500 hektáron irtotta ki az erdőt a Google az új adatközpontjához

Újabb fordulatot vett a Google finnországi erdőirtási botránya., amikor a finn engedélyezési és felügyeleti hatóság (LVV) október 22-én közölte, hogy rendőrségi vizsgálatot kezdeményezett a Muhosba tervezett adatközpont ügyében, és hogy a terület vizeiben savasodásra utaló változásokat mutattak ki. A cég két észak-finnországi helyszínén összesen több mint ötszáz hektáron vágták ki az erdőt még azelőtt, hogy lezárultak volna a kötelező környezeti hatásvizsgálatok.

Muhosban a Google kommunikációs vezetője az Ylének megerősítette, hogy mintegy 330 hektáron vágták ki a fákat, a Kajaanihoz tartozó Otanmäkiben pedig valamivel kevesebb mint kétszáz hektáron. A természetvédők becslése szerint ez az első helyszínen nagyjából 250 ezer, a másodikon további 150 ezer fát jelent. A hatóság szerint mindkét helyszínen kiterjedt munkát végeztek, kivágták a fákat, lehántották a termőtalajt, munkautakat és tárolóterületeket alakítottak ki, és ezzel épp azt a környezetet változtatták meg, amelynek állapotát és lehetséges terhelését a vizsgálatnak kellene felmérnie. A felszólítás azonnali leállást írt elő, legkésőbb október 23-i határidővel, és a hatásvizsgálatok befejezéséig érvényes. Nem tilt meg azonban minden tevékenységet: a tervezés, a mérések, a talajvizsgálatok és az olyan munkák, amelyeknek csekély és könnyen helyrehozható a hatása, folytatódhatnak.

A Google finn leányvállalata, a Tuike Finland október 14-i válaszában közölte, hogy mindkét területen felfüggesztette az érintett előkészítő munkálatokat. A cég azzal magyarázza a történteket, hogy az erdőtörvény alapján megtett bejelentésekre és az építési törvénynek az előkészítő munkákra vonatkozó rendelkezésére támaszkodott, és a hatóságokkal folytatott egyeztetésekből úgy értette, hogy az eljárása elfogadható. A finn STT hírügynökség szerint azonban a hatóság Muhos esetében már májusban jelezte, hogy környezeti hatásvizsgálatra lesz szükség, ez a részlet pedig sokkal kínosabbá teszi a jogértelmezésre hivatkozó utólagos magyarázatot, hiszen nem arról van szó, hogy egy amerikai óriáscég egyszerűen eltévedt volna a finn paragrafusok között. Kajaani önkormányzatának október 22-i közleménye egy fontos különbségre hívja fel a figyelmet: város szerint a településrendezési eljárás során részletes természetvédelmi felmérések készültek, a fakivágást bejelentették, és az értékes élőhelyeket is figyelembe vették, ezek a felmérések azonban jogilag nem helyettesítik a beruházás környezeti hatásvizsgálatát. A város azt is közölte, hogy építési engedélyt még nem adott ki, a közigazgatási bíróság pedig október 7-én az ügy lezárásáig megtiltotta az Otanmäki–Humpinsuo részterv végrehajtását.

A The Guardian riportjában a környékbeliek elszíneződött vízről és az erdő eltűnése után megváltozott élővilágról beszéltek, az LVV legújabb közleménye azonban már mérési eredményekre hivatkozik. A hatóság szerint Muhos térségében fekete pala és savasodást okozó talaj található, ezért a víztelenítés és a földmunkák növelhetik a vizek savasságát és fémtartalmát, és a cég által benyújtott ellenőrzési eredmények pedig már savasodásra utaló változásokat mutatnak. A tervezett mintegy kilenc kilométernyi új árok nagy részét már ki is ásták, holott az árkolást legalább hatvan nappal a munkák megkezdése előtt be kellett volna jelenteni. A hatóság ezért vízjogi engedélyt és november 5-ig részletes, független ellenőrzéssel kísért vízkezelési tervet követel, mert a Google által javasolt megoldásokat önmagukban elégtelennek tartja. Külön vizsgálják egy, a területen élő mocsári béka szaporodó- és pihenőhelyének állapotát is.

A botrány a finn erdőipar ellátási láncába is begyűrűzött. Az Yle kiderítette, hogy a két területről származó fa közvetítőkön keresztül az UPM-hez és a Metsä Grouphoz is eljutott, a cégek pedig a tisztázásig leállították az érintett szállításokat. A Metsä Group mintegy ötezer köbméter Otanmäkiből származó fáról számolt be, a UPM néhány ezer köbméterről. A Stora Enso eleinte tagadta, hogy érintett lenne, október 17-én azonban elismerte, hogy egy beszállítón keresztül nagyjából ötezer köbméter Muhosból származó rönk- és rostfa került az oului üzletágához, bár hangsúlyozta, hogy a Google-lal nem volt közvetlen fakitermelési vagy szállítási szerződése. Az FSC erdészeti tanúsító szervezet finnországi vezetője szerint törvénytelenül kitermelt fa nem kerülhet be a tanúsított rendszerbe, és nem keverhető tanúsított termékek közé, a PEFC pedig szintén vizsgálja a történteket. A kivágott fa tehát nem maradt eladatlanul, egy része már bekerült az ipari feldolgozásba, és most az a kérdés, felhasználható-e, és milyen tanúsítási következményekkel jár, így a kockázat nem áll meg a Google kerítésénél, hanem a beszállítókat és a feldolgozókat is érinti.

A Google szeptemberben bejelentett 13 milliárd eurós finnországi programja több helyszínt, adatközpontokat, kapcsolódó infrastruktúrát, valamint energetikai és helyi partnerségeket foglal magában, és a beruházások zöme 2027–2028-ban valósul meg. A gazdasági haszonról homlokegyenest ellentétes állítások hangzanak el. Jussi Kangasharju, a Helsinki Egyetem informatikaprofesszora a The Guardiannek arról beszélt, hogy a helyi foglalkoztatás korlátozott, és kevés társasági adó marad Finnországban, a Google ezzel szemben országos beszállítói és foglalkoztatási hatásokra hivatkozik, és saját becslése szerint az építési szakasz több mint 37 ezer munkahelyet támogatna, a működés pedig tartós állásokat teremtene. Muhosban egy konkrét önkormányzati megállapodás is ismert. A település 2025 augusztusában jelentette be, hogy 26 millió eurós területhasználati szerződést kötött a Tuike Finlanddal közművek és az utak kiépítésére. Az önkormányzat 2026-os költségvetése szerint azonban a bevétellel nagyjából azonos összegű infrastrukturális kiadások állnak szemben, így ez nem valami szabadon elkölthető, tiszta nyereség. A megállapodás mintegy 255 hektáros erdővédelmi kompenzációt is tartalmaz, amely független a Google által Muhosban ígért 130 hektáros újraerdősítéstől.

Az adatközpontokról szóló országos vita egyik legfontosabb kérdése az energiaellátás. A finn hálózatüzemeltető, a Fingrid szeptember végi előrejelzése szerint az ország éves áramfogyasztása a 2025-ös mintegy 85 terawattóráról 2030-ra 106–123 terawattórára nőhet, amiben az adatközpontok mellett az ipar villamosítása, a hidrogéntermelés, valamint a fűtés és a közlekedés átalakulása is szerepet játszik. A Fingrid ezért új termelőkapacitások és az időjárástól független, szabályozható erőművek építését sürgeti. Ebből nem következik automatikusan, hogy a Google bármelyik létesítménye meghatározott összeggel drágítaná a háztartások villanyszámláját, az viszont igen, hogy az ilyen beruházásokat az egész ország energiarendszerével össze kell hangolni. A cég erre energetikai megállapodásokkal válaszol: közlése szerint 22 éves szerződést kötött a loviisai atomerőmű élettartamának meghosszabbításáról, új szélerőművi kapacitásokat támogat, és egy 94 megawattos akkumulátoros energiatárolóra is szerződött, amik ugyan fontos vállalások, de a helyszíni környezetvédelmi eljárásokat nem helyettesítik. Az adózásban is fontos változás történt: a finn adóhatóság tájékoztatása szerint az adatközpontok 2026. július 1-jétől kikerültek a kedvezményes áramadó-kategóriából, és a pénzügyminisztérium szerint adójuk kilowattóránként 0,05 centről 2,24 centre emelkedett.

A szigorúbb adatközponti szabályozást sürgető polgári kezdeményezést a hivatalos nyilvántartás legfrissebb adatai szerint már 96.522-en támogatták. A kezdeményezők hálózati csatlakozási feltételeket, tartalékellátási követelményeket, a hulladékhő hasznosítását és az igénybe vett erőforrások után fizetendő külön díjat követelnek, hogy az áram- és vízhasználat, valamint a környezeti terhelés költségeit az üzemeltetők is arányosabban viseljék. A hatóság szerint a környezeti vizsgálatot megelőző munkák beszűkíthetik a valódi döntési lehetőségeket, Kajaani önkormányzata pedig maga is elismeri, hogy javítani kell a nagyberuházások hatósági egyeztetését és az információáramlást, mert mire a különböző eljárások egymásba érnek, az erdő jelentős része már eltűnt, a fa egy része a feldolgozókhoz került, a vízkezelésről pedig új terveket kell benyújtani. A beruházás ígért előnyeit továbbra is lehet mérlegelni, a kivágott erdőt viszont már senki sem tudja pótolni.

Ugar