CIA: Oroszország egy NATO-tagállam megtámadására készül!

Külön-külön mindegyik „incidens", együtt viszont hadjárat - így szoktuk bemutatni azt a kegyetlen valóságot, ami Oroszország felől érkezik. Eddig ez a mi olvasatunk volt, személy szerint a háború kitörése óta két dolgot biztosan írok, mondok: Moszkva meg fog támadni egy NATO-tagállamot és Putyin le fogja dobni az atombombát, persze a diplomáciai óvatosság nyelvén beszélők pedig legyintettek rá, hogy publicisztikai túlzás. Nos, ma reggel megérkezett a hír, amit nehéz lesz legyintéssel elintézni: friss amerikai hírszerzési elemzések szerint - ugyanazok, akik az Ukrajna elleni inváziót szinte percre pontosan bejelentették - Putyin megpróbálhatja próbára tenni a NATO elszántságát azzal, hogy korlátozott támadást indít egy szövetséges ország ellen a következő néhány évben - a Wall Street Journal értesülését három, a jelentéseket ismerő forrás erősítette meg a CNN-nek.

És hogy világos legyen, mekkora fordulatról van szó: ez nem egy izgága elemző magánvéleménye, hanem egy radikálisnak is mondható elmozdulás Washington korábbi álláspontjától, amely szerint Putyin kerülné a NATO közvetlen provokálását, amíg Oroszország háborúban áll Ukrajnával. Vagyis maga az amerikai hírszerzési apparátus írta át azt a feltevést, amelyre az elmúlt három év teljes nyugati nyugalmi politikája épült, mert a hasznos idióták eddig azt mantrázták: „Putyin le van kötve Ukrajnában, nem fog belekötni a NATO-ba." Ezt a mondatot ma reggel a CIA a kukába dobta, legfőbb ideje, talán még négy évvel ezelőtt is megtehette volna.

A jelentések az agresszív fellépés több lehetséges változatát vázolják fel, a kibertámadástól egészen egy kis léptékű szárazföldi behatolásig,a cél pedig nem a terület elfoglalása — a cél maga a szövetség. A forgatókönyvek egy olyan kis léptékű behatolást is magukban foglalnak, amelynek célja, hogy próbára tegye a NATO egységét és az 5. cikkely iránti elkötelezettségét — miszerint egy tag elleni támadás mindenki elleni támadásnak számít —, anélkül, hogy feltétlenül átlépné a szövetségi válaszlépés küszöbét. Az egész manőver lényege éppen az, hogy megtalálják azt a pontot, ahol elég nagyot lehet ütni ahhoz, hogy fájjon, de éppen elég kicsit ahhoz, hogy a NATO tagjai összenézzenek, és mindegyik abban reménykedjen, hogy majd a másik lép. Ha ezt az éket egyszer beütik, és a szövetség nem reagál egységesen, akkor az 5. cikkely — a NATO egész létének biztosítéka — egy csapásra üres papírrá válik. Heather Conley, az American Enterprise Institute munkatársa a WSJ-nek pontosan erre tapintott rá: Oroszországnak mindig is célja volt, hogy megkérdőjelezze a NATO hitelességét, és elválassza az Egyesült Államokat a szövetségeseitől. Tegyük hozzá: Trump igazán sokat segített nekik ebben.

Ami pedig az időzítést illeti, itt sincs sok tér a megnyugvásra. A legvalószínűbb célpont nem meglepetés: az egyik forrás szerint Putyin leginkább a balti államok vagy Lengyelország megcélzásával eszkalálhat valamilyen módon, az időablak pedig mostantól 2029-ig terjed, és bár a legszélsőségesebb forgatókönyv — egy korlátozott szárazföldi behatolás — valószínűsége alacsony, idővel növekszik. Egy német tábornok ennél is nyersebben fogalmazott: Sollfrank altábornagy szerint Oroszországnak elég harckocsija van ahhoz, hogy egy korlátozott támadás akár már holnap is végrehajtson.

Eddig azzal vigasztaltuk magunkat, hogy „jó, jó, de az amerikai hadigépezet ott áll mögöttünk", és Biden alatt ennek még volt is valami alapja. No de Trump? A CIA értékelése pont olyankor érkezik, amikor az Egyesült Államok hiányt szenved néhány olyan fegyverből, amelyre egy Oroszországgal vagy Kínával vívott jövőbeli konfliktusban szüksége lenne. Az amerikai készleteket kimerítette az Iránnal vívott háború. Konkrétan is megnevezték a kritikus tételeket: a nagy hatótávolságú Precision Strike rakéták, az ATACMS hadműveleti-harcászati rakéták, valamint a rövidebb hatótávolságú Stinger légvédelmi rakéták azok, amelyek készletei feszített helyzetben vannak, védelmi szempontból pedig a Patriot mennyisége csúszott le a béka segge alá, ezért nem kap Ukrajna, Kijev így tétlenül kénytelen nézni, ahogy miden orosz ballisztikus célba talál. Mindez Trump alatt, aki ugye olyan béketeremtő, hogy az ehhez illő Nobel-díjat is magának akarta. Az az amerikai vezetés nullázta le így az USA-t, amelyik Trump alatt lenyelte a floridai vendéglátást és a moszkvai sétákat, most pedig azzal a kettős üzenettel áll elő, hogy egyrészt Oroszország a NATO-t készül tesztelni, másrészt nekünk pont fogytán a muníciónk. Ez nagyjából olyan, mintha a tűzoltó bekopogna, hogy a szomszéd háza mindjárt lángra kap, majd hozzátenné, hogy egyébként a slagot kölcsönadta és nem tudja, mikor kapja vissza, víz pedig nincs is.

Aki követte az Ugart, annak ez a CIA-elemzés nem újdonság, hanem visszaigazolás, mert az amerikaiak sem a semmiből találták ki mindezt - a saját szemünkkel láttuk és láttattuk a bizonyítékokat hónapok óta. A WSJ szerint amerikai és európai vezetők egyre több jelét látják az orosz puhatolózó támadásoknak, amelyek célja a NATO elszántságának tesztelése — idézve a Lengyelországban becsapódott orosz robotrepülőgépeket és a Romániába berepült drónokat. Ez pontosan az a lista, amit már annyiszor összeraktunk: a lengyel légtérbe berepülő húsz drón, a Tarnawa-Kolonia mellett becsapódó Kh-101, a balti légtérsértések sorozata, a bázisok szisztematikus felderítése stb., és épp e héten tetőzött be a dolog. Ezen a héten az amerikaiak arra jutottak, hogy a német repülőtéren felfedezett, robbanószerrel megrakott drón szintén ebbe a képbe illeszkedik. A német belügyminiszter, Alexander Dobrindt az esetet „hibrid támadási forgatókönyvként" jellemezte, Oroszországot viszoint nem nevezte meg — persze, hogyan is tenné, hiszen a „hibrid" szó pontosan arra való, hogy senkinek ne kelljen kimondania a nevet. Csakhogy most már az amerikai hírszerzés is kimondja azt, amit mi hónapok óta: hogy ezek nem elszigetelt véletlenek. Ez egy folyamat, egy módszer, egy hadjárat.

A legfontosabb, amit most rögzíteni kell: a vitának vége van! Eddig arról lehetett vitatkozni, hogy vajon Oroszország tényleg háborúra készül-e Európa ellen, vagy csak a paranoiás keleti szárny lát rémeket. Ma reggel a világ egyik legerősebb hírszerző szolgálata odatette az asztalra a választ. A kérdés innentől nem az, hogy „vajon", hanem az, hogy „mikor" és „hol" — és hogy „mi lesz a válasz", igaz, már eddig is ezen a vonalon kellett volna mozognunk, de a hasznos idióták csatazaja elnyomta a józan gondolkodást. A racionális érv az volt, hogy Moszkva annyit veszített Ukrajnában és annyira le van kötve, hogy dehogy fog más államokat megtámadni - csakhogy ez pont az a racionalitás, ami akkor is hiányzott Putyinból, amikor megtámadta Ukrajnát - az sem volt racionális, mégis megette, mert az orosz racionalitás sosem volt egyenlő a nyugatival, így mi végig a saját szemüvegünkön keresztül néztünk egy olyan filmet, amit Moszkvából vetítettek nekünk - ez a kognitív háború lényege is egyben.

A NATO szóvivője, Martin O'Donnell persze elő is előállt a bejáratott formulával: Mindent végiggondolunk és felkészülünk számos forgatókönyvre. A NATO figyel, és készen állunk az elrettentésre és a védelemre, ahogy azt folyamatosan bizonyítjuk." Ez szépen hangzik, de pontosan ez az a mondat, amit a Kremlben hallani akarnak: sok „figyelünk", sok „készen állunk", és semmi arról, hogy ténylegesen mi történne, ha holnap orosz harckocsik gördülnének be egy balti faluba. A puhatolózás lényege ugyanis épp az, amit már annyiszor megírtunk: az agresszor addig lép feljebb egy-egy lépcsőfokot, amíg valaki meg nem állítja. A lipcsei drón detonátora ezúttal hibás volt, az amerikai muníciós készlet viszont — a saját hírszerzésük szerint — kimerülőben. A kérdés csak az, melyik fogy el előbb: az orosz türelem, vagy a nyugati önáltatás.

Nem kellett volna idáig eljutnunk.

Karczag Anna

Felhasznált források: CNN, Ukrainska Pravda, EuropeSays, i24News, Türkiye Today, Kyiv Independent, Yahoo News