Savonea bukása? Elkezdték alkalmazni a LIN II-t, a bűnözők megint izzadhatnak

Alig tíz nappal az EU Bíróságának LIN II-döntése után az első román bíróságok elkezdték alkalmazni azt: a craiovai ítélőtábla és a kolozsvári törvényszék is bevette újratárgyalásra azokat az ügyeket, amelyeket korábban „elévültnek" nyilvánítottak. Egy 700 ezer lejes uniós támogatási csalás és egy több mint 8 millió lejes adócsalási ügy – mindkettő ott hevert a fiókban, mert a Lia Savonea vezette legfelsőbb bíróság gyorsabban engedte elévülni a bűncselekményeket, mint azt az uniós jog megengedi. Most a folyamat visszafordul. De! A csata még nincs megnyerve!

2018-ban és 2022-ben az Alkotmánybíróság (CCR) kimondta, hogy a büntetőjogi elévülés bizonyos szabályai alkotmányellenesek – vagyis a bűncselekmények gyorsabban évülnek el. Idáig ez még jogi finomság. A csavar ott jött, hogy 2022 októberében a legfelsőbb bíróság (ÎCCJ), Lia Savonea vezetésével, fogta ezt, és visszamenőleg kiterjesztette: kimondta, hogy a gyorsabb elévülés nemcsak a 2018–2022-es időszakra, hanem egészen 2014-ig érvényes, „a legkedvezőbb büntetőtörvény" elvére hivatkozva. A gyakorlati következmény pedig katasztrofális volt. Bizonyítottan bűnös, elítélt emberek – korruptak, adócsalók – nyújtottak be a börtönből rendkívüli jogorvoslatokat, a bíróságok alkalmazták a kiterjesztett elévülést, és arra jutottak, hogy a tettek már az ítélet pillanatában elévültek. Így sokan kiszabadultak, mások pedig megúszták a folyamatban lévő ügyeiket.

A névsor pedig önmagában is vádirat a rendszerről. Ionuț Costea (Mircea Geoană sógora), Sebastian Vlădescu volt pénzügyminiszter, Lucian Duță volt egészségbiztosítási főnök, Nelu Iordache üzletember, Bogdan Olteanu volt házelnök, Darius Vâlcov volt pénzügyminiszter – mind a kiterjesztett elévülés haszonélvezői. És olyanok is, akiknek már elsőfokú ítéletük volt, mint Ioana Băsescu, Elena Udrea vagy Marian Vanghelie – mind megúszták azzal, hogy a tetteik „elévültek".

Az EU Bírósága ezt kétszer is elutasította. Először 2023 júliusában, a LIN I-ügyben: kimondta, hogy a román bíróságoknak a CCR döntéseit alkalmazniuk kell, de az ÎCCJ értelmező határozatát, amely a 2014–2018-as időszakra is kiterjesztette az elévülést, nos, azt pont nem. Az ÎCCJ erre az emberi jogokra – az Emberi Jogok Európai Egyezményére – hivatkozva egyszerűen figyelmen kívül hagyta a luxembourgi döntést, sőt, a többi román bíróságot is arra utasította, hogy ne vegye figyelembe. Ez az a pillanat, amelyről érdemes megállni: egy tagállam legfelsőbb bírósága nyíltan szembement az EU Bíróságával, és kötelezte a beosztott bíróságokat, hogy vele tartsanak. Ez nem jogértelmezési vita volt, hanem hatalmi, hogy azt ne mondjuk, szuverenista dac. Végül 2026. július 16-án jött a LIN II, szokatlanul kemény hangnemben: az EU Bírósága kimondta, hogy az ÎCCJ megsértette az uniós jogot, amikor kiterjesztette az elévülést. És – ami most a lényeg – megoldást is adott: az ügyészségeknek felülvizsgálati kérelmeket (recurs în casație) kell benyújtaniuk, a bíróságoknak pedig alkalmazniuk kell a LIN II-t, félretenni a kiterjesztett elévülést, és újra megnézni, hogy az „elévültnek" nyilvánított ügyek valóban elévültek-e.

A jó hír: a gépezet megindult

Eddig tartott az elmélet. A mostani hír az, hogy a gyakorlat be is indult. A craiovai ítélőtábla újratárgyalásra vette azt a 700 ezer lejes uniós támogatási csalási ügyet, amelyet a DNA még 2017-ben küldött bíróság elé, és amelyet tavaly a Gorj megyei törvényszék „elévültnek" nyilvánított, épp az ÎCCJ gyakorlatát alkalmazva. A tettek 2009-ből származnak: hamis iratokkal próbáltak lehívni vissza nem térítendő európai támogatást egy „virág- és dísznövénytermesztés fejlesztése" nevű projektre. A kolozsvári törvényszék ugyanezt tette egy több mint 8 millió lejes adócsalási üggyel, amelyet 2017 októberében küldtek bíróság elé. A dosszié adócsalást és pénzmosást érint egy fiktív számlázási körön keresztül, amelybe – itt egy pikáns magyar szál – magyarországi cégeket is beépítettek. A tettek 2010 és 2014 közöttiek. A bíróság a július 24-i tárgyaláson kifejezetten a LIN II-re hivatkozva vette vissza az ügyet. Ez a két eset a fecske, amely talán tavaszt hoz, mert ha a mintázat folytatódik – és a LIN II logikája szerint folytatódnia kell –, akkor sorra nyílhatnak újra azok az akták, amelyeket a Savonea-féle gyakorlat söpört a szőnyeg alá.

De pezsgőt még ne bontsunk

És itt jön az a rész, amikor elrontjuk a jó hangulatot. Traian Briciu, a Romániai Ügyvédi Kamarák Országos Uniójának (UNBR) elnöke óvatosságra int, mert szerinte a LIN II nem hoz olyan új elemet, amely megváltoztatná a LIN I-ben már kimondott alapállást a nemzeti alapjogvédelmi standard elsőbbségéről – ezért úgy véli, a bíróságok a folyamatban lévő ügyekben továbbra is az ÎCCJ 2022-es elvi határozatát fogják alkalmazni. Van egy fontos jogi korlát is, amelyet maga az EU Bírósága rögzített: a már jogerőre emelkedett ítéletek nem nyithatók újra. Vagyis akit egyszer jogerősen „elévültként" felmentettek, azt a LIN II már nem éri utol – a jogerő (autoritatea de lucru judecat) szent. A LIN II tehát a folyamatban lévő ügyekben tud fordítani, nem a lezártakban.

Ez azt jelenti, hogy a helyzet nem fekete-fehér. Két erő feszül egymásnak: egyfelől az EU Bírósága és azok a bíróságok, amelyek – mint Craiova és Kolozsvár – hajlandók alkalmazni; másfelől az ÎCCJ vonala és azok a jogászok, akik szerint a nemzeti alapjogvédelem felülírja az uniós jogot. A következő hetek arról szólnak majd, melyik erő bizonyul erősebbnek a román bírói karban. A LIN II nem varázsütés – hanem eszköz, amelyet valakiknek a kezükbe kell venniük. Néhány napja idéztük Claudiu Sandu CSM-tag ügyész látleletét, aki „csődöt mondott országról" beszélt, ahol a büntetlenség általános kockázata a bűnözők paradicsomává változtatja az országot, és aki külön a LIN II-t hozta fel példaként a román jogi iskola és a magisztratúra öntudatának hanyatlására. Nos, most az a Sandu által diagnosztizált betegség kapott egy ellenszert – kívülről, Luxemburgból. És ez egyszerre biztató és lehangoló.

Biztató, mert működik a fék: ha a hazai rendszer önmagából nem termel ki igazságosságot, akkor az európai jog rákényszeríti. Lehangoló, mert épp az lenne a lényeg, hogy magunktól tesszük. Kellett hozzá az EU Bírósága, kétszer is, szokatlanul kemény hangon, hogy a bűnözők ne sétálhassanak ki a börtönből egy jogtechnikai trükkel. A román igazságszolgáltatás nem gyógyult meg, csak kapott egy külső mankót.

És van a történetben egy mélyebb kérdés is, amely túlmutat az elévülésen. A LIN II ugyanis nemcsak arról szól, hogy elévül-e egy adócsalás, hanem arról, hogy egy tagállam legfelsőbb bírósága szembemehet-e nyíltan az EU Bíróságával, és kötelezheti-e a beosztott bíróságokat, hogy vele tartsanak. Ha igen, akkor az uniós jog csak ajánlás. Ha nem, akkor van remény. Az, hogy Craiova és Kolozsvár most Luxemburgot választotta, nem Savoneát, egy apró, de fontos jelzés: a román bírói karban vannak, akik komolyan veszik, mit jelent EU-tagnak lenni. Egyelőre két akta nyílt újra. De néha egy rendszer megváltozása is két aktával kezdődik – és azzal a döntéssel, hogy egy bíró melyik úrnak szolgál: a jognak, vagy annak, aki rácsörög telefonon.

Ugar