Lojalitási kérdőív a szövetségeseknek: Trump kipipálja, kit hagyhat sorsára

Egy kérdőív - ennyibe kell beleférjen a transzatlanti szövetség hét évtizede. A Bloomberg által megszerzett dokumentum szerint a Trump-adminisztráció szétküldött a NATO-tagállamoknak egy kérdéssort, amelyben lényegében leosztályozza őket: ki mennyire állt ki nyilvánosan az amerikai külpolitika mellett, ki milyen korlátozásokat rakott az amerikai bázisokra, ki vesz eleget amerikai fegyvergyártóktól. Lojalitási teszt, mielőtt Washington csökkenti a katonai jelenlétét Európában, és mielőtt bárki azt hinné, hogy ez valami elvont bürokratikus rutin — nem az. Ez annak a papírmunkája, ahogyan az Egyesült Államok felkészül rá, hogy végleg magára hagyja Európát.

Nézzük konkrétan, mit is akar tudni Washington a szövetségeseitől, mert a kérdések önmagukban elárulják a szándékot. A dokumentum — amelyet nemrég küldtek szét a tagállamoknak — arra kíváncsi, hogy az adott ország nyilvánosan támogatta-e az amerikai külpolitikát, és milyen megszorításokat vezetett be az amerikai hadsereg bázishasználatára a saját területén. Rákérdez a védelmi kereskedelemre is: vásárol-e az illető állam amerikai gyártóktól, és tiltakozott-e nyilvánosan olyan európai szabályozások ellen, amelyek korlátoznák az amerikai cégek hozzáférését a védelmi szerződésekhez, és van egy különösen árulkodó tétel: a dokumentum azt is firtatja, hogy az adott tagállam felzárkózott-e ahhoz az amerikai megközelítéshez, amelyet „erősnek, világosnak és diszkrétnek" ír le — ez a megfogalmazás Pete Hegseth amerikai védelmi miniszterhez köthető. Vagyis nemcsak azt mérik, mennyit költesz és mit veszel, hanem azt is, mennyire idomulsz ideológiailag a washingtoni vonalhoz. Ez már nem szövetség - ez hűbéreskü, kipipálandó rovatokkal.

A kérdőív óvatosan, de célzottan tapint rá azokra a pontokra, ahol Washington és Európa között már szikrázott a levegő. Az egyik Irán: az Egyesült Államok és Izrael februárban minden előzetes egyeztetés nélkül, a NATO-szövetségesek megkérdezése nélkül indította el az iráni háborút. Ezután több európai állam — köztük Spanyolország — korlátozta, hogy az amerikai hadsereg a területén lévő bázisokat használja az Irán elleni műveletekhez. A dokumentum nemcsak azt kérdezi, ki vezetett be ilyen korlátozásokat, hanem azt is — sokkal fenyegetőbben —, hogy hajlandó-e feloldani vagy megszüntetni azokat. A másik gyújtópont Venezuela. Az amerikai művelet, amelynek során Nicolás Madurót elfogták és letartóztatták, több európai kormányt is felháborított — sokan a nemzetközi jog megsértésének tartották. A tesztlap ezt is méri: ki állt Washington mellé, és ki merészelt fanyalogni. A képlet egyszerű: aki a nemzetközi jogra hivatkozott, az rossz pontot kap.

A kérdőív egy hat hónapos felülvizsgálat része, amelyben a Trump-adminisztráció az európai amerikai katonai jelenlétet méri fel. A felülvizsgálat decemberre készül el, és — ahogy a Bloomberg fogalmaz — újabb csapat- és erőforrás-csökkentésekhez vezethet. Nem is a jövőről van szó: az USA már bejelentette mintegy 5000 katona kivonását Németországból, és több erőátcsoportosítását pótlás nélkül. Csökkenhet a NATO rendelkezésére bocsátott amerikai képességek egy része is — stratégiai bombázók, drónok, hadihajók. Van egy kivétel: Lengyelországba az adminisztráció épp hogy több amerikai katonát ígért — miután ott Karol Nawrockit, egy nacionalista politikust választottak elnökké. Vagyis a képlet szépen kirajzolódik: aki ideológiailag idomul, azt jutalmazzák, aki ódzkodik, azt cserbenhagyják.

És most tegyük a helyére az egészet: kell valami indok arra, hogy az USA végleg magára hagyja Európát — és egy lojalitási kérdőív pont jó erre, mert aki „megbukik" a teszten, arról majd el lehet mondani, hogy hát ő maga nem volt elég elkötelezett, nem is érdemli a védelmet. Van még két év ennek az őrültnek a mandátumából, és ezalatt le kell vezényelni a kivonulást — mert így kívánja a nagy orosz medve, akivel Trump olyan szép bizniszeket köthetne, ha ez a sok fránya európai állam nem akadályozná. Meg persze Ukrajna, amelynek a népe udvariatlan módon nem hajlandó meghalni azért, hogy a Vörös téren egyszer felépülhessen egy Trump Tower.

Ez nem túlzás, hanem a pontok összekötése. Az az elnök, aki többször is megalázóan beszélt az európai szövetségeseiről, aki Grönlandot szemelte ki megszállásra, aki a Hormuzi-szorost hol az USA területévé nyilvánítaná, hol a saját szövetségesét, Ománt fenyegeti bombázással — ugyanaz az elnök most kérdőívet küld, hogy megtudja, kire számíthat, amikor elkezdi lebontani a második világháború utáni világrendet. A transzatlanti szerződés hét évtizeden át azon az elven állt, hogy az amerikai biztonsági garancia akkor is érvényes, ha a szövetségesek épp politikailag nem értenek egyet. Ezt a kérdőív most nyíltan felmondja: mostantól a védelem ára a behódolás.

Ez a kérdőív minket, kelet-európaiakat érint a legközvetlenebbül. Mi vagyunk azok, akik a legjobban rászorulnánk arra az amerikai biztonsági garanciára, amelyet Trump épp most tesz feltételessé — miközben Oroszország drónokkal tapogatja a román légteret, Moldovát destabilizálja, és a NATO keleti szárnyát teszteli. Pontosan akkor kezdi Washington leosztályozni a hűségünket és mérlegelni a kivonulását, amikor a fenyegetés a legnagyobb. De van ebben egy kényszerű, keserű lehetőség is, és ezt Erdoğan EU-fordulata meg a mekkai paktum már előrevetítette: ha Amerika tényleg kihátrál, akkor Európának végre a saját lábára kell állnia — feltöltött raktárakkal, önálló hadiiparral, azzal az egységgel, amelyről a kétfrontos háború forgatókönyvei is szóltak.

A kérdés csak az, hogy képes-e minderre egy olyan kontinens, amely eddig kényelmesen az amerikai ernyő alatt sütkérezett, és amely most döbbenten olvassa a kérdőívet, amelyben egy tengerentúli elnök arról érdeklődik, elég hűségesek voltunk-e ahhoz, hogy megvédjen. A medve közben ott ül a spájzban, és nagyon türelmesen vár, Trump pedig épp kinyitja neki az ajtót — nem tévedésből, hanem mert odaát, a Vörös téren, jó nagy telket néztek ki egy toronynak.

Ugar