Nicușor Dan az úgynevezett stabilitás oltárán áldozná fel a reformokat

Nem egészen ezt vártuk a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián kétszer is aranyérmet szerző államfőnktől, és akkor még nagyon enyhén fogalmaztunk. Nicușor Dan szerint Románia számára most a stabilitás sürgősebb, mint a gyors reform. A kijelentéssel rögtön két baj is van: az egyik az elnök eddigi politikája, a másik maga az elv, amelyre ezt a politikát építi.

Ha a stabilitás ennyire fontos, akkor miért nincs Romániának immár 125 napja teljes jogkörű kormánya? Nicușor Dan némán nézte végig, ahogy a PSD az AUR-ral együtt megbuktatta az Ilie Bolojan vezette kabinetet, majd hónapokon keresztül nem tudott olyan miniszterelnök-jelöltet találni, aki mögé parlamenti többséget lehetett volna szervezni. Jelöltjei elbuktak, a pártok közötti viszony időközben még rosszabb lett, az ország pedig a rendszerváltás óta példátlan kormányválságba süllyedt. Az elnök most már maga mondja, hogy nem lehet tovább várni, és az Egyesült Államokba tervezett utazása előtt megpróbálkozik a harmadik jelöléssel. Nehéz tehát komolyan venni a stabilitásra való hivatkozást attól az államfőtől, akinek az egyik legfontosabb alkotmányos feladata volna a válság feloldása, mégsem sikerült működő kormányt létrehoznia. A parlamenti többség megteremtése természetesen nem kizárólag az elnök feladata, de ő irányította a konzultációkat, ő nevezte meg a kormányfőjelölteket, és hónapokon keresztül ő döntött úgy, hogy inkább vár.

A másik probléma súlyosabb ennél. A stabilitást és a reformot egymással szembeállítani hamis választás, mert Romániában éppen az évtizedek óta elmaradt reformok hiánya teremti újra és újra az instabilitást. A túlméretezett állam, a pártkatonákkal kitömött intézmények, a veszteséges állami vállalatok, az igazságügy rendezetlen ügyei, a kiszámíthatatlan adórendszer és a közpénzek politikai szétosztása nem a stabilitás biztosítékai, hanem a mostani válság okai. A stabilitásért nem feladni kellene a reformokat, hanem végrehajtani őket.

Nicușor Dan közben maga is elismerte, hogy a polgárok viselték a hiánycsökkentés terheinek jelentős részét, miközben az állami kiadások érdemi megvágása elmaradt. A következő kormánynak szerinte is hozzá kell nyúlnia az állam költségeihez, és tartania kell a 2027-re vállalt hiánycélt. Ez tulajdonképpen meg is cáfolja a saját kijelentését: reformok nélkül nem lesz költségvetési egyensúly, anélkül pedig politikai stabilitás sem. Az egész román politikai osztály mintha arra játszana, hogy még egyszer megússza azt, amit Bolojan elkezdett. A polgárok és a vállalkozások már megkapták a számlát, most az állami intézményrendszer, a szinekúrák és a pártok gazdasági hátországa következne, ezen a ponton bukott meg a Bolojan-kormány, és ezért nem akar senki igazán kormányozni. Nicușor Dan pedig, aki azzal kampányolt, hogy nem része ennek a rendszernek, most éppen annak legfontosabb túlélési stratégiáját teszi magáévá: nevezzük stabilitásnak azt, hogy lehetőleg semmi lényeges ne változzon.

Az elnök azt mondja, feladata közvetíteni és fenntartani a politikai egyensúlyt, nem pedig valamely kisebbségi politikai tábor szereplőjévé válni. Ez rendben volna, ha a közvetítésnek látszana az eredménye. Jelenleg azonban nincs teljes jogkörű kormány, nincs parlamenti többség, nincs megegyezés a reformokról, és még azt sem tudjuk biztosan, kit nevez ki miniszterelnöknek. Ez nem stabilitás, hanem krónikus balfaszság.

Forrás: G4Media