem golyóálló mellény nélkül. Persze, nemzetközi hálózatok, gyíkemberek, Háttérhatalom, egyéb qanonista maszlag... azt, ugyebár mégsem fogja beismerni, hogy a valódi önkényúr ő maga volt. Pedig így van. És a zsebrákjai sem voltak nála különbek.

„A tény, hogy ez a valami, ez az új önkényuralmi kormányzati rendszer úgy jött létre Magyarországon, hogy Brüsszel támogatta. Sok illúziónk eddig sem volt Brüsszellel kapcsolatban, különösen, hogy a Moszkvával való hasonlóság egyre nyilvánvalóbbá vált, de hogy nyílt önkényuralmat is támogasson, azt azért kevesen gondolták, gondoltuk.”*

*Nofene. Ha Brüsszel az új Moszkva, akkor Orbán miért nem járt oda is nyaloncnak minden adandó alkalommal, ahogyan a régi Moszkvába tette?

„Magyarországon ma sokan, nagyon sokan, talán a Tisza szavazók többsége még mindig egyfajta gazdasági eufóriában van, és meg van arról győződve, hogy minden jobb lesz. Olyanok is vannak, akik azt gondolják, hogy kevesebb munkával több pénzhez lehet jutni.

Azt hiszik, hogy a valóságot látják, pedig egy moziban ülnek. Akik meg tudják, hogy moziban ülnek, azt hiszik, hogy dokumentumfilmet látnak, pedig ez egy fantasy.”*

*Ahhoz képest, hogy ő meg horrort vetített nekünk, mégis jobb a műsor.

„Összegzésképpen tehát azt mondhatom önöknek, hogy a Tisza egy új önkényuralmi rendszert akar és kezd kiépíteni. A Fidesz leváltása után a Fidesz megszüntetése a cél, a cél, hogy kizárják a vezetőinket a politikából, illegitim döntésekkel ellehetetlenítik a politikai alternatívát. Most éppen a Fideszt akarják fizikailag ellehetetleníteni karhatalmi erőkkel, elvitték a szervereinket, a tagnyilvántartásunkat, a levelezésünket.”*

*Ehhez képest április 12. előtt még a Fidesz akart megszüntetni minden egyéb politikai pártot Magyarországon, sőt, a velük egyet nem értőket mindenestől poloskának nevezték és ki akarták irtani. Most lettek csak ekkora demokraták, amikor lefoglalták a levelezésüket – szívesen belenéznék, de nem fogják nekem megmutatni. Hogy mindemellé akkora műszaki analfabéták, amekkorákat még nem hordott a hátán a magyar föld, az a székházuk előtt demonstratíve a kapuban tartott sajtótájékoztatóból is kiderült, ahol arra panaszkodtak, hogy „elvitték az internetjüket”. Aki nem képes a saját telefonjából egy wifi-pontot kicsiholni, arra számítógéppel rácsatlakozni, az képzetlenebb egy tízéves gyereknél is.

„Meg kell értenünk a választók döntését, hogy vereség után mindig önkritikusan kell nézni a világot. De erre sajnos nem sok időnk maradt, mert most Magyarországon veszélybe került a szabadság. Ezért egy önkritikára épülő ellenzéki politika helyett most ellenállási politikára kell váltanunk.”*

*Szóval önkritika nem volt, nincs, nem lesz, helyette van huj-huj-hajrá és nemesi bandérium, meg ellenállásnak nevezett kardcsörtetés. Igaz, önkritikában nincs is semmi gyakorlatuk.

Innentől kezdve üres szócséplés következik, minden bűn letagadása, minden vétek magasztalása és annak bizonygatása, hogy mindenki hülye, csak ők helikopterek. Ebből csak két gondolatot emelnék ki, mert különösen nagy ostobaságok:

„Miközben a baj, a gazdasági baj itt kopogtat az ajtón, a hatalom az euró bevezetéséről beszél. Szeretném, ha tudnák, hogy ez egy mese. Az euró valójában egy kódnév, egy rejtjel, a megszorítás kódja. Ezért támogatják a spekulánsok, meg a bankok, meg a pénzügyi emberek. Amikor ősszel majd jönnek a megszorítások, akkor erre az euróra fognak hivatkozni. Itt is megint hazudnak az embereknek.”*

*Azért már bocsánat, de ebből egy szó sem igaz, és az euró épp a bérek és megtakarítások értékállóságának lenne a garanciája.

„A világ olajkínálatának 18%-a kiesett. Ma az energiaárakat a világon óriási erőfeszítésekkel, messze áron alul lent tartják. Ez úgy történik, hogy az Egyesült Államok a stratégiai kőolaj tartalékából készletfelszabadítást hajt végre, ami kiesik Iránnál, az bejön innen. De ezek a készletek fogynak vészesen. Ez a helyzet, ez a politika fenntarthatatlan, az egész világ arra készül, leszámítva Magyarországot, hogy eljön a végítélet pillanata, és az árak többé nem tarthatóak lent, és ennek súlyos következményei lehetnek, szoktak lenni. Leginkább inflációsan.”*

*Ez már nem is fantasztikum, ez már mese. Vagy inkább nevezzük nevén: szemenszedett hazugság, nem egyéb. Akinek akár csak segédfogalma is van a világgazdaság működéséről, tudja, hogy ezzel a módszerrel egy nap alatt omlott volna össze az egész.

„A nemzeti kormányzást négyszer erősítették meg kétharmaddal választópolgárok. Igazából nem is lenne mit vitatnunk. 2010-től 2022-ig tartó 12 évről, mert a választópolgárok minden négy évben kétharmaddal elismerték, támogatták és megerősítették, amit csináltunk. Baj csak az utolsó négy évvel volt, amire viszont már nemet mondtak az emberek. Nem 16 évre mondtak nemet. 12 évre négyszer igent, és utolsó négy évre egyszer nemet.”*

*Ez a legnagyobb valótlanság. Ennyi erővel azt is mondhatná, hogy Rákosit és az ÁVH-t 1955-ig tulajdonképpen mindenki szerette, hiszen csak 1956-ban lázadt fel a nép ellenük, addig bizonyára semmi baj nem volt velük. Ellenkezőleg: ebben az idei vereségben tizenhat év minden elnyomása és az azok elleni tiltakozás benne volt, a rokkantnyugdíjak megvonásától a Hallgatói Hálózat szétverésén, a Szabadság téri tiltakozáson, a rabszolgatörvényen, a KATA eltörlésén, az influencertüntetésen és ezer más represszión és az azok elleni megmozdulásokon keresztül a Szuverenitásvédelmi Hivatal megalapításáig. Szó nincs arról, hogy csak az utolsó ciklussal lett volna „egy kis gond”. Rendben van, a födém nem szakadt rá, mert nem volt, a villám nem csapott bele, de a föld miért nem nyelte el?

„És végül a legfontosabb teendőnk, tisztelt hölgyeim és uraim, a legfontosabb teendőnk, hogy fellépjünk az új önkényuralommal szemben. Mondjunk neki nemet, álljunk ki a szabadság mellett, építsük fel a lehető legszélesebb ellenállást, hozzuk létre a lehető legszélesebb összefogást a szabadság mellett.”*

*És ezt miképpen tetszik tervezni? Azt nem részletezi, talán azért, mert vagy nem is tervezi igazából, vagy nem tudja, mihez kezdjen. De mondani kell valami kurucosat. Vagy olyasmit, amit annak gondol.

„Meg kell védenünk Magyarországot, mert nem lehetünk szégyenszemre Európa banánköztársasága.”*

*Hát még egyszer nem is kéne legyünk, mert eddig voltunk az. Sőt. Egy ismerősöm, egy nyugati lap tudósítója azt mondta, amikor kezdtek kiderülni a lombkorona-sétányok és más szépségek, hogy: „Eddig azt hittem, Magyarország banánköztársaság. Tévedtem. Banánhéj-köztársaság!”

„A Fidesznek ma az a dolga, hogy szolgálja és kiszolgálja a nemzeti ellenállást. A nemzeti ellenállás célja a szabadság helyreállítása, a szabadság pedig nem pártkérdés, sőt még csak nem jobb vagy baloldal kérdése. A Fidesznek most a lehető legszélesebb ívet kell húznia, ahol minden szabadságszerető ember elfér. Ezért a Fidesznek most nem pártként, hanem szolgáltató központként, inkubátorházként, ha úgy tetszi, faiskolaként kell működnie. A Fidesznek nem önmagát kell erősítenie, hanem a szabadságszerető emberek csoportjait és szervezeteit kell segíteni. Segíteni kell, hogy gyarapodhasson a szabadságszerető és a szabadság mellett bátran kiálló emberek száma.”*

*Egyfelől ez világos utalás arra, hogy nyitni kíván a legradikálisabb magyar szélsőjobboldal irányába, azok felé, akik eddig még a Fidesznek is vállalhatatlanok voltak. Másfelől tulajdonképpen nem mond semmit: ezek szóvirágok, sőt, képzavarok, hogy áll ellen egy faiskola? Vagy ha ő maga nem áll ellen, mit szolgáltat azoknak, akik „ellenállnak” helyette? Fegyvert, lőszert, konzervet? Netán csak jogi védelmet ad? Azzal ugyan sokra nem mennek.

„Itt Cipruson, Máltán, az összes többi jelentősebb európai országban kormányváltás történt. Különösen igaz ez a térségünkben. Gondoljanak arra, hogy tele vagyunk visszatérőkkel. Szlovákiában Fico visszatérő. Babis Csehországban most tért vissza. Szlovénia miniszterelnökét Janez Jansának hívják, most tért vissza. A lengyelek jövőre fordulnak és visszatérnek, és nem látom, hogy az osztrákok meg tudnák állítani Kickl alkancellár úrnak a visszatérését. Nekünk nincs más dolgunk, minthogy fölcsatlakozzunk erre az európai folyamatra. Jön a vonat, csak a megfelelő pillanatban ott kell lenni az állomáson egy érvényes jeggyel.”*

*Tehát úgy gondolja, hogy majd az autokraták-nacionalisták Internacionáléja fogja majd kivívni azt, hogy ő újból vezethesse Magyarországot? Csak a vonatjegyét kell megvegye és ki kell menjen az állomásra? Ciprus és Málta igen szép hely, de nem jelentős európai ország, Lengyelországban tegnap szakadt a PiS, azok már maximum az óvodába térnek vissza, ami meg Ausztriát illeti, jó esélyt adok rá, hogy olyant lát majd, amit most még nem. Azért nem szeretnék vele gonosz lenni: bármikor veszek neki egy vonatjegyet Szegedre, de csak oda. Ott van ugyanis a Csillag börtön. Valahogy el kell jutnia odáig, ezt még én is belátom. Ha kell, kikísérem a pályaudvarra is, és veszek neki bécsis zsemlét az útra.

„Vagyis kedves barátaim, az a dolgunk összefoglalva és zárásképpen, hogy tanuljunk a hibáinkból, büszkén álljunk ki a vívmányaink mellett, erősítsük a nemzeti ellenállást, segítsük a szabadságszerető embereket. Álljunk ki azok mellett, akik felemelik a hangjukat, és garantáljuk az embereknek, hogy amit a közelgő megszorításokkal elvesznek tőlük, azt egy új, higgadt, nyugodt polgári kormányzás vissza fogja nekik adni.”*

*Vagy ha nem is adja vissza, legalább megtartja magának. Elképzelem Mészáros Lőrincet (akinek a vagyonához még nem nyúlt senki) ahogy első helyen áll a sorban a kártérítésért. Mindegy, ez is fikció, abban a valószínűtlen helyzetben, ha Orbán újból hatalomhoz jut, senki sem kap majd semmit, és mindenki örülhet, akit a bőréből ki nem fordítanak.

Eddig tartott a beszéd, sok volt és sok az alja is: de mi a veleje?

Nem több és nem is kevesebb annál, minthogy Orbán hazudni még most is úgy tud, mint fénykorában, a vereséget beismerni ugyanúgy képtelen, mint mindig, a hatalomra épp annyira igényt tart, mint egész életében, de tenni érte valami valósat – nem hajlandó.

A változást úgy képzeli el, hogy azt majd kierőszakolja egy gazdasági válság és az azzal járó elszegényedés meg az európai – nem túlzottan sikeres – szuverenisták koalíciója, esetleg számít még az utcán randalírozó bandák támogatására is, de arról hallani sem akar, hogy ő is tegyen valamit. Ez nekünk, vele szemben állóknak jó hír, a híveinek annál rosszabb, ugyanis azt jelenti, hogy nem kapnak se pénzt, se posztót, csak nagyhangú közhelyeket, álljanak ellen abból. És ha a gazdasági válság elmarad, a szuverenisták támogatásával együtt, ha a szélsőséges bandákkal, amelyek manapság már jóval jelentéktelenebbek, mint 2006-ban voltak, elbánik a rendőrség, akkor úgy elsikkad az egész orbáni ellenállás, ahogyan annak idején a polgári körök mozgalma.

Orbán ma nem ígért semmit a híveinek, de ezért mindenüket kéri, sőt, követeli cserébe. Életüket, egzisztenciájukat, ha kell, pénzüket is.

Márpedig meg fogja tanulni, hogy a nyakas magyar életét és vérét talán még megígéri lelkesedésében, de zabot nem ad. Sed avenam non. Az drága.

Nem tartom lehetetlennek, hogy ma hallottuk Orbán Viktor utolsó nyilvános beszédét. A süllyesztő felé tart.

Remélem, meg is érkezik, és amint eltűnt a színről, az alagsorban rendőrök várják, bilinccsel.

Forrás: