Oroszország biológiai katasztrófát készül előidézni a megszállt Herszonban

Az ukrán katonai hírszerzés (HUR) arra figyelmeztet, hogy Oroszország biológiai katasztrófát készíthet elő a megszállt dél-ukrajnai területeken azzal, hogy lépfenével (anthraxszal) fertőzött állatok tetemeit temeti el a megszállt Herszon megyében. Emellett komoly aggodalmakat váltott ki az is, hogy az ukrán erők olyan területeken ásnak lövészárkokat, ahol korábban előfordult a betegség, ami a katonák fertőzött talajjal való érintkezésének veszélyét hordozza magában.

A HUR szerint a legnagyobb kockázatnak kitett térségek Aszkanyija-Nova, Szkadovszk és Zaliznij Port környékén találhatók. Ezeken a területeken az anthrax spórái akár évtizedeken át is életképesek maradhatnak a talajban, így hosszú távú veszélyt jelentenek mind az emberekre, mind az állatokra.

Az ukrán hírszerzés szerint az orosz invázió súlyosan megzavarta az állatállomány vakcinázási programjait, ami növeli annak kockázatát, hogy a Bacillus anthracis baktérium spórái ismét felszínre kerüljenek olyan területeken, ahol korábban már jelen volt a fertőzés. Az elmúlt időszakban elszigetelt anthraxjárványokat is jelentettek magángazdaságokból, többek között Kijev megyéből, ahol a fertőzött állatok körében rendkívül magas volt az elhullási arány. Az ukrán hírszerző szolgálatok jelentése szerint az orosz csapatok nem megfelelő módon kezelték és temették el a lépfenével fertőzött állatok tetemeit Herszon megyében, ami növeli a talaj és a vízkészletek szennyeződésének veszélyét.

Van valami hátborzongatóan jelképes abban, ahogyan az orosz hadsereg lassan újraértelmezi a „felperzselt föld” fogalmát. A történelem során a visszavonuló seregek hidakat robbantottak fel, termést égettek fel, kutakat mérgeztek meg. A XXI. századi orosz hadviselés azonban úgy tűnik, ennél is tovább kíván lépni: ha igazak az ukrán hírszerzés állításai, akkor most éppen anthraxszal fertőzött állattetemek kerülhetnek a föld alá.

Az elsődleges cél nyilvánvaló lehet. Ha valaki lövészárkot ás olyan területen, ahol a talajban lépfenespórák találhatók, könnyen belélegezheti a felkavart port. Az anthrax nem játék: a belélegzett fertőzés a betegség egyik leghalálosabb formája. Csakhogy a történet itt nem ér véget. Az anthrax spórái nem hetekig vagy hónapokig maradnak életben, hanem évtizedekig túlélnek a talajban. A háború után pedig jön majd a következő kérdés: ki meri ott legeltetni az állatait? Ki meri ott megművelni a földet? Ki meri megenni az ott termesztett zöldséget vagy gabonát? És a legfontosabb: ki fog fizetni ezekért a bűnökért? Oroszország? És ki fogja őt erre rákényszeríteni?

Ez az igazán sötét része a történetnek. Mert ha ezek az állítások igaznak bizonyulnak, akkor itt már nem pusztán katonák veszélyeztetéséről beszélünk, hanem egy olyan örökségről, amelyet a háború után is a földben hagynának, mint valami mérgezett időkapszulát a következő generációknak. Pedig ebben a háborúban Oroszország már így is annyi embertelen, barbár és cinikus aljasságot követett el, hogy az ember hajlamos azt hinni: ennél lejjebb már nincs. Láttunk rakétákat kórházakba és lakóházakba csapódni, láttunk kínzókamrákat, tömegsírokat, deportált gyerekeket, lerombolt városokat, felrobbantott gátakat és civilek elleni terrorhadjáratot. És mégis, újra meg újra kiderül, hogy a Kreml fantáziája a pusztítás terén szinte kimeríthetetlen.

A háború egyik legfélelmetesebb pillanatához érkeztünk: amit tegnap még elképzelhetetlennek tartottunk, az holnapra már csak egy újabb bekezdés lesz a hírek között. És őszintén szólva, ezen a ponton már tényleg nem tudom, mi jöhet még.

Felhasznált forrás: Kyiv Post