Ürítsük ki Moszkvát! - Putyin házi filozófusának új őrülete

Van egy ember, akit a nyugati sajtó előszeretettel nevez „Putyin agyának", ami - valljuk be - sem az agyra, sem a humanizmusra nézve nem hízelgő. Alekszandr Dugin, a 64 éves orosz ultranacionalista ideológus, a neoeurázsianizmus főpapja most egy olyan tervvel állt elő, amely még az ő bizarrságban gazdag életművében is kiemelkedő: azt javasolja, hogy Oroszország ürítse ki a nagyvárosait. Ne legyen többé Moszkva, Szentpétervár, Jekatyerinburg - helyettük a nép költözzön ki a földekre, a felhőkarcolókba pedig húzódjanak be a bitcoinbányász-számítógépek és a robotok. Nem, ez nem szatíra. Ezt tényleg egy olyan ember mondta, akit Putyin egyik ideológiai ihletőjeként tartanak számon.

Dugin a News.ru orosz portálnak adott hosszú interjújában abból indult ki, ami valós probléma: Oroszország demográfiai hanyatlásából. Az ország fogy, a lakosság csökken, és Dugin szerint ezt „sem migránsokkal, sem robotokkal" nem lehet pótolni. Idáig még akár egy tisztességes demográfiai vitának is tűnhetne - aztán jön a fordulat. A megoldás szerinte „a városok azonnali és tömeges kiürítése", különösen a nagyvárosoké és a megavárosoké. Az érvelése egy önmagában nem hülye megfigyelésre épül, amelyből aztán teljesen elszabadult következtetést von le.

„A szociológia és a demográfia világosan mutatja, hogy azoknak, akiknek saját házuk és földjük van - még ha kicsi is, vagy még jobb, ha nagy -, összehasonlíthatatlanul több gyerekük van, mint a városlakóknak"

- mondja. Ebből arra jut, hogy ha Oroszország folytatja a toronyházépítést és a népesség a nagyvárosokba tömörítését, akkor sosem oldja meg a népesedési gondját. A recept tehát: bontsuk le a városi életet, telepítsük ki az embereket vidékre, „hadd éljenek nyugodtan a földön". Hogy mi legyen a kiürített városokkal? Dugin erre is gondolt, és itt válik a dolog végképp szürreálissá:

„A felhőkarcolók például átalakíthatók bitcoinbányász-farmokká. A számítógépeknek és a robotoknak kellene ott lakniuk, az embereknek viszont a földön kellene élniük."

Vagyis a jövő orosz nagyvárosa egy hatalmas, kihalt szerverpark, ahol a Moszkva-City üvegtornyaiban kriptovalutát bányásznak a gépek, miközben a volt lakók valahol egy távoli faluban krumplit kapálnak. Ez a vízió annyira abszurd, hogy szinte kár is elemezni - de van benne egy árulkodó mozzanat, amiről mindjárt szó lesz, mert Dugin nem áll meg a demográfiánál - elárulja a terv másik, sokkal sötétebb indokát is: a nukleáris háborút. Szerinte ugyanis a Nyugattal való háború „nemcsak valószínű, hanem szinte elkerülhetetlen", a nukleáris háborúvá fajulása pedig „rendkívül valószínű" - és ebben a keretben a nagyvárosok, ahol „az egész élet, az egész ipar és az egész gazdaság koncentrálódik, vonzó célponttá válnak a precíziós csapások számára". Az ember, akit Putyin ideológiai holdudvarához sorolnak, itt gyakorlatilag azt mondja: készüljünk fel arra, hogy atomháború lesz, és rendezzük át úgy az egész országot, hogy túléljük, amikor ledobják ránk a bombát. „Ha az egész lakosság szét van osztva, nem fognak minden egyes falut atomfegyverrel bombázni" - érvel. Vagyis a nagyvárosok felszámolása Dugin fejében nem más, mint egy gigantikus, országos méretű óvóhely-stratégia: szórjuk szét az embereket a végtelen orosz földeken, hogy nehezebb célpont legyünk. „Oszlassátok fel ezt az építőipari maffiát!" - kiált fel, mintegy a hab a tortán, amiből kiderül, hogy a fejtegetésnek van egy egészen földhözragadt, üzleti ellenségképe is annak a "filozófusnak" 2014-ben, a Krím annektálása után egy interjúban ezt üvöltötte a Majdan-párti ukránokról:

„Öljétek, öljétek, öljétek őket!"

2026 elején pedig a Dél-Kaukázus és Közép-Ázsia országainak szuverenitását „szemétnek" nevezte, és annak eltörlésére szólított fel. Ez tehát nem egy különc vidéki filozófus, hanem egy radikális, háborúpárti agitátor, akinek a fő funkciója épp az, hogy kimondja azt, amit a Kreml hivatalosan (még) nem mondhat ki. Egyrészt a legvadabb birodalmi, háborús fantáziákat fogalmazza meg, előkészítve a terepet, normalizálva a normalizálhatatlant. Másrészt - és ez a cinikusabb funkció - a szélsőségességével egyben Putyint is „mérsékeltnek" tünteti fel: amikor egy Dugin a városok kiürítéséről és az elkerülhetetlen atomháborúról szónokol, akkor mellette a Kreml hivatalos, szintén agresszív retorikája hirtelen szinte józannak, visszafogottnak hat. A szélsőség tehát viszonyítási pontként is szolgál - arra jó, hogy elmozdítsa a „normális" határát. Nem véletlen, hogy Dugint Nyugaton is igyekeznek piedesztálra emelni bizonyos körök: tavaly Tucker Carlson is leült vele interjúzni Moszkvában, és a beszélgetést a kétmilliós követőtáborának úgy tálalta, mint valami mély bölcsességet, Romániában az a Mircea Chelaru egykori vezérkari főnök és az a Ninel Peia egykoron PSD-s képviselő járt Dugin előadásira a bukaresti nagykövetségen, akik nyakig benne voltak az úzvölgyi temetőrablás megszervezésében.

Dugin bugyuta várostalanítási terve önmagában tényleg nem érdemel több figyelmet egy vállrándításnál - de a mögötte meghúzódó gondolkodásmód annál inkább. Két dolgot érdemes kihámozni belőle. Az első: az a természetesség, amellyel egy, a rezsimhez közel álló véleményformáló a Nyugattal vívott nukleáris háborút „szinte elkerülhetetlennek" nevezi, és e köré épít fel egy egész országstratégiát. Ez nem egy elszigetelt őrült magánvéleménye - ez annak a militáns, apokaliptikus világképnek a része, amely évtizedek óta része az orosz közbeszédnek, és amely a háborút nem tragédiaként, hanem civilizációs sorsküldetésként kezeli. Amikor egy társadalom komolyan veszi az ilyen prófétákat, az önmagában is fenyegetés a szomszédaira nézve.

A második tanulság szomorúbb és emberibb. Dugin valós problémára - Oroszország demográfiai hanyatlására - ad egy groteszk, embertelen választ, amelyben az emberek pusztán elrendezendő tömegek, a városok pedig feláldozható célpontok. Sehol egy szó arról, hogy talán a Moszkva által indított háborúk, az elszigeteltség, a szegénység és a reménytelenség az, ami miatt az oroszok nem szülnek gyereket. Ehelyett jön a földre telepítés fantáziája, mint valami 21. századi, atomkorszakra hangolt kolhozromantika. És talán épp ez a legárulkodóbb: hogy egy rezsim, amely képtelen jövőt kínálni a saját polgárainak, olyan ideológusokat futtat, akik a jövő helyett a túlélést, az élet helyett a szórt célpontot, a város helyett a bitcoinbányát kínálják. Dugin nem az, akit szeretünk - de érdemes hallgatni rá, mert pontosan megmutatja, milyen sötét az a kút, amelyből az Orosz Föderáció kortyolja az ihletét.

Ugar