Hunor megvéd minket, csak még nem tárgyalt róla senkivel

Ma végre Kelemen Hunor is megszólalt a területi-közigazgatási reform ügyében, és attól, amit mondott, aligha lehetünk nyugodtabbak. Az RMDSZ elnöke előadta a kötelező köröket a közösségek megkérdezéséről, az alapos előkészítésről és a kisebbségi jogok védelméről, majd közölte a politikailag igazán lényeges információt: erről a reformról sem a PSD-vel, sem Luca Niculescu miniszterelnökkel nem tárgyaltak. Magyarán, miközben a következő évtizedek erdélyi magyar viszonyait meghatározó átalakítás készül, a Szövetség most tart ott, hogy majd valamikor megnézi a részleteket.

Kelemen szerint a reformot nem lehet a kormány parlament előtti felelősségvállalásával keresztülvinni, ahogyan azt a PSD szeretné, hanem részletes elemzésre és a helyi közösségek bevonására van szükség. Úgy fogalmazott, hogy a közösségeket nem lehet megkerülni, népszavazást kell tartani, és amíg nem lát alapos elemzést, ennél többet nem tud mondani. Példaként Dániát említette, ahol állítása szerint önkéntes település-összevonásokkal, hosszú előkészítéssel alakították át a rendszert, mert az ilyesmit az emberekért kell megcsinálni, nem a PSD, az RMDSZ vagy más pártok kedvéért. Persze hogy az emberekért kell, és persze hogy jól át kell gondolni, csakhogy ez a nagy átgondolás valahogy elakadt a Tulipán SRL falain belül. Az RMDSZ támogatási megállapodást kötött a Niculescu-kormánnyal, amelynek részletes feltételeit továbbra sem ismerjük, miközben a kormányprogram már tartalmazott a kisebbségeket érintő reformokra és az előzetes egyeztetésre vonatkozó vállalásokat. Adta volna magát a helyzet, hogy a Szövetség még a támogatás megadása előtt tisztázza, mit tervez a kormány, és rögzítse azokat a minimumokat, amelyek nélkül egy területi-közigazgatási átalakítást nem tud elfogadni.

Hunor mostani mondata alapján azonban még az erről szóló tárgyalásig sem jutottak el. Azt ebből önmagában nem tudhatjuk, milyen belső előkészítés folyt az RMDSZ-ben, azt viszont már az elnöktől hallottuk, hogy a reform ügyében nem egyeztettek azokkal, akik előkészíthetik és keresztülvihetik. Ez azért elég szerény eredmény attól a szervezettől, amely évtizedek óta azzal indokolja a saját megkerülhetetlenségét, hogy minden fontos döntésnél ott kell ülnie az asztalnál. Ráadásul Grindeanu elképzelése aligha a semmiből pottyant elő. A PSD elnöke már nyáron arról beszélt, hogy miniszterelnökként az első feladatai közé sorolná a közigazgatási reformot; miniszterelnök ugyan nem lett, a pártja azonban kormányon van, így az elképzelés politikai jelentősége sem párolgott el, ha pedig abból indulunk ki, hogy az „erdélyiek főnöke” egész nyáron azzal rodeózott a sajtóban, hogy mindenkivel tárgyal a kormányválság megoldásáról, akkor csak felmerül a kérdés: ezekből az egyeztetésekből tényleg egyszer sem jutott idő arra, hogy megkérdezze, milyen jövőt szánnak Háromszék, Hargita vagy Maros megye kisebb községeinek?

"Egyrészt látnunk kell a részleteket. Másrészt nem lehet megkerülni a közösségeket, népszavazásra van szükség. Amíg nem látunk részletes elemzést, többet nem tudok mondani. Szinte bármit meg lehet tenni, ha ésszel csinálják.

Dániában önkéntesen vonták össze a településeket. Olyan ország ez, ahol jól átgondoltan és jól megtervezetten csinálják a dolgokat. Harminc év kellett ahhoz, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogyan kell, mert ezt nem a PSD-nek, nem az RMDSZ-nek és nem más pártoknak csinálod, hanem az embereknek.

Románia legalább két nemzetközi egyezménynek részese: a Helyi Önkormányzatok Chartájának és a Nemzeti Kisebbségek Jogainak Chartájának. Mindkettő tartalmaz az ilyen változtatásokra vonatkozó rendelkezéseket, és egyrészt azt mondják, hogy ezt népszavazással kell megtenni.

Másrészt a közigazgatási reform következtében nem változhat meg az etnikai arány. Ez két elvi kérdés, de mi sem a PSD-vel, sem Luca Niculescuval nem beszéltünk erről a reformról."

Kelemen Hunor nyilatkozata - FORRÁS

Romániának szüksége van közigazgatási reformra, de azt rendkívül alaposan át kell gondolni.

Kelemen most két nemzetközi egyezményre hivatkozik, a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájára és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményre, amelyek szerinte népszavazást követelnek meg, illetve kizárják az etnikai arányok megváltoztatását. A garanciák fontosak, de a tartalmukat érdemes pontosan ismerni: az önkormányzati charta előzetes konzultációt ír elő a helyi határok módosításakor, amelynek egyik lehetséges formájaként említi a népszavazást, a kisebbségvédelmi keretegyezmény pedig az olyan népességiarány-módosító intézkedésektől való tartózkodást követeli meg, amelyek a kisebbségi jogok és szabadságok korlátozására irányulnak. Ez nem minden közigazgatási változtatást automatikusan megakadályozó biztosíték, amelyet elég majd akkor elővenni, amikor megérkezik a törvénytervezet. A népszavazási követelménynek ugyanakkor a román jogban is van konkrét alapja: a népszavazásokról szóló 3/2000-es törvény 13. cikkének harmadik bekezdése a községek, városok és megyék területi határainak módosításáról szóló törvényjavaslatok parlament elé terjesztése előtt kötelezővé teszi az érintett lakosság népszavazás útján történő megkérdezését. Vagyis van mire építeni, csak éppen a jogi hivatkozások felsorolása mellé kellene egy politikai álláspont is arról, milyen összevonásokat fogadnának el, melyeket utasítanának el, és hogyan őriznék meg a magyar közösségek nyelvi, intézményi és képviseleti jogait. Ehhez képest most azt halljuk, hogy Romániának szüksége van reformra, de azt nagyon jól át kell gondolni, a részleteket pedig majd meg kell nézni. Harminchat évnyi érdekképviseleti tapasztalattal, polgármesterekkel, megyei vezetéssel és a bukaresti politika minden zegzugát ismerő apparátussal a háta mögött a Szövetségnek ennél azért valamivel előrébb kellene tartania, különösen akkor, amikor már egy új kormány támogatásáról is megállapodott.

A közösségeket valóban nem lehet megkerülni, de az őket képviselő szervezet sem érheti be azzal, hogy utólag felsorolja, mit kellett volna előzetesen tisztázni. Hunor mostani nyilatkozatának éppen ez a legkellemetlenebb része: miközben előzetes egyeztetést követel, elismeri, hogy ő maga a reformról még nem tárgyalt sem a kormányfővel, sem a kezdeményező párttal - az erdélyi magyar érdekképviselet pedig majd igazodik ahhoz, amit a többiek már eldöntöttek.

Ugar