Óbalok, Óbélák és Ójédék, Takaró és Takarodó

Nehéz napok járnak Erdélyre, leginkább szülőföldünk naggyá nőtt és nernyikké nemesült fia, úgymint Orbán János Dénes kapcsán, akit most verbálisan lincsel a Facebook népe, köztük gyerekkori barátok, egykori ivócimborák, Főtér és Emilke, akik hirtelen felfedezték magukban a közpénzőr-tálibot, és hirtelen Takaró Mihály is derogál nekik.

Ott van a kórusban a liberális oldal is, az úgynevezett erdélyi "ellenzék" - amely csak attól ellenzék, hogy a Fidesszel helyezi szembe magát, vigyázva arra, hogy az RMDSZ-ből is csak a Fidesszel helyezkedjen szembe - pedig az RMDSZ a romániai magyaroknak olyan egypártja, amilyen a Fidesz sose tudott lenni Magyarországon.

Nos, a liberális elit siet tisztázni, hogy itt kérem nem mindenki OJD legjobb barátja, ha van is felelősség, az a másé, s nekik különben sincs semmi közük ehhez az egészhez, de ha jobban megkaparjuk a témát, kiderül, hogy tulajdonképpen de, benne vannak ők is nyakig, sőt, tulajdonképpen velük kezdődött az egész.

Menjünk egy kicsit vissza az időben, s nézzünk körül.

2004-ben alakul meg a csíkszeredai Bookart kiadó, akkortájt egyébként, amikor Verestóy Attila megveszi az RMDSZ-nek a Transindexet az akkor még csóró stróman Kelemen Hunor nevére, és amit utána addig titkolnak, ameddig csak lehet, és ez több mint tíz évet jelent.

Úgy látszik, a frissen alakult Bookart befeketőinek a bőre alatt is pénz van, a maradékot pedig forgatni kell, hogy meg ne penészedjen, mert a Bookart 2005-ben rögtön öt évre előre megveszi Markó Béla még meg nem írt verseit 25.000 eurónak megfelelő összegért.

2004-2006 az az időszak, amikor a román gazdaság még nem lódul meg. Ezek az utolsó igazán szegény évei Romániának, ekkor még mindenkinek csóré a segge, huszonötezer eurónál sokkal nagyobb summát nem nagyon lehetett volna feltűnés nélkül tisztára mosni. Ezt onnan is lehet tudni, hogy ez a tranzakció is feltűnt a sajtónak, természetesen nem a romániai magyar sajtónak, hanem a román nyelvű sajtónak és a román civileknek, akik szerint ezzel a megállapodással Markó Béla volt messze a legjobban fizetett román költő ebben az időszakban, és akik szerint ez a javadalmazás jóval a korabeli európai piac feletti volt.

Annak ellenére, hogy a DNA is eljárást indított, a botrány egyáltalán nem szivárgott át a magyar nyelvű nyilvánosságba, magyar részről legföljebb éppen Demeter Szilárd emlegette fel a tranzakciót, ő is évekkel később. A DNA vizsgálata állítólag azzal zárult, hogy ez nem büntetőjogi jellegű ügy. Az RMDSZ által kitartott sajtó pedig úgy sem fogta meg a témát, hogy ez az összeg nem egy többségi nemzettől lett kitalicskázva, hanem ezzel egy kisebbséget köpött szembe a saját érdekvédelmi szervezete, élén egy költővel, aki ráadásul ezidőtájt Románia miniszterelnök-helyettese.

Nem baj, amíg jön a fizetés.

Nemcsak az RMDSZ-közeli erdélyi elit hallgatott, hanem a hozzájuk kötődő magyarországi elit is. Azzal talán lehetne védekezni, hogy ők az erdélyi barátok miatt nem tudtak erről, az viszont bizonyos, hogy az ÉS, a Magyar Narancs és ehhez hasonló kiadványok ma is független értelmiségiként, nem pedig magas rangú politikusként kezelik Markót, amit ő mond, az szent, még abban a vonatkozásban is, hogy ki volt szekus és ki nem volt az, holott nem ismert Markónak ilyen irányú munkássága.

Mintha Markó nem épített volna diktatúrát, sokkal mélyebbet, mint a Fidesz.

A magyarországi óbalos értelmesség figyelmét sajnos elkerülte, hogy a nagyjából ugyanekkor, de Markónál kicsit kevesebb ideig uralkodó kalmükföldi zsebdiktátor, Kirszan Iljumzsinov kiválóan sakkozott, Orbánt pedig kérem, kezeljék focistaként, Hitlert pedig kizárólag festőként.

Köszönöm.

2005 (pontosabban 2022) óta annyit változott a képlet, hogy bizonyos tektonikus mozgások* miatt Hajdu Áronról, a Bookart főnökéről most már mindenki, áttételesen és önleleplező módon még maga Markó is elismeri, hogy ő a mindenkori RMDSZ-elnök strómanja.

(*A Transindex, ugye. Amit fennállása alatt kétszer adtak el az RMDSZ-nek. De nyilván a Fidesz a hibás megintcsak.)

Minden esetre, rögzítsük:

Markó húzása 2005-ből: nulla karaktert ért, semmilyen következménnyel nem járt.

OJD Tocsikja: megszámlálhatatlan mennyiségű reakció.

Ez még egységnyi közpénzre leosztva is nullával való osztás, névértéken, ezért aztán ezt az arányt még negatív inflációval sem lehetne korrigálni.

Azaz le lehet szépen nyugodni mindenkinek, óbalra vagy ójobbra nyugodtan el lehetne csendben oldalogni.

De biztos tévedek, ezért inkább a legnagyobb tisztelettel felkérem a független-hiteles-szakmai Vig Emesét, Parászka Borókát vagy Kelemen Attila Ármint mint olyan újságírókat, akik ebben az időszakban a legtöbb kulturális szereplőhöz hozzáfértek határon innen és túl, ezen belül kiemelten magához Markó Bélához, személyesen - hogy mutassák meg, hogy hol és mikor dolgozták fel Markó afférját a Bookartos Hajdu Áronnal, például ilyen címekre tudnék gondolni: "Újra fiatal vagyok, ilyenkor méginkább kell a pénz love-ra", vagy "A négyéves kisfiamnak tárazzuk, az LSE-re megy majd egyetemre!".

A mostani Takaró Mihály hiszti pedig sajnos ugyanígy tükrözhető éppen Markó Bélával: Wass Albert összes műveit és álműveit Markó Béla vezetésével adta ki annó a Mentor kiadó, amelynek csődjekor és ideiglenes megszűnésekor a változó tartalomfogyasztási szokásokra hivatkoztak: kérem, csökkent a kereslet Wass Albert művei iránt.

Öröm az ürömben, hogy azelőtt olyan nagy példányszámban adták el ezeket a könyveket, mert így nem lehet eltitkolni, hogy Markó Béla neve valóban ott szerepel a "nélkülük nem jöhetett volna létre" szűk, de annál előkelőbb névsorában. Markónak mindent szabadott. Akkor is, ma is.

~Bozsó