Trump kilőtte az amerikai rakéta-készletet Iránra, most állnak letolt gatyával

Az amerikai hadsereg elhasználta a THAAD elfogórakéta-készletének mintegy 80 százalékát, és a rendelkezésre álló Patriot-rakéták csaknem felét az Iránnal vívott háború kirobbanása óta — értesült a CNN a Pentagon legfrissebb belső értékeléseit ismerő forrásokból, amelyekre a G4Media is hivatkozik. Több amerikai katonai parancsnok figyelmeztette a washingtoni kormányzatot, hogy egyes stratégiai lőszerek tartalékai „veszélyesen alacsony" szintre süllyedtek. Ez pedig súlyos kérdést vet fel: képes-e az USA egyszerre fenntartani a közel-keleti hadműveleteket, és válaszolni egy esetleges európai vagy indo-csendes-óceáni válságra. A legnagyobb gond épp a légvédelmi rendszereket érinti — azokat, amelyek a katonai bázisokat, a kritikus infrastruktúrát és a városi központokat védik a ballisztikus rakétatámadásoktól.

Érdemes tisztázni, miről van szó. A THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) a ballisztikus rakéták nagy magasságú, a röppálya végső szakaszán történő elfogására szolgál; a Patriot pedig alacsonyabb magasságban fog el, és az amerikai, illetve szövetséges légvédelem egyik alappillére. Az iráni konfliktus előtt a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) becslése szerint az USA mintegy 452 THAAD-elfogórakétával és több mint 2200, a legújabb változatú Patriot-rakétával rendelkezett. A CNN által idézett információk szerint ebből a THAAD-készlet csaknem 80 százaléka, a Patriot-rakétáknak pedig nagyjából a fele már elfogyott a háború kezdete óta. Egy héttel korábbi CSIS-elemzés konkrét maradékszámot is adott: kevesebb mint 827 Patriot- és kevesebb mint 278 THAAD-elfogórakéta maradt a raktárakban. Az új adatok még a korábbi CSIS-becsléseknél is pesszimistábbak (azok legalább 65 százalékos Patriot- és nagyjából 38 százalékos THAAD-csökkenést jeleztek) — a különbséget azzal magyarázzák, hogy a friss értékelések a Pentagon belső dokumentumaiból származnak, és a konfliktus mostani állását tükrözik. A háború kezdeti, „Operation Epic Fury" fedőnevű szakaszában az amerikai hadsereg több ezer kulcsfontosságú rakétát használt el nagy hatótávolságú precíziós csapásokra és a légvédelemre.

A gond nem áll meg a védelmi rendszereknél. A Reuters által külön idézett források szerint az amerikai hadsereg „szinte az összes" földi indítású, nagy hatótávolságú harcászati rakétáját elhasználta — különösen az ATACMS és az új generációs Precision Strike Missile (PrSM) típusokat. Ezek a fegyverek több száz kilométerre lévő célpontok elérését teszik lehetővé anélkül, hogy a repülőgépeket és a személyzetet kitennék az ellenséges légvédelemnek — épp ezért használták őket intenzíven az Irán elleni kampányban. A készletek drasztikus csökkenése azonban arra kényszerítheti a Pentagont, hogy új hadműveletek esetén gyakrabban vessen be stratégiai bombázókat és vadászgépeket — ami közvetlenül növeli a katonai személyzet kockázatát. És a Tomahawk robotrepülőgépek készlete is jelentősen megcsappant: a háború előtti állomány nagyjából felét elhasználták az öt hónapnyi konfliktus alatt.

A fegyverkészletek szintje az egyik olyan téma volt, amelyet még azelőtt megtárgyaltak, hogy Donald Trump elnök az utolsó pillanatban lemondott egy újabb, Irán elleni tervezett csapássorozatról - a nagyvilágnak persze azt mondta, hogy közel a megállapodás, meg valami ehhez hasonló bla-bla. Az amerikai sajtó szerint Pete Hegseth védelmi miniszter már meg is kapta a hadművelet előkészítésének parancsát — ám azt felfüggesztették, miután Trump egyeztetett az Öböl-menti államok vezetőivel. A CNN szerint ez legalább a második alkalom a közelmúltban, hogy Trump katonai tanácsadói kifejezetten a kulcsfontosságú lőszerek fogyatkozása miatt aggódtak egy lehetséges eszkaláció megvitatásakor. Washington szövetségesei ugyanis figyelmeztettek: Irán a régió energetikai infrastruktúrája elleni támadásokkal válaszolhat, a Patriot- és THAAD-készletek apadása pedig épp az amerikai bázisok és a partnerállamok védelmi képességét gyengítené. A művelet elmaradt, de az adminisztráció nem zárta ki az újraindítást, ha a Teheránnal folytatott tárgyalások kudarcot vallanak.

Trump nemrég a Patriot-rakéták ukrajnai gyártásából is visszatáncolt, arra hivatkozva, hogy „óvatosabbnak kell lenni, kinek adnak engedélyt" - ami nagyon jól mutatja, mennyire seggbuta ez az ember: ha felgyorsítani a folyamatot és Ukrajna elkezdhetne Patriotot gyártani, akkor nemcsak nem kéne az amerikai készletekből juttatni Kijevnek - bár így sem nagyon juttat -, de akár Amerika is kaphat a legyártott mennyiségből X darabot, ami neki csak beesett az ablakon, márha egy rakéta esetében lehet így fogalmazni, de remélem érthető voltam. Trump egy ukrajnai gyárral két legyet is üthetne egy csapásra, de ehhez túl hülye, buta és egocentrikus.

Az amerikai tisztségviselők persze visszautasítják, hogy a hadsereg kifogyott volna az eszközökből. Sean Parnell, a Pentagon szóvivője kijelentette, hogy a fegyveres erők továbbra is rendelkeznek minden szükséges képességgel az elnök által kijelölt küldetések teljesítéséhez. A Fehér Ház szintén azt közölte, hogy az USA-nak elegendő lőszere van a jelenlegi célokra és az esetleges jövőbeli hadműveletekre is. Trump maga is azt állította, hogy az amerikai védelmi ipar most több lőszert gyárt, mint bármikor a történelemben, és hogy a gyártósorokat bővítik.

A szakértők azonban óvatosságra intenek: a készletek feltöltése nem mehet gyorsan. A fejlett elfogórakéták és a precíziós fegyverek gyártása bonyolult folyamat, hosszú átfutási idővel. A CNN-nek nyilatkozó elemzők szerint az utánpótlás üteme épp a probléma: a jelenlegi szállítási ütemterv szerint a Pentagon havonta nagyjából 15 új Tomahawkot és 20 új Patriot-rakétát kap — miközben egyetlen intenzív hét alatt ennek sokszorosát is elhasználhatja. A CSIS elemzése szerint a THAAD-, Patriot- és Tomahawk-készletek háború előtti szintre való visszaállítása legalább három évig tarthat.

A készletek apadása azt is befolyásolja, hogy az USA képes-e egyszerre reagálni egy másik nagy válságra. Egy Kínával, Oroszországgal vagy Észak-Koreával való konfliktus esetén az amerikai hadseregnek jelentős mennyiségű elfogórakétára és nagy hatótávolságú fegyverre lenne szüksége a guami, japán és dél-koreai bázisok védelméhez. A Pentagon értékeléseit ismerő források szerint a modern lőszerek jelenlegi fogyasztási üteme jóval nagyobb, mint amennyit a védelmi ipar pótolni tud. Az iráni háború így az amerikai haderő egyik legfontosabb sebezhetőségét világítja meg: egy elhúzódó háborúban a csúcstechnológiás fegyverkészletek lényegesen gyorsabban kimerülhetnek, mint ahogy pótolni lehet őket. Ha az USA arzenálja kimerülőben van, az közvetlenül kihat arra, mennyi jut Ukrajnának — és mennyi marad Európa védelmére. Az a Patriot-rendszer, amelyért Kijev könyörög az orosz ballisztikus rakéták ellen, ugyanabból a szűkülő készletből származik, amelyet Washington most Irán ellen pufogtat el.

Ugar