Az RMDSZ végleg beszállt a PSD és az AUR mellé, illiberális demokrácia épül

Az RMDSZ ismét ledobta az illiberális akciócselekvést, és delegáltján keresztül vett részt egy olyan Románia megépítésében, amelyben mi, magyarok mindenképp a rövidebbet húzzuk majd, csak az a kérdés, hogy elsőként megyünk a vágóhídra, vagy a Grindeanu által személyesen beígért rezsimet éri el előbb a bosszú. Írtunk már arról, hogy az UDMR, amit ezentúl jobb lenne ezzel a névvel illetni, az integritási törvény módosítása kapcsán nemcsak kiegészítette szavazatokkal a PSD-t, hanem korábban, a felsőház bizottságában egyenesen megzsarolta a PNL és az USR berzenkedő politikusait, és ezzel a zsarolással kényszerítette ki, hogy még a pénzügyi érdekeltségek se legyenek nyilvánosan közzétéve az Integritási Hatóság (ANI) honlapján. Az integritási törvény módosítására azért volt szükség, hogy Románia megkaphassa a PNRR-n keresztül a soron következő 770 millió eurót, de ez annyira nem hiányzik a politikai elitnek, hogy kidobták az ablakon.

A román Alkotmánybíróság (CCR) tegnap 5–3 arányban alkotmányosnak találta az úgynevezett „Fritz-módosítást”, amelynek következtében az USR elnöke, Temesvár polgármestere elveszítheti mandátumát egy olyan ügy miatt, amely egy korábbi időszakhoz kapcsolódik. A döntés politikai jelentőségét az adja, hogy egy parlamenti többség menet közben megváltoztatott egy jogszabályt, majd a módosított szabályt egy korábbi esetre alkalmazta. A G4Media ezt egyenesen a demokratikus jogállam elleni hibrid háború részeként értékelte, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a CCR döntése szerint egy új jogszabály olyan következményt kapcsolhat egy korábbi ügyhöz, amely az érintett választott tisztségének elvesztéséhez vezethet.

Lehet ezen vitatkozni jogászkörökben, lehet hosszú oldalakon keresztül magyarázni, hogy a CCR pontosan milyen dogmatikai érveléssel jutott erre a következtetésre, de a politikai lényeg ettől nem változik:

mától Romániában a szabályokat menet közben lehet átírni, majd az új szabály alapján régi ügyeknek új következményt lehet adni.

Ma Dominic Fritz van soron, holnap lehet valaki más, és ettől válik az ügy sokkal veszélyesebbé annál, mintsem hogy a PSD éppen ki akarja-e csinálni az USR vezetőjét.

Tegyük fel egy pillanatra, hogy Fritz hibázott, az ANI-nak igaza volt, és az eredeti összeférhetetlenségi ügyben minden a lehető legszabályosabban történt. Akkor is marad az a kérdés, amit normális esetben fel sem kéne tenni: szabad-e egy már megtörtént és korábbi szabályok alapján elbírált ügyhöz évekkel később olyan új jogkövetkezményt kapcsolni, amely az érintett választott tisztségének elvesztését eredményezi? Ha erre az állam válasza igen, akkor nem Dominic Fritzről beszélünk többé, innen kezdve arról van szó, hogy a politikai rendszer szabálykönyve nem feltétlenül előre érvényes, hanem a hatalom aktuális érdekei szerint utólag is átírható.

Az RMDSZ ebben a történetben pedig nem kívülálló!

Nagyon nem! Nem az a magyar érdekképviselet, amely tehetetlenül nézi, ahogy a román politikai elit megint keresztülgázol a jogállamon, nem az a demokráciára érzékeny törpepárt, amelyik a pálya széléről tiltakozik, hogy „mi ezt nem így gondoltuk”. Az RMDSZ nyakig benne van ebben a történetben: szavazatokkal, politikai zsarolásokkal és alkukkal és immár alkotmánybírói szavazattal is.

A CCR öt bírája szavazott arra, hogy átmenjen a Fritz-módosítás: Mihai Busuioc, Gheorghe Stan, Mihaela Ciochină, Cristian Deliorga és Csaba Asztalos - igen, így, mert nem hinném, hogy magyar szabály szerint kéne írnunk a nevét. Három alkotmánybíró – Simina Tănăsescu, Dragoș Dacian és Laura-Iuliana Scântei – ellene szavazott. Az öt igen szavazat között tehát ott van Asztalos Csaba, az RMDSZ által delegált alkotmánybíró, és ez nem egy mellékes, nem egy legyintésre érdemes részlet, nem lábjegyzet a román jogtörténetben, hanem ott marad örökre a szégyenfalon.

Ugyanis ha Asztalos Csaba nem szavaz igennel, akkor az eredmény 4–4, és akkor a Fritz-módosítás nem megy át.  Ennyi!

És hogy a történet még szebb legyen, ugyanaznap a CCR egy másik, szintén 5–3-as döntéssel azt is kimondta, hogy nem alkotmányos az a rendelkezés, amely kötelezte volna az ANI-t arra, hogy nyilvánosságra hozza a tisztségviselők vagyon- és érdekeltségi nyilatkozatait. A három ellenzéki bíró között ismét ott volt Simina Tănăsescu, Dragoș Dacian és Laura-Iuliana Scântei, míg az öt igen szavazó között ismét ott találjuk Csaba Asztalost. Döntésük következtében a politikusok, polgármesterek, megyei tanácselnökök és más magas rangú tisztségviselők vagyon- és érdekeltségi nyilatkozatai a továbbiakban nem lesznek nyilvánosan hozzáférhetők az ANI honlapján.

Vagyis ugyanazon a politikai-alkotmányos történetszálon két nagyon fontos dolog történik:

• az állampolgár kevesebbet tudhat meg a hatalom vagyonáról,

• a hatalom mozgásteret kap arra, hogy korábbi politikai ügyekhez új jogkövetkezményeket kapcsoljon.

Szép kis jogállami csomag, tulipántos ládában, szegfűkkel díszítve, aranybevonattal - ahogy az kell.

Az RMDSZ sem tegnap este kezdte el építeni az illiberális államot

Az UDMR-t – amit ezentúl talán jobb lenne ezen a nevén illetni, hogy legalább a politikai identitászavarunkat ne kelljen tovább súlyosbítani – az integritási törvény történetében sem lehet egyszerű szemlélőként kezelni. A házbizottsági vitában az UDMR olyan módosítást zsarolt ki, amelynek eredményeként a politikusok pénzügyi érdekeltségeinek nyilvánossága megszűnik, a PSD és az AUR ezután tovább csonkolta a törvényt, többek között a készpénzvagyon bevallásának kérdésében, majd bekerült az úgynevezett anti-Fritz-módosítás is, és mindezt egy olyan törvény esetében, amelynek elfogadása a PNRR-hez kapcsolódó vállalások miatt 770 millió euró uniós forrás megszerzéséhez is kapcsolódik. A Szenhátusban végül RMDSZ-es szavazatok is csapódtak az elfogadáshoz szükséges többséghez...

Dominic Fritz története önmagában egy politikai bosszú története is lehetne, mert végülis annak indult. Fritz 2020-ban lett Temesvár polgármestere. Elődje, Nicolae Robu idején már aláírtak egy PUZ-t, vagyis helyi fejlesztési tervet egy ingatlanberuházáshoz, a fejlesztő által megbízott építésziroda egyik alkalmazottja közben 25 ezer lejjel támogatta az USR kampányát. Fritz polgármesterré választása utáni első nap ismét aláírta a dokumentumot (a Robu által aláírt formában), majd az önkormányzat elé terjesztette, ahol azt megszavazták. Az ANI emiatt összeférhetetlenségi ügyet indított, Fritz pedig bírósághoz fordult - a pert elvesztette. Lehet tehát azt mondani: Fritznek nem kellett volna aláírnia, politikusként nagyobb óvatosságot kellett volna tanúsítania, vagy akár azt is, hogy az ANI-nak volt alapja az eljárásra, csakhogy mostanra már nem ez a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy akarunk-e olyan Romániában élni, ahol a politikai többség menet közben átírhatja a jogkövetkezményeket, majd az új szabály segítségével eltávolíthatja politikai ellenfelét.

Az RMDSZ építője lett az új illiberális Romániának!

A kérdés ugyanis nem az, hogy az RMDSZ miért akar kormányon lenni, ezt nagyjából mindenki meg tudja magyarázni. A kérdés az, hogy mit hajlandó feladni azért, hogy kormányon maradjon. Nemrég számoltunk be arról, hogy a PSD–AUR–RMDSZ háromszögben hogyan alakult ki közös front az átláthatóság ellen. Akkor még akár azt is mondhatta volna valaki, hogy ez csak egy rosszul sikerült parlamenti alkudozás, csakhogy azóta szépen kirajzolódik a sokunk által már évtizedek óta ismert minta.

Cseke Attila néhány napja még arról beszélt, hogy egy széles, proeurópai nagykoalícióval kellene megakadályozni a szélsőjobboldal hatalomra jutását. Az RMDSZ szerint technokrata kormány nem jöhet, inkább valamilyen nagykoalíciós konstrukció kellene, amelyben a korábbi kormánykoalíció pártjai együtt maradnak. Csakhogy az a politikai konstrukció, amelyet Cseke Attila szélsőjobboldal elleni gyógyszerként ajánl, éppen annak a politikai elitnek a visszaépítését jelentené, amelyik az országot a jelenlegi válságba navigálta. A PNL és az USR egyre inkább egy PSD-ellenes frontba tömörül és nem fognak megszavazni egy Grindeanu-kormányt, ami azt jelenti, hogy kormány csak akkor lesz, ha a szélsőjobb is megszavazza.

Alig néhány nappal ezelőtt írtuk meg: Sorin Grindeanu miniszterelnökként keresztül akarja vinni a közigazgatási reformot, amelynek egyik eleme a kistelepülések összevonása lenne. Egy nyolc nagy régióra vagy nagyobb közigazgatási egységekre épülő modellben Hargita, Kovászna és Maros megye könnyen egy román többségű nagyobb egységbe kerülhet, amivel a magyar közösség elveszítheti jelenlegi közigazgatási többségi pozícióit, és bár Kelemen Hunor korábban világosan beszélt arról, hogy a megyehatárok átrajzolása és a magyar többségű területek román többségű egységekbe olvasztása elfogadhatatlan, most ugyanez Kelemen Hunor támogatna egy olyan politikai konstrukciót, amelynek élén Sorin Grindeanu állna, mindemellé:

• A PSD megpróbálja újrarendezni a politikai erőviszonyokat.

• Az AUR egyre fontosabb parlamenti tényező.

• A CCR olyan döntéseket hoz, amelyek szűkítik az átláthatóságot, miközben egy személyre szabott, visszamenőleges hatású jogkövetkezményt is alkotmányosnak talál.

• Az RMDSZ pedig mindeközben egyre szorosabban igazodik ahhoz a politikai blokkhoz, amely ezt az irányt képviseli.

• A tegnapi Fritz-ügyben az RMDSZ által delegált Asztalos Csaba szavazata konkrétan elengedhetetlenül szükséges volt az 5–3-as többséghez.

• A mai vagyonnyilatkozati döntésben ugyanez az ötös többség ismét az átláthatóság ellen szavazott.

Mindez együtt egy eddig nyíltan ki nem mondott, de annál erősebben megmutatkozó új politikai irány, és ennek az iránynak van neve is: illiberalizmus.

Az RMDSZ válasza a magyar szavazók felé pedig ismét csak annyi lesz: ott kell lennünk Bukarestben.

Karczag Anna

Cikkünk írása után derült ki, hogy a CCR és Asztalos Csaba döntése még annál is rémesebb, mint gondoltuk: egészen abszurd. Részletek alább: