Putyin és Trump felgyújtja az energiapiacot, Európa putyinistái pedig a tűznek kampányolnak

Európa úgy készül a télre, hogy gáztárolói mindössze 69 százalékban vannak feltöltve, miközben az elmúlt öt év azonos időszakának átlaga 85 százalék volt. A földgáz európai irányadó ára egy év alatt 150 százalékkal emelkedett, és egy hidegebb tél vagy újabb ellátási zavar esetén akár a megawattóránkénti száz eurót is elérheti. Az olaj ára közben ismét száz dollár fölé került. A két válság mögött két öregember háborúja áll: Vlagyimir Putyin Ukrajna, Donald Trump pedig Irán megtámadásával verte szét a világ energiaellátásának maradék biztonságát.

Putyin 2022-ben indított teljes körű háborúja után Európa kénytelen volt gyorsan leépíteni az orosz vezetékes gáztól való függőségét. Ez helyes és elkerülhetetlen lépés volt, csakhogy az átállással az európai országok sokkal jobban rászorultak a cseppfolyósított földgázra. Az LNG-t azonban ugyanazon a világpiacon kell megvásárolniuk, ahol az ázsiai országok is versenyeznek érte, így egyetlen kieső szállítmány, lezárt hajózási útvonal vagy növekvő kínai és indiai kereslet is azonnal felhajtja az árakat. Erre érkezett meg Trump iráni háborúja, amely veszélybe sodorta a Hormuzi-szoros forgalmát, visszavetette a közel-keleti olaj- és LNG-szállításokat, és ismét száz dollár fölé lökte a kőolaj hordónkénti árát. A szoroson normális körülmények között a világ kőolaj- és cseppfolyósgáz-forgalmának jelentős része halad át. Ha itt akadozik a hajózás, azt nemcsak Ázsia érzi meg: Európának még drágábban kell elcsábítania azokat az LNG-szállítmányokat, amelyek egyébként máshová mennének.

Az európai gáztárolók szeptember közepén körülbelül 69 százalékban voltak tele, szemben az ilyenkor megszokott 85 százalékkal. Németországban, amely az Unió egyik legnagyobb tárolókapacitásával és leginkább energiaigényes iparával rendelkezik, a töltöttség mindössze 55 százalék körül alakult. Egy átlagosnál hidegebb tél ezért nemcsak a lakossági számlákat emelné meg, hanem újra bajba sodorhatná a vegyipart, a kohászatot, az autógyártást és az építőanyag-ipart is. A magas energiaár aztán szépen végigfut az egész gazdaságon. Drágább lesz a szállítás, a termelés, a műtrágya, az élelmiszer, a fűtés és végül szinte minden, amit az ember megvásárol. Az infláció csökkenti a bérek és a nyugdíjak értékét, a kormányok pedig adócsökkentésekkel és támogatásokkal próbálják eloltani azt a tüzet, amelyet két háborús megszállott gyújtott meg. Németország például októbertől literenként 17 centtel csökkenti a benzin és a dízel adóterhét, ami az év végéig mintegy 2,5 milliárd euróba kerül az államnak.

A Putyin és Trump által előidézett bizonytalanság, infláció és társadalmi düh éppen azokat az európai pártokat erősíti, amelyek Putyint mentegetik, Trumpot ünneplik, Ukrajnát hibáztatják, és az Európai Unió szétverését ígérik. A választó megkapja a magasabb számlát Moszkvától és Washingtontól, majd dühében azokra szavaz, akik Moszkva és Washington európai érdekeit képviselik. Németországban az AfD erősödik, Franciaországban Marine Le Pen közelít a hatalomhoz, máshol pedig ugyanennek a putyinista–trumpista politikának a helyi változatai használják fel az energiaárak miatt növekvő elégedetlenséget. Elhallgatják, hogy politikai példaképeik indították el vagy mélyítették el a válságot, majd a válság következményeit bizonyítékként használják arra, hogy a demokratikus rendszer, az Európai Unió és Ukrajna támogatása megbukott.

Nehéz elhessegetni a kérdést: nem érett meg az emberiség egy jó nagy pofonra?

Forrás: FT