Tizenhárom éve nem vártuk ilyen kevés gázzal a telet

Európa megint úgy fordul rá a télre, hogy az energiabiztonság kérdése lassan visszakúszik a politikai napirend tetejére: az Európai Unió gáztárolóiban augusztus végén mindössze nagyjából 63–64 százaléknyi gáz van, ami az évnek ebben a szakaszában 2013 óta a legalacsonyabb szint. Tavaly ilyenkor a tárolók körülbelül 76–77 százalékon álltak, az ötéves átlag pedig 80 százalék fölött van. Vagyis nem arról van szó, hogy Európa holnap kifogy a gázból, hanem arról, hogy feltűnően vékony biztonsági tartalékkal közeledik a 2026–2027-es fűtési szezonhoz.

A probléma gyökere részben az előző télben keresendő, mert az EU a 2025–2026-os fűtési szezont eleve gyengébb pozícióból kezdte: a tárolók csak 83 százalék körüli töltöttséget értek el, miközben az azt megelőző három évben 95 százalék fölötti szintekkel indult a tél. A hidegebb időjárás aztán rendesen megcsapolta a készleteket, március végére az uniós tárolók töltöttsége 28 százalék környékére esett. Innen kellett volna a nyár folyamán visszakapaszkodni olyan szintre, amely már kényelmes tartalékot jelent a következő tél előtt, csakhogy ezúttal a feltöltés sem ment úgy, ahogyan Európa az elmúlt években megszokta. Augusztus végén mintegy 69 milliárd köbméter földgáz volt az uniós tárolókban, körülbelül 14 milliárd köbméterrel kevesebb, mint egy évvel korábban, a készlet pedig több mint 17 százalékkal maradt el az ötéves átlagtól. Ez már akkora különbség, amelyet szeptemberben és októberben nagyon intenzív vásárlással és betárolással kellene csökkenteni.

Az európai energiabiztonság ugyanakkor ma egészen másképpen működik, mint a 2022-es energiaválság előtt. Az orosz vezetékes gáz szerepének radikális visszaszorításával az EU jelentősen növelte LNG-importkapacitását, csökkentette gázfogyasztását és több megújuló energiát termel. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi alacsony tárolói szint önmagában nem jelent közelgő fizikai gázhiányt. A Gas Infrastructure Europe szerint az európai vezetékrendszer, LNG-terminálok és tárolók kapacitása megfelelő ahhoz, hogy ellátásbiztonságot nyújtson, viszont az egyik függőség helyére részben egy másik került. Európa ma sokkal erősebben függ a globális LNG-piactól, ahol ugyanazokért a szállítmányokért versenyez Ázsiával és más nagy fogyasztókkal. Ez békeidőben kezelhető, geopolitikai válságban azonban azonnal fájni kezd, most pedig pontosan ez történt: az Irán körüli háborús helyzet és a Hormuzi-szoroson átmenő szállítások zavarai megnehezítették a közel-keleti LNG Európába jutását. A kontinens tehát kevésbé függ Moszkvától, viszont érzékenyebb lett arra, mi történik a világ LNG-piacán és a legfontosabb tengeri útvonalakon, ehhez aztán társult egy egészen prózai piaci probléma: a nyári és téli gázárak közötti különbség nem adott elegendő ösztönzést arra, hogy a kereskedők nagy mennyiségben vásároljanak most gázt, hónapokon keresztül tárolják, majd télen adják el. A Gas Infrastructure Europe már áprilisban figyelmeztetett arra, hogy a kedvezőtlen vagy akár negatív nyár–tél árkülönbség miatt a piac önmagában nem feltétlenül tölti fel kellő sebességgel a tárolókat.

Különösen látványos Németország helyzete. Az ország tárolói jelenleg mindössze 51–52 százalék körül állnak, miközben tavaly augusztus végén még körülbelül 76 százalékon voltak. A német gazdasági minisztérium szerint az utóbbi napokban ugyan gyorsult a betárolás, részben azért, mert enyhült az ázsiai LNG-kereslet, Berlin pedig továbbra is elérhetőnek tartja a november elejére kitűzött 70 százalékos célt. Ez azonban már nem az a kényelmes helyzet, amelyben Európa szinte csurig töltött tárolókkal várja az első hideghullámot. Az országok között ráadásul hatalmas különbségek vannak. A GIE augusztus 23-i adatai szerint Lengyelország tárolói 90 százalék fölött, Olaszországéi 81 százalék körül álltak, miközben Németország alig haladta meg az 50 százalékot, Hollandia pedig még a 44 százalékot sem érte el. Románia ugyanakkor 68 százalék fölött állt, tehát az uniós átlagnál valamivel jobb helyzetből készül a télre. A valódi veszély ezért jelenleg nem az, hogy januárban egyszer csak kialszanak a kazánok Európában, hanem az, hogy a kontinens sokkal kisebb tartalékkal indul neki egy olyan télnek, amelynek időjárását és geopolitikai környezetét senki nem ismeri. Egy enyhe tél, zavartalan norvég szállítások és bőséges LNG-kínálat mellett a mostani hiány kezelhető. Egy hosszú hideg tél, újabb közel-keleti eszkaláció, LNG-szállítási fennakadások vagy más váratlan ellátási probléma esetén azonban ugyanaz a 63 százalék hirtelen egészen másképpen kezd kinézni.

A piac már most beárazza ezt a kockázatot. A brit Guardian által idézett elemzők szerint a kereskedők között már megjelent a „téli pánik”, az európai referenciaárak 68 euró/MWh fölé ugrottak, vagyis több mint kétszer olyan magasra, mint az év korábbi szakaszában. Ha Európának télen agresszíven kell majd rálicitálnia az ázsiai vásárlókra az LNG-piacon, az nem feltétlenül gázhiányként jelenik meg először, hanem az árban: drágább gázban, magasabb villamosenergia-árban, az ipar költségeinek emelkedésében és végül a háztartások energiaszámláiban.

Európa tehát egyelőre nincs energiaválságban, de az elmúlt évek egyik legfontosabb biztonsági tartalékából most feltűnően kevés van, és a következő két hónapban nagyon sok gázt kellene betárolni. A 2026–2027-es tél történetét ezért nem az fogja eldönteni, hogy a tárolók ma 63 vagy 64 százalékon állnak-e, hanem az, hogy október végére meddig sikerül feltornászni ezt a számot – és közben mennyi LNG marad elérhető a világpiacon, mert Európa már nagyrészt megszabadult attól a helyzettől, amelyben Putyin kezében volt a gázcsap. Csakhogy az energiabiztonság ezzel nem lett ingyenes: most a globális LNG-piacért, a Hormuzi-szorosért és az időjárásért kell izgulni.

Forrás: IEA: Gas Market Report, Q2 2026, PDF