Oroszország több rakétát lő ki, mint amennyit gyárt, de ez mégsem jó hír
Július 19-én hajnali fél kettőkor, amikor a világ fele ,áég a vb-döntőt emésztgette, Trump pedig ott idiótáskodott az ünneplő spanyol válogatott kebelkén Oroszország 41 rakétát zúdított Kijevre — tíz Zirkon hiperszonikust, huszonöt Iszkander ballisztikust, három Onikszot, három levegőből indított rakétát, és mögéjük 125 drónt. Egy halott, tizenhat sebesült a fővárosban; az országos csapássorozatban hat halott. Trump elnök nemrég közölte Zelenszkijjel Ankarában, hogy az USA engedélyt ad a Patriot-elfogórakéták gyártására. „Így már nem panaszkodhat, hogy nem adunk eleget belőlük" — tette hozzá.
Nos. Kezdjük a számokkal, mert ezúttal nem elvontak. Minden szám mögött ott van valaki, aki azon az éjszakán nem aludt — vagy aki reggel már nem ébredt fel.
Oroszország július első tizenkilenc napja alatt 107 ballisztikus rakétát és 20 Zirkont lőtt ki Ukrajnára. A Militarnyi ukrán védelmi elemzése szerint — amelyre az ISW is hivatkozott — ez meghaladja Moszkva becsült havi ballisztikusrakéta-gyártási kapacitását. Vagyis az oroszok gyorsabban tüzelnek, mint ahogy pótolni tudnak. És most jön a szám, ami mellbe vág: az ukrán katonai hírszerzés szerint Oroszország 2026-ra összesen harminc Zirkont tervez gyártani. Ebből húsz elment kevesebb mint három hét alatt, azaz az éves készlet kétharmada — egyetlen júliusi rohamban.
Miért égeti fel Putyin a saját tartalékait? Mert megteheti. Mert Phenjan és Teherán pótol, amit lehet. Mert a hadigazdaságra állított orosz ipar erre a célra dolgozik, még ha lassabban is, mint ahogy a frontot eteti. De a legfontosabb ok nem logisztikai, hanem szándékbeli: ezek a rakéták nem katonai célpontokat kerestek. Lakóépület, kollégium, szupermarket, öt kerületben tűz — ez nem melléfogás, ez a cél. A civil élet a célpont, a rettegés a hadicél.
A 41 rakétából tizennyolcat lőttek le. Nagyjából negyvennégy százalék. A Wall Street Journal még a hónap elejénm egírta: Ukrajna „gyakorlatilag teljesen kifogyott" a ballisztikus rakétákat elhárító Patriot-elfogókból. A július 5-i, huszonhárom ballisztikus rakétával indított csapást egyetlen elfogó sem állította meg. Egyetlen sem. Amikor legközelebb valaki azt mondja, hogy Ukrajna „túl sokat kér", tegye mellé ezt a nullát.
A matematika kegyetlen. A Lockheed Martin évi 500–600 PAC-3 elfogót gyárt. Ukrajna egyike annak a közel húsz országnak, amelyek sorban állnak a szállításért. Húsz ország, egyetlen gyártósor, évi hatszáz rakéta — Oroszország pedig egyetlen éjszaka negyvenegyszer húzza meg a ravaszt. Nem kell hadmérnöknek lenni, hogy lássuk, melyik oldalon fogy hamarabb a lőszer.
Zelenszkij Ankarában azt kérte, amit mindig: azonnali szállítást, ne ígéretet. Trump felelete az volt, hogy az USA engedélyt ad a Patriot gyártására. Nagylelkűnek hangzik — a valóságban az exportengedélyezés papírmunkája fél évtől egy évig húzódik, a tényleges gyártás beindulása pedig évekbe telik. Addig Kijev azzal védekezik, amije van. Pontosabban azzal, amije már nincs.
„Így már nem panaszkodhat, hogy nem adunk eleget belőlük."
Álljunk meg ennél a mondatnál egy pillanatra. Zelenszkij nem panaszkodik, hanem temet. A polgármester nem elégedetlenkedik, hanem súlyos sérülteket számol. Trump pedig egy évek múlva beérő ígéretet nyújt át úgy, mintha átvágná vele a szalagot egy új gyárnál. A köztes időben — ma éjjel, holnap éjjel, jövő héten — Kijev öt kerületében házak égnek. Az „engedélyt adunk" nem fogja ki a rakétát az égből. Valaki elmagyarázhatná már végre neki a különbséget a között, hogy „nem adunk fegyvert", és a között, hogy „adunk engedélyt, hogy magad gyártsd — ha marad rá néhány éved."
Karczag A.
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:

Brüsszel odacsapott: vége a ruhaégetésnek
Vasárnap, július 19-én az egész EU-ban életbe lépett az eladatlan ruhák, cipők és kiegészítők megsemmisítésének tilalma. A lépés a divatipar egyik leginkább abszurd szokását veszi célba: vadonatúj, soha nem hordott holmik zúzdába vagy hulladékégetőbe küldését – csak azért, hogy a márka „szűkössége" megmaradjon, vagy hogy megspórolják a raktározást. A gesztus szimbolikus értéke óriási. A kérdés…

Dekonstrukció és sivárság - Biró A. Zoltán érdekgépezete
Fura írás jelent meg a Transtelexen — fura, mert első olvasatra mélynek és elemzőnek tűnik, csakhogy a felszínt megkaparva bizony elég sekélyes mederbe tévedünk. Biró A. Zoltán „Az RMDSZ olyan rendszert épített, amelyet nehéz kívülről megingatni" című írása igazából tipikus. Az erdélyi, szellemi értelemben mindenképp félperiférián vegetáló értelmiségi se ide, se oda, se hús, se hal elmélkedése —…

Az öreg hajóskapitány mindent lát - Băsescu diagnózisa a román válságról
Traian Băsescu leült a Recorder „Outsider Politic" című műsorába, és bő egyórás interjúban vette végig a román válságot: miért esett neki a PSD Bolojannak, miért béna Nicușor Dan, miért nem meri megteremteni az előrehozott választás eszközét, miért „tehetséges sarlatán" Georgescu, és mit rontott el a NATO-csúcson Trump. A volt elnök szava súlyos — még akkor is, ha érdemes emlékezni rá, hogy ő…

Patkányok és a süllyedő hajó - Pankotai Lili végigveszi a Fidesz szétesését
Van valami mélységesen igazságszolgáltató abban a képben, ahogy egy rezsim nem drámai összeomlással, hanem lassú, cseppfolyós szétmállással ér véget. Pankotai Lili friss videója pontosan ezt a pillanatot kapja el: azt a nem túl heroikus, sokkal inkább szánalmas fázist, amikor a hatalom emberei már nem harcolnak a hajóért, hanem sorban ugranak róla — ki-ki a maga mentőcsónakjába, lehetőleg minél…

Szele Tamás: Az antiszemiták napja
Ronda, mocskos folt az antiszemitizmus a magyar közéleten, közbeszéden. Mossuk le, míg nem késő, és tegyünk róla, hogy utóbb se jelenhessen meg újból.