Pártalapítás Romániában: túlélni a politikai kapuőröket

Az Autoritatea Electorală Permanentă előállt az új párttörvény tervezetével, és természetesen első ránézésre minden nagyon szép, nagyon modern, nagyon átlátható, nagyjából olyan, mint amikor a román állam felveszi a vasalt inget, majd öt perc múlva ugyanazzal a kézzel nyúl bele a demokrácia zsebébe. Az Expert Forum most arra figyelmeztet, hogy a javaslat nem egyszerű technikai rendrakás, hanem a pártalapítás és pártmegszüntetés körüli alkotmányos garanciákat gyengítheti meg: a döntéseket egy politikailag kinevezett vezetésű hatósághoz vinné, indokolatlanul megemelné az alapító tagok számát, és olyan gumiszabályokat vezetne be a pártok feloszlatására, amelyekkel egy túl lelkes államigazgatási kéz már egész szépen el lehet babrálni a politikai pluralizmussal. Romániában pedig, ahol a politikai osztály időnként úgy bánik a demokráciával, mint részeg vendég a svédasztallal, az ilyen gumiszabály nem jogtechnikai apróság, hanem meghívó a visszaélésre.

A tervezetet az AEP készítette elő, és azzal indokolja, hogy Romániában az elmúlt években látványosan megnőtt a bejegyzett pártok száma: a 2008-2012 közötti nagyjából harminc formációhoz képest 2026-ban már több mint 270 pártot tartanak nyilván. Ezek közül sok inaktív, nehezen elérhető, pénzügyileg alig ellenőrizhető, vagyis a hatóság szerint rendet kellene tenni a rendszerben. Ez önmagában még nem ördögtől való gondolat, mert a pártrendszer tényleg nem lehet olyan, mint egy elhagyott garázsvásár, ahol minden sarokban porosodik egy politikai logó, két pecsét és egy soha meg nem tartott kongresszus, de azért a demokratikus rendrakás és a politikai belépési küszöb megemelése között van némi különbség, nagyjából akkora, mint a takarítás és az ajtó befalazása között.

Az egyik legfontosabb módosítás az volna, hogy a pártalapításhoz szükséges alapító tagok számát háromról százra emelnék. Ez első hallásra nem tűnik tragédiának, hiszen száz ember nem egy hadsereg, nem is különösebben nagy tömeg, még egy közepesen sikerült falunapon is összejön, ha van miccs és nem szakad az eső. A pártalapítás szabadsága azonban nem rendezvényszervezési kérdés, a jelenlegi háromfős küszöb pedig éppen azért fontos, mert alacsonyan tartja a belépési akadályt, vagyis nem kényszeríti a politikai kezdeményezéseket arra, hogy még a nyilvános indulás előtt bizonyítsák: mögöttük már kész infrastruktúra, pénz, hálózat és szervezeti gépezet áll. Márpedig ha valami hiányzik Romániából, az nem a politikai gépezet, abból van bőven, több is, mint amennyit az ország egészségesen elbír - ami hiányzik, az éppen az új belépők, helyi kezdeményezések, valódi civil-politikai szerveződések esélye.

Az Expert Forum szerint az AEP nem ad meggyőző indoklást arra, miért kellene száz alapító tagra emelni a küszöböt. Az, hogy sok a bejegyzett, de passzív párt, adminisztratív probléma, nem alkotmányos pánikhelyzet. Erre lehetne differenciált ellenőrzési rendszert kitalálni: másképp kezelni egy nulla aktivitású, papíron létező pártot, és másképp egy helyi vagy megyei szinten működő politikai szervezetet. Ehelyett a jelenlegi tervezet magát az indulást nehezítené, ez pedig mindig a már bent lévőknek kedvez. A régi pártoknak, amelyeknek megvan a pénzük, az apparátusuk, a helyi embereik, a médiakapcsolataik, a polgármesteri irodák körül kavargó kis klientúráik, megvan az a politikai izomzatuk, amelyet egy új pártnak éppen a belépés után kellene felépítenie.

A másik súlyos gond az, hogy a pártok bejegyzésével és megszüntetésével kapcsolatos döntések nagyobb része az AEP köré kerülne. Ez azért problémás, mert az AEP nem független alkotmányos éteri lény, amely reggelente harmatból és választási tisztaságból táplálkozik, hanem olyan hatóság, amelynek vezetése politikai kinevezések útján kerül pozícióba. Ha egy politikailag kinevezett vezetésű intézmény túl nagy szerepet kap abban, hogy ki léphet be a pártrendszerbe, és kit lehet abból kivezetni, akkor ott már nemcsak adminisztratív hatékonyságról beszélünk, hanem a politikai verseny kapuőrizetéről. És a kapuőr Romániában ritkán filozófiai alak: többnyire pontosan tudja, kinek nyílik az ajtó, kinek akad be a kilincs, és kinek kell még hiánypótlást küldenie valamikor a politikai túlvilágról.

A feloszlatási okoknál ugyanez a gond: túl tág, túl pontatlan megfogalmazások jelennek meg. Egy pártot nyilván lehessen megszüntetni, ha valóban nem működik, ha törvényt sért, ha nem teljesíti alapvető kötelezettségeit, de az Expert Forum arra figyelmeztet, hogy nem lehet ugyanazzal a baltával nekimenni minden formációnak. Egy helyi vagy megyei párt például nem attól legitim, hogy országos listát állít, és nem kellene azért megszüntetni, mert nem indul minden választáson, minden szinten, mindenhol. A helyi politikai pluralizmus pont attól pluralizmus, hogy nem mindig országos ambícióból születik. Van, ahol egy városi ügy, egy megyei konfliktus, egy helyi korrupciós hálózat, egy települési érdekképviseleti hiány hoz létre politikai szerveződést. Ha ezeket az állam túl könnyen lesöpörheti az asztalról, akkor megint nem tisztább lesz a politika, csak a nagyoknak kényelmesebb. Romániában ma már nem pártot alapítani nehéz igazán, hanem bejutni a politikába, láthatóvá válni, túlélni a küszöböket, az adminisztratív csapdákat, a médiaközönyt, a helyi hatalmi hálózatokat és azt a parlamenti kasztösztönt, amely minden új szereplőben nem választói akaratot, hanem zavaró tényezőt lát. A pártrendszernek valóban vannak szemétkupacai, de ha erre az a válasz, hogy még magasabbra húzzuk a kerítést, akkor a végeredmény nem tisztább politika lesz, hanem jobban őrzött politikai kartell.

Ez különösen veszélyes most, amikor Romániában egyszerre van jelen a szélsőjobb megerősödése, a régi pártok hitelességi válsága, a parlamenti többségek erkölcsi rothadása és a választók egyre erősebb undora. Ilyenkor a demokratikus válasz nem az, hogy nehezebb legyen új politikai szervezetet létrehozni, hanem az, hogy könnyebb legyen valódi versenyt teremteni, miközben a finanszírozást, a kampányköltést, a külföldi befolyást, az átláthatatlan pénzmozgásokat és a kamupártokat célzottan ellenőrzik. Nem a belépőt kell agyonverni a kapuban, hanem a csalót kell elkapni bent - tudom, ez Romániában néha már-már forradalmi gondolatnak hangzik, de hát valahol el kell kezdeni.

Az AEP május óta arról beszél, hogy átfogó választási és pártpolitikai reformon dolgozik, új párttörvénnyel, pártfinanszírozási szabályokkal, saját működésének módosításával, politikai reklámokra vonatkozó uniós szabályok átvételével és később egy választási kódexszel. Ez lehetne fontos munka, sőt, nagyon fontos munka lehetne, mert Romániának tényleg szüksége volna koherensebb választási szabályokra, tisztább pártfinanszírozásra és kevésbé szétfolyó politikai adminisztrációra. De éppen ezért kellene különösen óvatosan hozzányúlni a pártalapítás szabadságához és a pártok megszüntetéséhez. A demokratikus jogokat nem azért védjük, mert minden párt szép, okos és hasznos, hanem azért, mert az államnak nem adunk könnyű fegyvert a politikai verseny ellen. Még akkor sem, ha az állam éppen azt mondja, hogy csak rendet szeretne, mert a rend szó Romániában sokszor gyanúsan egyenlő azzal, hogy a nagyok nyugodtabban alhatnak. A pártrendszer tisztítása szükséges, de nem úgy, hogy a politikai részvétel jogát szűkítjük, és nem úgy, hogy egy politikailag kinevezett hatóság kezébe túl sok döntési hatalmat adunk arról, ki alapíthat pártot, ki maradhat életben, kit lehet megszüntetni. A demokrácia nem attól lesz erősebb, hogy kevesebb ember próbálhat belebeszélni, hanem attól, hogy a beszólásnak van helye, a pénznek van nyoma, a csalásnak van következménye, és a politikai kapu nem csak azoknak nyílik, akiknek már rég saját portásuk van.

Forrás: G4Media