Oroszország több rakétát lő ki, mint amennyit gyárt, de ez mégsem jó hír

Július 19-én hajnali fél kettőkor, amikor a világ fele ,áég a vb-döntőt emésztgette, Trump pedig ott idiótáskodott az ünneplő spanyol válogatott kebelkén Oroszország 41 rakétát zúdított Kijevre — tíz Zirkon hiperszonikust, huszonöt Iszkander ballisztikust, három Onikszot, három levegőből indított rakétát, és mögéjük 125 drónt. Egy halott, tizenhat sebesült a fővárosban; az országos csapássorozatban hat halott. Trump elnök nemrég közölte Zelenszkijjel Ankarában, hogy az USA engedélyt ad a Patriot-elfogórakéták gyártására. „Így már nem panaszkodhat, hogy nem adunk eleget belőlük" — tette hozzá.

Nos. Kezdjük a számokkal, mert ezúttal nem elvontak. Minden szám mögött ott van valaki, aki azon az éjszakán nem aludt — vagy aki reggel már nem ébredt fel.

Oroszország július első tizenkilenc napja alatt 107 ballisztikus rakétát és 20 Zirkont lőtt ki Ukrajnára. A Militarnyi ukrán védelmi elemzése szerint — amelyre az ISW is hivatkozott — ez meghaladja Moszkva becsült havi ballisztikusrakéta-gyártási kapacitását. Vagyis az oroszok gyorsabban tüzelnek, mint ahogy pótolni tudnak. És most jön a szám, ami mellbe vág: az ukrán katonai hírszerzés szerint Oroszország 2026-ra összesen harminc Zirkont tervez gyártani. Ebből húsz elment kevesebb mint három hét alatt, azaz az éves készlet kétharmada — egyetlen júliusi rohamban.

Miért égeti fel Putyin a saját tartalékait? Mert megteheti. Mert Phenjan és Teherán pótol, amit lehet. Mert a hadigazdaságra állított orosz ipar erre a célra dolgozik, még ha lassabban is, mint ahogy a frontot eteti. De a legfontosabb ok nem logisztikai, hanem szándékbeli: ezek a rakéták nem katonai célpontokat kerestek. Lakóépület, kollégium, szupermarket, öt kerületben tűz — ez nem melléfogás, ez a cél. A civil élet a célpont, a rettegés a hadicél.

A 41 rakétából tizennyolcat lőttek le. Nagyjából negyvennégy százalék. A Wall Street Journal még a hónap elejénm egírta: Ukrajna „gyakorlatilag teljesen kifogyott" a ballisztikus rakétákat elhárító Patriot-elfogókból. A július 5-i, huszonhárom ballisztikus rakétával indított csapást egyetlen elfogó sem állította meg. Egyetlen sem. Amikor legközelebb valaki azt mondja, hogy Ukrajna „túl sokat kér", tegye mellé ezt a nullát.

A matematika kegyetlen. A Lockheed Martin évi 500–600 PAC-3 elfogót gyárt. Ukrajna egyike annak a közel húsz országnak, amelyek sorban állnak a szállításért. Húsz ország, egyetlen gyártósor, évi hatszáz rakéta — Oroszország pedig egyetlen éjszaka negyvenegyszer húzza meg a ravaszt. Nem kell hadmérnöknek lenni, hogy lássuk, melyik oldalon fogy hamarabb a lőszer.

Zelenszkij Ankarában azt kérte, amit mindig: azonnali szállítást, ne ígéretet. Trump felelete az volt, hogy az USA engedélyt ad a Patriot gyártására. Nagylelkűnek hangzik — a valóságban az exportengedélyezés papírmunkája fél évtől egy évig húzódik, a tényleges gyártás beindulása pedig évekbe telik. Addig Kijev azzal védekezik, amije van. Pontosabban azzal, amije már nincs.

„Így már nem panaszkodhat, hogy nem adunk eleget belőlük."

Álljunk meg ennél a mondatnál egy pillanatra. Zelenszkij nem panaszkodik, hanem temet. A polgármester nem elégedetlenkedik, hanem súlyos sérülteket számol. Trump pedig egy évek múlva beérő ígéretet nyújt át úgy, mintha átvágná vele a szalagot egy új gyárnál. A köztes időben — ma éjjel, holnap éjjel, jövő héten — Kijev öt kerületében házak égnek. Az „engedélyt adunk" nem fogja ki a rakétát az égből. Valaki elmagyarázhatná már végre neki a különbséget a között, hogy „nem adunk fegyvert", és a között, hogy „adunk engedélyt, hogy magad gyártsd — ha marad rá néhány éved."

Karczag A.