Trump kitiltotta a valóságot a Fehér Házból

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke – ezt mennyire fájdalmas leírni – pénteken bejelentette, hogy azonnali hatállyal kitiltja a Fehér Házból a CNN-t, az MS NOW-t és a Politicót. Az indoklás nagyjából annyi, amennyit egy sértődött ötéves gyerek is össze tudna rakni, ha elvennék tőle a távirányítót: ezek a sajtótermékek Trump szerint hazudnak róla, ezért többé nem mehetnek be oda, ahonnan az Egyesült Államok elnökének tevékenységéről tudósítanának.

A narancssárga házmester mindezt természetesen a Truth Socialon közölte, mert az Egyesült Államok kormányzásához ma már nem kell sajtótájékoztató, jogi indoklás vagy egyetlen összefüggő gondolat sem: elég néhány ordító nagybetű, pár hazugság, majd a végére oda kell írni, hogy DONALD J. TRUMP ELNÖK, mintha a saját nevét is csak akkor hinné el, ha csupa nagybetűvel látja. Trump azt írta, a három sajtóterméket azért tiltja ki, mert folyamatosan „ÁLHÍREKRŐL” tudósítanak, „KITALÁCIÓKAT” és „HAZUGSÁGOKAT” közölnek róla, a kormányáról és az Egyesült Államokról. Bizonyítékot természetesen nem mellékelt, mert az a Trump-féle világképben csak felesleges liberális cicoma: ami dicséri őt, az igaz, ami kineveti, az álhír, ami pedig számon kéri rajta saját szavait, az valószínűleg terrorizmus. Az elnök ráadásul megfenyegette a többi sajtóorgánumot is, hogy hamarosan ők következnek, vagyis ez nem egyszeri hiszti, hanem nyílt üzenet: aki nem hajlandó a Fehér Ház propagandacsatornájaként működni, azt kizárják a tudósításból.

A bejegyzés különösen szép része, hogy Trump még abban is hazudik, amelyben másokat vádol hazugsággal. Azt állítja, hogy az MSNBC azért változtatta nevét MS NOW-ra, mert elfogyott a nézettsége és a hitelessége. A valóság ennél sokkal unalmasabb, ezért nyilván elfogadhatatlan Trump számára: a névváltás a Comcast vállalati átszervezésének következménye volt. A csatorna levált az NBCUniversaltól, bekerült az új Versant médiavállalatba, ezért többé nem használhatta sem az NBC nevét, sem a pávás emblémát. Trump tehát egy sajtótermék kitiltását részben egy olyan állítással indokolja, amely egyszerűen nem igaz – majd ugyanabban a mondatfolyamban felháborodik azon, hogy mások állítólag nem mondanak igazat.

A Politico elleni vádja ugyanez a szellemi szemétdomb, csak nyolcmillió dolláros masnival átkötve. Trump szerint a lap a „csaló Joe Biden” idején törvénytelen előfizetés formájában kapott nyolcmillió dollárt az amerikai kormánytól, hogy életben tartsák. Csakhogy a szövetségi intézmények nem titkos támogatást utaltak a Politicónak, hanem előfizettek a Politico Pro és az E&E News szakmai szolgáltatásaira, amelyek politikai, törvényhozási és szabályozási információkat szolgáltatnak az előfizetőknek. Ilyen előfizetéseket demokrata és republikánus kormányok, valamint mindkét párt kongresszusi irodái vásároltak. Még azok a republikánus politikusok is fizettek a szolgáltatásért, akik később korrupciót kiáltottak: Lauren Boebert irodája például több mint hétezer dollárt, a republikánus vezetésű képviselőházi energetikai és kereskedelmi bizottság pedig több mint ötvennyolcezer dollárt költött rá egyetlen negyedév alatt. Ez tehát körülbelül olyan „törvénytelen állami támogatás”, mintha a minisztérium előfizetne egy jogtárra, majd Trump másnap letartóztatná a kiadót, mert pénzt kapott a kormánytól. Trump ezt már 2025-ben is megpróbálta korrupciós botránnyá hazudni, a vádat akkor tételesen megcáfolták, de a tények úgy peregnek le az amerikai elnökről, mint aranyozott vécécsészéről a vizelet.

A Fehér Ház azonban nem Trump golfklubja, ahonnan kidobhatja azt a vendéget, aki szóvá teszi, hogy az elnök belehugyozott a medencébe. Az elnöki hivatal közintézmény, a sajtó pedig nem Trump meghívott rajongótábora, hanem a hatalom ellenőrzésének egyik legfontosabb eszköze. Az amerikai alkotmány első kiegészítése nem azt mondja, hogy a sajtó addig szabad, amíg szépeket ír Donald Trump hajáról, hanem éppen arra szolgál, hogy az állam ne büntethesse a sajtót annak tartalma és politikai álláspontja miatt. Ráadásul nem is ez az első alkalom, hogy Trump megpróbálja személyes bosszúhadjárattá változtatni a Fehér Ház sajtópolitikáját: korábban az Associated Presst azért zárta ki egyes elnöki eseményekről, mert a hírügynökség nem volt hajlandó Trump kedvéért Mexikói-öböl helyett Amerikai-öbölnek nevezni egy földrajzi képződményt. Egy szövetségi bíró később elrendelte az AP hozzáférésének helyreállítását.

Trump nem azért gyűlöli a „hamis híreket”, mert sokat hazudnak róla, hanem azért, mert a sajtó időnként leírja, mit mondott és mit tett. Nem szükséges ellene összeesküvést szervezni, elég szó szerint idézni. A valóság az ő legveszélyesebb politikai ellenfele, mert nem lehet kirúgni, megfenyegetni, „hazugnak” nevezni, majd másnap kicserélni egy Fox News-műsorvezetőre. Ezért kell a sajtót eltávolítani, a hivatásos újságírókat kitiltani, helyükre pedig olyan influenszereket és propagandistákat ültetni, akik kérdés helyett alákérdeznek, ellenőrzés helyett tapsolnak, híradás helyett pedig gondosan megnyalják az elnöki segget. Nem is Trump számára igazán megalázó, hogy idáig süllyedt. Ő már rég túl van azon az állapoton, amelyben a szégyenérzet működéséhez szükséges szellemi alkatrészek még működnének. Amerika számára megalázó, hogy a világ egyik legrégebbi demokratikus rendszerének élén egy olyan ember ül, aki a sajtószabadságot személyes kegyként kezeli, az alkotmányt csak addig tiszteli, amíg az ő hatalmát védi, és minden kellemetlen hírt államellenes támadásnak tekint.

Donald Trump nem egyszerűen kitiltott három sajtóterméket a Fehér Házból, hanem bejelentette, hogy számára a hazugság nem a valóság meghamisítását jelenti, hanem minden olyan mondatot, amelyben nem ő a világ legokosabb, legerősebb, legsikeresebb és legnagyobb faszú embere. Innentől már csak az a kérdés, hány amerikai intézmény maradt, amely hajlandó közölni vele, hogy a Fehér Ház nem az apjától örökölt ingatlan, az Egyesült Államok pedig nem egy csődbe vihető kaszinó, amelynek ajtajára kiírhatja: valóság számára belépni tilos.

Ugar