Vége: az amerikaiak kivonultak Irakból

Huszonhárom évvel Szaddám Huszein rendszerének megdöntése után az utolsó amerikai katonai egységek is elhagyták Irakot. Bagdad szeptember 30-án ünnepségekkel és munkaszünettel emlékezik meg a külföldi katonai jelenlét lezárásáról: a kormány a napot a szuverenitás helyreállításának jelképeként mutatja be, ez azonban nem Irak hagyományos függetlenségi ünnepe, amelyet október 3-án tartanak az 1932-ben megszűnt brit mandátum emlékére. Az iraki kormány a szeptember 30. és október 3. közötti időszakot nevezte el a „szuverenitás napjainak”, összekötve az amerikai kivonulást az ország történelmi nemzeti ünnepével.

Az Egyesült Államok és Irak 2024-ben állapodott meg az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció iraki küldetésének fokozatos felszámolásáról. Az amerikaiak már korábban átadták az iraki hadseregnek az Anbár tartományban található Ain al-Aszad támaszpontot, az utolsó, néhány száz fős kontingens pedig az iraki Kurdisztánban maradt, ezeket a katonákat most nagyrészt Jordániába és más közel-keleti országokba helyezték át. A teljes kivonulás megfogalmazás ugyanakkor némi pontosításra szorul. Az Egyesült Államok az Iszlám Állam elleni koalíciós, kiképző és támogató katonai jelenlétét számolja fel, de nem szakítja meg kapcsolatait Bagdaddal. A két ország közötti együttműködést kétoldalú biztonsági és gazdasági partnerséggé alakítják át, az amerikai nagykövetség védelmét ellátó tengerészgyalogosok pedig nem tartoztak a most megszűnő koalíciós misszióhoz. Az iraki miniszterelnök tömören úgy fogalmazott: szeptember 30-án az amerikai katonák távoznak, az amerikai vállalatok viszont megérkeznek.

Egy háború, amelyet többször is befejeztek

A 2003-as amerikai inváziót George W. Bush kormánya elsősorban azzal indokolta, hogy Szaddám Huszein rendszere tömegpusztító fegyvereket birtokol, és kapcsolatban állhat nemzetközi terrorhálózatokkal. Az ígért fegyverkészleteket nem találták meg, az iraki államapparátus és hadsereg szétverése után pedig felkelés, polgárháborús állapot és véres felekezeti konfliktus következett. Washington egyszer már 2011-ben is bejelentette az iraki háború végét, és kivonta harcoló alakulatait az országból. Három évvel később azonban az Iszlám Állam elfoglalta Moszult, az iraki hadsereg egységei pedig több térségben gyakorlatilag szétestek. Az amerikai katonák ezért 2014-ben visszatértek, ezúttal Bagdad meghívására, az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció részeként. A terrorszervezet területi „kalifátusát” Irakban 2017-re, Szíriában 2019-re számolták fel, de sejtjei továbbra is működnek, elsősorban a ritkán lakott, nehezen ellenőrizhető sivatagi térségekben. A kivonulás egyik nagy kérdése ezért az, hogy az iraki biztonsági erők külföldi hírszerzési, légi és logisztikai támogatás nélkül is képesek lesznek-e megakadályozni az Iszlám Állam újjászerveződését.

A másik, ennél is súlyosabb kérdés az Iránhoz kötődő síita milíciák jövője. Az iraki kormány korábban azzal érvelt, hogy az amerikai katonák távozásával megszűnik minden ürügy az állami parancsnoki láncon kívül működő fegyveres alakulatok fenntartására. Ali al-Zaidi miniszterelnök azt ígérte, hogy szeptember 30. után egyetlen ilyen csoportra sem lesz szükség, mert az ország védelmét az iraki hadsereg és rendőrség képes ellátni. A milíciák azonban egyelőre nem mutatnak különösebb hajlandóságot a leszerelésre. Több szervezet ugyan formálisan része a Népi Mozgósítási Erőknek, vagyis az iraki állam által finanszírozott biztonsági rendszernek, a valóságban azonban saját vezetőkkel, fegyverraktárakkal, gazdasági érdekeltségekkel és közvetlen iráni kapcsolatokkal rendelkezik. Az amerikai jelenlét megszűnése így akár tovább növelheti Teherán befolyását, hacsak a bagdadi kormány nem képes ténylegesen állami ellenőrzés alá vonni ezeket a csoportokat. Különösen érzékenyen érinti a kivonulás az iraki Kurdisztánt. Az amerikai katonák utolsó állomáshelyei éppen ebben a térségben voltak, a velük együtt távozó légvédelmi rendszerek pedig eddig részleges védelmet biztosítottak az iráni rakéta- és dróntámadásokkal, valamint a Teheránhoz kötődő milíciákkal szemben. A kurd vezetés attól tart, hogy az amerikai ernyő eltűnésével Erbíl jóval kiszolgáltatottabbá válik.

Bagdad tehát joggal ünnepelheti a külföldi katonai jelenlét végét, de a szuverenitást nem az bizonyítja, hogy az utolsó amerikai konvoj is átlépi a határt. Az igazi próba most következik: képes-e az iraki állam ellenőrzése alatt tartani saját területét, lefegyverezni a külföldről irányított milíciákat, megakadályozni az Iszlám Állam visszatérését, és úgy együttműködni Washingtonnal és Teheránnal, hogy közben egyiknek se váljon a vazallusává. Az amerikai háború huszonhárom éves korszaka tehát lezárulni látszik, az azonban még egyáltalán nem biztos, hogy a független Irak korszaka is elkezdődött.

Forrás: G4Media