Reform vagy szemfényvesztés? Hétfőn kiderül, hogy a PSD kormányozni jött-e, vagy csak ígérni

Sorin Grindeanu hétfő reggel összehívja a PSD vezetését. A Mediafax szerint a találkozóra éppen akkor kerül sor, amikor a nyugdíjakról és a bérekről folyik a vita, és a pártnak először kell egyedül, koalíciós partner nélkül válaszolnia arra, mennyi pénze van az országnak, és mire költi. Hogy mire érdemes figyelni?

Elsősorban a nyugdíjakra, mert Grindeanu egy héttel ezelőtt még azt mondta, hogy jövőre a nyugdíjaknak „kötelező” nőniük, ez benne van a kormányprogramban is. A párt optimista forgatókönyve hétszázalékos, a reálisabb ötszázalékos emeléssel számol, a Euronewsnak nyilatkozó politikai források szerint viszont legfeljebb négy százalék fér bele, ha nem akarják átlépni a hiánycélt. Figyelni kell a minimálbérre is, amelyről Grindeanu egyelőre nem akart nyilatkozni, mondván, előbb látni kell a költségvetést. A harmadik téma a költségvetés maga: előbb jön egy pótköltségvetés (a pártelnök szerint talán kettő is), csak utána a 2027-es büdzsé, amelyhez Grindeanu azt kéri Niculescutól, hogy vállaljon felelősséget a parlamentben. Ebből a háromból kiderül, hogy a szocdemek a megszorítások bírálatából a kormányzás felelősségébe léptek át, vagy egyszerűen ott folytatják, ahol ellenzékiként abbahagyták.

A PSD elmúlt hónapjai egyébről sem szóltak, mint a Bolojan-kormány stabilizációs céllal bevezetett megszorító intézkedéseinek bírálatáról, és a PSD kritikái nem ritkán merítettek a populista ígéretek világából. Mi az, hogy nem ritkán: gyakran. Nos, most azonban kormányra kerültek, és egyedüli pártként kormányoznak a Niculescu-féle, technokrata és PSD-s miniszterekből álló kormányon belül, ahol a szocdemek birtokolják a legtöbb bársonyszéket. És, ha már kormányoznak, akkor kezdeniük kell valamit azzal a helyzettel, amelyben Románia már évek óta benne van, de az Európán végigsöprő gazdasági visszaesés és az oroszok által indított háború árnyékában ez az ország már nem tudja megkerülni a kérdést. Ez a kérdés pedig a nagy, strukturális reformok végigvitele.

Ilyen például a minimálbér emelése A bruttó minimálbér július óta 4325 lej, a Nemzeti Szakszervezeti Blokk (BNS) pedig 2027. január 1-jétől bruttó ötezer lejt követel, ami újabb tizenöt százalékos emelést jelentene. Olvasóink számára tegyünk egyértelművé valamit: a minimálbér emelése nem más, mint bújtatott adó. Egy ideig persze észszerű, de amit Románia eddig ezen a téren művelt, az nem fenntartható: eddig sem volt az, de ezentúl ez az út a biztos csődhöz vezet.

Aztán ott vannak a nagy állami intézmények reformjai. Egy élő példa az erdélyi és romániai borvizeket (ásványvizeket) felügyelő állami hivatal, amelynek egy dolga van: jó pénzért cserébe engedélyeket ad ki a gazdasági szereplőknek. Utóbbiak ezen engedély alapján fektetnek be kitermelő és palackozó üzemekbe, ők kockáztatják a tőkéjüket, mégis ez az állami vállalat sodródott most a fizetésképtelenség szélére. Hogy miért? Talán azért, mert a vállalat irányítása PNL-s, PSD-s és USR-s politikusok között oszlik meg. Ezeket nevezi a román politikai szaknyelv szinekúráknak (a kifejezés a latin sine cura, vagyis „gond nélkül” szókapcsolatból ered). Ilyen szinekúrák vannak a központi hivatalokban és a gazdaságinak tűnő társaságokban, és vannak helyiek, megyei szintűek is, ezekben pedig mind a pártok emberei ülnek, különféle egymás közötti egyezségek alapján. A szinekúrák közé sorolhatjuk a különböző felügyeleteket és ellenőrző hivatalokat is, amelyeknek van megyei, nagyvárosi és központi részlege, és így tovább. Sem Niculescu, sem a PSD, akik egy öt hónapig tartó kormányválság után kerültek az ország élére, nem engedhetik meg maguknak, hogy ezek a pénzelszívó rendszerek és pénzkidobó intézkedések továbbra is úgy maradjanak, ahogy ma vannak.

A nyugdíjak kérdése is ilyen: ahhoz, hogy a nyugdíjas több pénzt kapjon, azt a pénzt valakinek elő kell teremtenie. Romániában az adó- és illetékbevételek nagy részét a multik és a kis- és középvállalkozások adják. Ők egy minimálbér-emelés esetén sokkal többet fizetnek egy munkavállaló után, az állam pedig ebből a pluszpénzből emelné a nyugdíjakat. Ördögi kör ez, mert a drágább munkaerő miatt a cég kevesebb embert vesz fel, vagy feketén foglalkoztat, és végül az állam ott veszíti el a bevételt, ahol nyerni akart. Ebből csakis egy szigorú, de emberséges fiskális politikával lehetne kijönni, ehhez viszont strukturális reformokra van szükség.

Az egyik ilyen strukturális reform az 1500 lakosnál kisebb települések összevonása. Ezt nevezik mostanság közigazgatási reformnak, de ez csak annak az első része. Az első lépcsőben 429 település került a listára, a polgármesteri hivataloknak 2027. március 1-jéig kell jelezniük, hogy hajlandók-e önként egyesülni, az új rend pedig a 2028-as helyhatósági választásoktól lépne életbe, ha pedig túl kevesen jelentkeznek, a kormány felelősségvállalással kényszerítené ki az összevonást. Korábban már többször nekifutott ennek a kérdésnek a román állam, de mindannyiszor visszapattant azoknak a pártoknak az ellenállásán, amelyek a szinekúrákat védelmezik. Igen, az RMDSZ is ezekhez a pártokhoz tartozik. Az is igaz, hogy az eddigi nekifutások mindig felülről, a megyék összevonásával kezdték volna a reformot, ami jelentős számú, pártkatonáknak fenntartott melegedőhelyet szüntetett volna meg, a mostani reformkezdeményezésben az az igazán ijesztő, hogy okosan találták ki. Azzal kezdeni, hogy az önmagukat eltartani képtelen településeket összevonjuk? Ki az a polgár, aki ebben nem lát rációt, aki ebben nem lát némi igazságosságot? Aligha van értelmes ember, aki ne látná be, hogy erre szükség van. Ha ezen túljutnak, akkor jöhetnek a 3000 fő alatti települések (Grindeanu eredeti elképzelése még 3500–4000 fő alatti településekről szólt), majd jöhetnek a megyék. Ijesztő az is, hogy a magyar elitnek erre egy szava sincsen, pedig a 429 település jelentős része székelyföldi és partiumi falu, ahol egy-egy polgármesteri hivatal a falu legnagyobb munkaadója, és nem mellesleg az RMDSZ helyi hálózatának tartóoszlopa.

Szóval a hétfői PSD-ülés több szempontból is érdekes lesz, de leginkább azért, mert megtudhatjuk, lesz-e elég bátorsága a vörösöknek végre jól kormányozni ezt az országot. Ahogy a kormányalakítás után írtam, erre még esélyük is lehet, főként azért, mert ha a reformokat elhalasztják, valaki utánuk megcsinálja őket, és így sokkal kevesebbet menthetnek át saját hatalmukból. Most egyedül kormányoznak, ez pedig nemcsak felelősséggel, hanem nagy lehetőségekkel is jár, akkor is, ha nincs mögöttük szilárd parlamenti többség. A PSD-nek most nincs kire mutogatnia: Bolojan már nem miniszterelnök, a koalíciós partnerek nem fékezik, és a költségvetés számai nem fognak a választási plakátokhoz igazodni. Hogy mi lesz ebből, azt hétfőn elkezdhetjük kiolvasni. A szinekúra ugyanis attól szinekúra, hogy a benne ülőknek nincs vele gondjuk, ezért ha a PSD továbbra is gond nélkül akarja tartani a saját embereit, kkkor a gond az országé marad, a számlát pedig a nyugdíjasok és a minimálbéresek fizetik ki.

Ugar

Magyar többségű települések is eltűnhetnek a közigazgatási reformban - miért hallgat az RMDSZ?

Hunor megvéd minket, csak még nem tárgyalt róla senkivel

Székelyföldet is átszabják, az RMDSZ majd utólag megvéd minket

Grindeanu: jön a területi-adminisztratív reform!

Az RMDSZ prefektusai a helyükön maradnak. Mit adott ezért Hunor?

Kampánynak sok, cselekvésnek kamu. Antal Árpád Torockón kirándult