Ürítsük ki Moszkvát! - Putyin házi filozófusának új őrülete
Van egy ember, akit a nyugati sajtó előszeretettel nevez „Putyin agyának", ami - valljuk be - sem az agyra, sem a humanizmusra nézve nem hízelgő. Alekszandr Dugin, a 64 éves orosz ultranacionalista ideológus, a neoeurázsianizmus főpapja most egy olyan tervvel állt elő, amely még az ő bizarrságban gazdag életművében is kiemelkedő: azt javasolja, hogy Oroszország ürítse ki a nagyvárosait. Ne legyen többé Moszkva, Szentpétervár, Jekatyerinburg - helyettük a nép költözzön ki a földekre, a felhőkarcolókba pedig húzódjanak be a bitcoinbányász-számítógépek és a robotok. Nem, ez nem szatíra. Ezt tényleg egy olyan ember mondta, akit Putyin egyik ideológiai ihletőjeként tartanak számon.
Dugin a News.ru orosz portálnak adott hosszú interjújában abból indult ki, ami valós probléma: Oroszország demográfiai hanyatlásából. Az ország fogy, a lakosság csökken, és Dugin szerint ezt „sem migránsokkal, sem robotokkal" nem lehet pótolni. Idáig még akár egy tisztességes demográfiai vitának is tűnhetne - aztán jön a fordulat. A megoldás szerinte „a városok azonnali és tömeges kiürítése", különösen a nagyvárosoké és a megavárosoké. Az érvelése egy önmagában nem hülye megfigyelésre épül, amelyből aztán teljesen elszabadult következtetést von le.
„A szociológia és a demográfia világosan mutatja, hogy azoknak, akiknek saját házuk és földjük van - még ha kicsi is, vagy még jobb, ha nagy -, összehasonlíthatatlanul több gyerekük van, mint a városlakóknak"
- mondja. Ebből arra jut, hogy ha Oroszország folytatja a toronyházépítést és a népesség a nagyvárosokba tömörítését, akkor sosem oldja meg a népesedési gondját. A recept tehát: bontsuk le a városi életet, telepítsük ki az embereket vidékre, „hadd éljenek nyugodtan a földön". Hogy mi legyen a kiürített városokkal? Dugin erre is gondolt, és itt válik a dolog végképp szürreálissá:
„A felhőkarcolók például átalakíthatók bitcoinbányász-farmokká. A számítógépeknek és a robotoknak kellene ott lakniuk, az embereknek viszont a földön kellene élniük."
Vagyis a jövő orosz nagyvárosa egy hatalmas, kihalt szerverpark, ahol a Moszkva-City üvegtornyaiban kriptovalutát bányásznak a gépek, miközben a volt lakók valahol egy távoli faluban krumplit kapálnak. Ez a vízió annyira abszurd, hogy szinte kár is elemezni - de van benne egy árulkodó mozzanat, amiről mindjárt szó lesz, mert Dugin nem áll meg a demográfiánál - elárulja a terv másik, sokkal sötétebb indokát is: a nukleáris háborút. Szerinte ugyanis a Nyugattal való háború „nemcsak valószínű, hanem szinte elkerülhetetlen", a nukleáris háborúvá fajulása pedig „rendkívül valószínű" - és ebben a keretben a nagyvárosok, ahol „az egész élet, az egész ipar és az egész gazdaság koncentrálódik, vonzó célponttá válnak a precíziós csapások számára". Az ember, akit Putyin ideológiai holdudvarához sorolnak, itt gyakorlatilag azt mondja: készüljünk fel arra, hogy atomháború lesz, és rendezzük át úgy az egész országot, hogy túléljük, amikor ledobják ránk a bombát. „Ha az egész lakosság szét van osztva, nem fognak minden egyes falut atomfegyverrel bombázni" - érvel. Vagyis a nagyvárosok felszámolása Dugin fejében nem más, mint egy gigantikus, országos méretű óvóhely-stratégia: szórjuk szét az embereket a végtelen orosz földeken, hogy nehezebb célpont legyünk. „Oszlassátok fel ezt az építőipari maffiát!" - kiált fel, mintegy a hab a tortán, amiből kiderül, hogy a fejtegetésnek van egy egészen földhözragadt, üzleti ellenségképe is annak a "filozófusnak" 2014-ben, a Krím annektálása után egy interjúban ezt üvöltötte a Majdan-párti ukránokról:
„Öljétek, öljétek, öljétek őket!"
2026 elején pedig a Dél-Kaukázus és Közép-Ázsia országainak szuverenitását „szemétnek" nevezte, és annak eltörlésére szólított fel. Ez tehát nem egy különc vidéki filozófus, hanem egy radikális, háborúpárti agitátor, akinek a fő funkciója épp az, hogy kimondja azt, amit a Kreml hivatalosan (még) nem mondhat ki. Egyrészt a legvadabb birodalmi, háborús fantáziákat fogalmazza meg, előkészítve a terepet, normalizálva a normalizálhatatlant. Másrészt - és ez a cinikusabb funkció - a szélsőségességével egyben Putyint is „mérsékeltnek" tünteti fel: amikor egy Dugin a városok kiürítéséről és az elkerülhetetlen atomháborúról szónokol, akkor mellette a Kreml hivatalos, szintén agresszív retorikája hirtelen szinte józannak, visszafogottnak hat. A szélsőség tehát viszonyítási pontként is szolgál - arra jó, hogy elmozdítsa a „normális" határát. Nem véletlen, hogy Dugint Nyugaton is igyekeznek piedesztálra emelni bizonyos körök: tavaly Tucker Carlson is leült vele interjúzni Moszkvában, és a beszélgetést a kétmilliós követőtáborának úgy tálalta, mint valami mély bölcsességet, Romániában az a Mircea Chelaru egykori vezérkari főnök és az a Ninel Peia egykoron PSD-s képviselő járt Dugin előadásira a bukaresti nagykövetségen, akik nyakig benne voltak az úzvölgyi temetőrablás megszervezésében.
Dugin bugyuta várostalanítási terve önmagában tényleg nem érdemel több figyelmet egy vállrándításnál - de a mögötte meghúzódó gondolkodásmód annál inkább. Két dolgot érdemes kihámozni belőle. Az első: az a természetesség, amellyel egy, a rezsimhez közel álló véleményformáló a Nyugattal vívott nukleáris háborút „szinte elkerülhetetlennek" nevezi, és e köré épít fel egy egész országstratégiát. Ez nem egy elszigetelt őrült magánvéleménye - ez annak a militáns, apokaliptikus világképnek a része, amely évtizedek óta része az orosz közbeszédnek, és amely a háborút nem tragédiaként, hanem civilizációs sorsküldetésként kezeli. Amikor egy társadalom komolyan veszi az ilyen prófétákat, az önmagában is fenyegetés a szomszédaira nézve.
A második tanulság szomorúbb és emberibb. Dugin valós problémára - Oroszország demográfiai hanyatlására - ad egy groteszk, embertelen választ, amelyben az emberek pusztán elrendezendő tömegek, a városok pedig feláldozható célpontok. Sehol egy szó arról, hogy talán a Moszkva által indított háborúk, az elszigeteltség, a szegénység és a reménytelenség az, ami miatt az oroszok nem szülnek gyereket. Ehelyett jön a földre telepítés fantáziája, mint valami 21. századi, atomkorszakra hangolt kolhozromantika. És talán épp ez a legárulkodóbb: hogy egy rezsim, amely képtelen jövőt kínálni a saját polgárainak, olyan ideológusokat futtat, akik a jövő helyett a túlélést, az élet helyett a szórt célpontot, a város helyett a bitcoinbányát kínálják. Dugin nem az, akit szeretünk - de érdemes hallgatni rá, mert pontosan megmutatja, milyen sötét az a kút, amelyből az Orosz Föderáció kortyolja az ihletét.
Ugar
Tetszett a cikk?
Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal
Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR
Gesta-ajánló:

Ötezer dollár, hogy Amerika kilépjen az ENSZ-ből: egy izraeli lobbitörténet anatómiája
Van egy jelenség a nemzetközi politikában, amely ritkán kerül reflektorfénybe, pedig sokkal többet formál a világ menetén, mint a hangos diplomáciai nyilatkozatok: a lobbizás. Az a csendes, szerződéses munka, amelynek során valaki pénzt fizet egy washingtoni cégnek, hogy egy adott gondolatot bejuttasson a döntéshozók fejébe. Most épp egy ilyen művelet került napvilágra - méghozzá egy meglepően…

Nem a pénz, hanem a kötődés: miért jönnek haza a románok, és miért mennek tovább - egy népvándorlás anatómiája
Van valami mélyen emberi - és mélyen szomorú - abban, ahogy egy egész nemzedék vándorlása lassan zárt körré alakul. Két friss elemzés, amely a napokban jelent meg, ugyanarról a jelenségről beszél két különböző szemszögből: az egyik arról, hogy a Spanyolországban élő románok száma idén először eshet félmillió alá az uniós csatlakozás óta, a másik arról, hogy mi mozgatja azokat, akik hazatérnek -…

Kinek vannak kártyái? Szénné drónozták az amerikaiakat az ukrán katonák
Van az a pillanat egy hadgyakorlaton, amikor az ember még kényelmesen hátradől, nézi a térképet, hallgatja a parancsnoki eligazítást, és azt gondolja, hogy minden a tervek szerint halad. Aztán jönnek az ukrán drónkezelők, és néhány perc alatt úgy szedik le a szimulációban az amerikai páncélosokat, mintha valaki elfelejtette volna közölni velük, hogy elnöküknek nincsenek kártyái.

Ukrajna megmutatta, mit tud a saját fegyveripara: egyszerre tizenöt hazai fegyverrendszerrel támadta Novorosszijszkot
Ami szerda éjjel Novorosszijszkban történt, az sokkal fontosabb annál, mint első pillantásra tűnhet és nem is feltétlenül az, hogy Ukrajna ismét elérte az orosz Fekete-tengeri Flotta egyik legfontosabb támaszpontját. A nagyobb kép az, hogy Kijev egyetlen hadműveletben tizenöt különböző, Ukrajnában fejlesztett és gyártott fegyverrendszert vetett be, vagyis egy olyan támadási képességet…

Moszkva tesztelni fogja a NATO 5. cikkelyét
Az európaiaknak lassan érdemes hozzászokniuk ahhoz a gondolathoz, hogy az Oroszország és a NATO közötti háború nem feltétlenül úgy kezdődne, ahogy azt a hidegháborús filmekből elképzelnénk, vagyis hogy egyik reggel megszólalnak a légvédelmi szirénák, a tankok pedig átgurulnak a határon. Sokkal valószínűbb, hogy előbb valami egészen mást látunk: felrobban egy vasútvonal, kigyullad egy erőmű,…