Putyin értelmiségijei, avagy kik árulják el a Nyugatot

Magyarországon is jól ismerjük az úgynevezett geopolitikai és háborús szakértőket, akik magukat az úgynevezett reálpolitikai iskola követőinek tartják, és nyugati elemzőkre hivatkozva olyan elemzéseket tesznek közzé, illetve olyan állításokat fogalmaznak meg, amelyek teljes összhangban állnak a Kreml narratíváival.

Remus Cernea román elemző egy rövid Facebook-bejegyzésben rántotta le a leplet két ilyen nyugati gondolkodóról, áruló értelmiségiről. Jeffrey Sachs és John Mearsheimer neve a magyar hírfogyasztók előtt sem ismeretlen, a Mandiner, a Prosti Srácok és számos más Orbán-párti médiaorgánum megszámlálhatatlan alkalommal hivatkozott rájuk, amikor az ukránellenes narratívákat és indulatokat igyekezett felerősíteni. Lássuk csak, kik is ezek a gazemberek!

Alább Remus Cernea írása olvasható:

Putyin értelmiségijei

Jeffrey Sachs és John Mearsheimer két olyan közéleti szereplő, akiket az orosz propaganda rendszeresen idéz, mivel számos, Putyin számára kedvező tézist fogalmaztak meg.

Jeffrey Sachs több alkalommal szerepelt az RT (Russia Today) műsoraiban, szívesen hivatkozik rá Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, és az ukrajnai háborúról olyan értelmezéseket terjesztett, amelyek nagyon közel állnak a Kreml narratíváihoz. Még az Oroszországgal való kapcsolatok „normalizálását” is sürgette, és 2023-ban, 2024-ben, valamint 2025 márciusában is azt állította, hogy Ukrajna már elveszítette a háborút. Mint látható, ez nem bizonyult igaznak. Az Ukrajna küszöbön álló összeomlásáról szóló jóslatai nem váltak valóra. Az ilyen, önbeteljesítő jóslatként megfogalmazott, megalapozatlan kijelentések azonban gyakori eszközei az orosz propagandának.

John Mearsheimer szintén szerepelt a Russia Today csatornán, és évek óta olyan elemzéseket fogalmaz meg, amelyek a fő felelősséget a Nyugatra és a NATO-ra hárítják, ezeket az orosz propaganda is rendszeresen felhasználja. 2022-ben azt állította, hogy Ukrajna nem képes ellenállni az inváziónak, ám ezt követően Zelenszkij hadserege felszabadította Harkiv és Herszon megyék jelentős részét, megsemmisítette az orosz flotta nagy részét, és még orosz területen is végrehajtott hadműveleteket.

Ahelyett, hogy felülvizsgálta volna és árnyalta volna kategorikus kijelentéseit, Mearsheimer kitartott tévedése mellett. 2024-ben már azt mondta, nevetséges azt hinni, hogy Ukrajna képes fenntartani a frontvonalat. Most 2026-ot írunk, Oroszország pedig elakadt, és nem képes érdemben előrenyomulni. Sőt, az elmúlt hónapokban az ukrán dróntámadások súlyosan megrongálták az orosz logisztikát, miközben a területi nyereségek inkább Ukrajna javára alakultak.

Mindketten a NATO-bővítést hibáztatják, vagyis szerintük Romániának sem kellett volna csatlakoznia ehhez a biztonsági szövetséghez. Ez azonban sokkal sebezhetőbbé tette volna az országot, miközben a Kreml birodalmi ösztönei még agresszívebben irányultak volna azokra az államokra, amelyek a NATO védőernyője nélkül maradtak.

Mindketten pártatlan szakértőként tüntetik fel magukat, ugyanakkor soha nem hangsúlyozzák Oroszország felelősségét Ukrajna lerohanásában, illetve Putyin személyes felelősségét a háború kirobbantásáért. Számukra mindig az áldozat – Ukrajna – vagy a nemzetközi jog elveit védelmező Nyugat a hibás, amiért segíti Ukrajnát az önvédelemben.

Nézeteik elutasítják az ENSZ Alapokmányának alapelveit, mivel elfogadhatónak tartják, hogy a nagyhatalmak saját befolyási övezeteikben más országokat ellenőrizzenek. Ez ugyanaz a logika, amely hozzájárult az első és a második világháború kitöréséhez. Számukra a szuverenitás és a nemzeti függetlenség elve nem bír valódi értékkel.

Különösen aggasztó, hogy akadémiai tekintélyük révén hitelességet kölcsönöznek olyan állításoknak, amelyek következetesen elnézőek Oroszországgal szemben, vádló hangvételűek a nyugati demokráciákkal szemben, és fatalista módon viszonyulnak Ukrajnához. Ezzel ismételten legitimációt biztosítottak a Kreml központi narratíváinak. Ez olyan erkölcsi felelősséget ró rájuk, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, különösen azért, mert véleményeiket rendszeresen terjesztik az oroszbarát csatornák.

Semmit sem tettek annak érdekében, hogy elhatárolódjanak az orosz propagandától, ami arra utal, hogy sem intellektuálisan nem érezték kínosnak, sem erkölcsileg nem tartották elfogadhatatlannak, hogy nézeteiket az orosz média és a Kremlhez kötődő médiarendszer gyakran idézi és terjeszti, ezáltal közvetve legitimálva Putyin Ukrajnában elkövetett atrocitásait.

Ezért nevezem őket „Putyin értelmiségijeinek”. Hasonlóan azokhoz a tudósokhoz és értelmiségiekhez, akik a történelem során akadémiai tekintélyük mögé bújva fasiszta vagy kommunista rendszereket szolgáltak ki, az általuk nyilvánosan képviselt álláspontokból hiányzik az erkölcsi dimenzió és azoknak a zsarnokoknak az egyértelmű elítélése, akik mérhetetlen pusztítást és több százezer vagy akár több millió ember halálát okozták.

Remus Cernea – 2026. június 10.

FORRÁS: Remus Cernea