Radu Hossu a szísztem elnökéről a szísztem elnökének

Radu Hossu Facebook-bejegyzésében keményen nekimegy az államfőnek, és egymás mellé tesz több, az utóbbi időben történt politikai és igazságszolgáltatási fejleményt. Kiindulópontja az elnök korábbi kijelentése, amely szerint a pártoknak kevesebbet kellene politizálniuk, és inkább a közigazgatással kellene foglalkozniuk. Hossu ezt nem egyszerűen szerencsétlen mondatnak, hanem durván populista, a demokratikus politika lényegével szembemenő állításnak tartja, hiszen a politikai pártoknak definíció szerint éppen az a feladatuk, hogy politizáljanak, programokat képviseljenek, versengjenek egymással, és választói felhatalmazás alapján próbálják befolyásolni az ország irányítását. Megjegyzi azt is, hogy Ilie Bolojan és Dominic Fritz lényegében visszautasították ezt a logikát, mondván: azért vannak a politikában, mert erre kaptak felhatalmazást.

Hossu azonban ennél tovább megy, és az elnöki kijelentést összekapcsolja az igazságszolgáltatás körüli történésekkel. Felidézi az államfő Recorder dokumentumfilmjével kapcsolatos kritikáját, amelyet ő Lia Savonea körének védelmeként értelmez, majd azt, ahogy az elnök kinevezte a nagy ügyészségek vezetőit. Ebbe a sorba illeszti Ciprian Ciucu meggyengítését, aki szerinte a PNL első alelnöke lehetett volna, ha nem indul ellene eljárás, továbbá a Bolojan-féle PNL kongresszusi döntéseinek bírósági érvénytelenítését és Dominic Fritz helyzetét is. Hossu hangsúlyozza, hogy az általa felsorolt események megtörténtek; azt ugyanakkor már politikai következtetésként teszi hozzá, hogy az elnök nyilvános jelzése után különös módon éppen a két érintett párt vezetése került súlyosan meggyengült helyzetbe.

A bejegyzés legélesebb része Fritz ügyét és az igazságszolgáltatás következetességét veszi célba. Hossu azt kérdezi, miként lehet igazságos egy olyan rendszer, amelyben korrupciós bűncselekményért felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt politikus bizonyos körülmények között továbbra is indulhat választáson vagy újabb mandátumot szerezhet, miközben valaki, aki állítása szerint nem okozott vagyoni kárt az államnak, és saját maga vagy harmadik személy számára sem szerzett vagyoni vagy más előnyt, kieshet a politikai versenyből. Innen jut el a rendszer egészének hitelességéhez: szerinte nehéz az állampolgároktól az intézményekbe vetett bizalmat követelni, amikor maguk az intézményi döntések táplálják a következetlenség és az igazságtalanság érzetét. Hossu végül már kifejezetten maró politikai képpel zár: szerinte a Bolojan-féle PNL-t „végtagjaitól fosztották meg”, az USR-t pedig „lefejezték” – talán most már, teszi hozzá keserű iróniával, hajlandók lesznek hallgatni arra, akit ő „a rendszer főnökének” nevez.