Tarr Zoltán bocsánatot kért azért, hogy az RMDSZ elvitte a teljes erdélyi magyar sajtót

Sűrű volt a hétvége Erdélyben, habár jóformán egy hír kavarta fel az állóvizet, ez pedig akkor is igaz, ha napokig tett úgy minden fontosabb szereplő, mintha nem lenne itt semmi látnivaló. Mert tusványosi szélhámosság ide vagy oda, a fontos hír mégiscsak az, hogy az erdélyi magyar sajtó 95 százaléka hirtelen gazdát cserélt – fideszes zsebből átcsúszott RMDSZ-es zsebbe, és ezt különösebb meghökkenés nélkül készül lenyelni a "szakma". Ja, és Tarr Zoltán is ellátogatott tájainkra, ahol akkora bődületes ostobaságot mondott olyan körülmények között, hogy azt csak szekérrel tudjuk hazavinni.

Kezdjük is ez utóbbival, mert rövid, de velős: Tarr Zoltán eljött Erdélybe, a tusványosi hétvégén, és részt vett a Fehéregyházán található Petőfi Emlékház avatásán, ahol végül nem lett belőle Kennedy, de olyat mondott, hogy többször is elolvastam, mire leesett nekem is, hogy – sajnos – komolyan gondolja.

Bocsánatot kért az erdélyiektől, amiért az Orbán-kormányok eszközként használtak minket.

Khm...

A bocsánatkérésbe csomagolt megállapítással Erdély döntő többsége, talán majdnem az egésze nem ért egyet – sajnálatos módon, a kevés igazakat leszámítva, senki sem érzi úgy, hogy eszközként használták volna az erdélyi magyarokat Orbánék. De ez mellékes körülmény, hiszen Tarrnak, a lényeget tekintve itt igaza van. A súlyosabb probléma az, hogy milyen környezetben mondta ezt ki: a minimális résztvevői létszámot ugyanis olyan "eszközök" tették ki, mint például maga Kelemen Hunor, vagy Maros megye RMDSZ-es tanácselnöke, Péter Ferenc. No, és ezek előtt bocsánatot kérni bármiért is? Minek? Ki az, aki NEM nézte át Tarr Zoltán beszédét még Erdélybe érkezése előtt, milyen megfontolás áll e kijelentés mögött? Csak csendben jelzem, hogy a nagyváradi premontrei apát is hiába vár egy magyar kormányzati látogatásszerűségre, esetleg egy biztató jó szóra, valahogy mindig Kelemenék szája sarkában jelenik meg a cinkos mosoly – az a na, ezt is jól átbasztuk típusú. Tarr Zoltán ráadásul mindezt azon a napon mondta el, amikor már végigsöpört Erdélyen az a hír, hogy az eddig magyar adófizetői pénzből megvásárolt, felépített és működtetett erdélyi magyar média 95 százalékát jelentő holdingot átjátszották Turos Lóránd RMDSZ-es szenátor zsebébe. Mármint, és politikai pártok esetében ez a lényeges: a kezükbe. Tarr Zoltán azt állítja, hogy gőzerővel nyomoz az előző rezsim gyanús ügyei után, no meg azt is, hogy a határon túli támogatásokat is át fogja vizsgálni. Na, hát tizenakárhány milliárd forintot most már hiába keres, ezt az ő orra előtt lopták el és változtatták át erdélyi, romániai magánvagyonná, aminek felderítéséhez sok szerencsét kívánunk, igazán szüksége lesz rá, de azért egy magyarázatra, hogy mit is akart ezzel a megbékélős, puszilkodós, majdhogynem bratyizós bocsánatkéréssel elérni, nos, ezt szívesen meghallgatnám tőle.

Merthogy a probléma súlyos, és a reagálások is súlyosak. Az erdélyi interneten forrongott ugyan a nép, de a közszereplők és a sajtó nem igazán kezdett neki elemezni a helyzetet, míg meg nem jött Kovács Péter, a kolozsvári rádió magyar adásának főszerkesztője, korábban RMDSZ-es kampányvezető sőt úgyvezető elnök, még korábban valami RMDSZ-es ifivezető, még korábban ugyancsak valami RMDSZ-es akármi, és egy posztban fel nem világosította a függetlenség miatt aggódó keveseket és sokakat, hogy ugyan már, nincs itt semmi látnivaló, mert vagy ez történik, mármint az RMDSZ megveszi a médiaportfóliót, vagy az egész sajtó, úgy ahogy van, megszűnik.

Nos, azt kötve hiszem, hogy Kovács Péternek ne lennének valid és hasznos információi az ügyről, ideértve azt is, hogy Viktor Orbánék még gyorsan a választások előtt kiutaltak kétmilliárdot az erdélyi sajtónak, amiből egész jól el lehet lenni egészen hosszú ideig. Ha komolyan vesszük Péter szavait, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy a Tisza-kormány átvilágítása problémákat talált volna az összeg odaítélése körül, és ezért kellett RMDSZ-es zsebbe áttenni. Más magyarázat nincs Kovács Péter szavaira, de ez már bizony büntetőjogi kategória, ismét csak sok szerencsét kívánunk Tarr Zoltánnak, mert újfent szüksége lesz rá. A kolozsvári rádió magyar adásának főszerkesztője, aki elvileg egy közszolgálati adó magyar vezetője, közvetlenül azelőtt RMDSZ-es ügyvezető elnök, korábban RMDSZ-es kampányvezető, még korábban RMDSZ-es ifivezető, talán úgy érezhette, hogy ideje jókat röhögni kollégáin, és újabb, ezúttal hosszabb, kioktatóbb poszttal jelentkezett, ettől nemhogy nem lettünk boldogabbak, hanem épp ellenkezőleg: megvilágosodtunk, és ez nem töltött el felhőtlen örömmel.

Kovács ugyanis azzal "érvel" második posztjában, hogy nem történt itt semmi különleges, a most felvásárolt médiumok korábban RMDSZ-eseké voltak, úgy mint például a Gaga Rádió Frundáé, most pedig csak az történik, hogy visszakerül minden a helyére, oda, ahol volt azokban a régi szép időkben, amikor mindenki azt csinálta Erdélyben, amit az RMDSZ diktált neki (a gaga Rádió valóban Frunda György RMDSZ-es szenátoré volt, de a Krónika, a Székelyhon nagyon nem, szóval nem kicsit kamuzik Péterünk, a közszolgálatis), és ezek a nem túl szép idők bár azóta sem múltak el, sőt, hiszen az elmúlt 15 év demeterszilárdos központosításai az RMDSZ pozícióit növelték igazán eddig is, de biztos, ami sicher alapon mégiscsak vegyük meg magunknak – aztán valahogy leboltolták a Fidesszel, és tekintve, hogy az újságírás ma már végképp határtalan szakma, ezt nem is biztos, hogy rosszul jön Orbánnak – büntesse csak, ha tudja, a magyar médiahatóság az erdélyi (romániai) fennhatóság alatt működő portálokat, de ezt már csak az összeesküvés-elméletek iránti rajongásom mondatja velem, mert az eddigi mintázatok ezt nem támasztják alá, dehogy, hiszen az RMDSZ és Viktor Orbán úgy demokraták, hogy egyenesen ilyennek születtek, és azóta sem bírtak elromlani – egyéb cinikus (i)gazságokért iratkozz fel csatornánkra stb. Ennek a második posztnak a logikája egyébként tényleg rémisztő: Kovács feleleveníti azokat az időket, amikor Frunda mint a Gaga Rádió tulajdonosa heti rendszerességgel volt meghívott saját rádiójában, és ez milyen jó is volt, különben is, kit hívnának meg a sajtósok, ha nem a közszereplő szenátor urat, ugye?

Érvelésének másik része pedig az, hogy amúgy sem tud ezen az erdélyi magyar piacon megélni egy sajtóorgánum, így hát

"A közösségi finanszírozásból bevonható összegek egy vicc, ahhoz képest, hogy mennyibe kerül egy szerkesztőség fenntartása. A saját magát hiper-szuper függetlennek kikiáltó portál sem képes megélni a piacról. Az erdélyi magyar közéleti honlapok, youtube csatornák inkább hobbinak tekinthetők, mint megélhetési forrásnak."

ezzel pedig éleset rúgott a megszűnés szélén táncoló Átlátszóba, meg úgy mindenkibe, aki nem a román államtól kapja a pénzt "közszolgálatiságért" vagy a magyar államtól seggnyalásért, amit most már az RMDSZ fizet, így csak a segg változik, a nyelv, a meló marad.

A Transtelex egy egész álló napig tartotta diadalmasan legkiemeltebb cikkeként a címoldalán, és még most is az egyetlen teljes szélességű saját anyaguk a címoldalon, a következő címmel és leírással:

A cikk hosszasan és visszatérően fejtegeti a médiaportfólió átjátszását, mint a hangulatot meghatározó tényezőt, majd Vig Emese tájékoztatja a nagyérdeműt, hogy kérdéseket küldtek az üggyel kapcsolatban Turos Lórándnak és Tarr Zoltánnak.

Érdekes, hogy miközben diadalmasan könyvelik el, hogy Markó pixise épp nagyobb a Kelemenénél, úgy kezelik Markót, mintha nem lenne az RMDSZ fontos és befolyásos tisztségviselője. Nem tudjuk, hogy mitől lenne az önmagában közérdek, hogy Markót hitelesebbnek látja a magyarországi potenciális közpénzosztó, mint a Markó által székbe ültetett jelenlegi RMDSZ-elnök, de azt látjuk, hogy mitől magánérdek, hiszen Markó Béla a Transtelex háziszerzője, ha Markó hiteles, akkor a Transtelex is az, ha Markó libling, akkor a Transtelex is libling egyúttal. Érdekes, hogy a diadalmas Transtelex közben nem kérdezi meg a saját háziszerzőjét, hogy ugyan mit tervez tenni a demokrácia védelmében, már azon kívül, hogy ír még egy önfényező cikket a Transtelexre, amivel majd szokás szerint senki nem vitatkozik, és senki nem kérdezi meg Markót azokról a médialopásokról sem, amiket ő követett el, amikor ő volt az RMDSZ elnöke, a kamükföldi zsebdiktátornál is hosszabb ideig. Nem lehet mind felsorolni a Markóék által elkövetett médialopásokat, de keserű ízelítőnek ott a Transindex (kétszer), és annak minden leágazása, az Erdély FM, az Erdély TV, a közszolgálati rádiók, az RMSZ, az RMDSZ által gründolt Maszol, Manna, A Hét, Erport. Optikus olvasóinknak figyelmébe ajánljuk, hogy a kukker.ro domain megvehető...

Ha a Transtelex most leírja, hogy "Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek minden bizonnyal tudnia kellett a tervről", akkor mégis mit lehet mondani arról az időről, amikor Markó volt az RMDSZ elnöke?

És aztán megszólalt valaki az érintettek közül: Fall Sándor, a Főtér.ro főszerkesztője legalább vette magának a bátorságot, hogy ne hallgasson, ami jól jelzi, hogy erdélyi magyar tájainkon, az RMDSZ által leuralt dimbes-dombos tájakon miben mérik a bátorságot – botorságban, mondanánk, ha nem tudnánk, hogy Fall Sándor annak a Főtérnek a főszerkesztője, amely cinizmusában a magyarországi Pesti Srácokat próbálta utánozni, nem kevés sikerrel – ők voltak a mindenszarizmus helyi előfutárai, megmondói, persze a mindenből náluk is rendre kimaradt az RMDSZ és a Fidesz, azok sose voltak szarok, csak finnyáskodtak olykor egyet a közbeszéd lezüllésén. 

Fall Sándor is elmereng egyet az erdélyi magyar média átvásárlásán, gondolatmenetének legfőbb tanulsága pedig, hogy-hogy nem, egybecseng Kovács Péterével: itt másképp megélni nem lehet, csak akkor, ha valaki fizet, vállalkozó pénzt nem ad médiára, marad a politikus, mert neki van pénze. Majd Fall Sándorból előjön az álmodozó: az lenne a jó, mondja, írja, ha a politikus adná ugyan a pénzt, de nem szólna bele a szerkesztőség munkájába. Igen, mert a politikusok arról híresek, hogy olyan szerkesztőség fenntartását fizetik havi tízezer eurókért, akik majd őket basztatják – szép álmokat. Van azonban egy-két, több sor Fall Sándor túl hosszú cikkében, amiért érdemes eltenni jobb időkre is, esetleg bírósági tanúvallomásokban is elővenni.

"Nem tudom, hogyan működnek más szerkesztőségek, de a Főtérnél működési alapszabály, hogy a tartalmat a szerkesztőség állítja elő, önállóan. Mint ahogy az is, hogy a felületünkön nincs párt- vagy politikai propaganda. Portálunk működésének eddigi több mint tizenkét éve alatt ezt az alapelvünket végig érvényesíteni tudtuk, igaz, ezt sértő elvárás sem fogalmazódott meg a fenntartói oldalról. Ezt persze sokan nem hajlandók elhinni – úgy viselkednek, mint a Ne nézz fel! című film szereplői –, pedig csak meg kellene nézni a tartalmainkat, amire nem hajlandók."

Azok a kutya médiafogyasztók akkor is fideszes pártlapnak néztek, amikor mi nem akartunk annak látszani, no meg RMDSZ-esnek. Aham. Értjük, Sándor, de a kérdés sosem az volt, hogy mit írtatok le, na jó, ez is, hanem az, hogy mi az, amiről kussoltatok. Ez utóbbira pedig maga a főszerkesztő adja a példát:

"És sok erdélyi szerkesztőség működött sokáig, egyelőre nem tudni, meddig, magyar állami támogatásokból. Az utóbbi években aránytalanul és indokolatlanul nagy összegekből, legalábbis papíron (egyetlen használt Cadillac Escalade 6.2 V8 Sport Platinum terepjáró 50 ezer eurós árából a Főtér öt fős szerkesztősége hónapokig elműködik – az ehhez hasonlókért nincs bocsánat). Úgy, hogy egyetlen romániai magyar újságírót sem vet fel a pénz, a fizetésük a legjobb esetben is csak alulról súrolja a tisztességesnek nevezhető határt."

Vajon miért nem merült fel soha nyílt színi kérdésként, hogy hova lett az a kurva sok lóvé, amit Pestről küldtek, ha ilyen alacsonyak a fizetések? A Cadillac-es kiszólás pedig beszólás Demeter Szilárdnak, ezt értjük, csakhogy amikor ennek a történetét Lukács Csaba leleplezte, akkor senki sem sietett Erdélyből, hogy kiálljon őmellette, és az egész Fidesz-média revolverezni kezdte őt.

Ez tulajdonképp nyílt beismerése annak, hogy annak a kurva sok pénznek a nagy részét ellopták azok, akik Cadillaccel jártak, de akkor ezt jópofizva tudomásul vettétek, Sándor. Tipikus példája az öncenzúrának: Fall Sándor nem érti, hogy egy független szerkesztőség nem csak arról ismerszik meg, amit leír, hanem arról is, sőt, leginkább arról, amit nem hallgat el. Márpedig a Főtér és a most gazdát cserélő erdélyi magyar média erről volt híres: elhallgatott. Az alábbiakat viszont érdemes idézni:

"Például az az állapot, amibe a Fidesz-kormányzás alatt a magyar közmédia került, Erdélyben jóval nagyobb mentális károkat okozott, mint Magyarországon. Ráadásul úgy, hogy ennek közvetlen politikai, értsd: szavazatokra fordítható hatása meglehetősen kicsi volt, az erdélyi magyaroknak alig egyötöde szavazott egyáltalán a magyarországi választásokon."

És akkor miért nem emeltétek fel a szavatokat, Fall Sándor? A Főtér.ro-nál dolgozik, ez fontos pillanatkép, az a Szántai János, aki mellékállásban az EMIL nevű erdélyi magyar írókat tömörítő szervezet elnöke, ily módon ő két csecsből kapta az apanázst, hogy mindezért cserébe kiemelkedő és vezető szerepet vállaljon Méhes György szekusmúltjának patyolattisztára mosásában, melyhez a legjobb út a felejtés – az általa tavaly beígért szakszerű tanulmányra azóta is várunk, biztos nagy a sor az igazságért, és ő még nem jutott oda. Akkor ki is okoz mentális károkat? És ki gyógyítja?

A Főtér.ro-n megjelent eszmefuttatás nem több, mint az öncenzúrában élő újságíró végső elkocsonyásulásának pillanatképe: Fall Sándor ugyanis arra lyukad ki, hogy kell anyagi támogatás, ezt pedig máshonnan nem lehet megszerezni, mint a politikustól, aki majd jól nem szól bele a tartalomba – odáig, hogy ő saját magától nem fog leírni dolgokat, mert a kenyér fontosabb, mint a penna, már nem jut el, ez pedig bizonyítja, hogy az öncenzúra felfalta kölykeit, akárcsak a forradalom, ami elmaradt.

Maradt viszont egy RMDSZ-es média, összeért, mint a világóceán, ráadásul kontinensek sem látszanak benne.

UGAR